2. A látás gyönyörűsége a színekben való tobzódáshoz vezet. A hallás gyönyörűsége a hangokban való tobzódáshoz vezet. Az emberség gyönyörűsége összezavarja az erényt (de). Az igazságosság gyönyörűsége szembefordul a jó érzékkel. A szertartások gyönyörűsége mesterkéltségre bátorít. A zene gyönyörűsége bujaságra bátorít. A bölcsesség gyönyörűsége ügyeskedésre bátorít. A tudás gyönyörűsége mások hibáztatására bátorít. Ha az Ég alatti világ belenyugodna a veleszületett természetük valódi formájába, akkor nem számítana, hogy ez a nyolc gyönyörűség létezik vagy sem. De ha az Ég alatti világ nem nyugszik bele veleszületett természetük valódi formájába, akkor ez a nyolc gyönyörűség eltorzul, megcsavarodik, és összezavarja az Ég alatti világot. És még nagyobb lesz a tévelygés, ha az Ég alatti világ elkezdi tisztelni és becsülni ezt a nyolcat! Hiszen ez nem csupán múló szeszély, amit eldobnak. Szigorú erőkészületeket tesznek, böjtölnek, ünnepélyesen letérdelve beszélnek erről a nyolcról, és dobszó kíséretében énekelnek, táncolnak előttük. Mit lehetne ez ellen tenni?
Éppen ezért, ha egy nemes ember arra kényszerül, hogy az Ég alatti világot felügyelje és gondoskodjon róla, akkor a legjobb, hogy nem-cselekszik. A nem-cselekvés által belenyugszik saját veleszületett természetének valódi formájába. Ezért, aki úgy tiszteli az Ég alatti világot, mint saját magát, arra rá lehet bízni az Ég alatti világot. És aki úgy szereti az Ég alatti világot, mint saját magát, arra rá lehet hagyni az Ég alatti világ gondozását1. Így hát, ha a nemes ember nem tékozolja el öt zsigerének erejét, és nem erőlteti látását, hallását, akkor hiába olyan élettelen, mint egy holttest, mégis látszik rajta sárkányszerű életereje; hiába olyan, mint a mélységes csend, mégis hallatszik mennydörgő hangja. Finoman és könnyedén mozgó szellemét az Ég követi, és bár nyugodt és nem-cselekvő, a tízezer dolog mind köré gyűlik. Miért volna szükség arra, hogy kormányozza az Ég alatti világot?
(1Hasonló található a Lao-ce 13. versében: „Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő [tölti be hivatalát], hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.” (Tőkei Ferenc fordítása)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése