(XII. 14.) Ég és Föld

 

14. A szüleit tisztelő fiú nem hajbókol szüleinek, és a hűséges miniszter nem hízeleg urának. Ilyenek a kiváló fiúk, és ilyenek a kiváló miniszterek. Azt a fiút, aki mindig egyetért a szüleivel, és minden cselekedetükre rábólint, a közvélemény érdemtelennek tartja. Azt a minisztert, aki mindig egyetért az urával, és minden cselekedetére rábólint, a közvélemény érdemtelennek tartja.1 De ez minden másban is így van? Ha valaki mindig egyetért a közvéleménnyel, és mindig jónak tekinti azt, amit a közvélemény is annak tekint, akkor sem nevezi őt senki hajbókolónak vagy hízelgőnek. Így ez azt jelentené, hogy a közvélemény több tekintéllyel rendelkezik, mint egy szülő vagy nagyobb tiszteletnek örvend, mint egy úr? 

Nevezz valakit talpnyalónak, azonnal elönti őt a méreg; nevezz valakit hízelgőnek, azonnal bíborvörös lesz indulattól. Még akkor is, ha egy életen át talpnyaló, és egy életen át hízelgő. Történeteit úgy alakítja, hogy elnyerje a tömeg tetszését, szavait úgy forgatja, hogy lenyűgözzön mindenkit. A kezdettől a végéig, tetőtől talpig mindenben egyetért a többiekkel. Forgatja köpenyét, mutogatja annak pompás színeit, egész fellépése arra irányul, hogy elkápráztasson mindenkit, és megnyerje kegyeiket, mégsem nevezi magát hízelgőnek. Követi a többieket, azokat tartja helyesnek vagy helytelennek, amiket ők, mégsem ismeri be, hogy ő egy lenne a sok közül. Ez az ostobaság legmagasabb foka.

Aki tudja magáról, hogy ostoba, az nem teljesen ostoba; aki tudja, hogy tévelyeg, az nem teljesen tévelyedett el. Aki teljesen eltévelyedett, élete végéig sem szabadul meg a tévelygésétől; aki teljesen ostoba, élete végéig sem ocsúdik. Amikor három ember együtt megy valahová, és egyikőjük eltéveszti az utat, akkor is eljutnak a céljukig, mert a tévelygők száma kevesebb. De ha már ketten tévesztik el az utat, akkor egészen kifulladásig mehetnek anélkül, hogy elérnék úticéljukat, mert a tévelygők száma több. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és én hiába tudom az irányt, az emberek mégsem követnek. Hát nem szomorú?

A kifinomult zene nem jut el a falusiak füléig, de ha eljátszod nekik a „A fűzfatörést” vagy „Élénk virágokat", rögtön elvigyorodnak örömükben. Ugyanígy, a fennkölt szavak sem maradnak meg a többség szív-elméjében, mert abban már a közönséges szavak töltenek be minden helyet. Két agyagból készült hangszer elnyomja a csengőt, így élvezhetetlenné válik a csengő hangja.2 Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár szívesen terelném az embereket a helyes irányba, hogyan tehetném ezt? És ha mégis erőltetném ezt, annak ellenére, hogy tudom, nem lehetséges, akkor az szintén egyfajta tévelygés volna. Tehát a legjobb a dolgokat békében hagyni, és nem erőltetni őket. Ha nem erőltetem a dolgokat, akkor legalább senki nem fog aggodalmaskodni.3

Amikor egy csúf ember felesége az éjszaka közepén fiút szült, az ember sietve elszaladt egy lámpásért.  Minél előbb meg akarta nézni az újszülöttet, mert attól rettegett, hogy az esetleg őrá hasonlít.4


(1Mert a fiúnak és a miniszternek is az a kötelessége, hogy nem helyénvaló dolog esetén kifejezze nemtetszését.

 

2Burton Watson egy Tang-kori tudós, Lu Deming ide vonatkozó kommentárjára hivatkozva ezt a mondatot másképpen értelmezi: „Mint két együtt tévelygő utazó esetében, akik sosem jutnak el oda, ahová indultak.”

 

3James Legge és Wang Rongpei a mondat második felét így fordítja: „(…) akkor kivel osztozhatnék bánatomban?”

 

4Ez a két mondat lóg a levegőben, James Legge szerint önálló résznek szánták. Ám nem lehet tudni, hogy a mondat ezt a 14. részt zárja le vagy pedig a következő, 15. részt vezeti be.)

 

 


Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 13.) Ég és Föld

 

13. Miközben Men Vu-kuj és Cse-csang Man-csi Vu király seregét szemlélték,1 Cse-csang Man-csi így szólt:

-- Az ő (Vu király) nagysága nem ér fel a Jü törzs emberéhez.2 Ezért keveredik bajba most.

-- Vajon az Ég alatti világ már azelőtt is rendben volt, mielőtt a Jü törzs embere átvette a kormányzást?  - kérdezte Men Vu-kuj – Vagy csak azután lett rend, miután átvette a kormányzást?

-- Mindenki azt szeretné, hogy az Ég alatti világon rend legyen – felelt Cse-csang Man-csi - Ha már azelőtt is az lett volna, akkor miért beszélnének egyáltalán Jü uráról? Ő gyógyírt hozott a fájdalomra; parókát adott a megkopaszodott embernek; a betegekhez orvost hívott. Olyan volt, mint egy kötelességtudó fiú, aki szeretett édesapjának komor, aggódó arccal viszi a gyógyszert. Mindezt egy valódi bölcs szégyellené. A tökéletes erény korában az értékest nem becsülték, a tehetségest nem alkalmazták. A feljebbvalók olyanok voltak, mint egy fa felső ágai, a nép pedig mint a vadon élő őzek. Helyesen cselekedtek, pedig nem tudták, hogy ez az igazságosság. Szerették egymást, pedig nem tudták, hogy ez az emberség. Őszinték voltak, pedig nem tudták, hogy ez a hűség. Teljesítették kötelességüket, pedig nem tudták, hogy ez a megbízhatóság. Egyszerű mozdulatokkal segítették egymást anélkül, hogy ezt ajándéknak vagy adománynak tekintették volna. Éppen ezért tetteik nem hagytak nyomot, dolgaikat nem jegyezték fel.


(1Ha a csapatokat szemlélők valós személyek, akkor a beszélgetés az i.e. 11. században zajlott. Ekkor támadta meg, és győzte le a Csou-dinasztia első királyának fia, Vu a Sang-dinasztia utolsó uralkodóját. Ugyanakkor az is lehet, hogy egy későbbi időszakban néztek végig a beszélgetőpartnerek egy katonai játékot, amiben felelevenítették ezt a harcot.

 

2A „Jü törzs embere” vagyis Sun.)




Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 12.) Ég és Föld

 

12. Csun Mang kelet felé tartott a nagy óceánhoz. A Keleti-tenger partján összetalálkozott Jüan Feng-gel, aki így szólította meg:1

-- Hová mész?

-- A nagy óceánhoz indultam – felelte Csun Mang.

-- Mit csinálsz ott?

-- A nagy óceán olyan, hogy sosem telik meg, bármennyi víz ömlik is bele, és sosem szárad ki, bármennyi víz folyik is ki belőle. Ott fogok kóborolni.

-- Uram – kérdezősködött tovább Jüan Feng -, téged nem érdekel, hogy mi történik az emberiséggel?2 Beszélnél nekem, kérlek, a bölcs kormányzásáról?

-- A bölcs kormányzásáról? – kérdezett vissza Csun Mang – A hivatalok rendben működnek az arra alkalmasok által, és mindenkit képességei szerint neveznek ki helyére. [A bölcs] a körülményeket alaposan körüljárva cselekszik. Tettei és szavai természetes módon, belülről jönnek, általuk alakul át az Ég alatti világ. És akkor egyetlen kézlegyintésére vagy egyetlen arcrezdülésére a világ négy sarkából mindenki köré fog gyűlni. Ezt nevezik a bölcs kormányzásának.

-- Kérdezhetlek az erény (de) emberéről?

-- Az erény embere nyugodtan él, nincsenek gondolatai, tervei, amikor cselekszik, nem aggodalmaskodik. Nem tartja számon, hogy mi „helyes” és „helytelen”, vagy mi „szép” és „csúnya”. Az tölti el derűvel, ha a négy tenger határain belül mindenkivel megosztja hasznát, és az ad neki nyugalmat, ha szétosztja azt, amije van. Félénk, mint egy kis gyerek, aki elvesztette az édesanyját vagy tétova, mint egy utazó, aki eltévedt. Bár dúsgazdag, nem tudja, honnan származik vagyona. Bár rengeteg ennivalója és innivalója van, nem tudja, honnan kapta mindezt. Ilyen az erény embere.

-- Kérdezhetlek a szellem emberéről?

-- A szellem embere felkapaszkodik a fényre, mialatt testi formája elenyészik. Ezt mérhetetlen ragyogásnak hívják. Beteljesíti sorsát, és kiteljesíti valódi természetét. Éggel és a Földdel örvendezik, mialatt a tízezer gond feloldódik. Így minden dolog visszatér az eredeti természetéhez. Ezt hívják sötét homály [állapotának].

 

(1A két személy neve allegorikus jelentéssel bír. Burton Watson értelmezése szerint Csun Mang neve körülbelül azt jelenti, hogy „egyszerű/képzetlen és feledékeny”, míg James Legge szerint „a nagy ősi éter”. Jüan Feng nevének jelentése „kis szél”, James Legge értelmezésében „a keleti szél”.

 

2Szó szerint „emberek, akiknek egymás mellett ül a szemük”. Ez a kifejezés az emberiségre utal, mivel úgy tartották, hogy ez az egyetlen élőlény a Földön, amelyiknek ennyire egymás mellett ülő szemei vannak.)




Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XII. 11.) Ég és Föld


11. Ce-kung a délen elterülő Csu államban járt, és útja visszafelé Csin államon keresztül vezetett. Amikor a Han folyó északi partja mentén haladt, megpillantott egy öregembert, aki veteményesén dolgozott. Egy csatornát ásott a kútig, és onnan cipelt vízzel teli korsókat az öntözéshez. Nagy erőfeszítéssel dolgozott, mégis alig haladt valamire.

-- Az ilyen jellegű munkákra – mondta neki Ce-kung – már vannak olyan gépek, amelyek egy nap alatt akár száz parcellányi területet is képesek vízzel ellátni. Kis erőfeszítéssel kiváló eredményt lehet velük elérni. Nem akarnál te is egyet, uram?

A kertész felemelte fejét, és Ce-kung-ra nézett.

-- Miféle dolog az? – kérdezte tőle.

-- A szerkezetét fából készítik, a hátsó része nehéz, az eleje pedig könnyű. Úgy emeli meg a vizet, mintha egy merőkanál lenne, és aztán a víz olyan gyorsan bugyog ki belőle, mint buborékok a forralóban. Az a neve, hogy gémeskút.

A kertész először mérges arckifejezést vágott, majd elnevette magát:

-- Azt hallottam a tanítómtól, hogy ahol ilyen ügyes szerkezetek vannak, ott megjelenik az ügyeskedés. Ahol megjelenik az ügyeskedés, ott a szív-elme ügyeskedő lesz. Az ügyeskedéssel a szív-elme felkavarja saját tisztaságát és egyszerűségét. Ahol a tisztaság és egyszerűség felkavarodik, ott a szellem nyugtalanná válik. És ahol a szellem nyugtalan, ott a Tao sem talál nyugalomra. Nem arról van szó, hogy nem ismerem a te gépedet, hanem arról, hogy szégyelleném használni azt.

Ce-kung zavarában meg sem tudott szólni, csak lehajtotta fejét. Egy idő után a kertész megkérdezte tőle:

-- Tulajdonképpen ki vagy te?

-- Kung Csiu (Konfuciusz) tanítványa - felelte Ce-kung.

-- Ó, akkor te nem azok közül való vagy, akik azért bővítik tudásukat, hogy utánozzák a bölcseket? Akik aztán azzal dicsekednek, hogy felülmúlnak mindenki mást, és akik szomorú szólamaikat hangoztatva vásárolnak hírnevet az Ég alatt? Ha elfeledkeznél a szellemed éltető lélegzetéről, és kevésbé törődnél testeddel, akkor talán képes lennél megközelíteni a Tao-t. Még önmagadat sem tudod irányítani, akkor hogyan van időd a világ irányítására? Eredj most innét, uram! Ne zavarj a munkámban!

Ce-kung elsápadt döbbenetében. Feldúlva és megszégyenülve támolygott el onnan. Zaklatottsága csak vagy harminc li gyaloglás után szűnt meg.1

Tanítványai megkérdezték tőle:

-- Ki volt ez az ember? Miért változott meg viselkedésed, mester, és miért sápadtál el így, hogy egész nap nem is tértél magadhoz?

-- Először azt gondoltam, hogy csak egyetlen igaz ember (Konfuciusz) van az Ég alatt – válaszolt Ce-kung –, mert akkor még nem ismertem ezt az embert. Azt hallottam a mestertől (Konfuciusztól), hogy a dolgainkat a lehetőségekhez kell mérni, tevékenységeinkben pedig a sikerre kell törekedni. A bölcsek Tao-ja az, ha kis erőfeszítéssel nagy eredményt érünk el. Most láttam be, hogy ez nem így van. Aki tartja magát a Tao-hoz, az teljes az erényben (de). Aki teljes az erényben, az teljes a testben; aki teljes a testben, az teljes a szellemben, és aki teljes a szellemben, az a bölcsek Tao-ját járja. Az emberek között él, velük megy anélkül, hogy tudná merre tart. Mérhetetlenül hatalmas és teljes az egyszerűsége. Siker, nyereség, találékonyság, ügyesség – ezeknek nincs helyük az ilyen ember szív-elméjében. Az ilyen ember nem megy oda, ahová nem akar, nem tesz olyat, amit szív-elméje helytelenít. Büszkén figyelmen kívül hagyná, ha az Ég alatti világ őt dicsérné. Azzal sem törődne, ha az Ég alatti világ őt hibáztatná. Az Égalatti világ dicsérete vagy rosszallása sem jelent nyereséget vagy veszteséget számára. Teljes-erényű embernek hívják, míg engem csak egy szél-fújta hullámnak nevezhetnek.

Amikor Ce-kung visszatért Lu államba, elmesélte a kertésszel való találkozását Konfuciusznak.

-- Ő az Ősi Káosz képességének hamis gyakorlója2 - mondta erre Konfuciusz - Felismeri az egyik dolgot, de nem érti a második. Azt irányítja, ami belül van, de azt nem, ami kívül található. Ha találkoznál valaki olyannal, aki tiszta és egyszerű, aki a nem-cselekvés által vissza tud kerülni az ősibe, a megmunkálatlan fa egyszerűségébe, aki megtestesíti veleszületett természetét, átkarolja szellemét és így vándorol a hétköznapi világon keresztül – akkor valóban lenne okod a csodálkozásra. Ami pedig az Ősi Káosz művészetét illeti, van-e benne egyáltalán bármi is, amit neked és nekem érdemes volna tudnunk?


(11 li körülbelül 500 méter.

 

2Káoszról (Wonton/Hundun) a VII. fejezet 7. részében szól egy rövid, meseszerű történet. James Legge szerint ez az egész utolsó bekezdés feltehetően betoldás, míg Burton Watson meglátása szerint a legutolsó bekezdés lényege, hogy a Tao igaz embere nem vonul vissza a világtól, nem fordít hátat a társadalomnak, és nem utasítja el annak vívmányait.)




Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 


(XII. 10.) Ég és Föld

 

10. Csiang-lü Mien találkozott Csi Csö-vel, és ezt mondta neki:

-- Lu uralkodója arra kért, hogy adjak neki tanácsokat. Először elutasítottam, mivel csak kérte, nem pedig parancsolta. Végül mégis adtam neki tanácsot, de nem tudom, hogy helyes volt vagy sem. Ezért szeretném elismételni neked, hogy mit mondtam az uralkodónak: „Legyél udvarias és mértéktartó! Ismerd fel és támogasd azokat, akik hűségesek és közkedveltek, ne engedj az önzésnek, előítéletnek, hízelkedésnek és részrehajlásnak. Ha így teszel, ki merne népedből nem engedelmeskedni?”

Csi Csö kuncogni kezdett, majd felnevetett. Végül így szólt:

-- Uram, amit az uralkodók és királyok erényéről (de) mondtál, az éppen olyan hiábavalóság és képtelenség, mint amikor az imádkozó sáska mérgesen integet a közeledő hintó felé, hogy megállítsa azt.1 Ha Lu állam uralkodója követné a tanácsodat, veszélybe sodorná magát. Magasabb tornyokat és teraszokat építene, amikbe gyarapodó [vagyon]tárgyait tárolná. A haszonleső tömeg pedig őt követné ebben.

-- Szavaid megdöbbentenek, uram – Csiang-lü Mien szemei tágra nyíltak a csodálkozástól – Mindazonáltal szeretném, ha tanácsot adnál ebben.

-- Amikor egy nagy bölcs kormányozza az Égalattit – kezdte Csi Csö -, akkor szabaddá teszi az emberek szív-elméjét. Hagyja, hogy meglegyenek a saját elveik és egyszerű szokásaik. Kitöröl minden rosszhiszeműségre való hajlamot szív-elméjükből, és hagyja, hogy saját akaratukat használják. Engedi, hogy a saját velük született természetével összhangban tegyenek mindent, és az emberek anélkül cselekednek így, hogy ennek tudnák az okát. Ha [egy uralkodó] így jár el, akkor miért is tisztelné Jao-t és Sun-t amiatt, ahogyan azok tanították az embereket? Az ő [bölcs uralkodó] egyetlen vágya az, hogy az emberek egyesüljenek az erénnyel (de), és megnyugodjanak benne.


(1Ez a hasonlat a IV.fejezet 5. részében is olvasható.)




Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)