(XII. 14.) Ég és Föld

 

14. A szüleit tisztelő fiú nem hajbókol szüleinek, és a hűséges miniszter nem hízeleg urának. Ilyenek a kiváló fiúk, és ilyenek a kiváló miniszterek. Azt a fiút, aki mindig egyetért a szüleivel, és minden cselekedetükre rábólint, a közvélemény érdemtelennek tartja. Azt a minisztert, aki mindig egyetért az urával, és minden cselekedetére rábólint, a közvélemény érdemtelennek tartja.¹ De ez minden másban is így van? Ha valaki mindig egyetért a közvéleménnyel, és mindig jónak tekinti azt, amit a közvélemény is annak tekint, akkor sem nevezi őt senki hajbókolónak vagy hízelgőnek. Így ez azt jelentené, hogy a közvélemény több tekintéllyel rendelkezik, mint egy szülő vagy nagyobb tiszteletnek örvend, mint egy úr? 

Nevezz valakit talpnyalónak, azonnal elönti őt a méreg; nevezz valakit hízelgőnek, azonnal bíborvörös lesz indulattól. Még akkor is, ha egy életen át talpnyaló, és egy életen át hízelgő. Történeteit úgy alakítja, hogy elnyerje a tömeg tetszését, szavait úgy forgatja, hogy lenyűgözzön mindenkit. A kezdettől a végéig, tetőtől talpig mindenben egyetért a többiekkel. Forgatja köpenyét, mutogatja annak pompás színeit, egész fellépése arra irányul, hogy elkápráztasson mindenkit, és megnyerje kegyeiket, mégsem nevezi magát hízelgőnek. Követi a többieket, azokat tartja helyesnek vagy helytelennek, amiket ők, mégsem ismeri be, hogy ő egy lenne a sok közül. Ez az ostobaság legmagasabb foka.

Aki tudja magáról, hogy ostoba, az nem teljesen ostoba; aki tudja, hogy tévelyeg, az nem teljesen tévelyedett el. Aki teljesen eltévelyedett, élete végéig sem szabadul meg a tévelygésétől; aki teljesen ostoba, élete végéig sem ocsúdik. Amikor három ember együtt megy valahová, és egyikőjük eltéveszti az utat, akkor is eljutnak a céljukig, mert a tévelygők száma kevesebb. De ha már ketten tévesztik el az utat, akkor egészen kifulladásig mehetnek anélkül, hogy elérnék úticéljukat, mert a tévelygők száma több. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és én hiába tudom az irányt, az emberek mégsem követnek. Hát nem szomorú?

A kifinomult zene nem jut el a falusiak füléig, de ha eljátszod nekik a „A fűzfatörést” vagy „Élénk virágokat", rögtön elvigyorodnak örömükben. Ugyanígy, a fennkölt szavak sem maradnak meg a többség szív-elméjében, mert abban már a közönséges szavak töltenek be minden helyet. Két agyagból készült hangszer elnyomja a csengőt, így élvezhetetlenné válik a csengő hangja.² Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár szívesen terelném az embereket a helyes irányba, hogyan tehetném ezt? És ha mégis erőltetném ezt, annak ellenére, hogy tudom, nem lehetséges, akkor az szintén egyfajta tévelygés volna. Tehát a legjobb a dolgokat békében hagyni, és nem erőltetni őket. Ha nem erőltetem a dolgokat, akkor legalább senki nem fog aggodalmaskodni.³

Amikor egy csúf ember felesége az éjszaka közepén fiút szült, az ember sietve elszaladt egy lámpásért.  Minél előbb meg akarta nézni az újszülöttet, mert attól rettegett, hogy az esetleg őrá hasonlít.⁴

(¹Mert a fiúnak és a miniszternek is az a kötelessége, hogy nem helyénvaló dolog esetén kifejezze nemtetszését.

 

²Burton Watson egy Tang-kori tudós, Lu Deming ide vonatkozó kommentárjára hivatkozva ezt a mondatot másképpen értelmezi: „Mint két együtt tévelygő utazó esetében, akik sosem jutnak el oda, ahová indultak.”

 

³James Legge és Wang Rongpei a mondat második felét így fordítja: „(…) akkor kivel osztozhatnék bánatomban?”

 

⁴Ez a két mondat lóg a levegőben, James Legge szerint önálló résznek szánták. Ám nem lehet tudni, hogy a mondat ezt a 14. részt zárja le vagy pedig a következő, 15. részt vezeti be.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 13.) Ég és Föld

 

13. Miközben Men Vu-kuj és Cse-csang Man-csi Vu király seregét szemlélték,¹ Cse-csang Man-csi így szólt:

-- Az ő (Vu király) nagysága nem ér fel a Jü törzs emberéhez.² Ezért keveredik bajba most.

-- Vajon az Ég alatti világ már azelőtt is rendben volt, mielőtt a Jü törzs embere átvette a kormányzást?  - kérdezte Men Vu-kuj – Vagy csak azután lett rend, miután átvette a kormányzást?

-- Mindenki azt szeretné, hogy az Ég alatti világon rend legyen – felelt Cse-csang Man-csi - Ha már azelőtt is az lett volna, akkor miért beszélnének egyáltalán Jü uráról? Ő gyógyírt hozott a fájdalomra; parókát adott a megkopaszodott embernek; a betegekhez orvost hívott. Olyan volt, mint egy kötelességtudó fiú, aki szeretett édesapjának komor, aggódó arccal viszi a gyógyszert. Mindezt egy valódi bölcs szégyellené. A tökéletes erény korában az értékest nem becsülték, a tehetségest nem alkalmazták. A feljebbvalók olyanok voltak, mint egy fa felső ágai, a nép pedig mint a vadon élő őzek. Helyesen cselekedtek, pedig nem tudták, hogy ez az igazságosság. Szerették egymást, pedig nem tudták, hogy ez az emberség. Őszinték voltak, pedig nem tudták, hogy ez a hűség. Teljesítették kötelességüket, pedig nem tudták, hogy ez a megbízhatóság. Egyszerű mozdulatokkal segítették egymást anélkül, hogy ezt ajándéknak vagy adománynak tekintették volna. Éppen ezért tetteik nem hagytak nyomot, dolgaikat nem jegyezték fel.

(¹Ha a csapatokat szemlélők valós személyek, akkor a beszélgetés az i.e. 11. században zajlott. Ekkor támadta meg, és győzte le a Csou-dinasztia első királyának fia, Vu a Sang-dinasztia utolsó uralkodóját. Ugyanakkor az is lehet, hogy egy későbbi időszakban néztek végig a beszélgetőpartnerek egy katonai játékot, amiben felelevenítették ezt a harcot.

 

²A „Jü törzs embere” vagyis Sun.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 12.) Ég és Föld

 

12. Csun Mang kelet felé tartott a nagy óceánhoz. A Keleti-tenger partján összetalálkozott Jüan Feng-gel, aki így szólította meg:¹

-- Hová mész?

-- A nagy óceánhoz indultam – felelte Csun Mang.

-- Mit csinálsz ott?

-- A nagy óceán olyan, hogy sosem telik meg, bármennyi víz ömlik is bele, és sosem szárad ki, bármennyi víz folyik is ki belőle. Ott fogok kóborolni.

-- Uram – kérdezősködött tovább Jüan Feng -, téged nem érdekel, hogy mi történik az emberiséggel?² Beszélnél nekem, kérlek, a bölcs kormányzásáról?

-- A bölcs kormányzásáról? – kérdezett vissza Csun Mang – A hivatalok rendben működnek az arra alkalmasok által, és mindenkit képességei szerint neveznek ki helyére. [A bölcs] a körülményeket alaposan körüljárva cselekszik. Tettei és szavai természetes módon, belülről jönnek, általuk alakul át az Ég alatti világ. És akkor egyetlen kézlegyintésére vagy egyetlen arcrezdülésére a világ négy sarkából mindenki köré fog gyűlni. Ezt nevezik a bölcs kormányzásának.

-- Kérdezhetlek az erény (de) emberéről?

-- Az erény embere nyugodtan él, nincsenek gondolatai, tervei, amikor cselekszik, nem aggodalmaskodik. Nem tartja számon, hogy mi „helyes” és „helytelen”, vagy mi „szép” és „csúnya”. Az tölti el derűvel, ha a négy tenger határain belül mindenkivel megosztja hasznát, és az ad neki nyugalmat, ha szétosztja azt, amije van. Félénk, mint egy kis gyerek, aki elvesztette az édesanyját vagy tétova, mint egy utazó, aki eltévedt. Bár dúsgazdag, nem tudja, honnan származik vagyona. Bár rengeteg ennivalója és innivalója van, nem tudja, honnan kapta mindezt. Ilyen az erény embere.

-- Kérdezhetlek a szellem emberéről?

-- A szellem embere felkapaszkodik a fényre, mialatt testi formája elenyészik. Ezt mérhetetlen ragyogásnak hívják. Beteljesíti sorsát, és kiteljesíti valódi természetét. Éggel és a Földdel örvendezik, mialatt a tízezer gond feloldódik. Így minden dolog visszatér az eredeti természetéhez. Ezt hívják sötét homály [állapotának].

 

(¹A két személy neve allegorikus jelentéssel bír. Burton Watson értelmezése szerint Csun Mang neve körülbelül azt jelenti, hogy „egyszerű/képzetlen és feledékeny”, míg James Legge szerint „a nagy ősi éter”. Jüan Feng nevének jelentése „kis szél”, James Legge értelmezésében „a keleti szél”.

 

²Szó szerint „emberek, akiknek egymás mellett ül a szemük”. Ez a kifejezés az emberiségre utal, mivel úgy tartották, hogy ez az egyetlen élőlény a Földön, amelyiknek ennyire egymás mellett ülő szemei vannak.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XII. 11.) Ég és Föld

11. Ce-kung a délen elterülő Csu államban járt, és útja visszafelé Csin államon keresztül vezetett. Amikor a Han folyó északi partja mentén haladt, megpillantott egy öregembert, aki veteményesén dolgozott. Egy csatornát ásott a kútig, és onnan cipelt vízzel teli korsókat az öntözéshez. Nagy erőfeszítéssel dolgozott, mégis alig haladt valamire.

-- Az ilyen jellegű munkákra – mondta neki Ce-kung – már vannak olyan gépek, amelyek egy nap alatt akár száz parcellányi területet is képesek vízzel ellátni. Kis erőfeszítéssel kiváló eredményt lehet velük elérni. Nem akarnál te is egyet, uram?

A kertész felemelte fejét, és Ce-kung-ra nézett.

-- Miféle dolog az? – kérdezte tőle.

-- A szerkezetét fából készítik, a hátsó része nehéz, az eleje pedig könnyű. Úgy emeli meg a vizet, mintha egy merőkanál lenne, és aztán a víz olyan gyorsan bugyog ki belőle, mint buborékok a forralóban. Az a neve, hogy gémeskút.

A kertész először mérges arckifejezést vágott, majd elnevette magát:

-- Azt hallottam a tanítómtól, hogy ahol ilyen ügyes szerkezetek vannak, ott megjelenik az ügyeskedés. Ahol megjelenik az ügyeskedés, ott a szív-elme ügyeskedő lesz. Az ügyeskedéssel a szív-elme felkavarja saját tisztaságát és egyszerűségét. Ahol a tisztaság és egyszerűség felkavarodik, ott a szellem nyugtalanná válik. És ahol a szellem nyugtalan, ott a Tao sem talál nyugalomra. Nem arról van szó, hogy nem ismerem a te gépedet, hanem arról, hogy szégyelleném használni azt.

Ce-kung zavarában meg sem tudott szólni, csak lehajtotta fejét. Egy idő után a kertész megkérdezte tőle:

-- Tulajdonképpen ki vagy te?

-- Kung Csiu (Konfuciusz) tanítványa - felelte Ce-kung.

-- Ó, akkor te nem azok közül való vagy, akik azért bővítik tudásukat, hogy utánozzák a bölcseket? Akik aztán azzal dicsekednek, hogy felülmúlnak mindenki mást, és akik szomorú szólamaikat hangoztatva vásárolnak hírnevet az Ég alatt? Ha elfeledkeznél a szellemed éltető lélegzetéről, és kevésbé törődnél testeddel, akkor talán képes lennél megközelíteni a Tao-t. Még önmagadat sem tudod irányítani, akkor hogyan van időd a világ irányítására? Eredj most innét, uram! Ne zavarj a munkámban!

Ce-kung elsápadt döbbenetében. Feldúlva és megszégyenülve támolygott el onnan. Zaklatottsága csak vagy harminc li gyaloglás után szűnt meg.¹

Tanítványai megkérdezték tőle:

-- Ki volt ez az ember? Miért változott meg viselkedésed, mester, és miért sápadtál el így, hogy egész nap nem is tértél magadhoz?

-- Először azt gondoltam, hogy csak egyetlen igaz ember (Konfuciusz) van az Ég alatt – válaszolt Ce-kung –, mert akkor még nem ismertem ezt az embert. Azt hallottam a mestertől (Konfuciusztól), hogy a dolgainkat a lehetőségekhez kell mérni, tevékenységeinkben pedig a sikerre kell törekedni. A bölcsek Tao-ja az, ha kis erőfeszítéssel nagy eredményt érünk el. Most láttam be, hogy ez nem így van. Aki tartja magát a Tao-hoz, az teljes az erényben (de). Aki teljes az erényben, az teljes a testben; aki teljes a testben, az teljes a szellemben, és aki teljes a szellemben, az a bölcsek Tao-ját járja. Az emberek között él, velük megy anélkül, hogy tudná merre tart. Mérhetetlenül hatalmas és teljes az egyszerűsége. Siker, nyereség, találékonyság, ügyesség – ezeknek nincs helyük az ilyen ember szív-elméjében. Az ilyen ember nem megy oda, ahová nem akar, nem tesz olyat, amit szív-elméje helytelenít. Büszkén figyelmen kívül hagyná, ha az Ég alatti világ őt dicsérné. Azzal sem törődne, ha az Ég alatti világ őt hibáztatná. Az Égalatti világ dicsérete vagy rosszallása sem jelent nyereséget vagy veszteséget számára. Teljes-erényű embernek hívják, míg engem csak egy szél-fújta hullámnak nevezhetnek.

Amikor Ce-kung visszatért Lu államba, elmesélte a kertésszel való találkozását Konfuciusznak.

-- Ő az Ősi Káosz képességének hamis gyakorlója² - mondta erre Konfuciusz - Felismeri az egyik dolgot, de nem érti a második. Azt irányítja, ami belül van, de azt nem, ami kívül található. Ha találkoznál valaki olyannal, aki tiszta és egyszerű, aki a nem-cselekvés által vissza tud kerülni az ősibe, a megmunkálatlan fa egyszerűségébe, aki megtestesíti veleszületett természetét, átkarolja szellemét és így vándorol a hétköznapi világon keresztül – akkor valóban lenne okod a csodálkozásra. Ami pedig az Ősi Káosz művészetét illeti, van-e benne egyáltalán bármi is, amit neked és nekem érdemes volna tudnunk?

(¹1 li körülbelül 500 méter.

 

²Káoszról (Wonton/Hundun) a VII. fejezet 7. részében szól egy rövid, meseszerű történet. James Legge szerint ez az egész utolsó bekezdés feltehetően betoldás, míg Burton Watson meglátása szerint a legutolsó bekezdés lényege, hogy a Tao igaz embere nem vonul vissza a világtól, nem fordít hátat a társadalomnak, és nem utasítja el annak vívmányait.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

(XII. 10.) Ég és Föld

 

10. Csiang-lü Mien találkozott Csi Csö-vel, és ezt mondta neki:

-- Lu uralkodója arra kért, hogy adjak neki tanácsokat. Először elutasítottam, mivel csak kérte, nem pedig parancsolta. Végül mégis adtam neki tanácsot, de nem tudom, hogy helyes volt vagy sem. Ezért szeretném elismételni neked, hogy mit mondtam az uralkodónak: „Legyél udvarias és mértéktartó! Ismerd fel és támogasd azokat, akik hűségesek és közkedveltek, ne engedj az önzésnek, előítéletnek, hízelkedésnek és részrehajlásnak. Ha így teszel, ki merne népedből nem engedelmeskedni?”

Csi Csö kuncogni kezdett, majd felnevetett. Végül így szólt:

-- Uram, amit az uralkodók és királyok erényéről (de) mondtál, az éppen olyan hiábavalóság és képtelenség, mint amikor az imádkozó sáska mérgesen integet a közeledő hintó felé, hogy megállítsa azt.¹ Ha Lu állam uralkodója követné a tanácsodat, veszélybe sodorná magát. Magasabb tornyokat és teraszokat építene, amikbe gyarapodó [vagyon]tárgyait tárolná. A haszonleső tömeg pedig őt követné ebben.

-- Szavaid megdöbbentenek, uram – Csiang-lü Mien szemei tágra nyíltak a csodálkozástól – Mindazonáltal szeretném, ha tanácsot adnál ebben.

-- Amikor egy nagy bölcs kormányozza az Égalattit – kezdte Csi Csö -, akkor szabaddá teszi az emberek szív-elméjét. Hagyja, hogy meglegyenek a saját elveik és egyszerű szokásaik. Kitöröl minden rosszhiszeműségre való hajlamot szív-elméjükből, és hagyja, hogy saját akaratukat használják. Engedi, hogy a saját velük született természetével összhangban tegyenek mindent, és az emberek anélkül cselekednek így, hogy ennek tudnák az okát. Ha [egy uralkodó] így jár el, akkor miért is tisztelné Jao-t és Sun-t amiatt, ahogyan azok tanították az embereket? Az ő [bölcs uralkodó] egyetlen vágya az, hogy az emberek egyesüljenek az erénnyel (de), és megnyugodjanak benne.

(¹Ez a hasonlat a IV.fejezet 5. részében is olvasható.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 9.) Ég és Föld

 

9. A mester (Konfuciusz) így szólt Lao Tan-hoz:¹

-- Vannak emberek, akik úgy követik a Tao-t, mint egy törvényt. [Kijelentik] ezt lehet, ezt nem lehet, ez ilyen, ez nem ilyen. A vitázók erre azt szokták mondani: „Olyan egyértelműen meg tudjuk egymástól különböztetni a ’keményt’ és a ’fehéret’, mintha az égen függenének”. Nevezhetjük-e az ilyen embert bölcsnek?

-- Az ilyen ember olyan - válaszolta Lao Tan –, mint egy munkáját végző szolga vagy mesterember. Csak fárasztja testét, nyugtalanná teszi szív-elméjét. A kutya pórázon végzi, mert képes patkányt fogni, míg a majmot ügyessége miatt hurcolják el a hegyi erdőkből. Csiu, elmondom neked azt, amit nem vagy képes meghallani, és amiről beszélni sem tudsz. Se szeri, se száma azoknak, akiknek van fejük és lábuk, de nincs szív-elméjük és fülük. Ugyanakkor nem találni olyat, aki testtel rendelkezik, ám azzal egyidejűleg alaktalan és formátlan is lenne. A [dolgok] haladása egyben megállás, a halála élet is, a pusztulása pedig keletkezés is, bár ők maguk ezt nem képesek felfogni. Ha az ember elfelejtkezik a dolgokról, és elfelejtkezik az Égről, akkor azt mondják, hogy elfelejtkezik önmagáról. Aki elfelejtkezik önmagáról, arról pedig azt mondják, hogy belépett az Égbe.

(¹Vannak olyan fordítók, akik már itt, az elején Konfuciusznak írják a "mester" szót, de az eredeti szövegben csak ennek a résznek a közepén nevezik néven Konfuciuszt (Csiu).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 8.) Ég és Föld

 

8. A nagy kezdet idején csak a nem-levés (nem-megnyilvánulás) volt. Nem volt levés (megnyilvánulás) és nem volt név. Ebből keletkezett az Egy. Volt az Egy, de alakkal nem rendelkezett. Az Egyből születtek meg a dolgok, és tőle kapták azt, amit úgy nevezünk, hogy erény (de). De még nem alakult ki az alak, még nem volt szétválás. Ezt nevezzük sorsnak. Állandó kavarodás és váltakozás közepette megszülettek a dolgok, és ahogy növekedtek, kialakult a közöttük lévő különbség. Ezt nevezzük testi alaknak. A testi alakban lakozik a szellem, és mindegyiknek megvan a saját jellemzője és korlátja. Ezt nevezzük veleszületett természetnek. Aki ápolja veleszületett természetét, visszatérhet az erényhez. Amikor az erény eléri legmagasabb fokát, ugyanazzá válik, mint a kezdet. Mivel ugyanazzá válik, mint a kezdet, ezért üres lesz. Mivel üres, ezért mindent átölel. Olyasmi ez, mint összezárt csőrű néma csiripelés, mint Éggel és Földdel való egybefonódás. Ez az egybefonódás homályos; butaságnak vagy zavarodottságnak tűnhet. Ezt hívják rejtett erénynek. Ugyanaz, mint a nagy alámerülés [az események természetes folyamába].

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 7.) Ég és Föld

 

7. Amikor Jao kormányozta az Ég alatti világot, Po-cseng Ce-Kao-t nevezte ki egyik hercegének.¹ Később, mikor Jao átadta trónját Sun-nak, és Sun továbbadta Jü-nek, Po-cseng Ce-Kao lemondott méltóságáról, és földműveléssel kezdett foglalkozni. Amikor Jü meglátogatta őt, Po-cseng Ce-Kao éppen kint szántott a földjén. Jü odasietett hozzá, a legalázatosabb testtartással megállt előtte, és így szólította meg:

-- Uram, régen, amikor még Jao kormányozta az Ég alatti világot, kinevezett téged egyik hercegének. Aztán Jao átadta a trónját Sunnak, és Sun továbbadta nekem, te, uram, lemondtál méltóságodról, és inkább földművelő lettél. Bátorkodom megkérdezni, hogy miért?

-- Régen – válaszolta Ce-Kao -, amikor még Jao kormányozta az Égalattit, nem osztogatott jutalmat, az emberek mégis keményen dolgoztak. Nem büntetett, az emberek mégis tisztelettudóan viselkedtek. Uram, te jutalmazol és büntetsz is, az emberek mégsem jók. Az erény romlásnak indult, és mostantól a büntetések érvényesülnek majd. Az elkövetkező korok zűrzavara innen kezdődik. Jobb, ha útnak indulsz, uram, és nem zavarsz a munkámban! Majd hátra sem pillantva, serényen tovább folytatta a szántást.

(¹James Legge olyan legendákra hivatkozik, amelyek úgy tartják, hogy Po-cseng Ce-Kao herceg Lao Ce előző életének egyik inkarnációja.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 6.) Ég és Föld

6. Jao elment Hua városába. Hua kapuőre így szólította meg:

-- Ó, egy bölcs! Kérlek, engedd meg, hogy áldást kérjek a számodra. Élj sokáig, bölcs!

-- Nem szeretnék – felelte Jao.

-- Légy gazdag!

-- Nem szeretnék – felelte Jao.

-- Legyen sok fiad!

-- Nem szeretném – felelte Jao.

-- Hosszú élet, gazdagság, sok fiúgyermek, erre vágyik minden ember! Hogyan lehetséges, hogy egyedül csak te utasítod vissza őket? – kérdezte a határőr.

-- A sok fiú sok aggodalmat jelent – válaszolt Jao – A gazdagság sok gondot okoz. A hosszú élet sok szégyennel jár. Ez a három áldás nem segíti az erény (de) táplálását, ezért nincs rájuk szükségem.

-- Először azt hittem rólad, hogy bölcs ember vagy – mondta a határőr – De most már látom, hogy csak egy nemes ember. Amikor az Ég életet ad a rengeteg embernek, akkor mindnek ki is jelöli feladatát. Ha sok fiad lenne, és kijelölnéd a feladataikat, akkor mi miatt kellene aggódnod? Ha gazdag volnál, és gazdagságodat másokkal megosztanád, akkor miféle gondod lenne? A valódi bölcs úgy él [olyan rejtve], mint fürj, úgy táplálkozik, mint egy fióka; és úgy járja útját, mint a madár, amelyik nem hagy maga után nyomot az égen. Ha a Tao uralkodik az Ég alatti világon, [a bölcs] együtt élvezi a bőséget a többi dologgal. Ha az Ég alatti világ híján van a Tao-nak, visszavonulva táplálja erényét. Majd évezredek múlva, a világba belefáradva, elhagyja azt, és felemelkedik a halhatatlanok közé. Felkapaszkodik a fehér felhők hátára, és megérkezik a mennyei uralkodó lakhelyére. Ez a három baj, amit az előbb felsoroltál, sosem érinti őt, teste örökké mentes balszerencsétől. Hogyan is szenvedhetne a szégyentől?

A kapuőr ezután sarkon fordult, és elment. Jao utána indult:

-- Kérlek, szeretnék kérdezni tőled valamit …

-- Fordulj vissza! – szólt rá bosszúsan a kapuőr.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 5.) Ég és Föld

 

5. Jao tanítója Hszü Jü volt, Hszü Jü tanítója Nie Csüe, Nie Csüe tanítója Vang Ni, Vang Ni tanítója pedig Pi-ji.¹

Jao így fordult Hszü Jü-höz:

-- Vajon alkalmas Nie Csü arra, hogy az Ég társa legyen?  Ha igen, akkor megbíznám Vang Ni-t, kérje meg [Nie Csüe-t], hogy vegye át tőlem a trónt.

-- Vigyázz, mert ezzel veszélybe sodornád az Ég alatti világot! – figyelmeztette Hszü Jü - Nie Csüe értelmes, éles elméjű, fürge észjárású, ügyes ember. Tehetségével felülmúlja a többieket, de emberi képességeivel akarja megkapni az égit. Képes arra, hogy a hibákat elfojtsa, de a hibák forrását nem ismeri fel. Engednéd, hogy az Ég társa legyen? Először is, az emberi képességekre támaszkodna, és elfelejtkezne az égiről. Aztán saját személyét tekintené kiindulási alapnak, és minden mást csoportokba sorolna. Imádattal fordulna a tudás felé, futótűz gyorsaságával rohanna előre. Saját terveinek szolgájává, és a dolgok áldozatává válna. Folyamatosan tekintgetne minden irányba, úgy várná a dolgok válaszát. Adna a sokaság véleményére, együtt változna a dolgokkal, így saját állandó elvei sem lennének. Hogyan is volna alkalmas arra, hogy az Ég társa legyen? Mint ahogyan léteznek nemzetségek, és azoknak egy közös ősük, úgy ő biztosan megfelelő lenne arra, hogy az egyik nemzetség atyja legyen, de arra nem, hogy az összes nemzetség atyjának atyja legyen.² Az ilyen fajta irányítás zűrzavart okozna. Borzasztó csapás volna, ha ő egy észak felé néző miniszter lenne, és szerencsétlenség, ha egy dél felé néző uralkodó.

 

(¹Mindezek a nevek már előfordultak az előző fejezetekben, például az I. fejezet 6. részének magyarázatában. Pi-ji nem ugyanaz a személy, mint a VII. fejezet 1. részében szereplő Pu-ji.

 

²Vagyis alkalmas egy közösség vezetésére, de nem alkalmas arra, hogy az egyetemes rend hordozója legyen.) 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 4.) Ég és Föld

 

4. A Sárga császár a Vörös-víztől északra kóborolt, majd felkapaszkodott a Kunlun [hegy] magaslataira, és onnan hosszan bámult dél felé. Hazafelé menet elvesztette titokzatos gyöngyét.¹ Elküldte Tudást, hogy keresse meg, de Tudás nem találta. Elküldte az éles szemű Li Csu-t, hogy keresse meg, de Csu sem találta. Elküldte Heves Vitatkozót, hogy keresse meg, de Heves Vitatkozó sem találta. Legutoljára Formátlant kérte meg, és Formátlan megtalálta.

-- Milyen furcsa! – kiáltott fel a Sárga császár – Csak Formátlan volt képes arra, hogy megtalálja.²

 

(¹A titokzatos gyöngy magát a Tao-t jelképezi.

 

²A beszédes a nevek valójában a „tudást”, a „látást”, a „beszédet” jelentenék. A „formátlant” fordítják még „nem-keresésnek”, „árnyék-nélkülinek”, „nem-tudásnak” is.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 3.) Ég és Föld

 

3. Így szólt a mester:

-- Milyen mély és nyugodt helyen lakozik a Tao! Milyen tiszta és átlátszó! Nélküle a fémek nem csendülnének, a kövek nem zengenének. Hiszen a fémek és kövek is tudnak hangot adni, de amíg meg nem ütik őket, addig nem szólalnak meg. Ki rendezi el a tízezer dolgot?

A királyi erénnyel (de) ellátott ember az egyszerűségben halad, és szégyenlősen tér ki a hivatali ügyek elől. Az eredeti forrásban gyökerezik, tudása még a szellemekre is kiterjed. Erénye mindent átfog, és kisugárzó szív-elméjéhez a dolgok csatlakoznak. Tao nélkül a test élettelen volna, és erény nélkül az élet nem tudna megtestesülni. Nem az rendelkezik királyi erénnyel, aki megtartja testét, megéli életét, megalapozza az erényt, és egyértelművé teszi a Tao-t? Milyen méltóságteljes, ahogyan hirtelen előtűnik, azonnal mozdul, és a tízezer dolog pedig követi őt! Az ilyet hívják királyi erénnyel ellátott embernek.

Belelát a legsötétebb sötétségbe, hall a hangtalanban. A legsötétebb sötétség közepette egyedül ő lát fényt, a hangtalanság közepette egyedül ő hall harmóniát. Éppen ezért a mélységek mélységében képes észlelni a dolgokat; a legszellemibb szellemiben képes észlelni a lényeget.¹ Ezáltal a tízezer dolog minden szükségletét ki tudja elégíteni a tökéletes semmiből. Mindig tevékeny, mégis visszatér pihenőhelyére. Egyszer nagy, egyszer kicsi, egyszer hosszú, egyszer rövid, egyszer távoli, egyszer közeli.²

(¹A Lao-ce 21. verse így szól: „(…) Ó, igen, homályos és megfoghatatlan! (De) benne dolgok vannak. Ó, átláthatatlan és sötét! (De) benne csírák (csing) vannak. Ezek a csírák nagyon igazak, benne van (tehát) az igazság (hszin). (Tőkei Ferenc fordítása)

 

²Ez a mondat érthetetlen és zavaros, Victor H. Mair le sem fordítja.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 2.) Ég és Föld

 

2. Így szólt a mester:¹ 

-- A Tao befedi és fenntartja a tízezer dolgot. Milyen mérhetetlenül hatalmas! A nemes embernek meg kell szabadítania szív-elméjét [a cselekvés iránti vágytól]. A nem-cselekvés általi cselekvést nevezik Égnek. A nem-cselekvés általi beszédet nevezik erénynek (de). Az emberek iránti szeretetet és a jó cselekedetet nevezik emberségnek. Amikor valaki a különbözőt hasonlóvá tudja tenni, azt nevezik nagyságnak. Amikor valaki nem hivalkodik, és nem akar különb lenni másoktól, azt nevezik nagylelkűségnek. Amikor valaki tízezernyi különbözőséget birtokol, azt nevezik gazdagságnak. Éppen ezért az erény fenntartását nevezzük irányelvnek. Az erény kifejlesztését nevezzük megalapozottságnak. A Tao követését nevezzük teljességnek. Amikor pedig nem engedjük, hogy a külső dolgok az akaratra hassanak, azt nevezzük tökéletességnek. Ha a nemes ember teljes mértékben felfogja ezt a tíz dolgot, akkor hatalmasra tágul szív-elméje, és együtt kóborol a tízezer dologgal. 

Az ilyen ember rejtve hagyja a hegyek aranyát és a mélység gyöngyeit. Nem törekszik pénzre és vagyonra, nem csábítja hírnév és gazdagság. Nem örül a hosszú életnek, nem bánkódik a korai halál miatt. Nem érez büszkeséget a bőségben, sem pedig szégyent a szegénységben. Nem kaparintja meg az egész világ vagyonát, hogy a sajátjává tegye, és az Ég alatti világ ura sem dicsőségből lenne. Hiszen az ő dicsősége az, hogy tisztán megérti, a tízezer dolog egy tárházba tartozik, és hogy az élet és halál ugyanaz a test.

(¹Ez a „mester” lehet Lao Ce, Csuang Ce vagy akár Konfuciusz.) 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 1.) Ég és Föld1

 

1. Bármilyen hatalmas is az Ég és Föld, mégis egyformán alakulnak át. Bármilyen sokféle is a tízezer dolog, mégis egy és ugyanaz a rendjük. Bármilyen sokan is vannak az emberek, mégis egyetlen úr az uralkodójuk. Az uralkodó az erényben (de) találja meg forrását, és az Égben a kiteljesedését. Ezért mondják, hogy a titokzatos régmúlt idők uralkodói az Ég alatti világot a nem-cselekvés által, és az Ég erénye által irányították, semmi egyébbel.

Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a szavakat, akkor az Ég alatti világ uralkodója igaz. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a különbségeket, akkor az uralkodó és az alattvaló egymáshoz való viszonya világos. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg az adottságokat, akkor az Ég alatti világ hivatalnokai jól végzik dolgukat. Ha a Tao fényében vizsgálunk meg mindent, akkor a tízezer dolog teljesen rendben van.

Áthatja az Eget és Földet: ez az erény (de). A tízezer dologban munkálkodik: ez a Tao.² A feljebb valók irányítják az alattuk lévő embereket: ez az ügyek intézése. Az adottságok kifejlesztése: ez az ügyesség. Az ügyesség az ügyek intézésében nyilvánul meg, az ügyek intézése a kötelességben, a kötelesség az erényben, az erény a Tao-ban és a Tao az Égben. Ezért mondják, hogy azok, akik a régi időkben gondoskodtak az Ég alatti világról, vágy nélküliek voltak, az Égalatti mégis kiteljesedett. Nem erőltetve cselekedtek, a tízezer dolog mégis átalakult. Mélységes nyugalomban voltak, a száz törzs mégis békében élt. A Feljegyzés ezt mondja: „Merülj el az Egyben, és a tízezer dolog ügye elrendeződik; szabaduljon meg szív-elméd a céloktól, és még a szellemek is fejet hajtanak”.³

(¹A XII – XVI. és a XXXIII. fejezeteket „szinkretista” fejezeteknek nevezik, vagyis többféle filozófia eszme keveredik benne, jelen esetben a konfuciuszi elvek a taoista elvekkel. Ez a hat fejezet áll a legtávolabb a Belső fejezetek eredeti gondolataitól. Victor H. Mair szerint feltételezhető, hogy ezeknek a fejezeteknek a szerzője/szerzői állította/állították össze a Csuang-ce eredeti változatát.

 

²A kommentátorok rámutatnak arra, hogy ez a két mondat hibás, mert felcserélték bennük a „Tao” és a „de” szavakat, hiszen a Tao hatja át az Eget és Földet, az erény (de) pedig minden dologban benne munkálkodik.

 

³Nem igazán lehet tudni, hogy milyen „Feljegyzés” volna ez. Bár James Legge szerint a Lao-cé-ről lehet szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 8.) Hagyni és engedni

 

8. Alantasak, de elkerülhetetlenek: ezek a dolgok. Jelentéktelenek, de szükségünk van rájuk: ez a nép. Kiszámíthatatlanok, mégsem mellőzhetőek: ezek az ügyeink. Kíméletlenek, de szükségesek: ezek a törvények. Távoli, mégis hordoznunk kell: ez az igazságosság. Közeli, mégis mindenre ki kell terjeszteni: az az emberség. Korlátoznak, mégis gyakorolnunk kell: ezek a szertartások. Bennünk van, mégis fent jár: ez az erény (de). Mindig egy, mégis változik: ez a Tao. Szellemi, mégis tevékeny: az az Ég.

Éppen ezért a bölcs az Égre figyel, de nem segíti. Tökéletesíti az erényt (de), de semmi mást nem halmoz fel. A Tao-nak megfelelően jár el, de nem sző terveket. Az emberséggel társul, de nem támaszkodik rá. Körültekintően törekszik az igazságosságra, de nem gyűjti össze a maga számára. Betartja a szertartásokat, de nem tartja fontosnak. Elrendezi ügyeit, és nem tér ki előlük. A törvényekhez igazodik, és nem zavarodik össze. A népre támaszkodik, de nem becsüli le őket. A dolgokat használja, de nem dobja őket félre. Bár a dolgok értéktelenek, mégis szükségesek számára.

Akik nem értik az Eget, nem lesznek tiszták az erényben (de). Akik nem tudják a Tao-t követni, azok nem képesek semmilyen ösvény követésére. Milyen szánalomra méltóak azok, akik nem értik a Tao-t!

Mit nevezünk Tao-nak? Van égi Tao és emberi Tao. Megpihen a nem-cselekvésben, és tiszteletet parancsol, ez az égi Tao. Cselekszik, és ezáltal összezavarodik, ez az emberi Tao. Az égi Tao uralkodóé, az emberi az alattvalóé. Az égi Tao és az emberi Tao távol áll egymástól. A különbséget tisztán kell látnunk.¹ 

(¹Ez az egész 8. rész feltehetőleg betoldás. Victor H. Mair fordításában nem is szerepel.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 7.) Hagyni és engedni

 

7. Az átlagemberek szerte a világon azt szeretik, ha a többiek hozzájuk hasonlóak, és nem szeretik, ha a többiek tőlük eltérőek. Kedvelik a hasonlót, és taszítja őket az eltérő, miközben szív-elméjük arra vágyik, hogy kitűnjenek a tömegből. De ha valaki a hasonlóhoz vonzódik, akkor hogyan is tűnhetne ki a tömegből? A tömeget követve keresi a megnyugvást, pedig képességei mindig kevesebbek, mint a sokaságé.

Akik a három dinasztia uralkodóinak módszereivel akarják valaki más államát igazgatni, csak a hasznot nézik, az ezekből a módszerekből keletkező bajokról már nem vesznek tudomást.¹ A szerencsére bízzák egy másik ember államát, ami azonban előbb-utóbb romlásba dönti azt az államot. Tízezerből talán egy sem tud megtartani egy államot, de több mint tízezerszeres az esély arra, hogy romlásba dönti. Nagyon szomorú, hogy az államok tulajdonosai nem fogják fel ezt [és ilyen embereket alkalmaznak]!

Pedig egy állam tulajdonosa nagy dolog tulajdonosa. Mivel ilyen nagy dolog tulajdonosa, nem szabadna, hogy a dolgok befolyásolják őt.² És ha ő úgy birtokol egy dolgot, hogy nem befolyásolják a dolgok, akkor a dolgokat dolgokként tudja kezelni. Aki pedig a dolgokat dolgokként tudja kezelni, az maga nem [birtokolható] dolog, ezért ő nem csak az egész Ég alatti világ száz törzsét kormányozza, hanem keresztül-kasul jár a hat birodalomban, kóborol a kilenc vidék területén.³ Egyedül jön, egyedül megy. Az ilyen embert „egyedüli birtokosnak” nevezhetjük.⁴ És aki mindent egyedül birtokol, arra azt mondhatjuk, hogy elérte a kiválóság csúcsát.

A [z ilyen] nagyszerű ember tanítása olyan, mint egy test árnyéka vagy egy hang visszahangja. Ha kérdezik, olyan kimerítően válaszol, mintha az egész Ég alatti világ előtt állna. A visszhangtalanban tartózkodik, az iránytalanban mozog. Mindenkit visszavezet oda, ahová tartozik, hogy ahatártalanban vándoroljon. Nyom nélkül, cél nélkül jár ide-oda, kortalan, mint a Nap. Vonásaiban és testi formájában egyesül a nagy egységgel. A nagy egységben nincs önálló én. És mivel neki sincs önálló énje, hogyan is lehetne bármilyen tulajdona? Akik a birtoklásra szegezték tekintetüket, azok voltak a régi idők nemes emberei. Akik a nem-birtoklásra szegezték tekintetüket, azok voltak az Ég és Föld barátai.

(¹Feltehetőleg ez azokra a vándorló tanácsadókra utalhat, akik a késői Csou-korban államról államra jártak, hogy felajánlják szolgálataikat az uralkodóknak.

 

²Ezt a mondatot a fordítók többféleképpen értelmezik. Victor H. Mair és Wang Rongpei fordítását vettem alapul.

 

³A „kilenc vidék” azt a kilenc tartományt jelenti, amelyekre a Nagy Jü felosztotta a királyságát.

 

⁴Az „egyedüli birtoklás” nem anyagi javak vagy hatalom birtoklását jelenti, hanem az önmagában teljességet, a Tao-val való összhangot.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XI. 6.) Hagyni és engedni

6. Jün Csiang a forgószél hátán keleten kóborolt. Hirtelen megpillantotta Hung Mung-ot, aki éppen azzal mulatta magát, hogy combjait csapkodta, és ugrált, mint egy veréb.1 Jün Csiang ezt látva megtorpant, és áhítatosan állt ott. Majd megkérdezte: 

-- Ki vagy te, tiszteletreméltó uram? Miért csinálod ezt? 

Hung Mung anélkül, hogy abbahagyta volna combjainak csapkodását és az ugrándozást, így válaszolt:

-- Szórakoztatom magam. 

-- Szeretnék valamit kérdezni tőled – szólt Jün Csiang. 

-- Ugyan! –  mordult fel bosszúsan Hung Mung. Most először emelte fel a fejét, és pillantott rá Jün Csiang-ra.

Jün Csing azonban folytatta:

-- Az Ég éltető lélegzete (csi) megzavarodott, a Föld éltető lélegzete összekuszálódott. A hat éltető lélegzet nem keveredik megfelelően², és a négy évszak nem a maga rendjében követi egymást. Szeretném összekeverni a hat éltető lélegzet lényegét, hogy az összes élőlényt tápláljam. Mit kellene tennem ennek érdekében?

-- Nem tudom – Hung Mung megrázta fejét, majd tovább folytatta combjainak csapkodását és veréb módra való ugrálását - Nem tudom.

Így Jün Csiang nem kapott választ kérdésére.

Három évvel később, mikor Jün Csiang újra kelet felé kóborolt, és éppen elhagyta Szung vadonját, véletlenül megint megpillantotta Hung Mung-ot. Jün Csiang nagyon megörült, és odasietett hozzá:

-- Égi mester – szólította meg -, elfelejtettél engem? Elfelejtettél engem? – majd térdre borult, kétszer földig hajtotta homlokát, úgy kért tanítást Hung Mung-tól.

Hung Mung azonban így felelt:

-- Céltalanul vándorlok, nem tudom, mit keresek, bolondul sodródom, nem tudom, merre megyek. Ilyenformán vándorlok, és figyelem a dolgok igazságát. Mit is tudhatnék?

-- Jómagamat szintén bolondul sodródónak tartom – mondta Jün Csiang -, de bármerre is megyek, követnek az emberek, és nincs más választásom, foglalkoznom kell velük. Mivel én vagyok a példaképük, pár szóban adj nekem tanácsot, kérlek.

-- Ha megzavarják az Ég természetes folyását – válaszolt Hung Mung -, akkor a dolgok összeütközésbe kerülnek eredeti természetükkel, és így a sötét (titokzatos) Ég nem tud kiteljesedni.³ A vadállatok csoportja szétszóródik, a madarak éjjel kezdenek el énekelni, a füveket és a fákat természeti csapások sújtják, még a hüllőket, rovarokat is szerencsétlenség éri. Ez azoknak az embereknek a hibája, akik irányítanak!

-- Akkor mit kellene tennem?  - kérdezte Jün Csiang.

Hung Mung rákiáltott:

-- Ah, túl messzire mentél! Fel, fel, szedd össze magad és tűnj el!⁴

-- Égi mester – könyörgött Jün Csiang –, nagyon nehezen találtam rád. Csak még egyetlen szót mondj!

-- Nos, akkor hát tápláld szív-elmédet! – felelt Hung Mung – Pihenj meg a nem-cselekvésben, és a dolgok maguktól átalakulnak. Ne vegyél tudomást testi alakodról; dobd el a hallást és látást; felejtkezz el minden kapcsolatodról és minden dologról; csatlakozz a határtalanság nagy egységéhez! Engedd el a szív-elméd és a szellemed, legyél olyan nyugodt, mintha lélektelen volnál, és a tízezer dolog egyenként visszatér majd a gyökeréhez. Visszatérnek a gyökerükhöz anélkül, hogy ennek tudatában lennének. A sötét és egységes káosz állapotában lesznek, amiből életük végéig nem fognak eltávozni. Ha mégis tudatában lesznek [annak, hogy visszatértek gyökerükhöz], az azt jelenti, hogy máris elhagyták azt. Ne kérdezd, hogy mi a nevük, ne próbáld meg kifigyelni tulajdonságaikat, hiszen minden dolog magától kel életre.

-- Égi mester, az erényedet (de) adományoztad nekem, és feltártad nekem a titkát. Egész életemben ezt kerestem és most végre megtaláltam! – kiáltott fel hálásan Jün Csiang. Kétszer földig hajtotta homlokát, majd felállt, elköszönt és elment.

(¹James Legge úgy fogalmazott, hogy ő szívesebben tartja meg fordításában a két főszereplő eredeti nevét. Ugyanígy megtartotta Martin Palmer is, viszont Burton Watson, Wang Ronpei és Victor H. Mair mindkettőt lefordította. Jün Csiang nevét „Felhő tábornoknak”, Hung Mung nevét „Nagy rejtelemnek”, „Hatalmas homálynak”, „Természetes energiának” fordították. James Legge itt még a kínai klasszikus, kanonikus szövegekre utal, amelyek említenek „Felhő-mestert, Eső-mestert, Szelek báróját és Mennydörgés mestert”. Hung Mung nevének jelentése lehet még a „Nagy éter” vagy „Ősi káosz”.

 

²Ez a hat a jin, jang, szél, eső, sötétség és a fény.

 

³Vagyis a dolgok természetes állapota nem marad fenn.

 

⁴Ezt a mondatot a fordítók különféleképpen értelmezik. Burton Watson fordítását használtam alapul.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(XI. 5.) Hagyni és engedni

 

5. Tizenkilencedik éve uralkodott már a Sárga császár, és parancsait az Ég alatti világban mindenhol végrehajtották. Tudomást szerzett arról, hogy Kuang Cseng mester a Kung-tung hegy ormán él. Elindult hozzá, hogy meglátogassa.

-- Uram, úgy hallottam, hogy elsajátítottad a tökéletes Tao-t – szólította meg a Sárga császár a mestert – Megkérdezhetem, hogy mi a tökéletes Tao lényege? Birtokba szeretném venni az Ég és a Föld legfinomabb lényegét, hogy segítsem az öt gabona növekedését, hogy általuk jobban táplálhassam az embereket. Szeretném irányítani a jin és jang elemek működését, hogy biztosítsam az összes élőlény jóllétét. Hogyan tudnám mindezt elérni?

Kuang Cseng mester így válaszolt:

-- Amiről kérdezni akarsz, az a dolgok eredeti lényege, és amit irányítani szeretnél, az a dolgok széttört és felosztott maradéka.¹ Amióta te uralod az Ég alatti világot, az eső még azelőtt esik, hogy a felhők összegyűlnének; a növények és fák még azelőtt elhullajtják leveleiket, hogy megsárgulnának; a Nap és a Hold fénye egyre homályosabbá válik. A szív-elméd tompult, szószátyár, hitvány alak vagy. Hogyan is beszélhetnék neked a tökéletes Tao-ról?

E szavak hallatán a Sárga császár eltávozott. Feladta a királyságát, épített egy remetekunyhót, aminek padlójára csak egy fehér szalmából készült matracot terített, és ott élt visszavonulva. Három hónappal később újra elment, hogy meglátogassa a mestert. Kuang Cseng éppen az ágyán feküdt, fejjel dél felé fordult.² A Sárga császár alázatosan, térden csúszott oda hozzá, és homlokával kétszer megérintette a talajt. Majd így szólította meg:

-- Uram, úgy hallottam, hogy elsajátítottad a tökéletes Tao-t. Megkérdezhetem, hogyan irányítsam testemet, mit kell tennem, hogy hosszú életet éljek?

Kuang Cseng mester hirtelen felült:

-- Kiváló kérdés! Jer hát, beszélek neked a tökéletes Tao-ról. A tökéletes Tao lényege mély és rejtelmes. A tökéletes Tao legvégső állapota homályos és csendes. Nincs mit nézni, nincs mit hallani. Amikor a nyugalom öleli át szellemedet, akkor a tested hibátlanná válik. Legyél mozdulatlan és tiszta, ne fáraszd ki tested, ne kavard fel életerődet, és akkor hosszú ideig élhetsz.

Amikor szemed semmit nem lát, füled semmit nem hall, és szív-elméd semmit nem tud, akkor a szellemed védeni fogja tested, és a tested hosszú életnek fog örvendeni. Figyelj arra, ami benned van; zárd ki azt, ami rajtad kívül van, a túl sok tudás ártalmas. Felmegyek majd veled a hatalmas fényesség csúcsára, a tökéletes jang forrásához; elvezetlek téged a mérhetetlen sötétség kapuján keresztül a tökéletes jin forrásához. Az Ég és a Föld irányítás alatt áll, a jin és jang elemeknek megvan a rejtekhelye. Figyelj oda, vigyázz testedre, és hagyd, hogy a világon minden dolog magától gyarapodjon. Én fenntartom magamban az Egyet, és összhangjában tartózkodom. Ezért tudtam életben maradni ezerkétszáz éven át úgy, hogy sosem romlott le testem.³

A Sárga császár ismét kétszer földig hajtotta homlokát, és így szólt:

-- Kuang Cseng mester, számomra olyan vagy, mint az Ég maga.

-- Jer, folytatom tovább – mondta a mester – Az, amit keresel [a tökéletes Tao], kimeríthetetlen, az emberek mégis mind azt hiszik, véges. Az a dolog, amit keresel, mérhetetlen, az emberek mégis mind azt hiszik, van határa. Aki megvalósítja a Tao-mat, az császár lesz odafenn, vagy király a lenti világban. Aki nem tudja megvalósítania az én Tao-mat, az látja a fényt odafönt, de alászáll és földivé válik. Minden élő a Földből születik, és a Földbe tér vissza. Ezért most itt hagylak téged, hogy belépjek a végtelenség kapuján, és hogy vándoroljak a határtalanság mezein.  Ott összekeveredik fényem a Nap és a Hold fényével, és örökké az Éggel és Földdel leszek. Nem törődöm vele, ha egyetértenek velem, és azzal sem, ha eltávolodnak tőlem.⁴ Minden ember meghalhat, csak én élek túl mindenkit.

(¹A „dolgok eredeti lényege” a tökéletes Tao lényege, a jin és jang pedig az eredeti, egységes Tao „széttört és felosztott” maradékai. Kuang Cseng mester azért utasította vissza a Sárga császár kérését, mert az irányítani szerette volna a jin-t és a jang-ot.

 

²A kínai uralkodók arccal dél felé fordulva ültek trónjukon. Kuang Cseng mester ugyanúgy déli irányba fordított arccal feküdt, ezzel a szöveg írója a mester szellemi felsőbbrendűségét akarta kifejezni.

 

³Már a korai taoizmusban nagy szerepet kapott az egészséges test fenntartása, az öregedés késleltetése, és ezzel együtt az élet meghosszabbítására való törekvés.

 

⁵Homályos mondat, amit eltérően értelmeznek. Itt James Legge fordítását használtam.)

Forrás:  The Sacred Books of China (angol nyelven)

              The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(XI. 4.) Hagyni és engedni

4. Régen a Sárga császár (Huang Ti) volt az első, aki felkavarta az emberek szív-elméjét az emberséggel és igazságossággal.¹ Őt Jao és Sun követte, akik annyit dolgoztak, hogy csontig lesoványodtak, és még a szőr is lekopott lábszárukról csak azért, hogy táplálhassák az Ég alatti világ testét. Az emberség és az igazság gyakorlásával gyötörték öt belső szervüket, törvények és szabályok kialakítására áldozták vérüket, és merítették ki éltető lélegzetüket. Mégsem sikerült győzniük. Ezért Jao és Sun száműzte Huan Tou-t a Csung-hegységbe, a három Miao-törzs főnökeit Szan-vej hegyére, Kung-ot pedig a Sötét Városba.² Ez azt mutatja, hogy még ők sem tudták az Ég alatti világot engedelmességre bírni.

És ez így ment tovább. Amikor elérkezett a három dinasztia uralkodóinak (Hszia, Sang, Csou) kora, az az Ég alatti világ már rettegésben élt. Feltűntek az olyan hitványok, mint a zsarnok Csie és a rabló Csi, és az olyan jók, mint Zeng (Sen) és Si (Jü), és végül megjelentek a konfuciánusok és mohisták.

Az öröm és a harag kételkedni kezdett egymásban; a buta és a bölcs egymást verte át; a jó és a rossz egymást átkozta; az álnok és az őszinte egymást gúnyolta; és az Ég alatti világ romlásnak indult. A nagyszerű erény megváltozott; a veleszületett természet és végzet darabokra hullott. Az Ég alatti világ áhította a tudást, ez pedig káoszba taszította a száz nemzetséget. Bevezették a fejszék és fűrészek törvényeit; kötelek és zsinórok mértek ítéleteket; kalapácsok és vésők tették a dolgukat. Emiatt az Ég alatti világ zűrzavarba süllyedt. Ezt a bűnt az okozta, hogy felkavarták az emberek szív-elméjét. Az értékes emberek a hatalmas hegyek és ormok tövébe rejtőztek, a tízezer szekeret birtokló hercegek pedig őseik csarnokában remegtek aggodalmukban és félelmükben.

Manapság a kivégzettek holttestei halomban állnak; a kalodába zárt emberek egymás mellett sorjáznak az utakon; a megbotozottak és megcsonkítottak egymást bámulják a piactereken. A konfuciánusok és mohisták pedig parádézva, meztelen karral hadonásznak, szónokolnak a megbéklyózottak között. Ó, mennyire arcátlanok és szégyentelenek! Miért nem vagyunk képesek megérteni azt, hogy a bölcsek tudása csak kaloda és börtön, és hogy az emberség és igazságosság béklyó és bilincs? Honnan tudjuk, hogy Zeng (Sen) és Si (Jü) nem a zsarnok Csie és a rabló Csi süvítő nyílvesszői (azaz előhírnökei)? Éppen ezért mondom, hogy töröljétek el a bölcsességet, hagyjatok fel a tudással, és az Ég alatti világban rend lesz.³

(¹A taoista szerzők általában pozitívan nyilvánulnak meg a Sárga császárral kapcsolatban. Ezért is meglepő, hogy ennek a résznek a szerzője szerint ő volt az első uralkodó, aki felkavarta az emberek szív-elméjét. Azt is nehéz eldönteni, hogy ez a 4. rész az előző rész folytatása volna, azaz még mindig Lao Ce szavai vagy pedig azé, aki írta ezt a részt. James Legge, Burton Watson és Victor H. Mair szerint az utóbbié.

²Ezekről az Írások könyve (Sucsing/Sujing vagy Sangsu) című, Konfuciusznak tulajdonított mű tesz említést. E büntetések elrendelését Sunnak tulajdonítják, mert már ő volt a tulajdonképpeni uralkodó, annak ellenére, hogy Jao akkor még élt.

³A Lao-ce 19. versének eleje, némi változtatással: „Ha elvetnék a bölcsességet (seng) és a tudást (cse), akkor a nép haszna százszoros lenne.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

 

(XI. 3.) Hagyni és engedni

3. Cuj Csü így fordult Lao Tan-hoz:

-- Ha nem irányítjuk az Ég alatti világot, akkor hogyan tudjuk jobbá tenni emberek szív-elméjét (xin/hszin)?

-- Vigyázz, ne kavard fel az emberek szív-elméjét – válaszolta Lao Tan – Ha korlátozod, elnyomod, ha bátorítod, felizgatod. Elnyomással börtönbe zárod, felizgatással felbőszíted. A szív-elme egyszer puha és engedékeny, máskor éles és kemény. Egyszer forró, mint a perzselő tűz, máskor hideg, mint egy jégtömb. Olyan gyors, hogy egy pillantás alatt megjárja a négy tengert. Amikor megpihen, csendes, mély árok; amikor tevékeny, szabadon lebeg az égen. Gőgös, megzabolázhatatlan. Ilyen az ember szív-elméje.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 2.) Hagyni és engedni

2. A látás gyönyörűsége a színekben való tobzódáshoz vezet. A hallás gyönyörűsége a hangokban való tobzódáshoz vezet. Az emberség gyönyörűsége összezavarja az erényt (de). Az igazságosság gyönyörűsége szembefordul a jó érzékkel. A szertartások gyönyörűsége mesterkéltségre bátorít. A zene gyönyörűsége bujaságra bátorít. A bölcsesség gyönyörűsége ügyeskedésre bátorít. A tudás gyönyörűsége mások hibáztatására bátorít. Ha az Ég alatti világ belenyugodna a veleszületett természetük valódi formájába, akkor nem számítana, hogy ez a nyolc gyönyörűség létezik vagy sem. De ha az Ég alatti világ nem nyugszik bele veleszületett természetük valódi formájába, akkor ez a nyolc gyönyörűség eltorzul, megcsavarodik, és összezavarja az Ég alatti világot. És még nagyobb lesz a tévelygés, ha az Ég alatti világ elkezdi tisztelni és becsülni ezt a nyolcat! Hiszen ez nem csupán múló szeszély, amit eldobnak. Szigorú erőkészületeket tesznek, böjtölnek, ünnepélyesen letérdelve beszélnek erről a nyolcról, és dobszó kíséretében énekelnek, táncolnak előttük. Mit lehetne ez ellen tenni?

Éppen ezért, ha egy nemes ember arra kényszerül, hogy az Ég alatti világot felügyelje és gondoskodjon róla, akkor a legjobb, hogy nem-cselekszik. A nem-cselekvés által belenyugszik saját veleszületett természetének valódi formájába. Ezért, aki úgy tiszteli az Ég alatti világot, mint saját magát, arra rá lehet bízni az Ég alatti világot. És aki úgy szereti az Ég alatti világot, mint saját magát, arra rá lehet hagyni az Ég alatti világ gondozását¹. Így hát, ha a nemes ember nem tékozolja el öt zsigerének erejét, és nem erőlteti látását, hallását, akkor hiába olyan élettelen, mint egy holttest, mégis látszik rajta sárkányszerű életereje; hiába olyan, mint a mélységes csend, mégis hallatszik mennydörgő hangja. Finoman és könnyedén mozgó szellemét az Ég követi, és bár nyugodt és nem-cselekvő, a tízezer dolog mind köré gyűlik. Miért volna szükség arra, hogy kormányozza az Ég alatti világot?

(¹Hasonló található a Lao-ce 13. versében: „Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő [tölti be hivatalát], hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XI. 1.) Hagyni és engedni

1. 1. Arról már hallottam, hogy békén kell hagyni az Ég alatti világot, és engedni, hogy önmagát kormányozza, de arról még nem hallottam, hogy irányítani és szabályozni kell. Azért kell békén hagyni, hogy az Ég alatti világon senki ne rontsa meg veleszületett természetét; és azért kell engedni, hogy önmagát kormányozza, hogy senki ne változtassa meg erényét (de). Ha az Ég alatti világon senki nem rontja meg veleszületett természetét, és senki nem változtatja meg erényét, mi szükség volna arra, hogy irányítsák és szabályozzák?

Régen, amikor Jao irányította az Ég alatti világot, az emberek veleszületett természete örömtelivé vált, emiatt nyugalmuk odalett. Amikor a zsarnok Csie irányította az Ég alatti világot, az emberek veleszületett természete megkeseredett, emiatt elégedettségük odalett. Ha nincs nyugalom és nincs elégedettség, akkor hiányozni fog az erény (de) is. Nincsen senki az Ég alatt, aki sokáig el tudná viselni az erény hiányát. Ha valaki túlságosan örül, akkor túlteng benne a jang elem. Ha valaki túlságosan haragszik, akkor túlteng benne a jin elem. Amikor túlteng a jin és jang, a négy évszak megszokott rendje felborul, és a hideg és meleg összhangja megszűnik. Ez pedig kárt okoz az ember testében. Az emberek nem tudják egyensúlyban tartani az öröm és harag érzését; állandóan cserélgetik lakhelyüket; nem tudnak helyesen gondolkodni, és amit elkezdenek, nem fejezik be, hanem félúton feladják. Az Ég alatti világban megjelenik a gőg és romlottság, a becsvágy és ellenségeskedés, ezáltal úgy fognak viselkedni, mint a rabló Csi, Zeng Sen vagy Si Jü.

Az Ég alatti világ összes kincse sem elég arra, hogy megjutalmazza a jót, és az Ég alatti világ összes fenyítése sem elég arra, hogy megbüntesse a rosszat. Ezért hiába ilyen hatalmas ez az Ég alatti világ, így sem elég a jutalmazásra és büntetésre, pedig a három dinasztia óta mindenkit ez a két dolog tart zajos izgalomban. Hogyan is lenne hát idejük az embereknek arra, hogy belenyugodjanak velük született természetük valódi formájába és a sorsba?

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(X. 4.) Feltört utazóládák

4. 4. Uraim, ti volnátok az egyetlenek, akik még sosem hallottak a tökéletes erény (de) koráról? Régen, Zsung Cseng, Ta Ting, Po Huang, Csung Jang, Li Lu, Li Csu, Hszien Jüan, Ho Hszü, Cun Lu, Csu Jung, Fu-hszi and Sennong idejében az emberek csomókat kötöttek, és azokat használták [írás gyanánt].¹ Ételeiket jóízűnek, ruháikat szépnek találták, örömmel élték meg szokásaikat, otthonaik biztonságosak voltak. A szomszédos államok látótávolságon belül terültek el, és hallották egymás kutyáinak, tyúkjainak hangját. Ennek ellenére az emberek úgy élték meg idős korukat, és úgy haltak meg, hogy sosem lépték át államaik határait. Azokban az időkben tökéletes rend volt.

Azonban manapság olyan helyzetbe kerültünk, hogy az emberek lábujjhegyre állva nyújtogatják nyakukat, mondván: „Itt-és-itt él egy bölcs és érdemes ember!” És útravalóval felpakolva rohannak hozzá, elhagyva családjukat, feladva uralkodóik szolgálatát. Egyik államról a másikra járnak; kordéikkal akár ezer li távolságot is megtesznek. Ez mind az uraik hibájából következik, akik vágynak a tudásra.²

Amikor az urak vágynak a tudásra, de mellőzik a Tao-t, az Ég alatti világon teljes lesz a zűrzavar. Miből gondoljuk ezt? Minél többet tudnak az emberek az íjakról, nyílpuskákról, hálókról, nyilakról és csapdákról, annál jobban összezavarodnak az ég madarai. Minél többet tudnak az emberek a kampókról, csalikról, különféle hálókról és bambuszból készült varsákról, annál jobban összezavarodnak a víz mélyén élő halak. Minél többet tudnak az emberek a ketrecekről, ásott vermekről, hálókról és csapdákról, annál jobban összezavarodnak a mocsárban élő vadállatok. Minél többet tudnak az emberek a ravaszságról, megtévesztésről, a „keményről” és „fehérről” való kifinomult beszédről, az „ugyanarról” és „különbözőről” folytatott huzavonáról, annál jobban összezavarodnak az emberek. Éppen ezért az Ég alatti világ teljes zűrzavaráért a tudás iránti vágy hibáztatható. 

Ugyanígy, minden ember az Ég alatt tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit nem tud, de senki nem tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit már tud. Minden ember tudja, hogyan ítélje el azt, amit rossznak tartanak, de senki nem tudja, hogyan ítélje el azt, amit jónak tartanak. Emiatt teljes a zűrzavar. Így odafönt a Nap és a Hold fénye elhomályosul, idelent a hegyek és folyók életereje elfogy, és a középen a négy évszak rendje megváltozik. Nincsen olyan csúszó vagy mászó rovar, nincsen olyan csapkodó vagy röpködő lény, amelyik ne vesztené el a veleszületett természetét. Micsoda hatalmas zűrzavar keletkezett az Ég alatti világon ebből tudás iránti vágyból! 

A három dinasztia [Hszia, Sang, Csou] óta ez így van. Az egyszerű és mesterkéletlen embereket mellőzik, a sürgő-forgó hízelgőket örömmel fogadják. A nem-cselekvés (wu-wei/vuvej) nyugalmát elutasítják, a locsogva-fecsegve előadott ötleteket örömmel hallgatják. Ez a locsogás-fecsegés hozta a zűrzavart az Ég alatti világra.

(¹Mivel nem volt szükségük írásra, ezért csomókkal emlékeztették magukat a dolgaikra. Ezen ókori mitikus uralkodók közül némelyiket már korábban is említettek a Csuang-cé-ben, mások azonban csak itt tűnnek fel. Az utána következő pár mondat szinte szóról szóra megegyezik a Lao-ce 80. versével. 

2A kései Csou-korban az uralkodók egymással versengve igyekeztek udvarukba csalogatni az átlagostól intelligensebb és jobb képességű embereket. Qi/Csi állam, egyikeként azoknak az államoknak, akik először patronáltak tudósokat, különösen híres volt arról, hogy az állam által fenntartott akadémiájára egész Kínából érkeztek filozófusok.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(X. 3.) Feltört utazóládák

 

3.3. Ezért mondják: „Mint ahogyan a halat sem szabad kivenni a vizek mélyéről, úgy az állam éles fegyvereit sem szabad megmutatni az embereknek”.¹ Mivel a bölcsek az Ég alatti világ éles fegyverei, ezért nem arra valók, hogy az Ég alatti világnak megmutassák. Így hát dobjátok el a bölcsességet és a tudást, ezzel megállítjátok a kiváló és erős rablókat! Törjétek össze a jádét és a gyöngyöket, akkor jelentéktelen tolvajok sem teremnek majd! Égessétek el az abakuszokat, zúzzátok szét a pecséteket, akkor az emberek egyszerűek és ártatlanok maradnak! Verjétek szét a vékákat, törjétek ketté a kétkaros mérőket, akkor majd az emberek nem civakodnak egymással! Semmisítsétek meg az összes bölcs törvényt az Ég alatt, akkor végre értelmesen is szót lehet érteni az emberekkel!

Keverjétek össze a hat hangot, zúzzátok össze a sípokat és a citerákat, tömjétek be a vak zenészmester, Si Kuang fülét, és minden ember az Ég alatti világon visszanyeri veleszületett hallását! Töröljétek el a mintákat és a formákat, válasszátok szét az öt alapszínt, ragasszátok össze Li Csu szemeit, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett látását! Pusztítsátok el a derékszöget és a vonalzót, dobjátok el a körzőt és a szögmérőt, törjétek el a művész Csuj ujjat, és minden ember az Ég alatti világon visszanyeri veleszületett ügyességét! Azt mondják, hogy „A legnagyobb ügyesség olyan, mint az ügyetlenség!”² Utasítsátok el Zeng (Sen) és Si (Jü) viselkedését, fogjátok be Jang (Csu) és Mo (Ti)³ száját, dobjátok el az emberséget és igazságosságot, és az Ég alatti világ erénye (de) eléri a titokzatos azonosság állapotát.⁴ 

Amikor az emberek visszanyerik velük született látásukat, akkor az Ég alatti világon nem lesz több káprázat. Amikor az emberek visszanyerik velük született hallásukat, akkor az Ég alatti világon nem lesz több hangzavar. Amikor az emberek visszanyerik velük született bölcsességüket, akkor az Ég alatti világon nem lesz több tévelygés. Amikor az emberek visszanyerik velük született erényüket, akkor az Ég alatti világon nem lesz több romlottság. Zeng Sen, Si Jü, Jang Csu, Mo Ti, Kuang mester, a művész Csuj, vagy Li Csu mind olyanok voltak, akik erényüket (de) kifelé mutatták, és ezzel félrevezették, összezavarták az Ég alatt világot. Ez teljesen haszontalan módszer.

(¹Lao-ce 36. versében hasonló áll: „A halnak nem ajánlatos elhagyni a víz mélyét. A fejedelemség éles fegyvereit nem tanácsos mutogatni az embereknek.” (Tőkei Ferenc fordítása)

 

²Hasonló mondat található Lao-ce 45. versében. Azonban Burton Watson úgy véli, hogy az idézet nem igazán illik ebbe a szövegkörnyezetbe, ezért feltehetőleg egy olyasvalaki toldotta bele, aki még jobban ki akarta hangsúlyozni az összefüggést e fejezet és a Lao-ce között.

 

³A VIII. fejezet 2. részében már említették e neveket.

 

⁴A „titokzatos azonosság/azonosítás” (tung) kifejezés a Lao-ce 56. versében szerepel. Arthur D. Waley, brit orientalista, sinológus ezt olyan állapotként írja le, „amiben az általános észlelés nem az egyéni érzékszervek által jön létre”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(X. 2.) Feltört utazóládák

2. Ezért folytassuk tovább. Akit általában bölcsnek neveznek, az ténylegesen nem olyasvalaki, aki összegyűjti a dolgokat egy erős vagy egy kiváló tolvaj számára? Akit általában bölcs embernek neveznek, az ténylegesen nem egy erős vagy egy kiváló tolvaj számára őriz meg dolgokat? Miért gondolom így?

Régen Kuan Lung Feng-et lefejezték, Pi Kan szívét kivágták, Csang Hung testét felhasították, Vu Ce Hszü testét hagyták megrohadni¹. Mind a négy értékes ember volt, mégsem megmenekültek meg a szörnyű haláltól.

A rabló Csi bandájának egyik tagja azt kérdezte Csi-től:

-- Nekünk, rablóknak is van utunk (Tao)?

-- Van-e bármi, aminek ne lenne útja (Tao-ja)? Egy rabló bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy képes felbecsülni, hogy mennyi érték van egy házban. A bátorsága abban mutatkozik meg, hogy ő lép be elsőként egy házba. Az igazságossága abban mutatkozik meg, hogy ő távozik el utoljára. Az okossága abban mutatkozik meg, hogy képes felismerni azt, hogy a rablás kivitelezhető vagy sem. Az embersége pedig abban mutatkozik meg, hogy egyenlően osztja el a zsákmányt. Aki nem rendelkezik ezzel az öt tulajdonsággal, abból nem lehet jó rabló az Ég alatti világon.

Ebből a szempontból nézve a dolgokat, mint ahogyan egyetlen jó ember sem keletkezne anélkül, hogy el ne sajátítaná a bölcsek útját (azaz a bölcsek tanítását), ugyanígy a rabló Csi sem gyakorolhatná foglalkozását anélkül, hogy el ne sajátítaná a bölcsek útját. De az Ég alatt kevés a jó ember és sok a rossz. Így valójában a bölcsek kevés hasznot hoznak az Ég alatti világnak, és sok kárt okoznak.

Ezért mondják, hogy "Amikor az ajkak hiányoznak, akkor a fogak kihűlnek"; "Lu állam rossz bora vezetett Han-tan városának ostromához"; "A bölcsek születésekor keletkeznek a kiváló tolvajok"². Vesszőzzétek meg a bölcseket, engedjétek útjukra a tolvajokat, útonállókat, és akkor az Ég alatti világ kormányzása rendbe jön! Ha a források kiszáradnak, a völgyek kiüresednek; ha a dombok lekopnak, az árkok feltöltődnek. Ha a bölcsek kihalnak, nem keletkeznek többé kiváló tolvajok. Így az Ég alatti világ békés és gond nélküli lesz.

De amíg a bölcsek nem halnak ki, addig nem tűnnek el a kiváló tolvajok vagy rablók sem. Minél nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy bölcsek kormányozzák az Ég alatti világot, annál több hasznot gyűjtünk össze az olyanok számára, mint a rabló Csi. Ha vékával és szakajtóval mérünk, véka és szakajtó segítségével fognak lopni³. Ha mérleget és kétkaros mérőt használunk, mérleg és kétkaros mérő segítségével fognak lopni. Ha abakuszt és pecséteket használunk, abakusz és pecsétek segítségével fognak lopni. Ha emberséget és igazságosságot használunk a világ megjavítására, az emberség és igazságosság által fognak lopni.

Miből gondolom, hogy ez így van? Aki ellop egy övcsatot, azt kivégzik; aki ellop egy államot, abból herceg lesz. A hercegek pedig a kapuikon belül őrzik az emberséget és igazságosságot. Ez nem az emberség, az igazságosság és a bölcsek bölcsességének eltulajdonítása? Ezért aztán az emberek igyekeznek kiváló tolvajokká válni és nemesi rangra jutni, és ellopni az emberséget, igazságosságot, velük együtt eltulajdonítani a vékákból, szakajtókból, mérlegekből, kétkaros mérőkből, abakuszokból és pecsétekből származó összes nyereséget. Nem tartja vissza őket ettől sem a pompás hintó, sem a királyi korona, és nem rettenti el őket még a hóhér bárdja sem. Mindezzel a rabló Csi nyereségét gyarapítják. Ez pedig a bölcsek vétke.

(¹Az első kettőről a IV. fejezet 1. részében tett említést a könyv. Csang Hung az ókori Kína Su államának híres tudósa, asztronómusa és zeneelméletben jártas politikusa volt, akit i.e. 492-ben kivégeztek. Vu Ce Hszü-t i.e. 481-ben kényszerítette öngyilkosságra Vu királya.

 

²A második mondat értelme: Lu állam rossz bora felbőszítette Csu uralkodóját, aki ennek ellenére mégsem Lu államot, hanem Csao államot támadta, és ostromolta meg annak fővárosát, Han-tan-t.

 

³A hagyomány szerint Tien Cseng, akit Csi állam „tolvajának” nevez e fejezet szerzője, úgy kedveltette meg magát Csi lakosaival, hogy az átlagosnál nagyobb méretű edényekben osztotta a gabonát az embereknek, amikor azonban a gabona adót szedte be, akkor átlagos méretűeket használt. Elképzelhető, hogy erre utalt a fejezet szerzője.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(X. 1.) Feltört utazóládák

 

1. Ha valaki meg akarja akadályozni azt, hogy tolvajok feltörjék utazóládáit, kikutassák táskáit vagy felfeszítsék szekrényeit, akkor köteleket, zsinórokat, zárakat és reteszeket használ. A közvélekedés ezt nevezi bölcsességnek. De miközben azon aggódik, hogy vajon a kötelek, zsinórok, zárak és reteszek elégségesnek bizonyulnak-e, jön egy erős tolvaj, aki hátára veszi a szekrényt, felkapja a ládát, vállára teszi a táskát, és elszalad velük. Ebben az esetben ez az ember, akit bölcsnek neveztek, ténylegesen nem tett mást, mint összegyűjtötte dolgait egy erős tolvaj számára.

Megpróbálom elmagyarázni, hogy mire gondolok. Az az ember, akit általában véve bölcsnek neveznek, valójában nem inkább egy erős tolvaj számára gyűjti össze dolgait? Az az úgynevezett bölcs valójában nem inkább egy erős tolvaj részére őrzi meg dolgait?

Miből feltételezem ezt? Régen Csi államban az egymással szomszédos települések mindegyikéből láthatták egymást, és hallhatták egymás kakasainak kukorékolását és kutyáinak ugatását. A terület, ahová felállították hálóikat [, hogy vadakat és halat fogjanak], és a föld, amit felszántottak és megműveltek, nagyobb volt, mint kétezer négyzet li¹. A négy határán belül templomokat építettek az ősöknek, vagy föld és gabona oltárokat emeltek. A városaik, kisvárosaik, falvaik kormányzása a bölcsek törvénye szerint történt. Aztán egyik reggel Tien Cseng megölte Csi uralkodóját, és ellopta egész államát². De vajon csak az államát lopta el? Vele együtt ellopta a törvényeket is, amiket a bölcsek örökül hagytak. És bár ezáltal Tien Cseng megérdemelte, hogy tolvajnak és rablónak nevezzék, mégis olyan biztonságban élhetett, mint Jao és Sun. A kisebb államok nem merték elítélni, a nagyobb államok nem merték megtámadni, így családja tizenkét generáción keresztül uralkodott Csi állam fölött³. Akkor hát nem az történt, hogy ez az ember nem csupán Csi államot lopta el, hanem azzal egy időben a bölcsek törvényeit is, amiket aztán arra használt, hogy megőrizze önnön tolvaj és rabló személyét?

 

(¹1 li körülbelül 500 méter.

²Ezt az eseményt Konfuciusz: Beszélgetések és mondások című művében(XIV. 22.) is megemlítik, az elkövető teljes neve Tien Csen Cseng Ce vagy Cseng Heng. Bár ez az esemény i.e. 481-ben történt, a Tien-ház csak i.e. 386-ban váltotta fel teljesen a régi uralkodóházat Csi államban.

 

³Ahogy írtam az előző lábjegyzetben, a régi uralkodóház leváltása i.e. 386-ban történt, és Csi államot i.e. 221-ben a nagyobb államok közül utolsóként kebelezte be a hatalmas nyugati szomszéd, Csin/Qin állam. Így a fordítók és kommentátorok közül senki nem tudja kielégítően elmagyarázni, hogy hogyan jött ki ebből a 165 évből a 12 generáció, de feltehetőleg másolási hibából következik.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Victor H. Mair: Wandering on the Way (angol nyelven)