(XX. 9.) A hegyi fa

9. Jang Ce, Szung felé tartó útján egy fogadóban töltötte az éjszakát*. A fogadósnak két ágyasa volt, az egyik szép, a másik csúnya. A csúnyát tisztelték, a széppel lekezelően bántak. Amikor Jang Ce megkérdezte ennek okát, az egyik fogadós fiú ezt válaszolta neki:

-- A szép olyan szépnek képzeli magát, hogy már nem is veszünk tudomást szépségéről. A csúnya olyan csúnyának képzeli magát, hogy már nem is veszünk tudomást csúnyaságáról.

Jang Ce tanítványaihoz fordult:

-- Emlékezzetek erre, tanítványaim! Ha erényesen viselkedve nem képzelitek magatokat erényesnek, akkor akármerre mentek, mindenhol kedvelni fognak benneteket.

 

(*Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 16. részében is megtalálható. Ott a mester Jang Csu néven tér be a fogadóba tanítványaival. Jang Csu/Jang Ce neve a Csuang-ce több fejezetében is felbukkan, például a VII. fejezet 4. részében. Jang Csu az i.e. 4-5. századi Kínában élt és a hagyomány hedonista filozófusként tartja számon, ugyanakkor gondolatait jobban megértve inkább tűnik a naturalizmus képviselőjének. Meng Ce ((Menciusz, i.e. 372-289)) hevesen támadta őt írásaiban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)