1. Tudás északra vándorolt a Sötét-víz partjához, ahol felmászott a Felfoghatatlan-magaslat csúcsára. Ott összetalálkozott Tétlen ostobával. Tudás így szólította meg őt:
-- Szeretnék neked pár kérdést feltenni: milyen jellegű
gondolkodás és elmélkedés szükséges ahhoz, hogy megismerjük a Tao-t? Hol
időzzünk és hogyan gyakoroljunk, hogy nyugalmat találjunk a Tao-ban? Honnan
kell elindulni és miféle ösvény visz el a Tao-hoz?
Három kérdést intézett hozzá, de Tétlen ostoba nem
válaszolt. Nem csak egyszerűen nem felelt, nem is tudta, hogyan feleljen.
A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért délre, a Világos-vízhez,
ahol megmászta Kétkedés-vége csúcsát. Ott megpillantotta Figyelmetlen fecsegőt.
Tudás ugyanazt a három kérdést tette fel Figyelmetlen fecsegőnek.
-- Ah, tudom! – kiáltott fel Figyelmetlen fecsegő – Mindjárt
elmondom neked.
Ám amikor nekiállt volna beszélni, elfelejtette, hogy mit is
akart mondani.
A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért a császári
palotába, ahol bement a Sárga császárhoz. Neki is feltette kérdéseit. A Sárga
császár ezt válaszolta:
-- Csak akkor ismered meg a Tao-t, ha nem gondolkodsz és nem
elmélkedsz. Csak akkor találsz nyugalmat a Tao-ban, ha nem időzöl sehol és nem
gyakorolsz. Csak az visz el a Tao-hoz, ha nem keresel kiindulási pontot és
semmilyen ösvényt.
Tudás erre így szólt:
-- Te és én tudjuk ezt, de az a kettő, akiket megkérdeztem,
nem tudták. Vajon kinek van igaza?
-- Tétlen ostobának teljesen igaza volt – felelte a Sárga
császár - Úgy tűnik, hogy Figyelmetlen fecsegőnek is. De te és én még [az
igazság] közelében sem vagyunk. Aki tud, az nem beszél, aki pedig beszél, az
nem tud. Így aztán a bölcs ember a szavak nélküli tanítást valósítja meg1.
A Tao-t nem lehet kikényszeríteni, az erényt (de) nem lehet kierőltetni.
Az emberséget gyakorolhatod, az igazságosságot úgy-ahogy alkalmazhatod, a
szertartásokat egymásra erőltethetitek. Erre mondják azt, hogy „Ezért a tao
elvesztése után jelenik meg az erény (de), az erény elvesztése után
jelenik meg az emberség (zsen), az emberség elvesztése után jelenik meg
az igazságosság (ji), s az igazságosság elvesztése után jelenik meg a
szertartásosság (li). A szertartásosság a tao virága csupán, s az
ostobaság kezdete2.
Ezért mondják, hogy „Aki a tao szerint él, az napról
napra csökken [vágyak dolgában]. Elvesz belőlük és ismét elvesz belőlük, s
végül elérkezik a nem-cselekvéshez (vu-vej/wu-wei). A nem-cselekvés
számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni3.
Annak, aki már egy dologgá vált, nem nehéz-e visszatérnie a
gyökereihez? A nagy ember az egyetlen, aki ezt könnyűnek találja.
Az élet a halál követője, a halál az élet kezdete. Ki érti a
működésüket? Az élet az életpára (csi) egyesülése. Amikor egyesül, akkor
élet, amikor szétszóródik, akkor halál. És ha az élet és halál egymás követői,
akkor miért aggódnék miattuk?
Mind a tízezer dolog keresztülmegy ugyanezen a folyamaton.
Ami miatt az egyiket [az életet] szépnek érezzük, az a szelleme és a csodája,
ami miatt a másikat [a halált] undorítónak találjuk, az a bűze és a rothadása.
De a bűz és a rothadás ismét szellemmé és csodává alakul, és a szellemből és a
csodából újra bűz és rothadás válik. Ezért mondják, hogy „Az egyesült életpára
(csi) áthat mindent az Ég alatt. Ezért a bölcs értékeli ezt az
egyesülést”.
Tudás tovább folytatta a beszélgetést:
-- Amikor Tétlen ostobát kérdeztem, ő nem csak hogy nem
válaszolt, de még azt sem tudta, hogyan válaszoljon. Amikor Figyelmetlen
fecsegőt kérdeztem, ő belekezdett a válaszba. De végül nem csak hogy nem kaptam
tőle választ, de midőn éppen belekezdett volna, még a kérdéseket is
elfelejtette. Amikor pedig téged kérdeztelek, te tudtad a választ. Akkor miért
mondod, hogy még az igazság közelében sem jársz?
A Sárga császár így felelt:
-- Azért volt teljesen igaza Tétlen ostobának, mert ő nem
tudott semmit. Azért tűnik úgy, hogy igaza volt Figyelmetlen fecsegőnek, mert ő
mindent elfelejtett. És mi ketten azért nem járunk az igazság közelében sem,
mert mi tudjuk.
Figyelmetlen fecsegő tudomást szerzett erről, és
megállapította, hogy a Sárga császár tudta, hogy mit mondjon.
(*A. C. Graham ezt a fejezetet - és a többit is egészen a XXVII. fejezettel bezárólag - nem tekinti összefüggőnek, sokkal inkább különböző töredékek "szedett-vedett" gyűjteményének.
1 Az utolsó két mondatból az első a Lao-ce 56.verséből való, a második mondat pedig a Lao-ce 2. verséből. Mint ahogyan eddig
is, az összes általam használt Lao-ce idézet Tőkei Ferenc fordítása.
2 Lao-ce 38. versének részlete.
3 Lao-ce 48. versének részlete.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
