(XIII. 6.) Az Égi Út

 

6. Egykor Sun ezzel a kérdéssel fordult Jao-hoz:

-- Hogyan használod a szív-elmédet, Ég fia?

-- Sosem élek vissza a védtelenek helyzetével, és nem hagyom magukra a szegény embereket – válaszolta Jao - Meggyászolom a halottat, gyámolítom az árvát, megszánom az özvegyet. Így használom a szív-elmémet.

Sun azt mondta:

-- Ez jó, amit mondasz, de nem ezt hívjuk nagyszerűnek.

-- Akkor mit kellene tennem? – kérdezett vissza Jao.

-- Az égi erényből nyugalom fakad – felelt Sun -, a Nap és a Hold magától ragyog, a négy évszak pedig megy a maga útján. Mint a nappal és az éjszaka, amely magától váltakozik, vagy mint a felhők, amelyek az égen vonulva esőt hullajtanak.

-- Akkor én eddig csak feleslegesen fárasztottam magam! – kiáltott fel Jao – Te az Éghez igazodsz, én pedig csak az emberekhez.

Az Eget és a Földet tartották a régiek nagyszerűnek, az Égre és Földre tekintett csodálattal a Sárga császár, Jao és Sun is. Így hát cselekedtek-e bármit is az Égalattin uralkodó régi királyok? Az Éghez és Földhöz alkalmazkodtak, és ennyi elég is volt.¹

 

(1Vagyis a dolgok természetes folyamatának követése elegendőnek bizonyult.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)