(XIII. 6.) Az Égi Út

 

6. Egykor Sun ezzel a kérdéssel fordult Jao-hoz:

-- Mint Ég által kinevezett király, hogyan használod a szív-elmédet*?

-- Sosem élek vissza a védtelenek helyzetével, és nem hagyom magukra a szegény embereket – válaszolta Jao - Meggyászolom a halottat, gyámolítom az árvát, megszánom az özvegyet. Így használom a szív-elmémet.

Sun azt mondta:

-- Ez nagyon jó, de nem nagyszerű.

-- Akkor mit kellene tennem? – kérdezett vissza Jao.

-- Ha az [uralkodó] az Ég erényét birtokolja, a Föld nyugalomba kerül – felelt Sun -, a nap és hold ragyog, a négy évszak pedig megy a maga útján. Éppen úgy, mint ahogyan a nappal és az éjszaka állandóan váltja egymást vagy a vonuló felhőkből eső hullik.

-- Én folyamatosan dolgozom és fárasztom magam! – kiáltott fel Jao – Te az Éggel való összhangot keresed, én pedig az emberekkel való összhangot.

Az Ég és Föld [Útjának] nagyszerűsége kezdetektől fogva ismert volt. Csodálattal tekintett rá a Sárga császár, Jao és Sun is. Így hát cselekedtek-e bármit is az Égalattin uralkodó régi királyok? Az Ég és Föld [Útja] elég volt számukra**.

 

(*A ’Tavaszok és őszök krónikája’ című műben, a jogos uralkodót ’Ég királya’ címmel szokták illetni. Azonban ezt a fajta megszólítást a taoizmus nem használja.

 

**Vagyis a dolgok természetes folyamának követése elegendőnek bizonyult.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)