(XIV. 4.) Az Ég körforgása

 

4. Amikor Konfuciusz nyugatra, Vej (Wey) államba indult, Jen Jüan így fordult a Csin-hez, a zenész mesterhez:¹

-- Mi a véleményed a mesterem dolgairól?

-- Nagy kár, hogy minden bizonnyal bajba kerül majd – felelte Csin, a zenész mester.

-- Miért mondod ezt? – kérdezte Jen Jüan.

-- Az áldozati szertartás előtt a szalmakutyákat bambuszdobozokban tárolják, és gyönyörűen hímzett szövetbe csomagolják – kezdte válaszát Csin, a zenész mester - Ezalatt a halott megszemélyesítője és a szertartás levezetője böjtölnek. A szertartás után az arra járók megtapossák a szalmakutyák fejét és testét, majd a maradványokat a fűvágók összegyűjtik, és elégetik. Mert [a szalmakutyák] erre valók.² De ha bárki visszatenné őket a bambuszdobozukba, újra hímzett szövettel takarná be őket, és maga mellett tartaná, miközben tenné a dolgát, majd velük térne nyugovóra, egészen biztosan rosszul aludna vagy visszatérő rémálmai lennének.

Ugyanígy a mestered is felszedett olyan szalmakutyákat, amelyek egykori királyoktól erednek, és maga mellett tartva teszi a dolgát, és tanítványaival egyetemben mellettük tér nyugovóra. Ennek eredményeként Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítványaival megpihent, Vejből (Wey-ből) elűzték, Sang-ban és Csou-ban pedig szorult helyzetbe került. Nem olyasmi volt ez, mint egy rossz álom? Csen és Caj között Konfuciuszt és tanítványait fogságba vetették, hét napon át nem jutottak főtt ételhez, élet és halál között lebegtek. Nem olyasmi volt ez, mint egy rémálom?³

Ha át akarsz kelni egy folyón, a legjobb, ha csónakot használsz; ha szárazföldön akarsz utazni, a legjobb, ha egy kordét. De ha a vízen jól bevált csónakodat elkezded tolni a szárazföldön, a halálod napjáig tolhatod, mégis alig haladsz vele. A régmúlt és a jelen nem pontosan olyan, mint a víz és a szárazföld? És a Csou[-dinasztia] és Lu állam nem pontosan olyanok, mint a csónak meg a kordé? Így, ha valaki a Csou[-dinasztia] egykori kormányzási módszereit szeretné most megvalósítani Lu államban, az éppen olyan, mint egy csónakot a szárazföldön tolni. Fárasztó és eredménytelen munka, de ha valaki ezt mégis ezt teszi, egészen biztos, hogy bajba sodorja magát. Aki így cselekszik, az nem érti meg, hogy egy adott kor módszereit nem lehet változtatás nélkül alkalmazni egy másik korban.

Feltehetően láttál már gémeskutat – folytatta Csin, a zenész mester - Ha felfelé húzod, lemegy, és ha elengeded, akkor feljön. Vagyis nem a vödörtartó rúd húzza az embereket, hanem az emberek húzzák a vödörtartó rudat. Így akár felemelkedik, akár lemegy, senki nem hibáztathatja.

Az első három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait nem azért tartották nagyra, mert egyformák voltak, hanem azért, mert alkalmasak voltak a jó kormányzásra.⁴ A három nagy uralkodó és az öt császár szertartásaira és előírásaira akár azt is mondhatjuk, hogy olyanok, mint a galagonya, a körte, a narancs vagy a dinnye. Az ízük teljesen különböző, mégis mindegyik ehető. A szertartásoknak és előírásoknak a kornak megfelelően kell változniuk.

Ha fogsz egy majmot, és ráadod Csou hercegének ruháját, szegény majom szétharapdálja, és összetépi. Egészen addig nem nyugszik, amíg teljesen meg nem szabadul tőle. Nézd meg, hogy mekkora különbség van a régmúlt és a jelen közt, és megállapíthatod, hogy pont akkora, mint a majom és Csou hercege között.

Amikor egyszer a gyönyörű Hszi Si szív-elméjébe gondok férkőztek, homlokát összeráncolva nézett maga körül mindenkire.⁵ Egy falubéli csúnya nő úgy gondolta, hogy Hszi Si emiatt olyan szép.  Így hát hazament, és szíve fölé tett kézzel, homlokát ráncolva nézett mindenkire. Amikor a falu gazdagjai megpillantották, bezárkóztak, és elő sem merészkedtek. Amikor a szegények megpillantották, fogták feleségüket, gyerekeiket, és hanyatt-homlok elmenekültek onnan. Ez a csúnya nő csak annyit látott, hogy a homlokráncolás milyen szép, de azt nem ismerte fel, hogy Hszi Si szépsége nem homlokának ráncolásából ered. Milyen kár! A mestered is bajba fog kerülni!

 

(¹Jen Jüan vagy Jen Huj volt Konfuciusz kedvenc tanítványa. Csin zenész mester feltehetőleg Lu állam hivatalos zenésze volt. A hagyomány szerint Konfuciusz Lu államban született. Vej vagy Wey ókori kínai állam volt. A IV. fejezet 1-2.részének lábjegyzetében írtam erről és a másik Vej nevű ókori kínai államról is.

 

²A szalmakutyákat, amelyeket a Lao-ce 5. versében is említenek, arra használták, hogy áldozati szertartások során a gonosz szellemek figyelmét rá tereljék. A szertartás előtt nagy tisztelettel bántak velük, de utána eldobták őket. Ha valaki a szertartás végeztével visszatette volna ezeket a szalmakutyákat után az eredeti dobozukba, akkor az balszerencsét hozott volna.

 

³Ezeket a bajokat, üldöztetéseket, zaklatásokat, amelyek Konfuciuszt és tanítványait egyik államról a másikra való vándorlásuk során érték, a Beszélgetések és mondások című mű és egyéb korai szövegek is említik. Itt, ahogyan korábban is szerepelt, Sang Szong államot jelenti.

 

⁴A három nagy uralkodó (huang) és az öt császár (ti) a Hszia-dinasztia előtti időszak legendás istenkirályai vagy félistenei, illetve tökéletesen bölcs császárok voltak. Azonban nem világos, hogy a számos legendás uralkodó közül kikre gondolt ennek a résznek a szerzője, mivel különböző történelmi szövegek különböző illetőket illetnek ezekkel a kifejezésekkel. A fejezet későbbi részében ez a kifejezés úgy általában véve bölcs uralkodóra utal.

 

⁵Hszi Si-t a II. fejezet 4. részében említette Csuang Csou.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 3.) Az Ég körforgása

 

3. Pej-men Cseng így szólt a Sárga császárhoz:

-- Ó, császárom, meghallgattam Hszien-cse zenéjét, amit a Tung-ting-tó körüli vadonban adtál elő. Az elejét hallva félelem fogott el. Később kimerültnek éreztem magam, a zene legvégére pedig összezavarodtam. Megdöbbenésemben meg sem tudtam szólalni, felkavarodtam, és elveszítettem lélekjelenlétemet.

-- Pontosan ezt vártam – mondta a császár – Emberi hangok szólaltak meg, az Éggel összhangban, a szertartásosságnak és igazságosságnak megfelelően a Nagy tisztaságból kiindulva. A tökéletes zenének először az emberi igényeknek kell megfelelnie, miközben az Éghez alkalmazkodik; az öt erényt kell kiemelnie és a magától olyanságban elmerülnie; csak ezután követi rendben egymást a négy évszak, és ezután kerül a tízezer dolog harmóniába.¹ Ennek eredményeként a négy évszak helyes sorrendben követi egymást, és a tízezer dolog életre kel. Virágzik és hanyatlik, udvarias és harcias; hol tiszta, hol homályos, a jin és a jang harmonikusan keveredik bennük. A fényben úszó hangok hol olyanok, mint egy téli álmából ébredező rovar halk mocorgása, hol, mint egy mennydörgés csattanása. A végén nem volt befejezés; a kezdetén nem volt bevezetés; egyszer halott, egyszer élő, egyszer véget ért, másszor erőre kapott. Kimeríthetetlen volt állandósága, mégis teljesen kiszámíthatatlan. Ezért fogott el téged a félelem.

Utána a jin-nel és jang-gal összhangban játszottam, a Nap és a Hold fényével világítottam meg. A hangok hol rövidek, hol hosszúak voltak, egyszer lágyak, másszor kemények. Váltakozásuk ellenére egyetlen egységet alkottak, mégsem engedelmeskedtek semmiféle szabálynak. A hangok megtöltötték a völgyeket és szakadékokat; és hiába próbáltad magad bezárni, vagy szellemedet védelmezni tőlük, az ilyen hangok úgy terjednek, ahogyan nekik tetszik. Ezek a hangok szétáradtak, magasak és tiszták voltak. Előlük a kísértetek és szellemek a sötétbe húzódnak, a Nap, a Hold és a csillagok pedig megtartják pályájukat. Megálltam, amikor a zene véget ért, ám a visszhangja tovább áramlott megállás nélkül. Ez okozott zavart benned, mert nem értetted; hiába vártad, nem láttad; hiába kerested, nem találtad. Ürességgel körülvéve, megzavarodva álltál a Tao előtt, és egy öreg fának támaszkodva dúdoltál. Szemed belefáradt annak az erőlködésébe, hogy lásd azt, erőd elégtelennek bizonyult, hogy kövesd azt, amit még én sem tudtam elérni. Tested feloldódott az ürességben, szabadnak és könnyűnek érezted magad. Ezért érezted kimerültnek magad.

Az utolsó részben olyan hangokkal játszottam, amelyek már nem voltak kimerítőek. A magától olyansággal kevertem őket. Ezért tűntek olyan összevisszaságnak, mint egyetlen gyökérből kinőtt, egymásba gabalyodott növények vagy egy erdő megfoghatatlan zenéje. [A hangok] nyom nélkül keletkeztek a semmiből és a sehová távoztak, egy hangtalan, mély homályban rejtőzve. Van, aki halálnak nevezné, van, aki életnek. Van, aki gyümölcsnek nevezné, van, aki virágnak. Ezek a hangok folytak, áramlottak, szétváltak és váltakoztak, nem követtek egyetlen dallamot sem. Érthető, hogy a világ elbizonytalanodott ezektől, és a bölcsekhez fordult tanácsért. A bölcsekhez, akik tisztában vannak a valósággal és a sorssal. Bár az égi működés még várat magára, az öt létfontosságú szerv már készen áll. Ezt hívják az Ég zenéjének, amely szavak nélkül gyönyörködteti a szív-elmét. Jen császár ekként dicsérte: „Hallgatnád, de nem hallod hangját; keresed, de nem látod alakját. Megtölti az egész Eget és Földet, átöleli mind a hat irányt.”²

Hallani szeretted volna a zenét, de messze volt tőled. Ezért érezted magad zavarodottnak.

A zene az elején ijesztő volt, és emiatt kezdtél félni, mint aki kísértetet lát. Aztán olyan hangokkal folytattam, amelyek kimerítettek, és ez a kimerültség kiteljesedett benned. Végül zavarodottsággal zártam, és e zavarodottság miatt érezted magad együgyűnek. De ez az együgyűség tárta fel neked a Tao-t. A Tao-t, amit magadban hordozol, bármerre is mész.

 

(¹Ezt a mondatot több kiadásból is kihagyták, mert egy kommentár része, amit tévesen másoltak bele az eredeti szövegbe.

 

²Jen császár vagy a Láng császár név vagy a történelmi idők előtti Kína isten-császárát vagy pedig az ókori Kína uralkodóit takarja. Régóta vitatott kérdés ugyanis, hogy Sennong, a földművelés istene azonos vagy sem Jen császárral. Ugyanakkor az is egy feltételezés, hogy a mindenkori törzsi vezetőket illették Jen császár vagy Láng császár elnevezéssel.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)