(XXII. 1.) Tudás vándorlása északon*

1. Tudás északra vándorolt a Sötét-víz partjához, ahol felmászott a Felfoghatatlan-magaslat csúcsára. Ott összetalálkozott Tétlen ostobával. Tudás így szólította meg őt:

-- Szeretnék neked pár kérdést feltenni: milyen jellegű gondolkodás és elmélkedés szükséges ahhoz, hogy megismerjük a Tao-t? Hol időzzünk és hogyan gyakoroljunk, hogy nyugalmat találjunk a Tao-ban? Honnan kell elindulni és miféle ösvény visz el a Tao-hoz?

Három kérdést intézett hozzá, de Tétlen ostoba nem válaszolt. Nem csak egyszerűen nem felelt, nem is tudta, hogyan feleljen.

A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért délre, a Világos-vízhez, ahol megmászta Kétkedés-vége csúcsát. Ott megpillantotta Figyelmetlen fecsegőt. Tudás ugyanazt a három kérdést tette fel Figyelmetlen fecsegőnek.

-- Ah, tudom! – kiáltott fel Figyelmetlen fecsegő – Mindjárt elmondom neked.

Ám amikor nekiállt volna beszélni, elfelejtette, hogy mit is akart mondani.

A válaszok nélkül maradt Tudás visszatért a császári palotába, ahol bement a Sárga császárhoz. Neki is feltette kérdéseit. A Sárga császár ezt válaszolta:

-- Csak akkor ismered meg a Tao-t, ha nem gondolkodsz és nem elmélkedsz. Csak akkor találsz nyugalmat a Tao-ban, ha nem időzöl sehol és nem gyakorolsz. Csak az visz el a Tao-hoz, ha nem keresel kiindulási pontot és semmilyen ösvényt.

Tudás erre így szólt:

-- Te és én tudjuk ezt, de az a kettő, akiket megkérdeztem, nem tudták. Vajon kinek van igaza?

-- Tétlen ostobának teljesen igaza volt – felelte a Sárga császár - Úgy tűnik, hogy Figyelmetlen fecsegőnek is. De te és én még [az igazság] közelében sem vagyunk. Aki tud, az nem beszél, aki pedig beszél, az nem tud. Így aztán a bölcs ember a szavak nélküli tanítást valósítja meg¹. A Tao-t nem lehet kikényszeríteni, az erényt (de) nem lehet kierőltetni. Az emberséget gyakorolhatod, az igazságosságot úgy-ahogy alkalmazhatod, a szertartásokat egymásra erőltethetitek. Erre mondják azt, hogy „Ezért a tao elvesztése után jelenik meg az erény (de), az erény elvesztése után jelenik meg az emberség (zsen), az emberség elvesztése után jelenik meg az igazságosság (ji), s az igazságosság elvesztése után jelenik meg a szertartásosság (li). A szertartásosság a tao virága csupán, s az ostobaság kezdete².

Ezért mondják, hogy „Aki a tao szerint él, az napról napra csökken [vágyak dolgában]. Elvesz belőlük és ismét elvesz belőlük, s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (vu-vej/wu-wei). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni³.

Annak, aki már egy dologgá vált, nem nehéz-e visszatérnie a gyökereihez? A nagy ember az egyetlen, aki ezt könnyűnek találja.

Az élet a halál követője, a halál az élet kezdete. Ki érti a működésüket? Az élet az életpára (csi) egyesülése. Amikor egyesül, akkor élet, amikor szétszóródik, akkor halál. És ha az élet és halál egymás követői, akkor miért aggódnék miattuk?

Mind a tízezer dolog keresztülmegy ugyanezen a folyamaton. Ami miatt az egyiket [az életet] szépnek érezzük, az a szelleme és a csodája, ami miatt a másikat [a halált] undorítónak találjuk, az a bűze és a rothadása. De a bűz és a rothadás ismét szellemmé és csodává alakul, és a szellemből és a csodából újra bűz és rothadás válik. Ezért mondják, hogy „Az egyesült életpára (csi) áthat mindent az Ég alatt. Ezért a bölcs értékeli ezt az egyesülést”.

Tudás tovább folytatta a beszélgetést:

-- Amikor Tétlen ostobát kérdeztem, ő nem csak hogy nem válaszolt, de még azt sem tudta, hogyan válaszoljon. Amikor Figyelmetlen fecsegőt kérdeztem, ő belekezdett a válaszba. De végül nem csak hogy nem kaptam tőle választ, de midőn éppen belekezdett volna, még a kérdéseket is elfelejtette. Amikor pedig téged kérdeztelek, te tudtad a választ. Akkor miért mondod, hogy még az igazság közelében sem jársz?

A Sárga császár így felelt:

-- Azért volt teljesen igaza Tétlen ostobának, mert ő nem tudott semmit. Azért tűnik úgy, hogy igaza volt Figyelmetlen fecsegőnek, mert ő mindent elfelejtett. És mi ketten azért nem járunk az igazság közelében sem, mert mi tudjuk.

Figyelmetlen fecsegő tudomást szerzett erről, és megállapította, hogy a Sárga császár tudta, hogy mit mondjon.

 

(*A. C. Graham ezt a fejezetet - és a többit is egészen a XXVII. fejezettel bezárólag - nem tekinti összefüggőnek, sokkal inkább különböző töredékek "szedett-vedett" gyűjteményének.

¹ Az utolsó két mondatból az első a Lao-ce 56.verséből való, a második mondat pedig a Lao-ce 2. verséből. Mint ahogyan eddig is, az összes általam használt Lao-ce idézet Tőkei Ferenc fordítása.

 

² Lao-ce 38. versének részlete.

 

³ Lao-ce 48. versének részlete.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIII. 6.) Az Égi Út

 

6. Egykor Sun ezzel a kérdéssel fordult Jao-hoz:

-- Mint Ég által kinevezett király, hogyan használod a szív-elmédet*?

-- Sosem élek vissza a védtelenek helyzetével, és nem hagyom magukra a szegény embereket – válaszolta Jao - Meggyászolom a halottat, gyámolítom az árvát, megszánom az özvegyet. Így használom a szív-elmémet.

Sun azt mondta:

-- Ez nagyon jó, de nem nagyszerű.

-- Akkor mit kellene tennem? – kérdezett vissza Jao.

-- Ha az [uralkodó] az Ég erényét birtokolja, a Föld nyugalomba kerül – felelt Sun -, a nap és hold ragyog, a négy évszak pedig megy a maga útján. Éppen úgy, mint ahogyan a nappal és az éjszaka állandóan váltja egymást vagy a vonuló felhőkből eső hullik.

-- Én folyamatosan dolgozom és fárasztom magam! – kiáltott fel Jao – Te az Éggel való összhangot keresed, én pedig az emberekkel való összhangot.

Az Ég és Föld [Útjának] nagyszerűsége kezdetektől fogva ismert volt. Csodálattal tekintett rá a Sárga császár, Jao és Sun is. Így hát cselekedtek-e bármit is az Égalattin uralkodó régi királyok? Az Ég és Föld [Útja] elég volt számukra**.

 

(*A ’Tavaszok és őszök krónikája’ című műben, a jogos uralkodót ’Ég királya’ címmel szokták illetni. Azonban ezt a fajta megszólítást a taoizmus nem használja.

 

**Vagyis a dolgok természetes folyamának követése elegendőnek bizonyult.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VI. 13.) A nagyszerű és tiszteletméltó mester

 

13. Ji-er Ce meglátogatta Hszü Ju-t*, aki ezt kérdezte tőle:

-- Mit tanultál Jao-tól?

Ji-er Ce így válaszolt:

-- Jao azt mondta, hogy gyakoroljam az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) kialakításának képességét, és azt, hogy világosan különbséget tudjak tenni a helyes és a helytelen között.

-- Akkor miért jöttél hozzám? – kérdezte Hszü Ju – Jao már megjelölte az arcod az emberséggel és igazságossággal, és levágta az orrod a helyessel és helytelennel**. Most hogyan fogsz szabadon és gondtalanul kóborolni a lesz-ahogyan-lesz ösvényen?

-- Mindezek ellenére én szeretnék vándorolni a[z ösvény] határa mentén - válaszolta Ji-er Ce.

-- Ez nem lehetséges - mondta Hszü Ju - A vak ember nem tudja értékelni egy finom vonalú szemöldök vagy egy kedves arc szépségét, a világtalan sem leli örömét a szertartási köpenyek színpompájában.

Ji-er Ce ekként felelt:

-- Igen, de Vu-csuang elvesztette a szépségét, Csü-liang elvesztette az erejét és Huang-ti (Sárga császár) elvesztette a bölcsességét – mindegyik átformálódott és átalakult***. Honnan tudod, hogy a Dolgok Teremtője nem törli le a jelölésemet, nem ragasztja vissza az orromat és nem állít helyre úgy, hogy követni tudjalak téged, mester?

-- Ah, ezt sosem tudhatjuk – legyintett Hszü Ju – Ezért most csak a lényeget vázolom neked: Az én Tanítóm, ó, az én Tanítóm!  Megítéli a tízezer dolgot, mégsem gondolja magát igazságosnak (ji), bőkezűsége átfog tízezer generációt, mégsem gondolja magát emberségesnek (ren/zsen). Ősibb mindennél, mégsem gondolja magát hosszú életűnek; beborítja az eget, fenntartja a földet, kialakítja a dolgok különböző formáját, mégsem tartja magát ügyesnek. Vele kóborolok.

 

 

(*Hszü Ju Jao császár (i.e. 2333-2234) tanácsadója volt. Az I. fejezet 4. részében folytat beszélgetést a császárral.

 

**A megjelölés/tetoválás és orrlevágás, mint csonkítás, a büntetés általános formája volt az ókori Kínában.

***Sem Vu-csuang szépségének, sem Csü-liang erejének háttértörténetét nem ismerjük. Azonban Huang-ti (Sárga császár) legendája a Hadakozó fejedelemségek korában került fókuszba, és egy i.e. 2. századi kézirat szerint átmenetileg visszavonult a világtól, hogy a bölcsességét átalakítsa.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VI. 7.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

7. Ez a Tao – van belső lényege és megbízhatósága, de cselekvés nélküli (vuvej) és forma nélküli. Át lehet adni, de nem lehet átvenni. Megragadható, de nem látható. Önmagában van a gyökere, saját magában van az alapja. Már az Ég és a Föld keletkezését megelőzően, ősidők óta folyamatosan létezik. Szellemiséget adott az ősök szellemeinek és az istenekké lett uralkodóknak*; ő szülte az Eget és a Földet. Túlnyúlik a legmagasabb ponton, mégsem mondhatjuk rá, hogy magas; a föld hat iránya alatt terül el, mégsem mondhatjuk rá, hogy mély. Az Ég és a Föld előtt született, mégsem mondhatjuk rá, hogy régóta létezik; ősibb mindennél, mégsem mondhatjuk rá, hogy öreg.

**Hszi-vej elérte a Tao-t, és vele elhatárolta az eget és a földet. Fu-hszi elérte, és vele belépett az anya elsődleges lélegzetébe. A Vej-tou elérte, és ősidőktől fogva nem tér le pályáról. A nap és a hold elérte, és ősidőktől fogva váltják egymást. Kan-pej elérte, és általa Kun-lun ura lett. Feng-ji elérte, és általa a nagy folyóban kóborol. Csien Vu elérte, és általa a Taj-hegyen lakozik***. Huang-ti elérte, és általa felemelkedett a felhős égbe. Csuan-hszü elérte, és általa a sötét palotában lakozik. Jü-csiang elérte, és segítségével az Északi-sarkon telepedett le. Hszi Vang-mu elérte, és segítségével a Sao-kuang kastélyában foglalta el helyét - senki nem tudja, hogy mióta, senki nem tudja, hogy meddig. Peng Cu elérte, és Sun uralkodásának idejétől egészen az Öt Hegemón koráig élt****. Fu Jüe elérte, és általa Vu-ting főminisztere lett, és kiterjesztette uralkodását minden égalattira. [Halála utána] Fu Jüe felkapaszkodott a Nyilas csillagképre, meglovagolta a Skorpiót, majd elfoglalta helyét a csillagok között*****.

 

 

(*Kínában már a neolitikus kortól kezdve meghatározónak számított a halott ősök kultusza. Legyen szó a szűkebb vagy tágabb család tagjairól vagy a kiemelkedőbb teljesítményt felmutató uralkodókról, feleségeikről, minisztereikről, stb. akiket haláluk után isteni rangra emeltek. A halott ősöknek áldozatot mutattak be.

**Vannak olyan kommentátorok, fordítók, akik szerint ez az egész bekezdés későbbi betoldás. Ebben különféle istenségek vagy mitikus lények szerepelnek, akiknek történetei nem igazán ismertek, így a különböző fordítók különbözőképpen fordítják.

***Vej-tou a Nagymedve csillagkép neve. Kan-pej a nyugati vidék mitikus Kunlun-hegyének szelleme, Feng-ji a Sárga-folyóé és Csien Vu a Taj-hegyé.

****Huang-ti (Sárga császár) legendás uralkodó volt, Csuan-hszü pedig az unokája. Jü-csiang a messzi észak szelleme, emberi arccal és madártesttel. Hszi Vang-mu – a nyugati anyakirálynő – szintén a Kunlun-hegyének halhatatlan szelleme. Peng Cu – róla már olvashattunk az I.2.-ben -, az a hosszú életű ember, aki a legendák szerint körülbelül i.e. 2200-tól i.e. 7. századig élt.

*****Fu Jüe Vu-ting minisztere volt. Vu-ting-et a Sang-dinasztia legelső olyan uralkodójaként tartják számon, akinek létezését a kortársak is megerősítik, és aki kb. i.e.1250-1192-ig uralkodott. Azonban arról a legendáról, mely szerint Fu Jüe felemelkedett az égbe és csillaggá vált, nem sok információval rendelkezünk.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)