5. Csien Vu így szólt Lien Su-hoz:
-- Beszélgettem Csie-jü-vel, és bár a szavai nagyon szépek voltak, lényegében nem tudtam velük mit kezdeni; ahogy elhangzottak, már el is
szálltak. Engem megrémített, amit mondott, mert olyan volt, mint a Tejút*, aminek nem látni
se az elejét, se a végét. Szavai összefüggéstelenül követték egymást, és mindegyik ellentmondott a józan észnek.
-- Miféléket beszélt? – kérdezte Lien Su.
-- Azt mondta, hogy messze a Ku Je hegyen él egy szellemhez
méltó ember, akinek a bőre olyan sima, mint a jég és olyan fehér, mint a hó; viselkedése elegáns és kifinomult, mint egy
szűznek. Ez az ember nem eszik semmiféle gabonát, csak szelet lélegzik és
harmatot iszik; felkapaszkodik a felhőkre és repülő sárkányon lovagolva kóborol a négy tengeren túlra. Szellemének összpontosításával lényeket ment meg betegségtől és pestistől, és minden
évben biztosítja a gazdag szüretet. Ezek voltak azok a szavak, amelyek vadnak és zavarosnak tűntek
nekem, és nem hittem el.
-- Tehát erről van szó – mondta Lien Su – A vak nem látja a gyönyörű mintákat és a finom formákat, a süket nem hallja a csengők és a dobok hangját. De csak testi értelemben vett vakságról és süketségről szoktunk beszélni? Létezik hasonló
hiányosság szellemi értelemben is; erre a saját szavaid szolgálnak példával. Ez a hegyen élő, ilyen erénnyel (de) rendelkező ember képes a tízezer dolgot karjaiba fogni és eggyé gyúrni. Ebben a káoszban, ami most a világban van, minden lény a kiutat keresi, ám ő miért fárasztaná magát az Égalatti ügyeivel? Semmi
nem árthat az ilyen embernek; nem fulladna meg az égig érő legnagyobb
áradásban, és nem érezné a fémet és követ megolvasztó, földet és hegyet
megperzselő legnagyobb hőség forróságát sem. Testének porából és hulladékából egy Jao-t vagy egy Sun-t*** lehetne gyúrni; – minek is bajlódna
apróságokkal?****
(*Szó szerint ‘a Ho és a Han’ – ez a kifejezést a ‘Tejút’-ra használták.
Ahogy az I/4. rész lábjegyzetében írtam, a Ho/He a Sárga-folyót jelenti, a Han
pedig a Jangce bal oldali, hatalmas mellékfolyója, amely Vuhannál torkollik bele
a Jangcéba.
**Ti Sun a legendás király, Jao utódja volt, akit szintén nagy tisztelet
övezett, és akiről úgy tartják, hogy i.e. 2233-tól 2184-ig uralkodott.
***Itt megint egy misztikus leírást kapunk a ‘szellemhez
méltó ember’-ről, aki a legmagasabb szinten valósította meg a Tao-t. A könyv későbbi fejezeteiben olyan hétköznapi emberekről olvashatunk, akik a mindennapokban képesek megélni a Tao-val való harmóniájukat. Az itt használt "erény" (de) szó nem a szokásos vagy hagyományos értelemben vett etikus viselkedést jelenti, hanem a Tao megnyilvánulását az egyénben.)
Forrás: Enjoyment In Untroubled Ease (angol nyelven)
The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése