8. Nie Csüe így fordult Vang Ji-hez*:
-- Uram, te tudod, hogy mi az, amiben az összes lény egyaránt egyetért?
-- Honnan tudnám? – válaszolta Vang Ji.
-- És azt tudod, hogy mit nem tudsz? – kérdezte a másik, és megint ugyanazt a
feleletet kapta. Nie Csüe tovább firtatta:
-- Akkor lehet-e egyáltalán bármit is tudni?
Vang Ji ugyanazt válaszolta, mint előbb, de hozzátette a következőt:
-- Mindazonáltal megpróbálom elmagyarázni. Hogyan lehetünk biztosak abban,
hogy amikor valamire azt mondom, hogy “tudom”, akkor nem vagyok-e ténylegesen
tudatlan, és amikor valamire azt mondom, hogy “nem tudom”, akkor nincs-e meg a
tényleges tudásom?
De hadd tegyek fel néhány kérdést. Ha az ember nedves helyen alszik,
megfájdul a dereka és olyan érzése lesz, mint aki félig lebénult. De vajon ugyanez
történik az angolnával is? Ha az embernek egy fán kellene élnie, reszketne félelmében. De vajon ugyanez történik a majommal is? És e három közül melyik az, amelyik tudja, hogy
hol jó tanyázni?
Az emberek gabonán és füveken nevelt állatok húsát eszik; az őzek dús füvet
legelnek; az óriás százlábúak a kisebb kígyókat kedvelik; a baglyok és varjak az
egereket szeretik. De tudja-e bármelyik e négy közül, hogy melyik a helyes étel?
A kutyafejű majom egy nőstény majmot választ társának; az őzbak őzsutát; és az angolna más halakkal együtt szeret úszkálni. Az emberek úgy vélték, hogy Mao Csiang és Li
Csi** a legszebbek, ám láttukra a halak mélyen a vízbe merültek; a madarak magasba röppentek előlük; ha pedig őzek pillantották
meg őket, akkor szerte-szét szaladtak. De tudja-e bármelyik e négy közül,
hogy mi az, amit mindegyik élőlény egyformán vonzónak talál az Ég alatti világon?
Ahogyan nézem, az emberség (ren/zsen) és igazságosság (ji) alapelve és a helyes és
helytelen ösvénye kibogozhatatlanul összekeveredtek és összezavarták egymást:
hogyan tudnám különválasztani őket?
Ezt hallván Nie Csüe ezt kérdezte:
-- Uram, mivel te nem tudod, hogy mi a hasznos és mi az ártalmas, ugyanígy
nem tudja a tökéletes ember sem?
-- A tökéletes ember szellemhez méltó - felelte Vang Ji - A nagy tavak forrhatnak körülötte, ő
nem érzi a melegét; a Ho és a Han befagyhat, ő nem érzi a hideget; a gyors
villámcsapás megrepesztheti a hegyeket és a szél megrengetheti az óceánt, nem
rémiszti meg őt. Az ilyen ember felhág a felhőkre, meglovagolja a napot és
holdat, és a négy tengeren túl kóborol. Sem az élet, sem a halál nincsen rá
hatással, akkor miért törődne azzal, hogy mi a hasznos és mi az
ártalmas?
(*Két taoista bölcs, feltehetőleg a “négy tökéletes” közül valók, akiket
Jao császár meglátogatott a távoli Ku Je hegyen az I. fejezet 6. részében. Huang Mi szerint Vang Ji volt Nie Csüe tanítója, és ő pedig Hszü Jü
tanítója.
**Híres szépségek, akik közül az első kortársa volt Hszi Si-nek (II. fejezet 4. rész), és akárcsak ő, Jüe államból származott. A második, Li Csi, egy
északi barbár törzs, a Li Rong vezetőjének lánya volt, akit Csin/Jin állam hercege,
Hszien vett feleségül i.e. 672-ben. Li Csi a “Korszak boszorkánya” ragadványnevet
kapta ármánykodása miatt. A kínai történelembe a Csin/Jin állam i.e. 657-től i.e. 651-ig tartó időszaka a 'Li Csi-békétlenség vagy zendülés' néven került bele.
***Hasonló hangzik el az I. fejezet 3. és az 5. részében.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Lin Ji (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése