1. Megtévedtnek és tudatlanságban élőknek nevezik azokat az
embereket, akik közönséges tanulás segítségével javítanák velük született
természetüket azért, hogy visszatérjenek a kezdethez, és azokat, akik közönséges
gondolkodással akarják irányítani vágyaikat azért, hogy elérjék a tisztaságot*.
A Tao-t gyakorló régi idők emberei nyugalomban
fejlesztették ki a megértést, és bár a tudás volt az életük, mégsem cselekedtek
vele semmit. Így azt mondhatjuk, hogy a tudásukkal táplálták nyugalmukat. Amikor
tudás és nyugalom összeolvadnak és egymást alakítják, akkor összhang és rend
keletkezik a veleszületett természetből.
Az erény (de) összhang, az Út (Tao) rend. Ahol
az erény mindent átkarol, ott emberségesség van. Ahol a Tao rendben működik,
ott igazságosság van. Ahol az igazságosságot és mindent, ami hozzá tartozik,
igazán megértik, ott hűség van. Ahol legbelsőnk tiszta, valódi és visszatér az
eredeti formájához, ott zene van. Ahol a jóhiszeműség a viselkedésben is megnyilvánul
és ez elegáns módon jut kifejezésre, ott szertartás van. Ám ha a szertartást és
zenét helytelenül végzik, akkor az egész Ég alatti világ összezavarodik. Ha az
az elhomályosult erényükkel próbálják meg az emberek egymást helyreigazítani,
akkor [a valódi] erényük nem jut el a többiekhez. És ha ennek ellenére mégis
ezen erőlködnek, mindenki el fogja veszíteni veleszületett természetét.
(*A fejezet írója a konfucianizmus és a motizmus erkölcsi tanításainak
elveit támadja és azokat a filozófiai iskolákat, amelyek a vágy csökkentését
vagy megszüntetését támogatják.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése