(XII. 2.) Ég és Föld

 

2. Így szólt a mester:¹ 

-- A Tao befedi és fenntartja a tízezer dolgot. Milyen mérhetetlenül hatalmas! A nemes embernek meg kell szabadítania szív-elméjét [a cselekvés iránti vágytól]. A nem-cselekvés általi cselekvést nevezik Égnek. A nem-cselekvés általi beszédet nevezik erénynek (de). Az emberek iránti szeretetet és a jó cselekedetet nevezik emberségnek. Amikor valaki a különbözőt hasonlóvá tudja tenni, azt nevezik nagyságnak. Amikor valaki nem hivalkodik, és nem akar különb lenni másoktól, azt nevezik nagylelkűségnek. Amikor valaki tízezernyi különbözőséget birtokol, azt nevezik gazdagságnak. Éppen ezért az erény fenntartását nevezzük irányelvnek. Az erény kifejlesztését nevezzük megalapozottságnak. A Tao követését nevezzük teljességnek. Amikor pedig nem engedjük, hogy a külső dolgok az akaratra hassanak, azt nevezzük tökéletességnek. Ha a nemes ember teljes mértékben felfogja ezt a tíz dolgot, akkor hatalmasra tágul szív-elméje, és együtt kóborol a tízezer dologgal. 

Az ilyen ember rejtve hagyja a hegyek aranyát és a mélység gyöngyeit. Nem törekszik pénzre és vagyonra, nem csábítja hírnév és gazdagság. Nem örül a hosszú életnek, nem bánkódik a korai halál miatt. Nem érez büszkeséget a bőségben, sem pedig szégyent a szegénységben. Nem kaparintja meg az egész világ vagyonát, hogy a sajátjává tegye, és az Ég alatti világ ura sem dicsőségből lenne. Hiszen az ő dicsősége az, hogy tisztán megérti, a tízezer dolog egy tárházba tartozik, és hogy az élet és halál ugyanaz a test.

(¹Ez a „mester” lehet Lao Ce, Csuang Ce vagy akár Konfuciusz.) 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 1.) Ég és Föld1

 

1. Bármilyen hatalmas is az Ég és Föld, mégis egyformán alakulnak át. Bármilyen sokféle is a tízezer dolog, mégis egy és ugyanaz a rendjük. Bármilyen sokan is vannak az emberek, mégis egyetlen úr az uralkodójuk. Az uralkodó az erényben (de) találja meg forrását, és az Égben a kiteljesedését. Ezért mondják, hogy a titokzatos régmúlt idők uralkodói az Ég alatti világot a nem-cselekvés által, és az Ég erénye által irányították, semmi egyébbel.

Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a szavakat, akkor az Ég alatti világ uralkodója igaz. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a különbségeket, akkor az uralkodó és az alattvaló egymáshoz való viszonya világos. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg az adottságokat, akkor az Ég alatti világ hivatalnokai jól végzik dolgukat. Ha a Tao fényében vizsgálunk meg mindent, akkor a tízezer dolog teljesen rendben van.

Áthatja az Eget és Földet: ez az erény (de). A tízezer dologban munkálkodik: ez a Tao.² A feljebb valók irányítják az alattuk lévő embereket: ez az ügyek intézése. Az adottságok kifejlesztése: ez az ügyesség. Az ügyesség az ügyek intézésében nyilvánul meg, az ügyek intézése a kötelességben, a kötelesség az erényben, az erény a Tao-ban és a Tao az Égben. Ezért mondják, hogy azok, akik a régi időkben gondoskodtak az Ég alatti világról, vágy nélküliek voltak, az Égalatti mégis kiteljesedett. Nem erőltetve cselekedtek, a tízezer dolog mégis átalakult. Mélységes nyugalomban voltak, a száz törzs mégis békében élt. A Feljegyzés ezt mondja: „Merülj el az Egyben, és a tízezer dolog ügye elrendeződik; szabaduljon meg szív-elméd a céloktól, és még a szellemek is fejet hajtanak”.³

(¹A XII – XVI. és a XXXIII. fejezeteket „szinkretista” fejezeteknek nevezik, vagyis többféle filozófia eszme keveredik benne, jelen esetben a konfuciuszi elvek a taoista elvekkel. Ez a hat fejezet áll a legtávolabb a Belső fejezetek eredeti gondolataitól. Victor H. Mair szerint feltételezhető, hogy ezeknek a fejezeteknek a szerzője/szerzői állította/állították össze a Csuang-ce eredeti változatát.

 

²A kommentátorok rámutatnak arra, hogy ez a két mondat hibás, mert felcserélték bennük a „Tao” és a „de” szavakat, hiszen a Tao hatja át az Eget és Földet, az erény (de) pedig minden dologban benne munkálkodik.

 

³Nem igazán lehet tudni, hogy milyen „Feljegyzés” volna ez. Bár James Legge szerint a Lao-cé-ről lehet szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 8.) Hagyni és engedni

 

8. Alantasak, de elkerülhetetlenek: ezek a dolgok. Jelentéktelenek, de szükségünk van rájuk: ez a nép. Kiszámíthatatlanok, mégsem mellőzhetőek: ezek az ügyeink. Kíméletlenek, de szükségesek: ezek a törvények. Távoli, mégis hordoznunk kell: ez az igazságosság. Közeli, mégis mindenre ki kell terjeszteni: az az emberség. Korlátoznak, mégis gyakorolnunk kell: ezek a szertartások. Bennünk van, mégis fent jár: ez az erény (de). Mindig egy, mégis változik: ez a Tao. Szellemi, mégis tevékeny: az az Ég.

Éppen ezért a bölcs az Égre figyel, de nem segíti. Tökéletesíti az erényt (de), de semmi mást nem halmoz fel. A Tao-nak megfelelően jár el, de nem sző terveket. Az emberséggel társul, de nem támaszkodik rá. Körültekintően törekszik az igazságosságra, de nem gyűjti össze a maga számára. Betartja a szertartásokat, de nem tartja fontosnak. Elrendezi ügyeit, és nem tér ki előlük. A törvényekhez igazodik, és nem zavarodik össze. A népre támaszkodik, de nem becsüli le őket. A dolgokat használja, de nem dobja őket félre. Bár a dolgok értéktelenek, mégis szükségesek számára.

Akik nem értik az Eget, nem lesznek tiszták az erényben (de). Akik nem tudják a Tao-t követni, azok nem képesek semmilyen ösvény követésére. Milyen szánalomra méltóak azok, akik nem értik a Tao-t!

Mit nevezünk Tao-nak? Van égi Tao és emberi Tao. Megpihen a nem-cselekvésben, és tiszteletet parancsol, ez az égi Tao. Cselekszik, és ezáltal összezavarodik, ez az emberi Tao. Az égi Tao uralkodóé, az emberi az alattvalóé. Az égi Tao és az emberi Tao távol áll egymástól. A különbséget tisztán kell látnunk.¹ 

(¹Ez az egész 8. rész feltehetőleg betoldás. Victor H. Mair fordításában nem is szerepel.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 7.) Hagyni és engedni

 

7. Az átlagemberek szerte a világon azt szeretik, ha a többiek hozzájuk hasonlóak, és nem szeretik, ha a többiek tőlük eltérőek. Kedvelik a hasonlót, és taszítja őket az eltérő, miközben szív-elméjük arra vágyik, hogy kitűnjenek a tömegből. De ha valaki a hasonlóhoz vonzódik, akkor hogyan is tűnhetne ki a tömegből? A tömeget követve keresi a megnyugvást, pedig képességei mindig kevesebbek, mint a sokaságé.

Akik a három dinasztia uralkodóinak módszereivel akarják valaki más államát igazgatni, csak a hasznot nézik, az ezekből a módszerekből keletkező bajokról már nem vesznek tudomást.¹ A szerencsére bízzák egy másik ember államát, ami azonban előbb-utóbb romlásba dönti azt az államot. Tízezerből talán egy sem tud megtartani egy államot, de több mint tízezerszeres az esély arra, hogy romlásba dönti. Nagyon szomorú, hogy az államok tulajdonosai nem fogják fel ezt [és ilyen embereket alkalmaznak]!

Pedig egy állam tulajdonosa nagy dolog tulajdonosa. Mivel ilyen nagy dolog tulajdonosa, nem szabadna, hogy a dolgok befolyásolják őt.² És ha ő úgy birtokol egy dolgot, hogy nem befolyásolják a dolgok, akkor a dolgokat dolgokként tudja kezelni. Aki pedig a dolgokat dolgokként tudja kezelni, az maga nem [birtokolható] dolog, ezért ő nem csak az egész Ég alatti világ száz törzsét kormányozza, hanem keresztül-kasul jár a hat birodalomban, kóborol a kilenc vidék területén.³ Egyedül jön, egyedül megy. Az ilyen embert „egyedüli birtokosnak” nevezhetjük.⁴ És aki mindent egyedül birtokol, arra azt mondhatjuk, hogy elérte a kiválóság csúcsát.

A [z ilyen] nagyszerű ember tanítása olyan, mint egy test árnyéka vagy egy hang visszahangja. Ha kérdezik, olyan kimerítően válaszol, mintha az egész Ég alatti világ előtt állna. A visszhangtalanban tartózkodik, az iránytalanban mozog. Mindenkit visszavezet oda, ahová tartozik, hogy ahatártalanban vándoroljon. Nyom nélkül, cél nélkül jár ide-oda, kortalan, mint a Nap. Vonásaiban és testi formájában egyesül a nagy egységgel. A nagy egységben nincs önálló én. És mivel neki sincs önálló énje, hogyan is lehetne bármilyen tulajdona? Akik a birtoklásra szegezték tekintetüket, azok voltak a régi idők nemes emberei. Akik a nem-birtoklásra szegezték tekintetüket, azok voltak az Ég és Föld barátai.

(¹Feltehetőleg ez azokra a vándorló tanácsadókra utalhat, akik a késői Csou-korban államról államra jártak, hogy felajánlják szolgálataikat az uralkodóknak.

 

²Ezt a mondatot a fordítók többféleképpen értelmezik. Victor H. Mair és Wang Rongpei fordítását vettem alapul.

 

³A „kilenc vidék” azt a kilenc tartományt jelenti, amelyekre a Nagy Jü felosztotta a királyságát.

 

⁴Az „egyedüli birtoklás” nem anyagi javak vagy hatalom birtoklását jelenti, hanem az önmagában teljességet, a Tao-val való összhangot.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)