2. Ugyanakkor úgy vélem, hogy akik valóban jól kormányozzák az Égalattit, azok nem így cselekednek. Hiszen az embereknek megvan a maguk állandó velük született természete. Szőnek, hogy ruhát készítsenek, felszántják a földet, hogy legyen mit enniük1. Ez a „közös erényük” (de). Ebben mind egyformák, és egyik sem különbözik a másiktól. Ezt hívják „természetes vagy égi hajlamnak”. Éppen ezért a tökéletes erény (de) korában az emberek csendesen és magabiztosan jártak, nyugodt és összpontosított tekintettel néztek előre. Abban a korban a hegyeken nem voltak ösvények vagy átjárók, a folyókon nem voltak csónakok vagy hidak. A tízezer dolog csapatokba verődve élt egymás mellett. A madarak és vadállatok rajokba és falkákba tömörültek, a füvek és a fák buján, gazdagon nőttek. A madarak és vadállatok szelídek voltak, és még a szarkák fészkeihez is fel lehetett mászni és belesni anékül, hogy háborgatva érezték volna magukat. A tökéletes erény korszakában az emberek együtt éltek a madarakkal és vadállatokkal, egy családot alkottak a tízezer dologgal. Mit tudtak arról, hogy ki a nemes ember és ki a kis ember? Egyenlőek a nem-tudásban, így egyik sem tért el erényétől (de). Egyenlőek a vágy-nélküliségben, így a vésetlen egyszerűség állapotában éltek2. A vésetlen egyszerűségben sértetlenül tartották valódi természetüket.
Aztán feltűnt egy bölcs ember,
aki szorgoskodva törekedett az emberségre, nehézkesen gyakorolta az
igazságosságot, és az Ég alatti világ elbizonytalanodott és megzavarodott.
Mértéktelenné vált a zene, elburjánoztak a szertartások, és minden, ami az Ég
alatt van, elkezdett egymástól elkülönülni. Ha a vésetlen fadarabot nem faragták
volna meg, akkor ki tudott volna belőle áldozati edényt csinálni? Ha a fehér
jádét nem csorbították volna meg, akkor ki tudott volna belőle uralkodói
ékszereket készíteni? Ha a Tao-t és erényét (de) nem dobták volna félre,
akkor kinek kellene az emberség és az igazságosság?3 Ha a
veleszületett természet eredeti formáját nem hagyták volna el, akkor mire
kellene a szertartás és a zene? Ha az öt színt nem zavarták volna össze, akkor
ki készítene színpompás mintákat? Ha az öt hangjegyet nem zavarták volna össze,
akkor mire kellene a hat hangú hangolósíp?
A kézműves bűne, hogy a vésetlen fadarabból különféle tárgyakat farag. A bölcs vétke, hogy a Tao-t és erényét (de) az emberséggel és igazságossággal csorbítja meg.
(1Azonban a szövés és a földművelés éppen úgy nem tekinthető az ember állandó veleszületett természetének, mint az előző részben bírált fazekasság vagy ács mesterség.
2A „vésetlen egyszerűség” (su és pu)
a Lao-cében rendszeresen előforduló kifejezés. Leginkább
„megmunkálatlan vagy faragatlan fadarabnak” fordítják, mint például a Lao-ce
19. vagy 57. versében.
3Lao-ce 18. versében ez fordítva hangzik el: „Mikor a nagy tao-t pusztulni hagyták, megjelent az emberség (zsen) és az igazságosság (ji).” (Tőkei Ferenc fordítása).)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang’s Version (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése