(XI. 2.) Megőrzés és elfogadás

2. Az emberek örömüket lelik abban, amit látnak? Elcsábítják őket majd a színek. Örömüket lelik abban, amit hallanak? Elcsábítják őket majd a hangok. Örömüket lelik az emberségben (ren/zsen)? Összezavarják majd az erényt (de). Örömüket lelik az igazságosságban (ji)? Elutasítják majd az értelmet. Örömüket lelik a szertartásokban (li)? Mesterkéltségre bátorítja majd őket. Örömüket lelik a zenében (jüe)? Kicsapongásra bátorítja majd őket. Örömüket lelik a bölcsességben? Ravaszságra bátorítja majd őket. Örömüket lelik a tudásban? Okoskodásra bátorítja majd őket. Ha az Ég alatti világ megpihenne a veleszületett természetében és sorsában (ming), akkor nem számítana, hogy ez a nyolc élvezet létezik vagy sem. De ha az Ég alatti világ nem pihen meg a veleszületett természetében és sorsában, akkor ez a nyolc élvezet eltorzul és megcsavarodik, összezavarva az egész Ég alatti világot. És még rosszabb lesz, ha minden, ami az Ég alatt van, elkezdi tisztelni és becsülni ezeket az élvezeteket. Mert ez nem csupán szeszély, ami idővel elmúlik. Különféle erőfeszítést tesznek, böjtölnek, szigorúan, kimérten beszélnek ezekről az élvezetekről, ünnepélyesen letérdelve imádkoznak és dobszó kíséretében énekelnek, táncolnak. Nem tudom, hogy mit lehetne ez ellen tenni.

Éppen ezért, ha egy nemes embernek (csün-ce/junzi) nincs más választása, mint hogy irányítsa az Égalattit és gondoskodjon róla, akkor a legjobb, amit tehet, hogy nem cselekszik. A nem-cselekvés (wu-wei/vuvej) által megpihenhet a saját veleszületett természetének valódi formájában és a sorsban. Ezért aki úgy tiszteli a teljes Ég alatti világot, akárcsak saját magát, azt meg lehet bízni azzal, hogy kormányozza a teljes Ég alatti világot. És aki úgy szereti a teljes Ég alatti világot, akárcsak saját magát, annak át lehet adni a teljes Ég alatti világ irányítását*. Így hát, ha a nemes ember tartózkodik attól, hogy eltékozolja az öt zsigerének és látásának, hallásának erejét, akkor hiába olyan élettelen, mint egy holttest, mégis látszik rajta sárkányszerű életereje; hiába olyan, mint a mélységes csend, mégis hallatszik mennydörgő hangja. Nem-cselekvő, finoman és könnyedén mozgó szellemét az Ég követi, és a tízezer dolog olyannak tűnik számára, mint a porszemek a szélben. Ebben az esetben hogyan volna ideje arra, hogy kormányozza az Ég alatti világot?

 

 

(*Hasonló található a Lao-ce 13. versében: „Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő [tölti be hivatalát], hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)