9. A mester mondta:1
-- A Tao betölti a legnagyobbat
is, és nem hiányzik a legkisebből sem; így a tízezer dolgot teljes mértékben
áthatja. A Tao olyan hatalmas, hogy nincs semmi, amit ne tudna befogadni, és
olyan mélységes, hogy felmérni sem lehet. Forma, erény (erkölcs), emberség és
igazságosság csak a szellem apróságai.2 Ki
más volna képes ezeket pontosan meghatározni, ha nem a tökéletes ember?
A tökéletes ember felelős a világért, ami nagy dolog, nemde? Ám ez nem meríti ki őt. Az Ég alatti világot a hatalom gyeplőjével tartja féken, de ez semmit nem jelent számára. Felismeri a hibátlant, de nem mozgatja a nyereség vágya. Tisztán látja a dolgok lényegét, és védelmezi az igazság forrását. Ezért az Eget és Földet önmagán kívülre helyezi, a tízezer dolgot maga mögött hagyja, és szellemét semmi nem húzza vissza. Teljes mértékben felfogja a Tao-t, összhangba kerül az erénnyel (de). Távol tartja magát az emberségtől és igazságosságtól, vendégeknek tekinti a szertartásokat és zenét. Ilyen kiegyensúlyozottságban tartja szív-elméjét a tökéletes ember.
(1A mester vagyis Lao Ce.
2Ezt a mondatot James Legge, Martin Palmer és Victor H. Mair értelmezik így.
Ám Burton Watson és Wang Rongpei a következőképpen fordítják: „Büntetés és jutalom, emberség és igazságosság - ezek jelentéktelen dolgok a szellemének/ezek a legalacsonyabb formák a szellemi világban.” Burton Watson értelmezése szerint a ’büntetés és jutalom’ a legizmus két legfontosabb kifejezése, amely a Han Fei-cé-ben olvasható {Han Fei Ce a legista iskola egyik legfőbb képviselője volt, művét a kor szokása szerint szerzőjéről nevezték el}. A műben a ’büntetést és jutalmat’ a politikai hatalom „két fogantyújának” nevezi.)
Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
