(VIII. 2.) Összenőtt lábujjak

2. Akinek fölöslegesen kifinomult a látása, az összezavarja az öt színt¹. A minták, a formák és a sokszínű brokátok elkápráztató csillogása megbabonázza őt. Ez történt Li Csu-val². Akinek fölöslegesen kifinomult a hallása, az összezavarja az öt hangot. A hat zenei akkord, a fémek, a kövek és a selyem hangja, a fuvolák, a huang csung és talu sípok megbabonázzák őt. Ez történt Si Kuang-gal³.

Akinek emberségén kinövés keletkezett, az elnyomja az erényt (de), és elfojtja saját veleszületett természetét. Azért, hogy dicsőséget és hírnevet szerezzen, felveri az Égalattit harsány és síp-és dobszó kíséretében egy megvalósíthatatlan ideál elérése érdekében. Ilyen volt Sen vagy Si⁴. Akinek vitára való képességére fölösleges bőrdarab nőtt, az téglaként halmozza egymásra szavait vagy zsinórként fonja egybe érveit. Szív-elméje akörül bolyong, hogy mi a „kemény” és mi a „fehér”, mi a „hasonló” és mi a „különböző”; felesleges, haszontalan szavakat használ az átmeneti hírnévért. Ilyen volt Jang [Csu] vagy Mo [Ti]⁵.

Ezek mindegyike olyan fölösleges, mint a bőrdarab és a kinövés, ezért nem az igazi út az Égalatti számára. 

Aki tartja magát az igazi úthoz, az nem veszíti el eredeti veleszületett természetét (xing/hszing) és végzetét (ming). Éppen ezért számára, ami egyesített, az nem összenőtt lábujj, ami szétválasztott az nem felesleges hatodik ujj; ami hosszú, az nem túl sok, ami rövid, az nem túl kevés. A kacsának rövid a lába, de ha meg akarnánk toldani, akkor fájdalmat okoznánk neki; míg a darunak hosszú a lába, de ha le akarnánk vágni belőle, akkor az tragédiával végződne. Ami természeténél fogva hosszú, abból ne vágjunk le, ami pedig természeténél fogva rövid, ahhoz ne toldjunk semmit. Ilyen módon távol tartjuk magunkat az így okozott fájdalomtól, szomorúságtól.

(¹Fekete, fehér, piros, sárga és azúr/kékeszöld.

²Másik neve Li Lou. Azt jegyezték fel róla, hogy kivételesen kifinomult látással rendelkezett.

³Si Kuang híres zenész volt, a II. fejezet 5. részében említi a Csuang-ce. E bekezdéshez hasonló található a Lao-ce 12. versében: „Az öt szín vakká teszi az ember szemét, az öt hang süketté teszi az ember fülét …” (Tőkei Ferenc fordítása)

⁴Ceng Sen-t (vagy Ceng Cé-t) Konfuciusz legtehetségesebb tanítványainak egyikét az emberség (ren/zsen) mintaképének tekintették, Si Jü-t, Vej állam történetíróját pedig az igazságosság (ji) mintaképének.

 

⁵Jang Csu – a hagyomány által hedonistának tartott filozófus - és Lao Ce beszélgetését a VII. fejezet 4. részében olvashatjuk. Mo Ti – vagy Mo Ce – filozófusról a II. fejezet 3. részének lábjegyzetében írtam bővebben. A „keményről és fehérről való elmélkedés” pedig Gongszun Long kínai filozófus művére utal. Róla a II. fejezet 4. részének lábjegyzetében tettem említést.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's Version  (angol nyelven)

             Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)