8. Ven király Cang-ba látogatott, és ott megpillantott egy horgászó
öregembert*. Azonban ez a horgászat nem olyan volt, mint amit azért csinál valaki, hogy halat fogjon. Inkább csak egy elfoglaltságnak tűnt az öregember részéről. Ven király hivatali
rangra szerette volna őt emelni és átadni neki a kormányzást, ám tartott tőle,
hogy a miniszterei, nagybátyjai és testvérei elleneznék ezt. Úgy gondolta hát,
hogy jobb, ha elfelejti ezt az öregembert. Azonban nem hagyta nyugodni az a
tudat, hogy megfosztja a száz törzset egy ilyen Ég-adta lehetőségtől. Ezért a
következő nap hajnalán összehívta a minisztereit, és ezt mondta nekik:
-- A múlt éjjel álmomban egy nagyszerű férfit láttam, sötét
hajút, sötét szakállasat. Olyan tarka lovon ült, aminek négy patájából kettőnek bíborszíne
volt. Így parancsolt rám: „Add át a kormányzást a cang-i öregembernek, akkor
talán a nép meggyógyul!”
A miniszterek döbbent kiáltottak fel:
-- Az elhunyt édesapád, a király volt az!
-- Akkor nézzük, hogy mint mondanak a jóslatok! – indítványozta Ven király.
-- Az elhunyt édesapád parancsa volt ez. Miért kellenének
ide jóslatok?
Így hát a király az udvarába hívta a cang-i öregembert és
átadta neki a kormányzást. Az öregember változatlanul meghagyta az összes eredeti alapszabályt és törvényt, és nem adott ki egyetlen új rendeletet sem.
Három év elteltével Ven király körútra indult, hogy felmérje
államának helyzetét. Azt tapasztalta, hogy a helyi tisztviselők megszüntették kis
érdekcsoportjaikat és feloszlatták zárt szervezeteiket; a főbb állami hivatalnokok már nem kérkedtek erényeikkel, és senki nem mert a hivatalostól eltérő mérőeszközöket
használni az állam négy határán belül. Amikor a helyi tisztviselők
megszüntették kis érdekcsoportjaikat és feloszlatták zárt szervezeteiket,
elkezdtek egymással együttműködni. Amikor a főbb állami hivatalnokok már nem
kérkedtek erényeikkel, minden feladatot részrehajlás nélkül, egyenlő módon kezeltek. Miután
senki nem mert a hivatalostól eltérő mérőeszközöket használni az állam négy
határán belül, a hűbérurak körében is megszűnt a bizalmatlanság a
mérőeszközökkel kapcsolatban.
Emiatt Ven király kinevezte az öregembert a Nagy Tanítónak, és tisztelete
jeleként észak felé nézve, ezt kérdezte tőle:
-- Ezt a kormányzási módszert vajon ki lehetne-e terjeszteni
az egész Ég világra?
A cang-i öregember zavarodottan nézett és válasz helyett
bizonytalan bocsánatkérésfélét motyogott. Bár a következő reggel az öregember
még kormányzói mivoltában rendelkezett, ám amint az éj leszállt, eltűnt és nem
hallottak róla többet.
Jen Jüan ezzel kapcsolatban kérdezte Konfuciuszt:
-- Valójában Ven király nem is volt alkalmas erre a
feladatra? Miért kellett az álomra hivatkoznia?
-- Csend legyen! – válaszolt Konfuciusz – Egy szót se többet! Ven király mindenben tökéletes volt. Hogyan jössz ahhoz, hogy bíráld őt? Az álomra való hivatkozás csak arra volt jó, hogy egy pillanatnyi nehézséget elsimítson.
(*Ven királyt tekintik a Csou-dinasztia (i.e. 1045 – i.e.
221) alapítójának. Azon ókori bölcsek egyike, akit nagyon gyakran, rendszerint
eltúlzott szavakkal dicsért Konfuciusz, később pedig a követői is. Azt, hogy
merre is van pontosan ez a Cang, nem lehet tudni.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
