(XIV. 7.) Az Ég körforgása

 

7. Miután Konfuciusz befejezte Lao Tan-nal való találkozásának elbeszélését, Ce-kung szólalt meg elsőként:

-- Ezek szerint igaz, hogy ez az ember képes arra, hogy olyan mozdulatlan legyen, mint egy holttest, aztán pedig sárkányként tűnjön elő? Lehet-e hangja olyan, mint a mennydörgés, miközben néma, mint a mély szakadék? Mozdulatai pedig olyanok, mint az Ég és Föld? Találkozhatnék én is vele?¹

Végül Konfuciuszra hivatkozva elment Lao Tan-hoz, aki a szobájában ült, és alig hallható hangon szólította meg Ce-kung-ot:

-- Sok évet megéltem már. Mit tudnál nekem tanítani?

Ce-kung így felelt:

-- A három nagy uralkodó és az öt császár nem egyformán irányította a világot, mégis mindegyikőjüket egyformán dicsőítik. Miért van az, uram, hogy egyedül te nem tekinted őket bölcseknek?

-- Jer közelebb, fiam! – hívta őt Lao Tan - Miért mondod azt, hogy nem egyforma módon kormányoztak?

-- Jao átadta trónját Sun-nak² – kezdte Ce-kung -, Sun pedig Jü-nek adta át. Jü az erejében bízott, Tang pedig a hadseregében. Ven király engedelmeskedett a zsarnok Csou királynak, és nem mert lázadni ellene. Ám fia, Vu király a zsarnok Csou ellen fordult, mert nem volt hajlandó alárendelni magát neki.³ Ezért mondom, hogy nem egyformán kormányoztak.

Lao Tan újra így szólt:

-- Jer még közelebb, fiam. Elmondom neked, hogy hogyan kormányozta az Ég alatti világot a három nagy uralkodó és az öt császár. Egykoron a Sárga császár úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét eggyé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki nem könnyezett a szülei halálakor. Jao úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét elfogulttá formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki rövidebb ideig gyászolta egyéb hozzátartozóját, mint a szüleit. Sun úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét versengővé formálta. Így akkoriban, bár a várandós nők ugyanúgy tíz hónapra szültek, mint azelőtt, a gyermekeik már öt hónaposan beszélni kezdtek, és még a három évüket sem töltötték be, de a felnőtteket már vezetéknevükön és keresztnevükön szólították. Ekkor kezdtek az emberek idejekorán meghalni. Jü úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy átalakította az emberek szív-elméjét. Az emberek ármánykodásba fogtak, és fegyvereiket egymás ellen fordították. Azt állították, hogy rablókat ölnek meg, nem pedig [ártatlan] embereket. Megkülönböztették egymástól magukat, különböző csoportokra osztották fel egymást és magukat. Így cselekedtek az egész Ég alatti világon. Ennek eredményeként hatalmas riadalom támadt az Ég alatti világon, és színre léptek a konfucionisták és mohisták. Eleinte kialakították az erkölcsös viselkedés szabályait, de mostanra mi lett belőlük?

Hadd beszéljek neked a három nagy uralkodó és az öt császár „kormányzásáról". Ez csak a nevében volt kormányzás, mert valójában az egész Ég alatti világot a legmélyebb zavarodottságba taszították. A három nagy uralkodó „bölcsessége” eltakarta a Nap és Hold tiszta fényét odafent, legyőzte a dombok és források rendkívüli tisztaságát idelent, és megfordította az évszakok sorrendjét a kettő között. Bölcsességük halálosabb volt, mint a skorpió csípése vagy a vipera marása. Képtelenek voltak arra, hogy megpihenjenek saját eredeti természetükben és a sorsukban, mégis bölcsként tekintettek magukra. Ez nem szégyellnivaló lett volna?

Ce-kung teljesen összezavarodott álldogált, és meg sem tudott szólalni.

 

(¹ James Legge szerint Ce-kung azért kezdeményezte a Lao Tan-nal való találkozást, hogy megvédje mesterének és iskolájának hírnevét azok után, hogy az előző, 6. részben Konfuciusz megsemmisülten tért vissza Lao Tan-tól.

 

²Ennek a résznek az írója – a 4. résszel ellentétben - itt megnevez néhányat azok közül, akik őszerinte a három nagy uralkodó és az öt császár csoportjába tartoztak.

 

³Ez a Csou nem a Sang-dinasztiát követő Csou-dinasztiát jelenti, hanem az utolsó Sang-dinasztia uralkodójának neve, akit eredetileg Ti Hszin-nek hívtak. I.e. 1075-1046-ig uralkodott, ekkor győzte le őt Ven király fia, Vu a szövetségesével együtt, és innen kezdődik a Csou-dinasztia uralkodása, amely egészen i.e. 256-ig tartott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XIV. 6.) Az Ég körforgása

 

6. Egy alkalommal, amikor Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t, elkezdett neki az emberségről és igazságosságról beszélni. Erre Lao Tan így válaszolt:

-- Ha csépléskor a pelyva kis darabkája a szemedbe megy, szinte megvakít, és úgy érzed, mintha a világ forogna körötted. A szúnyog vagy a bögöly csípése egész éjjel ébren tud tartani. De nincs attól nagyobb zavarodottság, mint amikor az emberség és igazságosság rosszindulatúan felkavarja a szív-elmét. Uram, ha te meg akarod óvni az Ég alatti világot attól, hogy elveszítse a természetes egyszerűségét, akkor a széllel kell szállnod, és szilárdan kell állnod az erény (de) egységében. Mire jó ez a nagy erőfeszítés, mintha egy nagy dobot verve keresnél egy elveszett gyereket? A sarki lúd nem fürdik meg minden nap azért, hogy fehér maradjon, és a varjú sem piszkolja össze magát naponta, hogy fekete legyen. A fekete és a fehér természetes egyszerűségéről nem érdemes vitatkozni; a dicsfény és hírnév fénye nem tesz senkit sem nagyobbá. Amikor a források kiszáradnak, és a halak ott maradnak víz nélkül, a nyálkájukkal tartják egymást nedvesen. De nem jobban éreznék magukat a folyókban és a tavakban, egymásról megfeledkezve?

Amikor ezt követően Konfuciusz hazatért, három napig nem szólt egy szót sem.

-- Mester, mire intetted Lao Tan-t, amikor meglátogattad őt? – kérdezték tőle tanítványai.

-- Tulajdonképpen egy sárkányt láttam benne - felelte Konfuciusz - Egy sárkányt, aminek a teste összetekeredve tökéletes, kinyújtózva pedig pikkelyes mintázatának minden részlete teljes. Fent vágtat a párafelhőkön, a jin-ből és jang-ból táplálkozik. [A rácsodálkozástól] eltátottam a szám, és képtelen voltam becsukni. A nyelvem elakadt, egy szót sem tudtam kinyögni. Mire is tudtam volna én Lao Tan-t inteni?

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wondering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 5.) Az Ég körforgása

 

5. Konfuciusz ötvenegy éves koráig egyáltalán nem hallott a Tao-ról. Egy napon délnek indult, Pej-be, hogy meglátogassa Lao Tan-t (Lao Cé-t).

-- Eljöttél hát, uram? – üdvözölte őt Lao Tan – Úgy hallottam, hogy az észak bölcs férfija vagy. A Tao-ra is rátaláltál már vajon?

-- Még nem – felelte Konfuciusz.

-- Hol kerested? – kérdezte Lao Tan.

-- A szabályokban és a különféle rendelkezésekben. Öt évem ment rá, mégsem találtam meg.

-- Aztán még hol kerested? – érdeklődött Lao Tan.

-- A jin-ben és a jang-ban. Tizenkét évem ment rá, mégsem találtam meg.

-- Hát ez nyilvánvaló – mondta Lao Tan – Ha a Tao-t fel lehetne ajánlani, akkor minden ember felajánlaná urának. Ha a Tao-t oda lehetne adni, akkor minden ember odaadná szüleinek. Ha a Tao-t el lehetne magyarázni, akkor minden ember elmagyarázná testvérének. Ha a Tao-t örökölni lehetne, akkor minden ember örökül hagyná leszármazottainak. Ám egyértelmű, hogy ezek egyikét sem lehet megtenni. Ennek az az oka, hogy ha nincs belül vendéglátó, akkor nem marad ott; ha kint nincs meg a helyes útmutatás, akkor nem megy ki. Ha belülről kiindulva nem fogadják odakint, akkor a bölcs nem jeleníti meg. Ha kívülről beindulva nem fogadja vendéglátó, akkor oda a bölcs nem engedi be.¹

A hírnév közös tulajdon, ne akarjunk sokat belőle. Emberség és igazságosság az előző királyok fogadói; egy éjszakát eltölthetünk bennük, de ne időzzünk ott hosszan. Ha mégis megtesszük, szemrehányással illetnek bennünket.

A régi korok tökéletes embere az emberséget kölcsönvett ösvényként használta, az igazságosságot pedig átmeneti szállásként. Szabadon vándorolt a háborítatlan nyugalom ürességében, az egyszerűség mezején étkezett, adósság nélküli kertekben álldogált. A háborítatlan nyugalom nem-cselekvést igényel, az egyszerűség könnyű ételt és életet ad; az adósság nélküliség nem igényel kiadást. A régi emberek azt mondták erre, hogy ’az igazságot gyűjtve vándorol’.

Akik úgy vélik, hogy a legfontosabb dolog a gazdagság, azok sosem fogják feladni jövedelmüket; akik a kiválóságot keresik, azok sosem fogják feladni a hírnév utáni hajszát. Akik szeretik a hatalmat, azok sosem fogják azt másokkal megosztani. Remegve kapaszkodnak mindegyikbe, és amikor el kell engedniük, gyászolnak. De még sincs a legcsekélyebb belátásuk sem arra, hogy észleljék ezt a szüntelen hajszát. Az ilyen emberek az Ég büntetését hordozzák.

Gyűlölni és kedvelni, adni és kapni, figyelmeztetni és tanítani, megvédeni és megölni – ez a rendezés nyolc eszköze. De ezeket csak azok tudják használni, akik nem utasítják el a nagy átalakulást. Éppen ezért mondják, hogy „Az tud elrendezni mást, aki maga is rendezett”. Akinek a szív-elméje nem fogadja el ezt, annak az Ég ajtaja sosem fog megnyílni.

(¹Többféle értelmezése is van ennek a bekezdésnek. Ám a lényege mindenképpen az, hogy a Tao-t nem érzékszervekkel lehet átadni, éppen ezért a bölcsnek biztosnak kell lennie abban, hogy a másik fél szív-elméje képes azt befogadni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)