3.3. Visszatérve a lovakra: ha engedik őket a szabadban élni, akkor füvet legelnek és vizet isznak. Amikor jól érzik magukat, egymáshoz dörzsölik a nyakukat; amikor pedig haragosak, hátat fordítanak és hátsó lábaikkal kirúgnak. A lovak tudása ennyiben ki is merül. De ha befogják őket, és homlokukat egy hold alakú fémlapocskával díszítve egymás mellé felsorakoztatják, akkor a lovak megtanulják, hogyan törjék össze a keresztrudat, hogyan fordítsák ki a jármot, hogyan szakítsák fel a hintó tetejét, hogyan köpjék ki a zablájukat, és hogyan szakítsák el a kantárt. Ezért hát Po Lö bűne, hogy a lovak így viselkednek, és ezáltal olyanná váltak, mint a banditák.
Ho Hszü1 idejében az emberek tudás nélkül tették a dolgaikat otthonaikban, és tudás nélkül léptek ki házaikból. Étellel tömték tele szájukat, boldogok voltak, és teli hassal ténferegtek. Az emberek képessége ennyiben ki is merült. De aztán jöttek a bölcsek, és hajlongtak-bókoltak a szertartásokban és a zenében, hogy szabályozzák az Égalatti formáját; kecsegtettek-csábítottak az emberséggel és igazságossággal, hogy megvigasztalják az Égalatti szívét. Ezután az emberek tülekedni kezdtek a tudásért, egymással harcoltak a haszonért, és többé már nem lehetett megállítani őket. Ez is mind a bölcsek vétke.
(1Az ókori Kína egyik legendás uralkodója, akiről azonban többet nem tudunk.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése