8. Csuang Ce a Tiao Ling parkjában sétálgatott, amikor dél felől egy különleges szarka szállt feléje. Kiterjesztett szárnyainak távolsága két méter, szemei több, mint két centiméteresek voltak. Röptében Csuang Ce homlokát súrolva leszállt a gesztenyeligetben.
-- Miféle madár ez? – kérdezte Csuang Ce – Óriási szárnyai
vannak, mégse jut velük messzire, hatalmasok a szemei, mégse lát velük tisztán.
Ősszehúzta köpenyét, kimért léptekkel elindult,
majd felemelve íját megcélozta a madarat. Ekkor észrevett egy kabócát, amelyik
éppen egy kellemes, árnyas helyet talált magának és megfeledkezett magáról. Mögötte egy imádkozó sáska mellső lábait emelgetve készült arra, hogy megragadja a kabócát. Csak zsákmányára összpontosított,
így ő is megfeledkezett magáról. A különleges
szarka egészen közel ült az imádkozó sáskához. Készen állt arra, hogy megfogja
az imádkozó sáskát, és magáról is megfeledkezve a várható zsákmányra
szegezte tekintetét. Csuang Ce a látványtól megborzongva kiáltott fel:
-- Ó, így hoznak a dolgok bajt egymásra! Ezáltal mind önmaga balsorsának okozója.
Eldobta íját, megfordult és kisietett a parkból. A park őre
vádló kiáltások közepette szaladt utána {, mert azt gondolta róla, hogy
orvvadász}.
Amikor Csuang Ce hazatért, annyira levert lett, hogy ki sem mozdult
házából három napon keresztül. Midőn tanítványa, Lin Csie meglátogatta őt,
megkérdezte tőle:
-- Mester, miért vagy ilyen levert?
-- Annyira vigyáztam a testemre, hogy megfeledkeztem magamról
– válaszolta Csuang Ce – A zavaros vizet bámulva nem találtam meg az utat a
tiszta tóhoz. A mesterem azt mondta: „Bármerre jársz, kövesd a helyi szokásokat!”
Ahogy a Tiao Ling parkjában kószáltam, megfeledkeztem magamról. Egy különleges
szarka súrolta röptében a homlokomat és letelepedett a gesztenyeligetben, ahol
megfeledkezett magáról. A gesztenyeliget őre pedig orvvadásznak gondolt.
Ezért érzem magam olyan rosszul.
