4. Amikor Konfuciuszt Csen and Caj között megtámadták, hét napon át nem evett főtt ételt*. [Később] Ta-kung Zsen elment hozzá, hogy kifejezze együttérzését.
-- Közel álltál a halálhoz? – kérdezte Ta-kung Zsen.
-- Igen – felelte Konfuciusz.
-- Félsz a haláltól?
-- Igen - hangzott a válasz.
-- Akkor engedd meg, hogy arról az útról beszéljek neked,
amivel elkerülheted a[z ilyen] halált – kezdte Zsen – A keleti tengernél olyan madarak élnek, amelyeket úgy neveznek, hogy Ji-taj**. Ide-oda csapkodnak, mintha nem volna semmi erejük. Kötelékben
szálldosnak és szorosan összebújva fészkelnek egymással. Sosem röppennek ki elsőként, sosem térnek meg utolsóként. Mindig csak a maradékot eszik. Rajuk köteléke elvétve szakad szét, így kívülállók kevéssé árthatnak nekik. Így elkerülik a veszélyt.
Az egyenes törzsű fát vágják ki először, az édes vizet adó
kút apad el előbb. Mutogatod bölcsességed, hogy lenyűgözd a tudatlanokat,
fejleszted személyiséged, hogy megkülönböztesd magad az értéktelenektől. Olyan
hivalkodóan jársz-kelsz, mintha te hordoznád a napot és holdat. Ezért nem vagy képes arra, hogy elkerüld a veszélyt.
Hallottam, hogy a nagy beteljesülés embere azt mondja: „Aki kérkedik, annak nincsenek érdemei. A beteljesült érdem elenyészik.
A kiteljesedett hírnév elhalványul.” Ki az, aki képes arra, hogy megszabaduljon az érdemektől és
hírnévtől és visszatérjen az emberekhez? A Tao-val együtt úszik, de ő nem pihen meg a
ragyogásban; az erénnyel (de) sétál, de nem időzik a hírnévben. Üres és
közönséges, olyan, mintha bolond lenne. Kitörli tetteinek nyomait, feladja befolyását, hatalmát és nem keresi a sikert vagy hírnevet. Emiatt nem hibáztat másokat és
mások sem hibáztatják őt. A tökéletes ember nem akar híres lenni. Uram, te miért
leled ebben örömöd?
-- Kiváló! – kiáltott fel Konfuciusz. Ezek után elbúcsúzott
társaitól és elbocsátotta tanítványait. Visszavonult a nagy mocsárba, ahol
szőrmét és durva ruházatot viselve makkon és gesztenyén élt. Anélkül sétált az
állatok között, hogy megzavarta volna falkájukat, anélkül sétált a madarak
között, hogy felverte volna rajukat. Még a madarak és vadállatok sem ijedtek meg tőle, hát akkor hogyan tartottak volna tőle az emberek!
(*A Beszélgetések és mondások, 11. fejezetének 2. részében is említik ezt az eseményt.
**James Legge szerint némely kommentátor szerint ez a madár
fecske.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
