(XXII. 11.) Tudás vándorlása északon

11. Jen Jüan így fordult Konfuciuszhoz:

-- Mester, hallottam, amikor azt mondtad, hogy „Ne üdvözölj semmit és ne találkozz semmivel”.¹ Megkérdezhetem, hogy mit kell tennem?

-- A régi korok emberei külsőleg alakultak át, nem belsőleg – kezdte Konfuciusz – A mai emberek belül alakulnak át, nem pedig kívül. Aki a dolgokkal együtt alakul át, az olyan, mintha nem is alakulna át. Elfogadja azt, amikor átalalakul és azt, amikor nem, elfogadja a dolgokkal való kölcsönös átalakulást, nem fordul el tőlük.² Hszi-vej parkja, a Sárga császár kertje, Sun palotája, Tang és Vu termei [ezeken a helyeken mindez megvalósult].^.3 Aztán a régi idők nemes emberei, mint amilyenek a konfuciánusok és mohisták tanítói, vitatkozni kezdtek egymással, hogy kinek van igaza és ki téved. Manapság pedig még ettől is rosszabb!

A bölcs együtt él a dolgokkal anélkül, hogy ártana nekik. Aki maga nem árt a dolgoknak, annak a dolgok sem ártanak. Csak az lesz képes arra, hogy üdvözöljön másokat vagy találkozzon velük, akinek semmi sem árthat.

A hegyi erdők, lankás mezők örömmel és boldogsággal töltenek el. De mielőtt még örömöm véget érne, megérkezik a bánat. Nem tudom megelőzni a bánat és öröm érkezését, és nincs mód arra sem, hogy bármelyiket is visszatartsam. Milyen szomorú, hogy ezen a világon az emberek nem többek, mint a dolgok vendégfogadói! Ami már az útjukba került, azt az emberek megismerik, de azt nem, amivel még sosem találkoztak. Amire képesek, azt megteszik, de amire képtelenek, azt nem tudják megtenni. Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb mindenki belebotlik a tudás és a képesség hiányába. Ám nem szomorú, amikor egyesek mégis megpróbálják elkerülni az elkerülhetetlent?  Az a tökéletes beszéd, ha nem beszélünk. Az a tökéletes cselekvés, ha nem cselekszünk. Milyen sekélyes, ha mindent meg akarunk ismerni, ami megismerhető!

 

(¹Ezt a mondatot az általam forrásként használt fordítók többféleképpen értelmezik.

 

²Ezt a mondatot úgyszintén többféleképpen értelmezik, Victor H. Mair fordítását vettem alapul.

 

³Hszi-vej nevét a VI. fejezet 7. részében is megemlítik, a Tao tökéletes elsajátítójaként utalnak rá.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 10.) Tudás vándorlása északon

10. Zsan Csiu megkérdezte Konfuciusztól:

-- Tudhatjuk-e, hogy mi volt az Ég és Föld létezése előtt?

-- Igen – válaszolta Konfuciusz - Ugyanaz a múltban, mint a jelenben.

Zsan Csiu nem kérdezett egyebet, csak elment. Ám a következő nap újra megjelent Konfuciusznál és így szólt hozzá:

-- Tegnap azt kérdeztem tőled, hogy „Tudhatjuk-e, hogy mi volt az Ég és Föld létezése előtt?” És te, mester, azt válaszoltad, hogy „Igen. Ugyanaz a múltban, mint a jelenben”. Tegnap még úgy véltem, hogy ezt teljesen értem, de mára összezavarodtam. Megkérhetlek, hogy fejtsd ki válaszod?

-- Tegnap még úgy vélted, hogy teljesen érted szavaimat, mert a szellemed fogta fel először azokat. Mára összezavarodtál, mert nem a szellemeddel törekszel megértésre. Nincs múlt és nincs jelen. Nincs kezdet és nincs vég. Vajon elképzelhető, hogy úgy legyenek gyerekek és unokák, hogy nincsenek előttük az előző generáció gyerekei és unokái?

Zsan Csiu nem felelt. Konfuciusz folytatta:

-- Nem is kell válaszolnod! A halált nem kelthetjük életre élettel, és az életet nem tehetjük holttá a halállal. Egymásra vár-e élet és halál? Azonban létezik valami, ami mindkettőt megtestesíti és egységbe foglalja. Van-e olyan dolog, ami Ég és Föld előtt is megvolt? Ugyanis az, ami a dolgokat dolgokká teszi, önmaga nem dolog. Egyetlen keletkezett dolog sem előzhet meg semmilyen más dolgot, mert már előtte is léteztek dolgok, és azok előtt szintén léteztek dolgok. És így tovább vég nélkül. A bölcs mások iránti szeretete éppen ugyanilyen vég nélküli¹.

 

(¹James Legge úgy véli, hogy ennek a legutolsó mondatnak az értelme teljesen homályos és bizonytalan a szöveg többi részének fényében.)

 

Forrás: The Texts of Taoims (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXII. 9.) Tudás vándorlása északon

9. A hadúr kovácsa nyolcvan éves volt, ám még egy jottányit sem veszített képességéből. A hadúr így szólt hozzá:

-- Milyen ügyes vagy! Van valami módszered?

-- Igen, van egy módszerem. Húsz éves korom óta kovácsolok kardokat. Rá sem néztem semmire, ami nem kard volt.

A kardkovácsolásban való képessége azon alapult, hogy nem fejlődött ki a más területeken való jártassága. Ez tette lehetővé, hogy képességét ilyen hosszan fenntartsa. Mennyivel inkább így volna ez egy olyan emberrel, akinek [más területen is] volna jártassága! Minden dologban sikeres lenne¹.

 

 

(¹Ezt az utolsó bekezdést az általam forrásként használt fordítók különbözőképpen értelmezik. Burton Watson és Victor H. Mair ebben a bekezdésben E/3. személyt használnak, James Legge és Martin Palmer E/1. személyt, és a kovácsmester szavainak folytatásaként értelmezik. Én az első kettő, Burton Watson és Victor H. Mair fordítását használtam ehhez a bekezdéshez.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

 

 

 

(XXII. 8.) Tudás vándorlása északon

8. Csillogó Fény megkérdezte Nem-létezőt:

-- Mester, te létezel vagy nem létezel?

Mivel nem kapott választ, Csillogó Fény fürkészni kezdte a másikat. Az mélységes és üres volt. Egész álló nap fürkészte, de nem látott mást. Hallgatta, de nem hallott semmit, kinyújtotta a kezét, de a semmit markolta.

-- Tökéletes! – kiáltott fel Csillogó Fény – Ki érhet el ilyen tökéletességet? Fel tudom fogni a nemlétezés létezését, de nem tudom felfogni a nemlétezés nemlétezését. És mégis itt van a nemlétezés létezése. Hogyan is érhetne el bárki is ilyen tökéletességet?

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXII. 7.) Tudás vándorlása északon

7. A-ho Kan és Sennong együtt tanultak az öreg Lung-csi-nél¹. Egy nap Sennong magára csukta az ajtót és alacsony asztalkájára dőlve szundikált. Déltájon A-ho Kan kivágta az ajtót, és elkiáltotta magát:

-- Az öreg Lung meghalt!

Sennong botjára támaszkodva állt fel, de aztán nagy csattanással eldobta és nevetve mondta:

-- Az Ég tudta, milyen faragatlan és gőgös vagyok, ezért a mester elhagyott engem és meghalt. Halála előtt nem hagyott hátra egyetlen ’bolond’ szót sem, amivel tovább ösztönözne.

Amikor ezt Jen Kang Tiao meghallotta, így szólt:

-- Aki megtestesíti a Tao-t, az maga köré gyűjti az Égalatti összes nemes emberét. Akik a Tao-ból annyit sem értenek, mint egy őszi hajszál hegyének tízezrede, még azok is tudják, hogyan tartsák rejtve ’bolond’ szavaikat haláluk előtt. Hát még az mennyire tudja, aki megtestesíti a Tao-t! Keressük [a Tao-t], de nincs alakja; hallgatjuk, de nincs hangja. Akik beszélnek a Tao-ról, azt mondják, hogy a legsötétebb sötétség. Ám az, amiről beszélnek, egyáltalán nem a Tao.

Ezek után Nagy Tisztaság megkérdezte Végtelent:

-- Te ismered a Tao-t?

-- Nem ismerem – felelte Végtelen.

Ezután Nagy Tisztaság ugyanezt kérdezte Nem-cselekvéstől, aki így válaszolt:

-- Én ismerem a Tao-t.

-- Elsorolnád, hogy mi az, amit ismersz belőle?

-- Igen – felelte Nem-cselekvés.

-- Mik azok?

-- Annyit tudok, hogy a Tao-t nagyra lehet értékelni és le is lehet becsülni, tudom, hogy képes összeállni és szét tud szóródni. Ezek azok, amiket tudok – válaszolta Nem-cselekvés.

Miután Nagy Tisztaság megkapta e válaszokat, elment Nem-kezdethez és tőle ezt kérdezte:

-- Ezek után akkor kinek volt igaza és ki tévedett? Végtelennek, aki azt mondta, hogy ő nem ismeri vagy Nem-cselekvésnek, aki azt mondta, hogy ő ismeri?

Nem-kezdet így felelt:

-- A „Nem ismerem” alapos, mély kijelentés volt, az „Ismerem” pedig sekély. Az előbbi azt mutatja, hogy mi van belül, az utóbbi arra, hogy mi van kívül.

Erre Nagy Tisztaság felnézett és felsóhajtott:

-- Akkor a „Nem ismerem” azt jelenti, hogy értem? Az „Ismerem” pedig az, hogy nem értem? De ki tudja, hogy az, aki nem ismeri, az [valójában] érti? – kérdezte.

-- A Tao-t nem lehet hallani; amit hallasz, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet látni; amit látni lehet, az nem a Tao. A Tao-t nem lehet leírni; amit leírnak, az nem a Tao. Ismerjük-e az alaktalant, ami alakot ad az alakoknak? Nincsen név, ami ráillene a Tao-ra – válaszolta Nem-kezdet, majd tovább folytatta: - Aki válaszol, ha a Tao-ról kérdezed, az nem érti a Tao-t. Ezért, bár kérdezhetsz a Tao-ról, nem fogsz róla megtudni semmit sem.  A Tao-ról nem lehet kérdezni, és ha mégis kérdezel, nem lehet rá válaszolni. Ha valaki arról kérdez, amiről nem lehet kérdezni, akkor a kérdés felületes, értelmetlen. Ha valaki válaszol arra, amire nem lehet válaszolni, akkor a válasz üres. Így hát azok, akik felületesen és üresen beszélnek, azok nem látják kívül az időt és teret, és belül nincsenek tudatában a nagy kezdetnek. Az ilyen emberek sosem haladnak át a Kun-lun-on és sosem vándorolnak a nagy ürességben².^.

(¹Sennong, a földművelés istene/istenkirálya. De az könnyen lehetséges, hogy az itt megnevezett alak nem azonos a mitikus hőssel.

² Kun-lun a taoizmus szent hegye, ahol a halhatatlanok élnek. A XVIII. fejezet 3. részének lábjegyzetében írtam erről bővebben.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)