(XXI. 11.) Tien Ce-fang

 

11. Csu királya Fan állam urával üldögélt*. Kis idő elteltével Csu királyának szolgái háromszor jelentették be, hogy Fan államot elpusztították. Fan állam ura így szólt:

-- Fan elpusztítása nem elég ahhoz, hogy elpusztítsa azt, amit meg akarok tartani**. És ha Fan elpusztítása nem elég ahhoz, hogy elpusztítsa azt, amit meg akarok tartani, akkor Csu állam létezése nem elég ahhoz, hogy megtartsa azt, amit meg akar tartani. Akkor ilyen módon nézve, Fan állam elpusztítása még meg sem kezdődött, és Csu állam létezése még meg sem kezdődött.

 

(*Fan hercegséget a hatalmas és erős Csu állam kebelezte be már a Nyugati Csou-korszak idején.

**Ez a 11. rész a wang és a cun szavak értelmezésének taoista megközelítéséről szól. A wang jelentheti azt, hogy „felejt”, de ugyanúgy jelenti azt is, hogy „elpusztít, megromlik, eltűnik, nem létezik”. A cun jelentése „létezik, jelen van, él, túlél, megmarad”. Mindkét szót használják a taoista meditáció különböző formáiban is. A zuowang, az „ülve feledés”, mint meditációs technika már a korai taoistáknál megjelenik. Erről a legelső írott utalás elsőként a Csuang-cé-ben taláható, a II. fejezet1. részében. A cun-t használják még a „létezést okoz, jelenlétet hoz létre” értelemben is egy másik fajta, elsősorban vizuális meditációs technikában.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Taoist meditation (angol nyelven)

(XXI. 10.) Tien Ce-fang

10. Csien Vu ezekkel a szavakkal fordult Szun-su Ao-hoz*:

-- Uram, háromszor lett belőled főminiszter, mégsem örültél neki. Háromszor bocsátottak el az állásodból, mégsem szomorkodsz miatta. Nem hittem el, hogy tényleg így éreznél, de most itt állok előtted, és látom, hogy milyen egyenletes és nyugodt a légzésed. Képes lennél arra, hogy különb módon hass a szív-elmédre [, mint mások]?

-- Hogyan lennék különb, mint bárki más? – válaszolta Szun-su Ao – Amikor az állásra kineveztek, tudtam, hogy nem utasíthatom vissza. Amikor elvették tőlem, tudtam, hogy nem akadályozhatom meg. Úgy véltem, egy ilyen állás elnyerése vagy elvesztése nem változtatott rajtam, ezért nincs okom arra, hogy szomorkodjak miatta - ez minden. Hogyan lennék hát különb, mint bárki más? Ezenkívül azt sem tudom, vajon a dicsőség a miniszteri állást vagy engem illet? Ha a miniszteri állást illeti, akkor nekem mi dolgom van vele? Ha pedig engem illet, akkor mi dolga van vele a miniszteri állásnak? Most tétlen kószálásra készülök, és hogy bármelyik irányba bámészkodhassak. Így hát van-e időm azon aggodalmaskodni, hogy az emberek megbecsülnek éppen vagy megvetnek?

Konfuciusz, miután meghallotta az esetet, ezt mondta:

-- A régi idők igaz emberével még a bölcs sem tudott vitatkozni**. Őt a legszebbek sem tudták elcsábítani, a legerőszakosabb rabló sem tudta megtámadni. Még Fu-hszi vagy a Sárga császár sem kényszeríthette őt barátságra. Élet és halál két hatalmas dolog, ám mégsem tudtak rá hatni. Akkor hogyan tudott volna a rang és fizetség? Az ilyen ember szelleme akadálytalanul felrepülhetett a Taj-hegy fölé, és alámerülhetett a legmélyebb forrásba anélkül, hogy vizes lenne. A legalacsonyabb, legjelentéktelenebb állást is képes volt aggodalom nélkül betölteni. Az Ég és Föld teljességével bírt, és minél többet adott másoknak, annál több maradt neki.

 

(*Szun-shu Ao ((kb. i.e. 630- kb. 593)) vízügyi mérnök és politikus volt. A Keleti Csou-korszak idején Csu-állam főminisztereként szolgált Csuang király udvarában.

**Ezt a mondatot az általam forrásként használt mind a négy fordító másképpen fordítja.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Sunshu Ao (angol nyelven)

 

(XXI. 9.) Tien Ce-fang

9. Lie Jü Kou íjásztudományát mutogatta Po-hun Vu-zsen-nek*. Teljesen megfeszítette íját, egy csésze vizet tetetett könyökére, majd lőtt. Abban a pillanatban, ahogy az első nyíl kirepült, már célzott is a másodikkal. Amint kilőtte a második nyilat, már egy újabb foglalta el az előző helyét. Mindeközben meg sem mozdult, úgy állt ott, mint egy szobor. Po-hun Vu-zsen így szólt:

-- Ez egy íjász íjásztudománya, nem pedig egy nem-íjász íjásztudománya. Gyere fel velem egy magas hegyre, másszunk fel a meredek, ingatag sziklákon egészen addig, amíg nyolcszáz könyök mély szakadék nem tátong lábunk előtt. Vajon ott is képes leszel arra, hogy kilődd nyilaidat?

Így hát felmentek együtt egy magas hegyre, felmásztak a meredek, ingatag sziklákon egészen addig, amíg nyolcszáz könyök mély szakadék nem tátongott a lábuk előtt. Ott Po-hun Vu-zsen hátat fordítva a szakadéknak, araszolni kezdett hátrafelé. Egészen addig hátrált, amíg már csak a lábujjain állt a kőszikla peremén. Meghajolt Lie Jü Kou felé és kérte őt, hogy jöjjön és csatlakozzon hozzá. Ám Lie Jü Kou a földre rogyott, miközben egész testét elöntötte a hidegveríték. Ekkor Po-hun Vu-zsen ezt mondta neki:

-- A tökéletes ember a fenti kék Eget is fürkészheti vagy alant lemerülhet a Sárga forrásokba vagy a világegyetem nyolc végéig elbarangolhat anélkül, hogy a szelleme és életereje megváltozna. De a te zavaros szemeidből látszik, hogy elméd zaklatott. Ha most próbálnál meg célozni, nagy veszélybe kerülnél.

 

(*Ez a történet a Lie-ce könyv II. fejezetének 5. részében is szerepel. Po-hun Vu-zsen taoista tanítót pedig a Csuang-ce az V. fejezet 2.részében említi.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 8.) Tien Ce-fang

 

8. Ven király Cang-ba látogatott, és ott megpillantott egy horgászó öregembert*. Azonban ez a horgászat nem olyan volt, mint amit azért csinál valaki, hogy halat fogjon. Inkább csak egy elfoglaltságnak tűnt az öregember részéről. Ven király hivatali rangra szerette volna őt emelni és átadni neki a kormányzást, ám tartott tőle, hogy a miniszterei, nagybátyjai és testvérei elleneznék ezt. Úgy gondolta hát, hogy jobb, ha elfelejti ezt az öregembert. Azonban nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy megfosztja a száz törzset egy ilyen Ég-adta lehetőségtől. Ezért a következő nap hajnalán összehívta a minisztereit, és ezt mondta nekik:

-- A múlt éjjel álmomban egy nagyszerű férfit láttam, sötét hajút, sötét szakállasat. Olyan tarka lovon ült, aminek négy patájából kettőnek bíborszíne volt. Így parancsolt rám: „Add át a kormányzást a cang-i öregembernek, akkor talán a nép meggyógyul!”

A miniszterek döbbent kiáltottak fel:

-- Az elhunyt édesapád, a király volt az!

-- Akkor nézzük, hogy mint mondanak a jóslatok! – indítványozta Ven király.

-- Az elhunyt édesapád parancsa volt ez. Miért kellenének ide jóslatok?

Így hát a király az udvarába hívta a cang-i öregembert és átadta neki a kormányzást. Az öregember változatlanul meghagyta az összes eredeti alapszabályt és törvényt, és nem adott ki egyetlen új rendeletet sem.

Három év elteltével Ven király körútra indult, hogy felmérje államának helyzetét. Azt tapasztalta, hogy a helyi tisztviselők megszüntették kis érdekcsoportjaikat és feloszlatták zárt szervezeteiket; a főbb állami hivatalnokok már nem kérkedtek erényeikkel, és senki nem mert a hivatalostól eltérő mérőeszközöket használni az állam négy határán belül. Amikor a helyi tisztviselők megszüntették kis érdekcsoportjaikat és feloszlatták zárt szervezeteiket, elkezdtek egymással együttműködni. Amikor a főbb állami hivatalnokok már nem kérkedtek erényeikkel, minden feladatot részrehajlás nélkül, egyenlő módon kezeltek. Miután senki nem mert a hivatalostól eltérő mérőeszközöket használni az állam négy határán belül, a hűbérurak körében is megszűnt a bizalmatlanság a mérőeszközökkel kapcsolatban.

Emiatt Ven király kinevezte az öregembert a Nagy Tanítónak, és tisztelete jeleként észak felé nézve, ezt kérdezte tőle:

-- Ezt a kormányzási módszert vajon ki lehetne-e terjeszteni az egész Ég világra?

A cang-i öregember zavarodottan nézett és válasz helyett bizonytalan bocsánatkérésfélét motyogott. Bár a következő reggel az öregember még kormányzói mivoltában rendelkezett, ám amint az éj leszállt, eltűnt és nem hallottak róla többet.

Jen Jüan ezzel kapcsolatban kérdezte Konfuciuszt:

-- Valójában Ven király nem is volt alkalmas erre a feladatra? Miért kellett az álomra hivatkoznia?

-- Csend legyen! – válaszolt Konfuciusz – Egy szót se többet! Ven király mindenben tökéletes volt. Hogyan jössz ahhoz, hogy bíráld őt? Az álomra való hivatkozás csak arra volt jó, hogy egy pillanatnyi nehézséget elsimítson.

 

(*Ven királyt tekintik a Csou-dinasztia (i.e. 1045 – i.e. 221) alapítójának. Azon ókori bölcsek egyike, akit nagyon gyakran, rendszerint eltúlzott szavakkal dicsért Konfuciusz, később pedig a követői is. Azt, hogy merre is van pontosan ez a Cang, nem lehet tudni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXI. 7.) Tien Ce-fang

7. Szung/Szong állam uralkodója, Jüan ­­­térképet akart készíttetni*. Hivatalnokai mind eléje gyűltek, majd miután megkapták az utasításokat, meghajoltak és elfoglalták helyüket a sorban. Ott megnyálazták ecseteiket és felkavarták tintáikat. Olyan sok hivatalnok jelent meg, hogy felük már be sem fért a helyiségbe. Az egyikőjük, aki késve érkezett, kényelmes léptekkel sétált be. Amikor megkapta az utasításokat, meghajolt, de nem foglalta el helyét a sorban, hanem egyből a saját alvóhelyiségébe indult. Az uralkodó utánaküldött egy embert, hogy nézze meg, mit csinál. Az ember a hivatalnokot felső ruháját levetve, félmeztelenül, széttett lábakkal üldögélve találta.

-- Nagyon jó! – kiáltotta fel az uralkodó – Ez az igazi rajzoló!

(*Jüan, eredeti nevén Zuo/Co herceg i.e. 531-től 517-ig volt Szong állam uralkodója. Az előző uralkodók összes hercegi leszármazottjait kivégeztette, ezért két nemesi család felkelést robbantott ki ellene.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 6.) Tien Ce-fang

6. Sem rang, sem járandóság nem hatolt be Paj-li Hszi szív-elméjébe. Etette a szarvasmarhát és a szarvasmarha kövérre gömbölyödött. Csin állam hercege, Mu megfeledkezve Paj-li Hszi alacsony rangjáról, átadta neki a kormányzást­­­­­­­­­­­­­­­­*. Sem élet, sem halál nem hatolt be Sun, a Jü törzs leszármazottjának szív-elméjébe, ezért volt képes hatni másokra**.

 

(*Paj-li Hszi az i.e. 7. században élt. Szegény családba született és csak harmincas éveire határozta el, hogy hivatalnoki pályára lép. Több államban is szerencsét próbált, de egyikben sem járt sikerrel. Csu állam uralkodója - nem ismerve fel tehetségét - állatainak gondozójaként alkalmazta. Végül innen vette magához Csin állam uralkodója, Mu herceg Paj-li Hszi régi tudós barátjának tanácsára, és az akkor már hetvenes éveiben járó Paj-li Hszit kinevezte miniszterének.

 

**Mostohaanyja és mostoha öccse többször tört Sun életére, de ezek az ellene indított merényletek sem homályosították el benne az irántuk érzett gyermeki és testvéri szeretetet.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Baili Xi (angol nyelven)

           Emperor Shun (angol nyelven)

(XXI. 5.) Tien Ce-fang

 

5. Csuang Ce meglátogatta Áj herceget Lu államban. A herceg ezt mondta neki:

-- Sok konfuciánus van itt, Lu államban, de úgy tűnik, hogy nagyon kevesen tanulmányozzák a te módszeredet, uram.

-- Nagyon kevés a konfuciánus Lu államban – felelte erre Csuang Ce.

-- Lu államban sokan hordanak konfuciánus ruhát - szólt csodálkozva Áj herceg – Hogyan mondhatod, hogy kevés van belőlük?

-- Úgy hallottam – válaszolta Csuang Ce-, hogy a konfuciánusok kerek sapkát hordanak, hogy mutassák, értik az Ég változását. Négyszögletes cipőben járnak, hogy jelezzék, értik a Föld formáját. Derekukra egy törött gyűrűt formáló függeléket akasztanak, hogy jelezzék, ügyesen és gyorsan rendezik azokat az ügyeket, amelyek őket érintik. De az a nemes ember, aki egy adott/sajátságos tudást birtokol, nem feltétlenül viseli az adott/sajátságos ruházatot, és az az illető, aki egy adott/sajátságos ruházatot visel, nem feltétlenül rendelkezik azzal a sajátságos tudással. Ha fenséged nem hiszi el ezt, akkor miért nem ad ki egy olyan rendeletet az államában, mely szerint: „Mindenki, aki egy adott/sajátságos ruhát visel anélkül, hogy birtokában lenne a vele járó sajátságos tudásnak, halálbüntetésben részesül!”

Ezután Áj herceg kiadta a rendeletet és Lu államban öt napon belül már senki nem mert konfuciánus ruházatban mutatkozni. Kivéve egy öregembert, aki ott állt a herceg kapujában. A herceg azonnal behívta őt és az állam ügyeiről kérdezgette. Bár a beszélgetés számtalan váratlan fordulatot és csavart tartalmazott, a herceg nem tudta kimeríteni az öregember tudását. Ezután Csuang Ce megkérdezte:

-- Ha Lu államban csak egyetlen egy igazán konfuciánus ember létezik, akkor mondhatjuk-e, hogy sok van belőlük?

 

Forrás: The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 4.) Tien Ce-fang

4. Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t, aki éppen frissen mosott, vállán szétterített haját szárítgatta. Olyan mozdulatlanul ült, mintha nem is ember lenne. Konfuciusz várakozott egy kis ideig, majd előre lépve ekként szólította meg:

-- Rosszul láttam volna vagy tényleg így néztél ki? Uram, az előbb a tested olyan merevnek tűnt, mintha egy öreg, kiszáradt fa lenne. Mintha mindent magad mögött hagyva, az emberiségről leválva, magányosan állnál.

-- Hagytam, hogy szív-elmém a dolgok kezdetében vándoroljon – felelte neki Lao Tan.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte Konfuciusz.

-- A szív-elme annyira korlátozott, hogy nem képes megérteni, a nyelv annyira kötött, hogy nem képes elmondani. Ennek ellenére megpróbálom nagyvonalakban elmagyarázni. A tökéletes jin kemény és hideg, a tökéletes jang fényes és csillogó. A kemény és hideg az Égből jön; a fényes és csillogó a Földből keletkezik*. Ez a kettő egymással keveredve összhangba kerül, ebből születik meg minden, ami él. Könnyen lehet, hogy valami irányítja ezt az egészet, de ennek a valaminek még senki nem látta az alakját vagy formáját. Elbomlás és növekedés, teljesség és üresség, egyszer sötét, egyszer fényes; a nap váltakozása, a hold fázisai – ez a folyamat zajlik nap nap után, de senki nem látta azt, ami okozza. Az élet valamiből kivirágzik, a halál valamibe visszatér. Kezdet és vég folyamatosan egymást éri, senki nem tudja, hogy hol fejeződik be egyik vagy másik. Ha ez nem így van, akkor kitől ered ez az egész?

-- Megkérdezhetem, hogy mit jelent az, hogy hagyod a szív-elmédet vándorolni? – érdeklődött Konfuciusz.

-- A tökéletes szépség és a tökéletes boldogság elérését jelenti. Aki eléri a tökéletes szépséget és a tökéletes boldogságban vándorol, az a tökéletes ember.

-- Elmondanád, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani? – kérdezte Konfuciusz.

-- A fűevő állatok nem aggodalmaskodnak, ha változik a legelő. A vízben élő állatok nem aggodalmaskodnak, ha változik a patak. Azért nem, mert a kis átalakulásokat el tudják fogadni a nagyobb állandóság elvesztése nélkül. Így öröm, harag, szomorúság és boldogság sosem telepszik meg bennük. Az Ég alatti világban a tízezer dolog az Egyben egyesül. Ha elérik az Egyet és azonossá válnak vele, akkor a négy végtagjuk és testük száz ízülete porrá és kosszá válik. Élet és halál, kezdet és vég olyanná válik, mint a nappal és az éjszaka váltakozása, ezért semmi sem zavarja őket össze. Az ilyen apróságok, mint nyereség vagy veszteség, jó vagy rossz szerencse pedig még annyira sem.

Akik úgy hagyják el hivatali rangjukat, mintha az egy sárdarab volna, tudják, hogy személyük értékesebb bármilyen rangnál. Az érték az emberben lakozik és nem fog elveszni a rang megváltozásával. És mivel a tízezer átalakulás vég nélkül folyik, melyik volna képes arra, hogy felkavarja a szív-elmét? Aki már gyakorolja a Tao-t, mindezt felfogja – felelte Lao Tan.

-- Mester, erényed (de) az Ég és Föld hasonmása, mégis használod ezeket a tökéletes szavakat, hogy műveld szív-elmédet**. Létezett olyan nemes ember a múltban, aki ezeket kimondta?

-- Ez nem így van! A víz folyása magától olyan, nem szándékos cselekedet. Ugyanez a tökéletes ember kapcsolata az erényhez (de). Nem műveli, mivel az erény (de) mindenre hatással van. {A tökéletes ember} éppen úgy magától olyan, mint az Ég magassága, mint a Föld szilárdsága, mint a nap és hold fényessége. Miért kellene fejleszteni? – kérdezett vissza Lao Tan.

Konfuciusz hazatérvén, elmesélte a fenti beszélgetést Jen Huj-nak. Majd így fejezte be:

-- Tudásom a Tao-ról olyan volt, mint egy muslicának az ecetes üvegben. Ha a mester nem beszélt volna róla, sosem értettem volna meg, hogy milyen tökéletes az Ég és a Föld!

 

(*Hagyományosan a jang képviseli az Eget, a jin pedig a Földet. Nem tudjuk, hogy a kettő szerepének felcserélése itt szándékos volt vagy véletlen szöveghiba. Az általam forrásként használt fordítók nagyobb része követi ezt a felcserélést, azonban Victor H. Mair és Arthur Waley, angol sinológus a szokásos sorrendre javítja a szöveget.

**Ahogy már az I. fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, az erény (de) itt nem a szokásos értelemben vett etikus viselkedést jelenti, hanem a Tao minden dologban való megnyilvánulását.)

 

 Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 3.) Tien Ce-fang

 

3. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz:

-- Mester, amikor sétálsz, én is sétálok. Amikor sietsz, én is sietek, amikor pedig futsz, én is futok. Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad.

-- Miről beszélsz, Huj? – kérdezte tőle a mester.

-- ’Amikor sétálsz, én is sétálok’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor beszélsz, akkor én is beszélek. ’Amikor sietsz, én is sietek’ – ezalatt azt értettem, hogy amikor vitázol valakivel, akkor én is vitába szállok vele. ’Amikor pedig futsz, én is futok – ezalatt azt értettem, hogy amikor az Útról beszélsz, akkor én is az Útról beszélek. ’Ám amikor úgy nekiindulsz, hogy még a por is elmarad mögötted, akkor lemaradva bámulok utánad’ – ezalatt azt értem, hogy meg sem kell szólalnod, hogy higgyenek neked és hogy mindent befogadsz, részrehajlás nélkül*. Bár nincsenek hivatali jelvényeid, az emberek mégis köréd gyűlnek. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges mindez.

-- Ah! – kiáltott fel Konfuciusz – Vizsgáljuk meg ezt figyelmesen! Az elme halálánál nincs nagyobb szomorúság, még a test halála is eltörpül mellette. A nap keleten kel és a távoli nyugaton nyugszik, a tízezer dolog pedig ehhez alkalmazkodik. A szemmel és lábbal rendelkezők őrá várakoznak, hogy beteljesíthessék feladataikat. Amikor felkel, teszik a dolgukat, amikor lenyugszik, eltűnnek. Mind a tízezer dologra érvényes ez: várnak, mielőtt meghalnak, várnak, mielőtt megszületnek. Valamikor megkaptam a testi formámat, és folyamatosan ragaszkodva hozzá várok a megsemmisülésre. Éjjel és nappal, folyton-folyvást a dolgokhoz igazodva cselekszem, és nem tudom, hogy mikor jön el a vég. Itt vagyok ebben az adott testben, és még akkor is, ha tisztában vagyok végzetemmel, akkor sem tudom, hogy mi fog történik előtte. Ilyen módon telnek napjaim, egyik a másik után. Egész életemben szoros barátságban álltam veled, mégsem értesz engem. Hát nem szomorú? Esetleg felfigyelsz valamire, amire én is felfigyelek, de az máris elillan. Mégis, úgy keresed, mintha még mindig létezne. Ez pedig olyan, mintha egy lovat keresnél a lóvásár után. Akkor teszem a legnagyobb szolgálatot neked, ha nem figyellek és te akkor teszed a legnagyobb szolgálatot nekem, amikor nem figyelsz engem. Emiatt miért vagy feldúlt? Bár az előző énem az, amire nem figyelsz, mégis marad belőlem valami, amit nem illan el.

(*A Beszélgetések és mondások II. fejezetének 14. versében hasonló áll: „A mester mondotta: „A nemes egyetemes és nem részrehajló; a kis ember részlehajló és nem egyetemes.”” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 2.) Tien Ce-fang

2. Ven Po Hszüe Ce éppen Csi államba tartott, amikor egy kis időre megállt Lu államban*. Ottléte alatt egy ember azt kérte, hogy hadd beszélhessen vele. Ám Ven Po Hszüe Ce ezt mondta {szolgájának}:

-- Szó sem lehet róla! Hallottam, hogy a középső államok nemes emberei teljes mértékben tisztában vannak a szertartásossággal és igazságossággal, de siralmasan tudatlanok az emberi szív-elmével kapcsolatban. Nem akarom őt látni.

Amikor Csi államból hazafelé tartott, újra megállt Lu államban. Ott ugyanaz az ember ismét azt kérte, hogy beszélhessen vele. Ven Po Hszüe Ce most ezt mondta:

-- Már akkor is beszélni szeretett volna velem, amikor Csi-be tartottam és most újra próbálkozik. Biztosan van valamije, amiről úgy véli, hogy azzal megment engem.

Kiment, hogy fogadja a látogatót. Amikor visszatért, sóhajtott egyet. A következő napon újra fogadta látogatóját és visszatértekor újra sóhajtott egyet. A szolgája megkérdezte tőle:

-- Miért van az, hogy miután beszéltél ezzel a látogatóval, sóhajtasz egyet?

-- Mint már mondtam neked azelőtt, ezek a középső állambéli emberek teljes mértékben tisztában vannak a szertartásossággal és igazságossággal, de siralmasan tudatlanok az emberi szív-elmével kapcsolatban. Ez az ember, aki többször meglátogatott, olyan művi módon érkezett és távozott, mintha egy kör vagy négyszög mentén tenné. Viselkedése egyik pillanatban olyan volt, mint egy sárkány, a másikban olyan, mint egy tigris. Egyszer úgy ellenkezett velem, mintha a fiam lenne, másszor úgy okított, mintha az apám volna. Ezért sóhajtottam.

Konfuciusz is elment Ven Po Hszüe Cé-hez, de anélkül tért vissza, hogy akár egy szót is szólt volna hozzá. Ce Lu megkérdezte tőle:

-- Mester, már régóta akartál találkozni Ven Po Hszüe Cé-vel, és most végre lehetőséged nyílt rá. Miért nem szóltál hozzá egy szót sem?

-- Ahogy rápillantottam arra az emberre – válaszolta Konfuciusz -, úgy éreztem, hogy a Tao lakozik benne. Mit is mondhattam volna?

 

(*Ven Po Hszüe Ce feltehetően a déli Csu államból származott, ezért nevezi Csi és Lu államokat „középső államoknak”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXI. 1.) Tien Ce-fang

1. Tien Ce-fang Vej uralkodójának, Ven hercegnek jelenlétében üldögélt*. Mivel Ce-fang több alkalommal is dicsértettel szólt Csi Kung-ról, Ven herceg megkérdezte tőle:

-- Csi Kung a tanítód?

-- Nem – felelte Ce-fang – Csak ugyanarról a környékről való, mint én. Ahogyan beszélgetek vele a Tao-ról, úgy találom, hogy nézetei gyakran helyesek. Emiatt dicsérem őt.

-- Nincs is tanárod? – kérdezte Ven herceg.

-- De van.

-- És ki az?

-- Tung Kuo Sun mester – válaszol Ce-fang.

-- Akkor őt miért nem dicsérted még soha?

-- Ő egy igaz ember – mondta Ce-fang – Bár megjelenésében emberi, mégis az Ég ürességével bír. Követi a dolgok természetes menetét, ezáltal megtartja az igazat, tiszta, ezáltal minden dolgot felölel. Amikor mások Tao nélkül vannak, viselkedését helyesbítve világosítja meg őket és emberi elméleteiket elolvasztja. Hogyan is lehetnék én alkalmas arra, hogy őt dicsérjem?

Miután Ce-fang kiment, Ven herceg a nap hátralévő részét csendben, tompa kábulatban töltötte. Majd berendelte magához minisztereit és így szólt hozzájuk:

-- Milyen messze állunk a teljes erényű nemes embertől! Azelőtt azt gondoltam, hogy a bölcs emberek szavai és az emberség és igazságosság gyakorlása a legfontosabb. De most, hogy hallottam Ce-fang tanítójáról, testem elgyengült és nem is érzek hajlandóságot arra, hogy megmozduljak; ajkaim összezárultak és nem is érzek hajlandóságot arra, hogy beszéljek. Mindaz, amit eddig tanulmányoztam, nem egyéb, mint egy agyagból készült figura**! Valójában pedig ez a Vej állam csak nyűg számomra!

 

(*Ven herceg (i.e. 446-tól 396-ig uralkodott) Vej állam uralkodója volt. Ahogyan a IV. fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam, az ókori Kínában két Vej állam létezett. Ven herceg a később, csak i.e. 403-ban keletkezett Vej (vagy fővárosa után Lijang-nak is nevezett) állam uralkodója volt ötven éven keresztül. A történetírók szerint Ven herceg elkötelezett volt a tanulás iránt, nem csupán konfuciánus tudósokkal, hanem sok más iskola képviselőjével is tanácskozott.

**Amelyek sárrá mállanak szét, ha víz éri őket.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven)

(XX. 9.) A hegyi fa

9. Jang Ce, Szung felé tartó útján egy fogadóban töltötte az éjszakát*. A fogadósnak két ágyasa volt, az egyik szép, a másik csúnya. A csúnyát tisztelték, a széppel lekezelően bántak. Amikor Jang Ce megkérdezte ennek okát, az egyik fogadós fiú ezt válaszolta neki:

-- A szép olyan szépnek képzeli magát, hogy már nem is veszünk tudomást szépségéről. A csúnya olyan csúnyának képzeli magát, hogy már nem is veszünk tudomást csúnyaságáról.

Jang Ce tanítványaihoz fordult:

-- Emlékezzetek erre, tanítványaim! Ha erényesen viselkedve nem képzelitek magatokat erényesnek, akkor akármerre mentek, mindenhol kedvelni fognak benneteket.

 

(*Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 16. részében is megtalálható. Ott a mester Jang Csu néven tér be a fogadóba tanítványaival. Jang Csu/Jang Ce neve a Csuang-ce több fejezetében is felbukkan, például a VII. fejezet 4. részében. Jang Csu az i.e. 4-5. századi Kínában élt és a hagyomány hedonista filozófusként tartja számon, ugyanakkor gondolatait jobban megértve inkább tűnik a naturalizmus képviselőjének. Meng Ce ((Menciusz, i.e. 372-289)) hevesen támadta őt írásaiban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XX. 8.) A hegyi fa

8. Csuang Ce a Tiao Ling parkjában sétálgatott, amikor dél felől egy különleges szarka szállt feléje. Kiterjesztett szárnyainak távolsága két méter, szemei több, mint két centiméteresek voltak. Röptében Csuang Ce homlokát súrolva leszállt a gesztenyeligetben.

-- Miféle madár ez? – kérdezte Csuang Ce – Óriási szárnyai vannak, mégse jut velük messzire, hatalmasok a szemei, mégse lát velük tisztán.

Ősszehúzta köpenyét, kimért léptekkel elindult, majd felemelve íját megcélozta a madarat. Ekkor észrevett egy kabócát, amelyik éppen egy kellemes, árnyas helyet talált magának és megfeledkezett magáról. Mögötte egy imádkozó sáska mellső lábait emelgetve készült arra, hogy megragadja a kabócát. Csak zsákmányára összpontosított, így ő is megfeledkezett magáról. A különleges szarka egészen közel ült az imádkozó sáskához. Készen állt arra, hogy megfogja az imádkozó sáskát, és magáról is megfeledkezve a várható zsákmányra szegezte tekintetét. Csuang Ce a látványtól megborzongva kiáltott fel:

-- Ó, így hoznak a dolgok bajt egymásra! Ezáltal mind önmaga balsorsának okozója.

Eldobta íját, megfordult és kisietett a parkból. A park őre vádló kiáltások közepette szaladt utána {, mert azt gondolta róla, hogy orvvadász}.

Amikor Csuang Ce hazatért, annyira levert lett, hogy ki sem mozdult házából három napon keresztül. Midőn tanítványa, Lin Csie meglátogatta őt, megkérdezte tőle:

-- Mester, miért vagy ilyen levert?

-- Annyira vigyáztam a testemre, hogy megfeledkeztem magamról – válaszolta Csuang Ce – A zavaros vizet bámulva nem találtam meg az utat a tiszta tóhoz. A mesterem azt mondta: „Bármerre jársz, kövesd a helyi szokásokat!” Ahogy a Tiao Ling parkjában kószáltam, megfeledkeztem magamról. Egy különleges szarka súrolta röptében a homlokomat és letelepedett a gesztenyeligetben, ahol megfeledkezett magáról. A gesztenyeliget őre pedig orvvadásznak gondolt. Ezért érzem magam olyan rosszul.

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair

 

 

(XX. 7.) A hegyi fa

7. Amikor Konfuciuszt megtámadták Csen és Caj között, hét napon át nem evett főtt ételt. Ám ő Jan uralkodó ódáját énekelte, miközben bal kezével egy kiszáradt fába kapaszkodott, jobbjában pedig egy kiszáradt ággal ütötte a ritmust*. Megvolt hozzá az eszköze, mégsem tartotta a ritmust, megvolt hozzá a hangja, mégsem volt igazi dallama. De a fa hangja és az ének olyan szomorú volt, hogy megindította azoknak a szívét, akik hallgatták.

Jen Huj ott állt, tiszteletteljesen összefonva kezeit mellkasán és szemeit forgatva nézett rá. Konfuciusz, attól tartva, hogy Jen Huj túlságosan is kifejezi nagyrabecsülését, vagy az iránta való szeretete miatt elmerül a sajnálatába, így szólt hozzá:

-- Huj, könnyű elutasítani azt, ami az Égtől jön, de nehéz visszautasítani azt, ami az emberektől jön. Nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége. Az ember és az Ég egy és ugyanaz. Akkor hát ki az, aki most énekel?

-- Megkérdezhetem, hogy mit értesz azalatt, hogy könnyű elutasítani azt, ami az Égtől jön? - érdeklődött Jen Huj.

-- Az éhség és a szomjúság, a hideg és a forróság vagy a határok átlépésére való képtelenség az Ég és Föld tevékenységéből, az állandóan átalakuló dolgok működéséből fakadnak – válaszolta Konfuciusz – Erre mondjuk, hogy minden egymás mellett halad. Egy alattvaló sem meri elutasítani ura parancsait. Ha egy alattvaló ilyen hűséges, akkor mennyivel hűségesebb kell lennie annak, aki az Ég parancsait teljesíti?

-- És mit értesz azalatt, hogy nehéz visszautasítani azt, ami az emberektől jön? – kérdezte Jen Huj.

-- Amikor valaki megkap egy állást, hamarosan minden irányba haladni kezd. Vég nélkül érkeznek a részére címek és illetmények, de ezek csak anyagi előnyök, semmi közük magához az emberhez. Ezt nevezem én „külső javaknak”. Egy nemes ember nem rabló, egy érdemes ember nem tolvaj. Ha én is ezeket{a külső javakat} választanám, akkor miféle ember lennék? Azt mondják, hogy nincs okosabb madár a fecskénél. Ha első pillantásra nem talál magának megfelelő helyet, akkor oda sem néz másodjára. Ha csőréből elejti ennivalóját, otthagyja és tovább száll. Tartanak az embertől, mégis körülöttük élnek, mert védelmet találnak a földből és gabonából készült falusi oltároknál.

-- És mit értesz azalatt, hogy nincs olyan kezdet, aminek ne lenne vége?

-- A tízezer dolog folyamatosan átalakul, de mégsem tudjuk, hogyan történik az átváltozásuk. Honnan tudjuk, hogy mikor van végük? Honnan tudjuk, hogy mi a kezdetük? Nem tehetünk mást, mint várunk.

-- És mit értesz azalatt, hogy ember és Ég egy és ugyanaz?

-- Az ember az Ég által létezik és az Ég is az Ég által létezik – válaszolta Konfuciusz - Az Ég nem létezhet az ember által, mert az ember veleszületett természete ezt nem teszi lehetővé. A bölcs teste békésen és nyugodtan távozik el, így érkezik el a végéhez.

(*Feltehetően a régmúlt idők egyik mitikus uralkodója, némely kommentátor Sennong-gal, a földművelés félistenével azonosítja. Több fordító fordításában Jan helyett Piao Si neve szerepel, a két név minden bizonnyal ugyanazt az alakot jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XX. 6.) A hegyi fa

6. Csuang Ce foltozott, durva anyagú ruházatában, kenderkötéllel összekötött cipőjében sétált el Vej királya előtt.

-- Miért nézel ki ilyen nyomorult módon, mester? – kérdezte a király, mikor megpillantotta Csuang Cét.

-- Szegény vagyok, de nem nyomorult - felelte Csuang Ce - Akkor nyomorult egy tudós, ha hiába van birtokában a Tao-nak és az erénynek (de), mégse tudja a gyakorlatban átültetni. De ha a ruháha elnyűtt, cipője agyonhordott, akkor csak szegény, nem pedig nyomorult. Erre mondják, hogy "rossz időben született". Megfigyelted már, felség, hogyan ugrándoznak a majmok? A magas nanmufák, szivarfák vagy kámforfák tetején egyik ágról a másikra lendülnek, rájuk tekerik farkukat és fürgén ugrándoznak közöttük. Még az olyan híres íjászok, mint Ji vagy Feng Meng is csak nehezen tudnának pontosan célozni rájuk*. Viszont a tüskés eperfák, szedrek, kökények vagy tüskés citrusok között óvatosan mozognak, ide-oda tekintgetnek és remegnek a félelmtől. És nem azért, mert inaik és csontjaik elveszítve hajlékonyságukat megmerevednek. Hanem azért, mert a majmok kedvezőtlen és alkalmatlan körülmények közé kerültek, ahol nem tudják adottságukat teljes mértékben kibontakoztatni. És ha nekem egy tudatlanságban élő uralkodó alatt és züllött miniszterek között kellene élnem, akkor mit kellene tennem, hogy ne váljon belőlem nyomorult? Az számomra elég figyelmeztetés, hogy Pi-kan szívét kivágták**.

 

(*Mindketten mitológiai alakok. A Csuang-ce az V.fejezet 2. részében említi Ji-t, akit hol az íjászat isteneként ábrázolnak, hol pedig halandó ijászként. Feng Meng Ji tanítványa volt. Irigységében és féltékenységében többször próbálta megölni mesterét, végül egy barackfáról tört bottal sikerült agyonvernie Ji-t.

 

**Pi-kan herceget a zsarnok Csou ítélte halálra. Nevét két előző fejezetben is megemlítik, a IV. fejezet 1. és a X. fejezet 2. részében.
Feltehetően ebben a Csuang Ce és Vej királya között zajló párbeszédben magyarázza el Csuang Ce, hogy miért nem hajlandó hivatalt vállalni az udvarnál.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

(XX. 5.) A hegyi fa

 

5. Konfuciusz így fordult Ce Szang Hu-hoz:

-- Lu államból két alkalomból is elűztek. Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítottam, Vej államban még a nyomaimat is eltörölték, Sang és Csou fővárosaiban teljesen elszegényedtem, Csen és Caj között rám támadtak. Sok szerencsétlenségben volt részem. Rokonaim és társaim elsodródnak mellőlem, barátaim és követőim egymás után hagynak el. Miért történik ez?

Ce Szang Hu visszakérdezett:

-- Hallottál már arról a Lin Huj nevű emberről, aki elmenekült Csia államból? Eldobta ezer aranyat érő, hivatali rangját jelző jádekorongját, felkapta hátára a kisbabáját és sietve eltávozott. Megkérdezték tőle: „A pénz miatt csináltad ezt? De hiszen egy kisbaba nem ér annyi pénzt. Vagy a hivatali vesződség zavart? De hiszen egy kisbaba több vesződséggel jár. Miért dobtad el ezer aranyat érő jádekorongodat és miért a kisbabáddal a hátadon menekülsz?”

Lin Huj így válaszolt: „A jádekoronghoz a nyereség fűzött, ám a gyerekhez való kötődésemet az Ég rendelte el.” Amiket nyereség fűz össze, azok szétválnak egymástól, mihelyst szerencsétlenség, baj vagy veszedelem fenyegeti őket. Míg azok, amelyeknek kapcsolatát az Ég rendelte el, még inkább ragaszkodnak egymáshoz szerencsétlenség, baj vagy veszedelem esetén. Micsoda különbség van a ragaszkodás és a szétválás között!

Egy nemes ember (csün-je/junzi) barátsága olyan íztelen, mint a víz, a kis emberé (hsziao-zsen/xiaoren) viszont édes, mint az újbor. De a nemesember íztelensége odafigyelés, addig a kisember édessége nemtörődömség. Az a kapcsolat, ami ok nélkül keletkezik, ok nélkül fog megszakadni.

-- Tisztelettel elfogadom tanácsaidat – felelte Konfuciusz. Majd lassú, könnyed léptekkel otthonába indult. Felhagyott tanulmányaival, szétosztogatta könyveit, tanítványai nem jöttek többé, hogy hódolattal meghajoljanak előtte, de iránta való szeretetük nagyobb volt, mint azelőtt.

Egy másik alkalommal Ce Szang Hu ezt mondta még Konfuciusznak:

-- Amikor Sun a halálát érezte, ezekkel a tanácsokkal látta el Jü-t: „Jegyezd meg szavaimat! Ami a testet illeti, az a legjobb, ha követed a dolgok természetes folyását. Ami az érzelmeket illeti, az a legjobb, ha engedékeny vagy. Ha követed a dolgok természetes folyását, akkor nem fogsz elválni tőlük, ha engedékeny vagy, akkor nem fárasztod el magad. Amikor nem válsz el a dolgoktól és nem fárasztod el magad, akkor nincs szükséged arra, hogy felcicomázd testedet. És amikor nincs szükséged arra, hogy felcicomázd tested, akkor nem fogsz függeni az anyagi dolgoktól.”

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 4.) A hegyi fa

4. Amikor Konfuciuszt Csen and Caj között megtámadták, hét napon át nem evett főtt ételt*. [Később] Ta-kung Zsen elment hozzá, hogy kifejezze együttérzését.

-- Közel álltál a halálhoz? – kérdezte Ta-kung Zsen.

-- Igen – felelte Konfuciusz.

-- Félsz a haláltól? 

-- Igen - hangzott a válasz.

-- Akkor engedd meg, hogy arról az útról beszéljek neked, amivel elkerülheted a[z ilyen] halált – kezdte Zsen – A keleti tengernél olyan madarak élnek, amelyeket úgy neveznek, hogy Ji-taj**. Ide-oda csapkodnak, mintha nem volna semmi erejük. Kötelékben szálldosnak és szorosan összebújva fészkelnek egymással. Sosem röppennek ki elsőként, sosem térnek meg utolsóként. Mindig csak a maradékot eszik. Rajuk köteléke elvétve szakad szét, így kívülállók kevéssé árthatnak nekik. Így elkerülik a veszélyt.

Az egyenes törzsű fát vágják ki először, az édes vizet adó kút apad el előbb. Mutogatod bölcsességed, hogy lenyűgözd a tudatlanokat, fejleszted személyiséged, hogy megkülönböztesd magad az értéktelenektől. Olyan hivalkodóan jársz-kelsz, mintha te hordoznád a napot és holdat. Ezért nem vagy képes arra, hogy elkerüld a veszélyt.

Hallottam, hogy a nagy beteljesülés embere azt mondja: „Aki kérkedik, annak nincsenek érdemei. A beteljesült érdem elenyészik. A kiteljesedett hírnév elhalványul.” Ki az, aki képes arra, hogy megszabaduljon az érdemektől és hírnévtől és visszatérjen az emberekhez? A Tao-val együtt úszik, de ő nem pihen meg a ragyogásban; az erénnyel (de) sétál, de nem időzik a hírnévben. Üres és közönséges, olyan, mintha bolond lenne. Kitörli tetteinek nyomait, feladja befolyását, hatalmát és nem keresi a sikert vagy hírnevet. Emiatt nem hibáztat másokat és mások sem hibáztatják őt. A tökéletes ember nem akar híres lenni. Uram, te miért leled ebben örömöd?

-- Kiváló! – kiáltott fel Konfuciusz. Ezek után elbúcsúzott társaitól és elbocsátotta tanítványait. Visszavonult a nagy mocsárba, ahol szőrmét és durva ruházatot viselve makkon és gesztenyén élt. Anélkül sétált az állatok között, hogy megzavarta volna falkájukat, anélkül sétált a madarak között, hogy felverte volna rajukat. Még a madarak és vadállatok sem ijedtek meg tőle, hát akkor hogyan tartottak volna tőle az emberek!

 

(*A Beszélgetések és mondások, 11. fejezetének 2. részében is említik ezt az eseményt.

 

**James Legge szerint némely kommentátor szerint ez a madár fecske.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 3.) A hegyi fa

3. Pei Kung Sö hozzájárulást gyűjtött Vej állam hercege, Ling számára egy harangállvány készítésére. Felépített egy oltárt a külső városfalon kívül, és három hónapon belül a harangállvány alsó és felső szintjei is teljesen elkészültek*.

Csing-csi herceg csodálkozva kérdezte meg tőle**:

-- Milyen művészetet alkalmaztál [, hogy ilyen hamar elkészült]?

-- Hogyan merészelnék az egység középpontjában alkalmazni bármit is? – válaszolta Pei Kung Sö – Hallottam azt a mondást, hogy „Amikor a faragás és csiszolás készen van, akkor térj vissza az egyszerűséghez”. Elnéző voltam azokkal szemben, akik erősen ellenezték; együtt működtem azokkal, akik határozatlanok voltak; azokra támaszkodtak, akik a lehető legtöbbet adták***. Így voltam képes adományokat gyűjteni reggeltől estig anélkül, hogy a legcsekélyebb visszautasítással találkoztam volna. Mennyivel inkább érvényes lehet ez arra, aki nagyszerű út követője!

 

(*A harangállványok az ókori Kínában elsősorban a felső osztály, az elit gazdagságát, hatalmát hivatott szimbolizálni. A Csou-korban fejlődött ki a harangok elrendezésének szokása, ekkor még 13-tól egészen 64-ig bármennyi harangot rögzíthettek a fából készült állványokra.

 

**Csing-csi herceg, Vu állam uralkodójának fia, aki Vej államba menekült apja gyilkosa és utódja, Helü király elől. Ez utóbbi i.e. 514-ben került Vu állam trónjára és i.e. 496-ig uralkodott. Az ő fegyvere volt a híres Mo-je kard, amelyet a VI. fejezet 10. részében említenek.

 

***Az általam forrásként használt fordítók szinte mindegyike eltérően értelmezi és fordítja ezt a mondatot. Ezenkívül még több olyan mondat is szerepel Pei Kung Sö válaszában, ami még zavarosabbá teszi azt. Ezt az egyetlen mondatot Victor H. Mair értelmezéséből fordítottam, kihagyva a többi fordító sorait.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Zhuangzi (angol nyelven) 

 

(XX. 2.) A hegyi fa

2. Ji-liao, a piactértől délre lakó hivatalnok Lu állam uralkodójával beszélgetett*. A herceg szomorú arckifejezésének láttán a piactértől délre lakó mester megkérdezte:

-- Miért vagy szomorú?

-- Az előző királyok módszereit tanulmányozom – válaszolta Lu hercege –, és ápolom elődeim örökségét. Tisztelem az eltávozottak szellemeit és megbecsülöm az értékes embereket. Mindezt személyes elköteleződéssel végzem, pillanatnyi szünet nélkül. Ám ennek ellenére sem sikerül elkerülni a gondokat, bajokat. Emiatt vagyok szomorú.

-- A gondok és bajok elkerülésére felszínes módszereket alkalmazol – mondta a piactértől délre lakó mester – A dús szőrű rókák és a kecses-foltos leopárdok otthona a hegyi erdő, és a szirti barlangokban húzzák meg magukat - így élnek nyugalomban. Éjjel jönnek elő, nappal otthonukban pihennek - ilyen elővigyázatosak. Hiába gyötri őket éhség, szomjúság és egyéb kín, kerülik az embert, élelmüket a folyóknál és tavaknál keresik - ilyen eltökéltek. De így sem kerülhetik el a hálókat és csapdákat. Kit lehet hibáztatni? A prémjük, bőrük hoz rájuk minden bajt. És Lu állam uralkodójának nincs bőre? Szeretném, ha levetkőznéd formádat, levetnéd bőrödet, megtisztítanád elmédet, eltávolítanád vágyaidat és vándorolnál a néptelen mezőkön.

Jüe déli államában van egy hely, amit úgy hívnak, hogy a Megalapozott Erény (de) Földje. Népe tudatlan és egyszerű, keveset gondolnak magukra és alig vannak vágyaik. Ismerik a dolgok elkészítésének módját, mégsem nem halmoznak fel semmit. Adnak, de nem várnak el cserébe semmit. Nem tudják, hogyan használják az igazságosságot és nem ismerik a szertartásokat sem. Olyan kiszámíthatatlanul járnak-kelnek, mintha bolondok volnának. Mégis ők azok, akik tartják magukat a viselkedés nagyszerű szabályaihoz. Születésüket örömmel ünneplik, halálukat a temetés rítusával kísérik. Szeretném, ha elhagynád államodat, feladnád a hagyományos módszereidet és a Tao irányításával odamennél.

-- Az út odafelé hosszú és veszélyes – mondta az uralkodó – Folyókon és hegyeken kell átkelnem, nekem pedig nincs se csónakom, se hintóm. Mit tegyek?

A piactól délre lakó mester így válaszolt:

-- Ne légy öntelt és add fel hagyományaidat – ez lesz a hintód **.

Lu állam uralkodója közbevágott:

-- Az út odafelé hosszú és magányos. Ki lesz a társam? Nincs elkészített ennivalóm. Mit fogok enni, hogyan érem el a célomat?

-- Csökkentsd szükségletedet, vegyél vissza vágyaidból és hiába nincs elkészített ennivalód, elégségesnek fogod találni. Egészen addig gázolj a folyókon, lebegj a tengeren, amíg már hiába nézel körbe, nem látod a partot. És minél messzebbre mész majd, annál kevésbé tudod, hogy hol ér véget az utad. Azok, akik kikísértek téged a partra, visszafordulnak és hazamennek. Ettől kezdve érzed csak igazán távol magad.

Aki birtokol másokat, azt lekötik a gondok, bajok. Akit birtokolnak az emberek, az aggódik. Éppen emiatt Jao nem birtokolta az embereket, de őt sem birtokolták. Szeretném, ha megszabadítanád magad a gondjaidtól, bajaidtól; megszabadítanád magad az aggodalmaktól, és a Tao-val vándorolnál a nagy Semmiség földjén.

Amikor valaki egy duplafenekű hajóval kel át egy folyón és egy üres csónak véletlenül arra sodródva nekiütközik, még akkor sem lesz dühös az az illető, ha heves vérmérsékletű. De ha valaki ül abban a csónakban, akkor emberünk kiabálni fog, hogy térjenek ki az útjából. Ha ezt az első kiáltását figyelmen kívül hagyják, újra kiáltani fog. Ha erre a másodikra sem válaszolnak, akkor harmadjára is ordít egyet, ezúttal azonban már káromkodni is fog. Az első esetben nem lett dühös, de a másodikban igen, mert az elsőben az a csónak üres volt, a második esetben azonban ült valaki abban a csónakban. Ha egy embernek sikerül magát kiüresíteni, és így vándorol a világban, akkor ki árthatna neki?

 

(*Hsziung Ji-liao Csu-állam uralkodóházának leszármazottja, akiről a Zuozhuan/Co-csuan i.e. 479-ben tesz említést. A Zuozhuan/Co-csuan – vagy A Zuo/Co hagyomány – Kína legelső történelmi jellegű műve, amely nem csak a Tavaszok és őszök krónikáját (Csun-csiu) foglalja magába, hanem annak kommentárját is, amely magyarázatokat és beszédeket tartalmaz.

Lu állam uralkodója feltehetően Aj herceg, míg Ji-liao a város piacterétől délre lakott.

 

**Ez a mondat elég zavaros, többféle értelmezése is van.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XX. 1.) A hegyi fa*

1. Csuang Ce a hegyekben sétált, amikor megpillantott egy hatalmas fát, amelynek vastag ágai és buja levelei voltak. Egy favágó pihent a fa mellett, ám eszébe sem jutott kivágni. Amikor Csuang Ce megkérdezte tőle, hogy miért nem, a favágó csak legyintett:

-- Semmire sem lehetne használni.

Csuang Ce így felelt erre:

-- Az értéktelensége miatt tudja ez a fa végig élni azokat az éveket, amiket az Ég adott neki.

Miután a mester lejött a hegyekből, régi barátja házában töltötte az éjszakát. Ennek örömére a barátja felszólította a szolgáló fiút, hogy vágjon le egy ludat és főzze meg. A szolgáló fiú odafordult a vendéglátóhoz:

-- Az egyik libánk gágog, a másik nem. Melyiket öljem le?

-- Öld le azt, amelyik nem gágog! – hangzott a felelet.

Másnap Csuang Ce tanítványai ezt kérdezték a mestertől:

-- Az a fa, amit tegnap láttunk a hegyekben, azért tudja kitölteni az Égtől kapott éveit, mert értéktelen. De a vendéglátónk libái közül mégis azt vágták le, amelyik értéktelen. Mit gondolsz erről, mester?

Csuang Ce felnevetett:

-- Úgy vélem, hogy én inkább valahol félúton az értékesség és értéktelenség között szeretnék lenni –válaszolta – Bár ez az értékesség és értéktelenség közti félút jó helynek tűnik, valójában nem az, mert nem tart távol a bajtól. De ha valaki felkapaszkodik a Tao-ra és erényére (de) és sodródik, vándorol szabadon, azzal nem történik baj. Dicsérettől és bírálattól mentesen, egyik pillanatban sárkány, a következőben kígyó, együtt változik az idővel, nem hajlandó semmihez sem ragaszkodni. Egyszer fent, egyszer lent, az összhang által vezérelve, sodródik és vándorol a tízezer dolog ősével. Dolgokként bánik a dolgokkal és nem engedi nekik, hogy ők bánjanak vele dologként – akkor kerülhetne bajba? Ez a szabály, Sennong és a Sárga császár módszere**.

De ez nem sikerült azoknak, akik a tízezer dolog ügyeivel és az emberi kapcsolatokkal foglalkoznak. Mert az egyesülés szétválást hoz; a tökéletesség rombolást. Az éles kicsorbul; akit tisztelnek, bírálják. A törekvők elbuknak; a bölcsek ellen áskálódnak; a hitványak csalók lesznek. Hol lehetne nyugalmat találni? Jaj, tanítványaim, emlékezzetek erre: tartózkodjatok a Tao-ban és erényében (de)!

 

(*Úgy tűnik, hogy ennek a XX. fejezetnek több szerzője is van, mert sok benne az ismétlődő motívum. Az értéktelenség vagy haszontalanság „hasznáról” a IV. fejezet több részében, a 6., a 7. és a 8.-ban olvashatunk.

 

**Sennong-ot, a földművelés mitológiai alakját a XVI. fejezet 2. részében és a XVIII.fejezet 5. részében említik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

 

(XIX. 13.) Az élet teljes megértése

13. Egy bizonyos Szun Hsziu jelent meg Pien Csing mester kapujánál és aggódva, feldúlva mondta neki:

-- Amikor falun laktam, senki nem mondta rólam, hogy viselkedésem helytelen. Nehéz időkben senki nem mondta, hogy bátorság híján vagyok. De még sosem arattam le jó termést és sosem szolgáltam bölcs uralkodót. Elküldtek a faluból és száműztek a városból. Milyen bűnt követtem el az Ég ellen? Miért lett ilyen szerencsétlen a sorsom?

-- Hallottál már arról, hogy milyen a tökéletes ember? – kérdezte Pien mester – Elfelejtkezik a májáról és epéjéről, és nem gondol a szemére vagy fülére. Céltalanul kóborol a világ porán és mocskán túl, és jól érzi magát a könnyed, erőlködés nélküli cselekvésben. Azt mondják rá, hogy cselekszik, de nem vár el érte semmit, felnevel, mégsem uralkodik*. Te pedig mutogatod a bölcsességed azért, hogy megdöbbentsd a tudatlanokat, ápolod személyiséged azért, hogy minél jobban megkülönböztesd magad a hitványaktól, ragyogva jársz-kelsz, mintha te hordoznád a napot és a holdat. Tested teljes, rendelkezik mind a kilenc nyílásával, ez idáig még nem sújtott le rád vakság, süketség, sántaság vagy egyéb szerencsétlenség. Nagyon sok emberhez képes szerencsés vagy. Hogyan van hát időd az Égre panaszkodni? Eredj az utadra, uram!

Miután Szun mester eltávozott, Pien mester visszament a házba. Leült, majd kis idő múlva felpillantott az égre és sóhajtott egyet. Egyik tanítványa megkérdezte:

-- Miért sóhajtasz, mesterem?

Pien mester így válaszolt:

-- Szun volt nálam az előbb és beszéltem neki a tökéletes ember erényéről. Attól tartok, hogy megriadt és a végén teljesen össze fog zavarodni.

-- Biztosan nem – mondta a tanítvány – Ha igaz volt, amit Szun mester mondott és nem volt igaz, amit tanítóm mondott, akkor a nem-igaz nem tudja összezavarni az igazat. Ha nem volt igaz, amit Szun mester mondott, de igaz volt, amit tanítóm mondott, akkor Szun mester már azelőtt össze volt zavarodva, mielőtt eljött volna ide. Ezért hát nem hibáztál vele kapcsolatban.

-- Ez nem így van! – szólt rá Pien mester – Egyszer, régen egy madár szállt le Lu állam fővárosának külterületén. Lu uralkodója megörült ennek és megkínálta őt ökör, bárány és sertés húsával. Még a Kilenc Sao zenéjét is előadták a madárnak, hogy örömet szerezzenek neki. De a madár boldogtalannak tűnt, csak bámult maga elé és nem evett, nem ivott semmit sem. Erre mondják, hogy úgy etetsz egy madarat, ahogyan saját magadat etetnéd. De ha úgy akarsz etetni egy madarat, ahogyan tényleg etetni kell egy madarat, akkor az a legjobb, ha engeded őt az erdő mélyén fészkelni vagy a folyókban és tavakban úszkálni és engeded, hogy szabadon és zavartalanul saját maga keresse meg élelmét**.

Szun Hsziu a csekély értelem és a felszínes tudás embere, én meg a tökéletes ember erényéről beszéltem neki. Olyan ez, mintha valaki egy egeret hintón utaztatna vagy egy fürjet harangok és dobok zenéjével gyönyörködtetne. Hogyne riadna meg mindegyik***!

 

(*A Lao-ce 10. és 51. versében hasonló leírás szerepel.

 

**Ugyanez a történet, kibővített formában szerepel a XVIII.fejezet 5. részében. Azonban az nem világos, hogy ebbe a 13. részbe miért került bele ezt a történet.

 

***Feltehetően az egész 13. rész is utólagos betoldás, így Victor H. Mair teljes mértékben kihagyta művéből. Az általam forrásként használt fordítók közül James Legge máshogy értelmezi a szöveg legelejét, mint Burt Watson, Martin Palmer és Wang Rongpei. Én az utóbbi három értelmezését fordítottam le.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             

              

 

(XIX. 12.) Az élet teljes megértése

12. Csuj, a nyílvessző készítő művész olyan pontosan tudott szabad kézzel rajzolni, mintha körzőt vagy háromszög-vonalzót használt volna. Azért, mert ujjai a dolgokkal együtt változtak és nem az eszére hagyatkozott. Így szellem-tornya egységes és korlátlan maradt*.

Amikor a cipőd megfelelő, elfeledkezel a lábaidról. Amikor az öved megfelelő, elfeledkezel a derekadról. Amikor a szív-elméd megfelelő, tudásod elfeledkezik a helyesről és helytelenről. Amikor ügyeidet megfelelően kezeled, semmi nem változik meg benned és semmi nem tereli el figyelmed kívülről. Aki egyszer megtapasztalja azt, ami megfelelő és sosem tapasztalja meg azt, ami nem az, annak az a megfelelő, hogy elfeledkezik arról, ami megfelelő.

 

(*A ’szellem-torony’ – lingtaj – kifejezés a taoista irodalomban a ’szív-elmére’, a szellemi értelem középpontjára utal.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 11.) Az élet teljes megértése

11. Tung-je Csi kocsihajtó képességét mutatta be Csuang hercegnek*. Olyan egyenesen hajtotta előre-hátra lovait, mintha egy vonalzó mentén tenné, olyan pontosan kanyarodott kocsijával jobbra-balra, mintha egy körző által rajzolt vonal mentén tenné. Csuang herceg megállapította, hogy senki sem képes felülmúlni Tung-je Csi-t. Elrendelte, hogy tegyen még száz kört, majd térjen vissza a palotába. Meglátta ezt a jelenetet Jen Ho és ezt mondta a hercegnek:

-- Tung-je Csi lovai le fognak sántulni.

A herceg egy szót sem szólt, csak hallgatott. Nem sokkal később Tung-je Csi lovai tényleg lesántultak, ezért hamarabb tért vissza. A herceg megkérdezte Jen Ho-t:

-- Honnan tudtad, hogy ez fog történni?

-- A lovai már kimerültek, de még akkor is hajtotta őket – válaszolta Jen Ho - Ezért mondtam, hogy le fognak sántulni**.

 

(*Csuang herceg – születésekor kapott nevén: Tung koronaherceg - Lu állam uralkodója volt i.e. 694-662-ig.

**James Legge szerint Jen Ho leszármazottja, Jen Huj lett Konfuciusz kedvenc tanítványa. Ez a Jen Ho feltehetően nem azonos a IV. fejezet 5. részében szereplő Jen Ho-val.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 10.) Az élet teljes megértése

10. Csing, a kamala fák megmunkálója egy harangállványt faragott*. Amikor elkészült vele, úgy csodálta mindenki, mintha istenek vagy szellemek remekművét látná. Midőn Lu uralkodója is megtekintette, bámulattal kérdezte tőle:

-- Miféle művész vagy te?

-- Alattvalód csak egy kézműves – válaszolta Csing - Hogyan is lehetnék én művész? Ugyanakkor létezik valami [, amit máris elmondok]. Amikor elvállalom egy harangállvány elkészítését, nem kockáztatom meg, hogy elfecséreljem életpárámat (csi). Böjtbe kezdek, hogy lenyugtassam szív-elmémet**. Három napnyi böjtölés után már nem gondolok elismerésre és jutalomra vagy rangra és illetményre. Öt napnyi böjtölés után már nem gondolok dicséretre és bírálatra vagy ügyességre és ügyetlenségre. És amikor már hetedik napja böjtölök, elfelejtkezem magamról, a négy végtagomról és az egész testemről. Ekkorra már sem az uralkodó, sem az udvara nem létezik számomra. Képességem összpontosított és minden külső figyelemelterelő tényező elhalványul. Csak ezután megyek ki a hegyi erdőkbe és veszem szemügyre a fák égi természetét. Hiába találok rá a tökéletes formájúra, csak akkor kezdek el rajta dolgozni, ha meglátom benne a kész haranglábat. Ha nem, akkor ott hagyom. Ilyen módon hozom összhangba az égit az Éggel***. Talán ez az oka annak, hogy úgy gondolja mindenki, a munkáimat szellemek készítették.

(*Csing híres ács volt Lu államban. A Tavaszok és őszök krónikájának kommentárja i.e. 569-ben, Hsziang herceg uralkodásának negyedik évében említi meg. A kamala fa - Mallotus philippinensis - Dél-Ázsiában, Dél-Kelet-Ázsiában, Észak-Ausztráliában honos fa. James Legge szerint „a fák királyának” hívják lenyűgöző megjelenése és kiváló faanyaga miatt.

**Bár az ács testileg böjtöl, ennek eredménye hasonló a szív-elme – hszin – böjtjéhez. Ez utóbbiról bővebben a II. fejezet 1. részének lábjegyzetében írtam. A szív-elme böjtjének célja és leírása a IV. fejezet 2. részében található meg.

***A fák égi – azaz veleszületett természetét – hozza összhangba az ő veleszületett, égi természetével. Ez utóbbi mentes az olyan ember alkotta fogalmaktól, dolgoktól, mint dicséret, bírálat, rang, illetmény, jutalom, stb.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 9.) Az élet teljes megértése

9. Konfuciusz a Lü-liang-zuhatagnál nézelődött. A folyó harminc ölnyi magasságból zúdult alá, a párája még negyven li-nyi távolságban is kavargott*. Sem teknős, sem csőrös krokodil, sem pedig hal nem volt képes megélni ebben a vízben. Konfuciusz ekkor egy úszó öregembert pillantott meg. Mivel azt gondolta, hogy az öregembert valamiféle nagy csapás érte és emiatt véget akar vetni életének, Konfuciusz utasította tanítványait, hogy sorakozzanak fel a parton és mentsék ki az embert. De pár száz lépésnyi távolság után az ember magától kijött a vízből. Vizes, kócos hajjal, jókedvűen énekelt és sétált a töltés alján. Konfuciusz követte és így szólította meg:

-- Azt hittem rólad, hogy kísértet vagy, de közelről nézve látom, hogy ember. Megkérdezhetem, hogy van-e valamilyen különleges módszered arra, hogy így tudj úszni ebben a vízben?

-- Nincs különleges módszerem - felelte az ember - Azzal kezdtem, amit már ismertem; a természetemmel nőttem fel és beteljesítem sorsomat. Az örvénnyel merülök le és az áramlattal bukkanok fel újra. Követem a víz útját, nem ellenkezem vele. Hát, így úszom.

-- Mit értesz azon, hogy azzal kezdted, amit már ismertél; a természeteddel nőttél fel és beteljesíted sorsodat? – kérdezte Konfuciusz.

-- E hegyek között születtem és biztonságban érzem magam itt – ez az, amit már ismerek. E víz által nőttem fel és biztonságban érzem magam benne – ez a természetem. Nem tudom, miért csinálom ezt, mégis csinálom – ez a sorsom.

 

(*Ugyanez a történet megtalálható a Lie-ce II. fejezetének 9. részében. Egy öl körülbelül 1.83 méter, egy li körülbelül 500 méter.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 8.) Az élet teljes megértése

8. Csi Hszing-ce harci kakast idomított a király részére*. Tíz nap múlva megkérdezték tőle, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még túl dölyfös, civakodó és az életerejére támaszkodik – felelte Csi Hszing-ce.

Újabb tíz nap múlva megint megkérdezték, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még mindig figyel a hangokra és a mozdulatokra.

Újabb tíz nap múlva megint rákérdeztek a kakasra.

-- Nem áll készen, nézése még mindig haragos és tele van szellemmel (energiával).

Amikor tíz napra rá megint érdeklődtek, így válaszolt az idomár:

-- Majdnem készen áll. Már nem hat rá egy másik kakas kukorékolása. Ránézésre olyan, mintha fából faragott kakast látnál. Erénye teljes. Egy kakas sem mer szembe szállni vele, mind sarkon fordul majd és elszalad.

(*Ez a történet teljesen megegyezik a Lie-ce II. fejezetének 20. részével. A Lie-ce szerint az említett király Hszüan király volt, aki a Nyugati Csou-kor utolsó előtti uralkodójaként körülbelül i.e. 827/825 – 782 között uralkodott.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 7.) Az élet teljes megértése

7. Huan herceg a mocsárban vadászott kocsihajtójával, Kuan Csung-gal, amikor megpillantott egy kísértetet. A herceg megragadta Kuan Csung kezét és ijedten kérdezte tőle:

-- Csung atyám, te láttál valamit*?

-- Szolgád semmit nem látott – felelte Kuan Csung.

Miután a herceg hazatért, megbetegedett, beszéde összefüggéstelenné vált és napokig ki sem mozdult palotájából.

Egy tudós úr Csi-ből, akinek a neve Huang-ce Kao-ao volt, így szólt a herceghez:

-- Kegyelmességed, saját magadat betegíted meg! Hogyan is árthatna neked egy kísértet? Ha a bennünk lévő eredeti életpára egy erős felindultság miatt szétszóródik és nem egyesül újra, az legyengít. Ha [az életpára] felemelkedik és nem ereszkedik vissza, az ingerlékenységet okoz. Ha leereszkedik és nem emelkedik fel újra, az feledékenységet okoz. És ha nem emelkedik fel és nem is ereszkedik le, hanem összegyűlik a test közepén, a szív környékén, akkor az megbetegíti az embert.

-- Igen, de léteznek-e kísértetek? – kérdezte Huan herceg

-- Léteznek. A Li a szívben** van, a Csie a tűzhely körül, a Lej-ting pedig a kapun belüli porkupacban. Északkeleten, az alacsony fekvő helyeken Pej-a és Va-lung ugrándozik és északnyugat alacsonyan fekvő helyein a Ji-jang lakozik. A vizekben a Vang-hsziang, a dombok között a Hszin lelhető fel. A hegyekben pedig a Kuj**, a vadonban a Fang-huang és a mocsarakban a Vej-to.

-- Megkérdezhetem, hogyan néz ki a Vej-to? – érdeklődött a herceg.

-- A Vej-to akkora, mint egy kerékagy, a hossza pedig mint egy kordé nyele. Lila köpenyt, élénkvörös kalapot visel, és förtelmes, mint az ilyen lények általában. Nem szereti a szekér dörgő hangját. Amikor ilyesmit hall, fejét kezébe fogja és felegyenesedik. Aki megpillantja őt, abból hercegek fölött álló uralkodó lesz.

Huan hercegből kitört a nevetés:

-- Pontosan ezt láttam! – mondta. Aztán elegyengette köpenyét és kalapját, leültette maga mellé Huang-cét. Betegsége még a nap vége előtt tovatűnt anélkül, hogy a herceg észrevette volna.

 

 

(*Huan herceg i.e. 685-től 643-ig között uralkodott Csi államban. Belőle lett az első ba – hegemón -, akit több állam uralkodója választott meg vezetőjének. Legfőbb tanácsadója, minisztere Kuan Csung (Guan Zhong) volt, ő i.e. 645-ben halt meg. A hagyomány szerint a mély tisztelet különleges jeleként szólítja őt a herceg „Csung atyámnak”.

 

**A kínai népi vallásosságban ősidők óta jelen volt a szellemekben, kísértetekben való hit. A legelső kísértet, a Li tartózkodási helyét az általam forrásul használt fordítók nem egyformán értelmezik. Itt Burt Watson és Martin Palmer értelmezését használtam. A Kuj a XVII. fejezet 8. részében is feltűnik, mint egylábú lény.

 

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 6.) Az élet teljes megértése

6. Az imádkozó* négyszögletesre vágott fekete köpenyében a disznóólhoz lépett és így szólt a disznókhoz:

-- Miért féltek a haláltól? Három hónap alatt felhizlallak benneteket. Aztán tíz napon át önmegtartóztatást gyakorlok, három napon keresztül böjtölök. Majd szétterítem a fehér nádszőnyeget és felfektetem mellsőtöket és hátsótokat a faragott áldozati állványra – ezzel minden rendben van, igaz?

Ám a disznók érdekeit nézve ezt mondta volna nekik:

-- Jobb volna, ha pelyvát és korpát adnék nektek, és ha itt tartanálak benneteket az akolban.

Ami őt illeti, szeretné továbbra is magasrangú hivatalnokként leélni életét, és szeretné, ha halála után díszes halottaskocsin, tollas koszorúkkal között vinnék a sírhoz. Ezzel ő nagyon is elégedett lenne, de a disznók szemszögéből nézve mindezeket elutasítaná. Miért gondolkodik ennyire máshogy a disznókkal kapcsolatban?

 

 

(*Ő vezette az ősöknek szóló áldozati szertartást.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 5.) Az élet teljes megértése

5. Tien Kaj-cse Csou állam hercegével, Vej-jel beszélgetett*, aki ezt mondta neki:

-- Hallom, hogy mestered, Csu Hszien tanulmányozza az életet. Te a társaságához tartozol, mit hallottál tőle ezzel kapcsolatban?

Tien Kaj-cse így válaszolt:

-- Mit kellett volna hallanom a mestertől? Hiszen én csak a kertjét seprem és őrzöm kapuját.

-- Ne szerénykedj, Tien mester! Szeretnék erről többet hallani.

-- Hallottam a mester egy mondását – felelte Tien Kaj-cse -: „Aki jól táplálja az életet, az olyan, mint a pásztor. Figyeli a lemaradó bárányokat és visszatereli a többihez.”

-- Ez mit jelent? – kérdezte Vej herceg.

-- Lu államban élt San Pao – kezdte válaszát Tien Kaj-cse – A hegyek között lakott, csak vizet ivott és más emberektől eltérően ő nem törekedett haszonszerzésre. És bár hetvenéves volt, még mindig egy kisgyerek tulajdonságaival bírt. Szerencsétlenségére egy napon találkozott egy éhes tigrissel, aki megölte és felfalta őt. Aztán ott volt Csang Ji. Nem létezett olyan gazdag és befolyásos család, akiket ne iparkodott volna felkeresni fényűző házaikban [, hogy tiszteletét tegye náluk]. Amikor negyvenéves lett, lázas beteg lett és meghalt. San Pao táplálta bensőjét és egy tigris megette a külsőjét. Csang Ji táplálta a külsőjét és a betegség megtámadta a bensőjét. Mindketten elmulasztották visszaterelni a lemaradóikat.

Konfuciusz mondta: „Ne vonulj vissza magadat elrejtve, ne lépj elő magadat csillogtatva; állj középen szilárdan! Aki ezt a három szabályt követi, annak tökéletes lesz a hírneve. Mindenki tart az utazás veszélyeitől, így amikor meghallják, hogy tízből egy utazót megöltek, apák és fiúk, idős és fiatal testvérek figyelmeztetik egymást, hogy legyenek óvatosak és csak fegyveres kísérettel induljanak útnak. Ez bölcs dolog, ugye? Ám létezik olyan veszély is, aminek alvómatracukon vannak kitéve az emberek vagy mialatt esznek és isznak. De ők nem értik a figyelmeztetést, ami pedig nagy hiba**!

 

(*A szereplőkről nincs bővebb információ, nem tudni, hogy pontosan kik ők.

 

**Ezek a tevékenységek a test táplálásának tűnnek, de valójában károsítják az életet.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 4.) Az élet teljes megértése

4. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz*:

-- Amikor egyszer a Csang San-öblön keltem át, hajónkat a révész szinte természetfölötti ügyességgel kormányozta. Megkérdeztem tőle: „Megtanulható-e ez a bámulatos kormányzás?” Az válaszolta: „Természetesen. Egy jó úszó hamar képes elsajátítani. De ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat.” Megkérdeztem tőle, hogy mit ért ezalatt, de nem válaszolt rá. Megkérdezhetlek téged, hogy mit jelent ez?

-- „Egy jó úszó hamar képes elsajátítani", mert ő elfelejtkezik a vízről – kezdte válaszát Konfuciusz – „Ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat”, mert ő akként tekint a vízre, mintha szárazföld lenne. És ha egy hajó felborul, az neki olyan, mintha egy kordé dőlne fel. A tízezer dolog akár egyszerre felborulhat és feldőlhet közvetlen az orra előtt anélkül, hogy hatnának szív-elméjére. Bármerre is megy, nyugalomban van.

Aki egy cserépdarab megnyeréséért vesz részt egy íjászversenyen, minden ügyességét latba vetve lő. Ha egy díszes övcsatért versenyez, akkor idegesen céloz. És amikor valódi arany a tét, teljesen összezavarodik. Az íjász képessége mindhárom esetben ugyanaz, de mivel egyik tét többet jelent számára, mint a másik, hagyja, hogy a külsőségek elvonják figyelmét. Aki túl sok figyelmet szentel a külsőségeknek, ügyetlenné válik belül.

 

 

(*Ez a rész apró változtatással szintén megtalálható a Lie-ce II. fejezet 8. részében.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 3.) Az élet teljes megértése

3. Konfuciusz éppen Csu államba tartott, amikor egy erdő mellett haladt el*. Ott egy púpos embert pillantott meg, aki kabócákat fogott egy hosszú ragacsos bottal. Olyan könnyedén tette ezt, mintha kézzel kapta volna el őket. Konfuciusz rácsodálkozott:

-- Milyen ügyes vagy! Van ennek valami különleges módja?

-- Igen, van – felelte a púpos – Az első öt vagy hat hónapban két labdával gyakoroltam az egyensúlyozást. Amikor már nem estek le a bot végéről, tudtam, hogy alig lesz néhány kabóca, amit nem tudok megfogni. Aztán három labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy minden tíz kabócából kilencet képes leszek megfogni. Aztán öt labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy olyan könnyen gyűjtöm majd be őket, mintha kézzel kapkodnám össze. Úgy tartom a testem, mintha egy merev fatörzs lenne és úgy nyújtom ki karjaimat, mintha száraz ágak volnának. Nem számít, milyen hatalmas az Ég és Föld vagy milyen sok a tízezer dolog, én nem figyelek másra, csak a kabóca szárnyaira. Nem fordulok semerre, nem hajlok el egyik oldalra sem, és nem figyelek a tízezer dologra, csak a kabóca szárnyaira. Miért is ne sikerülne elkapni őket?

Konfuciusz tanítványai felé fordult és így szólt:

-- Akarata osztatlan, szelleme összpontosított. Ez a púpos nemes ember tanítása.

 

 

(*Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 10. részében is olvasható.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)