15. Egy százéves fát kivágnak, és egy részéből áldozati edényt faragnak, majd zöld és sárga színű mintával díszítik. A forgácsokat pedig az árokba dobják. Ha szépség szempontjából hasonlítjuk össze az áldozati edényt az árokba dobott forgácsokkal, akkor nyilvánvalóan látható a különbség. Abban azonban egyformák, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét (xing/hszing). A rabló Csi és Zeng (Sen) vagy Si (Jü) különböznek egymástól tetteikben és az igazságosság gyakorlásában, de abban egyformák, hogy mindegyik elvesztette veleszületett természetét.
Öt dolog vezethet a
veleszületett természet elvesztéséhez. Első az, amikor az öt szín összezavarja
a szemet, és megfosztja a tiszta látástól. A második az, amikor az öt hang
összezavarja a fület, és megfosztja a tiszta hallástól. A harmadik az, amikor
az öt illat elönti az orrot, és bedugítja a homlokot. A negyedik az, amikor az
öt íz eltompítja a szájat, és torzítja az ízérzékelést. Az ötödik az, amikor a rokonszenv
és ellenérzés megzavarja a szív-elmét, ami által a veleszületett természetet
elröppen. Ez az öt dolog mind ártalmas a létezésre. És mégis Jang Csu (Jang Ce)
és Mo Ti (Mo Ce) követői önelégülten járnak fel-alá, és azt gondolják, hogy megtalálták
a megoldást.1 De én ezt nem nevezném megoldásnak.
Amikor egy megoldás korlátoz
vagy fájdalmat okoz, akkor az lehet-e valódi megoldás? Ha igen, akkor
kijelenthetjük, hogy a ketrecben tartott galambok és a baglyok szintén megtalálták
a megoldást. A rokonszenv és ellenérzés, a hangok és színek olyanok, mint
gyúlékony rőzsék, amelyek halomban állnak ezeknek az embereknek a bensőjében;
bőrsapkáik, szalakóta tollal díszített kalapjaik, hivatalnoki táblácskáik és
hosszú övzsinórjaik pedig külsejüket fegyelmezi. Belül gyúlékony rőzsével
kitömve, kívül pedig kötelékekkel összekötözve tekintgetnek mindenfelé, és még
így gúzsba kötve is azt gondolják, hogy megtalálták a megoldást. Ha ez így van,
akkor a megláncolt csuklójú, hüvelykszorítós bűnözők vagy a zsákba tuszkolt, ketrecbe
zárt tigrisek és a leopárdok szintén megtalálták a megoldást.2
(1Mo Ti vagy Mo Ce
ókori kínai filozófus az egyetemes szeretetet, ezzel együtt pedig a
visszafogottságot és aszketizmust hirdette. Míg vele ellentétben Jang Csu vagy
Jang Ce ókori kínai filozófust önérdekű hedonistának tartották, aki azonban
jobban megértve a naturalizmust képviselte. A Csuang-ce szerint mindkét
irányzat hívei erőltetett, természetellenes elveket vallottak.
2Mivel ennek a résznek a szerzője újra említi a rabló Csi-t, Zeng-et és Si-t, és ismét értekezik a színekről, hangokról, illatokról és egyebekről, ezért feltételezik, hogy ez a 15. rész eredetileg a VIII., a X. vagy a XI. fejezetekhez tartozott.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
