(XXI. 7.) Tien Ce-fang

7. Szung/Szong állam uralkodója, Jüan ­­­térképet akart készíttetni*. Hivatalnokai mind eléje gyűltek, majd miután megkapták az utasításokat, meghajoltak és elfoglalták helyüket a sorban. Ott megnyálazták ecseteiket és felkavarták tintáikat. Olyan sok hivatalnok jelent meg, hogy felük már be sem fért a helyiségbe. Az egyikőjük, aki késve érkezett, kényelmes léptekkel sétált be. Amikor megkapta az utasításokat, meghajolt, de nem foglalta el helyét a sorban, hanem egyből a saját alvóhelyiségébe indult. Az uralkodó utánaküldött egy embert, hogy nézze meg, mit csinál. Az ember a hivatalnokot felső ruháját levetve, félmeztelenül, széttett lábakkal üldögélve találta.

-- Nagyon jó! – kiáltotta fel az uralkodó – Ez az igazi rajzoló!

(*Jüan, eredeti nevén Zuo/Co herceg i.e. 531-től 517-ig volt Szong állam uralkodója. Az előző uralkodók összes hercegi leszármazottjait kivégeztette, ezért két nemesi család felkelést robbantott ki ellene.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 6.) Tien Ce-fang

6. Sem rang, sem járandóság nem hatolt be Paj-li Hszi szív-elméjébe. Etette a szarvasmarhát és a szarvasmarha kövérre gömbölyödött. Csin állam hercege, Mu megfeledkezve Paj-li Hszi alacsony rangjáról, átadta neki a kormányzást­­­­­­­­­­­­­­­­*. Sem élet, sem halál nem hatolt be Sun, a Jü törzs leszármazottjának szív-elméjébe, ezért volt képes hatni másokra**.

 

(*Paj-li Hszi az i.e. 7. században élt. Szegény családba született és csak harmincas éveire határozta el, hogy hivatalnoki pályára lép. Több államban is szerencsét próbált, de egyikben sem járt sikerrel. Csu állam uralkodója - nem ismerve fel tehetségét - állatainak gondozójaként alkalmazta. Végül innen vette magához Csin állam uralkodója, Mu herceg Paj-li Hszi régi tudós barátjának tanácsára, és az akkor már hetvenes éveiben járó Paj-li Hszit kinevezte miniszterének.

 

**Mostohaanyja és mostoha öccse többször tört Sun életére, de ezek az ellene indított merényletek sem homályosították el benne az irántuk érzett gyermeki és testvéri szeretetet.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Baili Xi (angol nyelven)

           Emperor Shun (angol nyelven)

(XXI. 5.) Tien Ce-fang

 

5. Csuang Ce meglátogatta Áj herceget Lu államban. A herceg ezt mondta neki:

-- Sok konfuciánus van itt, Lu államban, de úgy tűnik, hogy nagyon kevesen tanulmányozzák a te módszeredet, uram.

-- Nagyon kevés a konfuciánus Lu államban – felelte erre Csuang Ce.

-- Lu államban sokan hordanak konfuciánus ruhát - szólt csodálkozva Áj herceg – Hogyan mondhatod, hogy kevés van belőlük?

-- Úgy hallottam – válaszolta Csuang Ce-, hogy a konfuciánusok kerek sapkát hordanak, hogy mutassák, értik az Ég változását. Négyszögletes cipőben járnak, hogy jelezzék, értik a Föld formáját. Derekukra egy törött gyűrűt formáló függeléket akasztanak, hogy jelezzék, ügyesen és gyorsan rendezik azokat az ügyeket, amelyek őket érintik. De az a nemes ember, aki egy adott/sajátságos tudást birtokol, nem feltétlenül viseli az adott/sajátságos ruházatot, és az az illető, aki egy adott/sajátságos ruházatot visel, nem feltétlenül rendelkezik azzal a sajátságos tudással. Ha fenséged nem hiszi el ezt, akkor miért nem ad ki egy olyan rendeletet az államában, mely szerint: „Mindenki, aki egy adott/sajátságos ruhát visel anélkül, hogy birtokában lenne a vele járó sajátságos tudásnak, halálbüntetésben részesül!”

Ezután Áj herceg kiadta a rendeletet és Lu államban öt napon belül már senki nem mert konfuciánus ruházatban mutatkozni. Kivéve egy öregembert, aki ott állt a herceg kapujában. A herceg azonnal behívta őt és az állam ügyeiről kérdezgette. Bár a beszélgetés számtalan váratlan fordulatot és csavart tartalmazott, a herceg nem tudta kimeríteni az öregember tudását. Ezután Csuang Ce megkérdezte:

-- Ha Lu államban csak egyetlen egy igazán konfuciánus ember létezik, akkor mondhatjuk-e, hogy sok van belőlük?

 

Forrás: The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 4.) Tien Ce-fang

4. Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t, aki éppen frissen mosott, vállán szétterített haját szárítgatta. Olyan mozdulatlanul ült, mintha nem is ember lenne. Konfuciusz várakozott egy kis ideig, majd előre lépve ekként szólította meg:

-- Rosszul láttam volna vagy tényleg így néztél ki? Uram, az előbb a tested olyan merevnek tűnt, mintha egy öreg, kiszáradt fa lenne. Mintha mindent magad mögött hagyva, az emberiségről leválva, magányosan állnál.

-- Hagytam, hogy szív-elmém a dolgok kezdetében vándoroljon – felelte neki Lao Tan.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte Konfuciusz.

-- A szív-elme annyira korlátozott, hogy nem képes megérteni, a nyelv annyira kötött, hogy nem képes elmondani. Ennek ellenére megpróbálom nagyvonalakban elmagyarázni. A tökéletes jin kemény és hideg, a tökéletes jang fényes és csillogó. A kemény és hideg az Égből jön; a fényes és csillogó a Földből keletkezik*. Ez a kettő egymással keveredve összhangba kerül, ebből születik meg minden, ami él. Könnyen lehet, hogy valami irányítja ezt az egészet, de ennek a valaminek még senki nem látta az alakját vagy formáját. Elbomlás és növekedés, teljesség és üresség, egyszer sötét, egyszer fényes; a nap váltakozása, a hold fázisai – ez a folyamat zajlik nap nap után, de senki nem látta azt, ami okozza. Az élet valamiből kivirágzik, a halál valamibe visszatér. Kezdet és vég folyamatosan egymást éri, senki nem tudja, hogy hol fejeződik be egyik vagy másik. Ha ez nem így van, akkor kitől ered ez az egész?

-- Megkérdezhetem, hogy mit jelent az, hogy hagyod a szív-elmédet vándorolni? – érdeklődött Konfuciusz.

-- A tökéletes szépség és a tökéletes boldogság elérését jelenti. Aki eléri a tökéletes szépséget és a tökéletes boldogságban vándorol, az a tökéletes ember.

-- Elmondanád, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani? – kérdezte Konfuciusz.

-- A fűevő állatok nem aggodalmaskodnak, ha változik a legelő. A vízben élő állatok nem aggodalmaskodnak, ha változik a patak. Azért nem, mert a kis átalakulásokat el tudják fogadni a nagyobb állandóság elvesztése nélkül. Így öröm, harag, szomorúság és boldogság sosem telepszik meg bennük. Az Ég alatti világban a tízezer dolog az Egyben egyesül. Ha elérik az Egyet és azonossá válnak vele, akkor a négy végtagjuk és testük száz ízülete porrá és kosszá válik. Élet és halál, kezdet és vég olyanná válik, mint a nappal és az éjszaka váltakozása, ezért semmi sem zavarja őket össze. Az ilyen apróságok, mint nyereség vagy veszteség, jó vagy rossz szerencse pedig még annyira sem.

Akik úgy hagyják el hivatali rangjukat, mintha az egy sárdarab volna, tudják, hogy személyük értékesebb bármilyen rangnál. Az érték az emberben lakozik és nem fog elveszni a rang megváltozásával. És mivel a tízezer átalakulás vég nélkül folyik, melyik volna képes arra, hogy felkavarja a szív-elmét? Aki már gyakorolja a Tao-t, mindezt felfogja – felelte Lao Tan.

-- Mester, erényed (de) az Ég és Föld hasonmása, mégis használod ezeket a tökéletes szavakat, hogy műveld szív-elmédet**. Létezett olyan nemes ember a múltban, aki ezeket kimondta?

-- Ez nem így van! A víz folyása magától olyan, nem szándékos cselekedet. Ugyanez a tökéletes ember kapcsolata az erényhez (de). Nem műveli, mivel az erény (de) mindenre hatással van. {A tökéletes ember} éppen úgy magától olyan, mint az Ég magassága, mint a Föld szilárdsága, mint a nap és hold fényessége. Miért kellene fejleszteni? – kérdezett vissza Lao Tan.

Konfuciusz hazatérvén, elmesélte a fenti beszélgetést Jen Huj-nak. Majd így fejezte be:

-- Tudásom a Tao-ról olyan volt, mint egy muslicának az ecetes üvegben. Ha a mester nem beszélt volna róla, sosem értettem volna meg, hogy milyen tökéletes az Ég és a Föld!

 

(*Hagyományosan a jang képviseli az Eget, a jin pedig a Földet. Nem tudjuk, hogy a kettő szerepének felcserélése itt szándékos volt vagy véletlen szöveghiba. Az általam forrásként használt fordítók nagyobb része követi ezt a felcserélést, azonban Victor H. Mair és Arthur Waley, angol sinológus a szokásos sorrendre javítja a szöveget.

**Ahogy már az I. fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, az erény (de) itt nem a szokásos értelemben vett etikus viselkedést jelenti, hanem a Tao minden dologban való megnyilvánulását.)

 

 Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 3.) Tien Ce-fang

 

3. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:

-- Mester, amikor sétálsz, én is sétálok. Amikor sietsz, én is sietek, amikor pedig futsz, én is futok. Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad.

-- Miről beszélsz, Huj? – kérdezte tőle a mester.

-- ’Amikor sétálsz, én is sétálok’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor beszélsz, akkor én is beszélek. ’Amikor sietsz, én is sietek’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor vitázol valakivel, akkor én is vitába szállok vele. ’Amikor pedig futsz, én is futok – ezalatt azt értettem, hogy amikor az Útról beszélsz, akkor én is az Útról beszélek. ’Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még a por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad’ – ezalatt azt értem, hogy meg sem kell szólalnod, hogy higgyenek neked és hogy mindent befogadsz, részrehajlás nélkül*. Bár nincsenek hivatali jelvényeid, az emberek mégis köréd gyűlnek. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges mindez.

-- Ah! – kiáltott fel Konfuciusz – Vizsgáljuk meg ezt figyelmesen! Az elme halálánál nincs nagyobb szomorúság, még a test halála is eltörpül mellette. A nap keleten kel és a távoli nyugaton nyugszik, a tízezer dolog pedig ehhez alkalmazkodik. A szemmel és lábbal rendelkezők őrá várakoznak, hogy beteljesíthessék feladataikat. Amikor felkel, teszik a dolgukat, amikor lenyugszik, eltűnnek. Mind a tízezer dologra érvényes ez: várnak, mielőtt meghalnak, várnak, mielőtt megszületnek. Valamikor megkaptam a testi formámat, és folyamatosan ragaszkodva hozzá várok a megsemmisülésre. Éjjel és nappal, folyton-folyvást a dolgokhoz igazodva cselekszem, és nem tudom, hogy mikor jön el a vég. Itt vagyok ebben az adott testben, és még akkor is, ha tisztában vagyok végzetemmel, akkor sem tudom, hogy mi fog történik előtte. Ilyen módon telnek napjaim, egyik a másik után. Egész életemben szoros barátságban álltam veled, mégsem értesz engem. Hát nem szomorú? Esetleg felfigyelsz valamire, amire én is felfigyelek, de az máris elillan. Mégis, úgy keresed, mintha még mindig létezne. Ez pedig olyan, mintha egy lovat keresnél a lóvásár után. Akkor teszem a legnagyobb szolgálatot neked, ha nem figyellek és te akkor teszed a legnagyobb szolgálatot nekem, amikor nem figyelsz engem. Emiatt miért vagy feldúlt? Bár az előző énem az, amire nem figyelsz, mégis marad belőlem valami, amit nem illan el.

(*A Beszélgetések és mondások II. fejezetének 14. versében hasonló áll: „A mester mondotta: „A nemes egyetemes és nem részrehajló; a kis ember részlehajló és nem egyetemes.”” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)