7. Amikor Konfuciuszt megtámadták Csen és Caj között, hét
napon át nem evett főtt ételt. Ám ő Jan uralkodó ódáját énekelte, miközben bal kezével egy kiszáradt fába kapaszkodott, jobbjában pedig egy kiszáradt ággal ütötte a ritmust*. Megvolt hozzá az eszköze, mégsem tartotta a ritmust, megvolt hozzá a
hangja, mégsem volt igazi dallama. De a fa hangja és az ének olyan szomorú volt,
hogy megindította azoknak a szívét, akik hallgatták.
Jen Huj ott állt, tiszteletteljesen összefonva kezeit
mellkasán és szemeit forgatva nézett rá. Konfuciusz, attól tartva, hogy Jen Huj túlságosan is kifejezi nagyrabecsülését, vagy az iránta való szeretete miatt elmerül a
sajnálatába, így szólt hozzá:
-- Huj, könnyű elutasítani azt, ami az Égtől jön, de nehéz
visszautasítani azt, ami az emberektől jön. Nincs olyan kezdet, aminek ne lenne
vége. Az ember és az Ég egy és ugyanaz. Akkor hát ki az, aki most énekel?
-- Megkérdezhetem, hogy mit értesz azalatt, hogy könnyű elutasítani
azt, ami az Égtől jön? - érdeklődött Jen Huj.
-- Az éhség és a szomjúság, a hideg és a forróság vagy a határok átlépésére való képtelenség az Ég és Föld tevékenységéből, az állandóan átalakuló
dolgok működéséből fakadnak – válaszolta Konfuciusz – Erre mondjuk, hogy minden
egymás mellett halad. Egy alattvaló sem meri elutasítani ura parancsait. Ha egy alattvaló ilyen hűséges, akkor mennyivel hűségesebb kell lennie annak, aki az Ég parancsait teljesíti?
-- És mit értesz azalatt, hogy nehéz visszautasítani azt, ami az emberektől jön? – kérdezte Jen Huj.
-- Amikor valaki megkap egy állást, hamarosan minden irányba haladni kezd. Vég nélkül érkeznek a részére címek és illetmények, de ezek csak
anyagi előnyök, semmi közük magához az emberhez. Ezt nevezem én „külső
javaknak”. Egy nemes ember nem rabló, egy érdemes ember nem tolvaj. Ha én is ezeket{a külső javakat} választanám, akkor miféle ember lennék? Azt mondják, hogy nincs okosabb madár a fecskénél. Ha első pillantásra nem talál magának megfelelő helyet,
akkor oda sem néz másodjára. Ha csőréből elejti ennivalóját, otthagyja és tovább
száll. Tartanak az embertől, mégis körülöttük élnek, mert védelmet találnak a
földből és gabonából készült falusi oltároknál.
-- És mit értesz azalatt, hogy nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége?
-- A tízezer dolog folyamatosan átalakul, de mégsem tudjuk,
hogyan történik az átváltozásuk. Honnan tudjuk, hogy mikor van végük? Honnan
tudjuk, hogy mi a kezdetük? Nem tehetünk mást, mint várunk.
-- És mit értesz azalatt, hogy ember és Ég egy és ugyanaz?
-- Az ember az Ég által létezik és az Ég is az Ég által
létezik – válaszolta Konfuciusz - Az Ég nem létezhet az ember által, mert az
ember veleszületett természete ezt nem teszi lehetővé. A bölcs teste békésen és
nyugodtan távozik el, így érkezik el a végéhez.
(*Feltehetően a régmúlt idők egyik mitikus uralkodója, némely kommentátor Sennong-gal, a földművelés félistenével azonosítja. Több fordító fordításában Jan helyett Piao Si neve szerepel, a két név minden bizonnyal ugyanazt az alakot jelenti.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
