(XXI. 3.) Tien Ce-fang

 

3. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:

-- Mester, amikor sétálsz, én is sétálok. Amikor sietsz, én is sietek, amikor pedig futsz, én is futok. Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad.

-- Miről beszélsz, Huj? – kérdezte tőle a mester.

-- ’Amikor sétálsz, én is sétálok’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor beszélsz, akkor én is beszélek. ’Amikor sietsz, én is sietek’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor vitázol valakivel, akkor én is vitába szállok vele. ’Amikor pedig futsz, én is futok – ezalatt azt értettem, hogy amikor az Útról beszélsz, akkor én is az Útról beszélek. ’Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még a por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad’ – ezalatt azt értem, hogy meg sem kell szólalnod, hogy higgyenek neked és hogy mindent befogadsz, részrehajlás nélkül*. Bár nincsenek hivatali jelvényeid, az emberek mégis köréd gyűlnek. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges mindez.

-- Ah! – kiáltott fel Konfuciusz – Vizsgáljuk meg ezt figyelmesen! Az elme halálánál nincs nagyobb szomorúság, még a test halála is eltörpül mellette. A nap keleten kel és a távoli nyugaton nyugszik, a tízezer dolog pedig ehhez alkalmazkodik. A szemmel és lábbal rendelkezők őrá várakoznak, hogy beteljesíthessék feladataikat. Amikor felkel, teszik a dolgukat, amikor lenyugszik, eltűnnek. Mind a tízezer dologra érvényes ez: várnak, mielőtt meghalnak, várnak, mielőtt megszületnek. Valamikor megkaptam a testi formámat, és folyamatosan ragaszkodva hozzá várok a megsemmisülésre. Éjjel és nappal, folyton-folyvást a dolgokhoz igazodva cselekszem, és nem tudom, hogy mikor jön el a vég. Itt vagyok ebben az adott testben, és még akkor is, ha tisztában vagyok végzetemmel, akkor sem tudom, hogy mi fog történik előtte. Ilyen módon telnek napjaim, egyik a másik után. Egész életemben szoros barátságban álltam veled, mégsem értesz engem. Hát nem szomorú? Esetleg felfigyelsz valamire, amire én is felfigyelek, de az máris elillan. Mégis, úgy keresed, mintha még mindig létezne. Ez pedig olyan, mintha egy lovat keresnél a lóvásár után. Akkor teszem a legnagyobb szolgálatot neked, ha nem figyellek és te akkor teszed a legnagyobb szolgálatot nekem, amikor nem figyelsz engem. Emiatt miért vagy feldúlt? Bár az előző énem az, amire nem figyelsz, mégis marad belőlem valami, amit nem illan el.

(*A Beszélgetések és mondások II. fejezetének 14. versében hasonló áll: „A mester mondotta: „A nemes egyetemes és nem részrehajló; a kis ember részlehajló és nem egyetemes.”” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VI. 14.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

14. Jen Huj így szólt [Konfuciuszhoz]:

-- Haladok.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte Konfuciusz.

-- Megszabadultam az emberségtől (ren/zsen) és az igazságosságtól (ji).

-- Ez jó – válaszolta Konfuciusz -, de nem elég.

 

Egy napon Jen Huj újra eljött, és ezt mondta:

-- Haladok.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte ismét Konfuciusz.

-- Megszabadultam a szertartásoktól (li) és zenétől (jüe)*.

-- Ez jó – válaszolta Konfuciusz -, de nem elég.

 

Egy napon Jen Huj harmadjára is eljött, és ezt mondta:

-- Haladok.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte Konfuciusz.

-- Ülök és megfeledkezem mindenről.

Konfuciusz összehúzta szemöldökét:

-- Mit értesz ezalatt, hogy ülsz és megfeledkezel mindenről?

-- Kapcsolatom a testemmel és annak részeivel feloldódott, az érzékszerveimről lemondtam. Hátrahagyva az anyagi formámat és búcsút mondva értelmemnek eggyé váltam a Nagy Áthatóval**. Ezt értem azalatt, hogy „ülök és megfeledkezem mindenről”.

-- Ha eggyé váltál [a Nagy Áthatóval], akkor semmiféle részrehajlás nincs benned – mondta Konfuciusz –, és mivel átalakultál, nincs benned állandóság. Ezért kiválóbb lettél, mint én***! Kérlek, hadd legyek a tanítványod!

 

(*Itt a különböző fordítások eltérnek a sorrendben. Míg James Legge, Burt Watson és Lin Jü-tang fordításában először az emberségről és igazságosságról feledkezik meg Jen Huj, és a második alkalommal a szertartásokról és zenéről, addig Robert Eno és Victor H. Mair fordításában először a szertartásokról és zenéről, és utána az emberségről és igazságosságról.

**Az eredeti kínai szövegben ez áll: ’a nagy üresség, amiben nincsen akadály, elzáródás’.

***Ez utalás lehet Konfuciusz szavaira, ami a Beszélgetések és mondások VI. fejezetének 9. részében olvasható: "A mester mondotta: Milyen kiváló ember volt Hui!" )

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)