(XIV. 8.) Az Ég körforgása

 

8. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz: -- Tanulmányoztam a Hat klasszikust – a Dalok könyvét, az Írások könyvét, a Szertartások feljegyzéseit, a Zene könyvét, a Változások könyvét és a Tavaszok és őszök krónikáját – és betéve tudom a tartalmukat.¹ Ám hiába jártam hetvenkét különböző uralkodónál velük, kifejtve az előző királyok módszereit és világossá téve azt az ösvényt, amit a Csou-és Sao-hercegek tapostak, egyetlen uralkodó sem mutatott érdeklődést iránta. Milyen nehéz meggyőzni az embereket, és milyen nehéz világossá tenni a Tao-t számukra!

-- Szerencse, uram, hogy nem találkoztál olyan uralkodóval, aki a régi módszerek szerint akarná irányítani a világot – válaszolta neki Lao Ce - A Hat klasszikus az előző királyok lábnyomai, de ők már nem mondhatják el, hogy hogyan taposták ki azt. Amit te kifejtesz, uram, azok csak maguk a lábnyomok. Bár a nyomokat lábbelik hozzák létre, de a nyomok nem maguk a lábbelik.

A fehér kócsag merően, pislogás nélkül néz társára, ami által meg is termékenyíti.  A hím rovar a levegőben fent zümmögve termékenyíti meg a nőstényt, aki alatta zümmög a levegőben. A léi nevű lény hím és nőstény is egyszerre, így önmagát képes megtermékenyíteni. A veleszületett természetet nem lehet megváltoztatni, sem pedig a sorsot átalakítani. Nem lehet megállítani az időt, és a Tao elé sem lehet gátat vetni. Ha valaki eléri a Tao-t, mindent megvalósíthat. Ha valaki elveszíti a Tao-t, semmit nem tud megvalósítani.

[E beszélgetés után] Konfuciusz három hónapig ki sem mozdult otthonából, majd újra elment Lao Tan-hoz.

-- Végre rátaláltam! – mondta Lao Tan-nak – A varjak tojásból keltik ki fiókáikat, a halak ikrákat raknak, a vékonyderekú darazsak átalakulással fejlődnek, amikor pedig egy újszülött világra jön, az idősebb testvére bömböl. Már régóta nem követtem az átalakulás folyamatát. És aki régóta nem követi az átalakulás folyamatát, az hogyan is alakíthatna át más embereket?

Lao Ce elismerően bólintott:

-- Nagyszerű, Csiu, végre rátaláltál.

 

(¹Természetesen ez a beszélgetés is a fantázia szüleménye. A Tavaszok és őszök krónikája Konfuciusz halálának évében, i.e. 479-ben fejeződött be, tehát ő maga nem olvashatta művet teljes valójában. Ahogyan a XIII. fejezet 7. részének lábjegyzetében írtam, a hatodik klasszikus, a Zene könyve a Csin-korban elveszett.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIII. 7.) Az Ég útja

 

7. Konfuciusz nyugat felé indult, hogy a Csou uralkodói ház könyvtárában helyezze el írásait.¹ Indulása előtt [egyik tanítványa,] Ce-lu azt tanácsolta neki:

-- Úgy hallottam, hogy a királyi gyűjtemény őrzője egykor Lao Tan volt, aki már visszavonult, és otthon él. De ha írásaidat a könyvtárba szeretnéd betenni, uram, akkor látogasd meg őt, és próbáld meg a segítségét kérni.

-- Ez jó ötlet - válaszolta Konfuciusz. El is ment Lao Tan-hoz, aki azonban elutasította kérését. Hogy meggyőzze őt, Konfuciusz idézni kezdett a Tizenkét klasszikusban leírt nézeteiből.² Egy idő után Lao Tan közbevágott:

-- Amit mondasz, az hosszú és homályos. A lényeget szeretném hallani!

-- A lényeg az emberség és az igazságosság – válaszolt Konfuciusz.

-- Megkérdezhetem, hogy vajon az emberség és igazságosság az ember veleszületett természetéhez tartozik (xing-hszing)? – érdeklődött Lao Tan.

-- Természetesen – felelte Konfucius – Ha a nemes ember híján van az emberségnek, akkor nem tud kiteljesedni. Ha híján van az igazságosságnak, az olyan, mintha meg sem született volna. Tehát az emberség és igazságosság valóban az ember veleszületett természetéhez tartozik. Mi más is lehetne?

Lao Tan tovább érdeklődött:

-- Megkérdezhetem, hogy te mit értesz emberség és igazságosság alatt?

-- Az emberség és igazságosság nem más, mint a szív-elmében érzett, minden dolog iránti kedvesség, egyetemes szeretet és önzetlenség

-- Ah! – kiáltott fel Lao Tan – Milyen zavarosak a szavaid!  ’Egyetemes szeretet’– ez inkább valami homályos és eltúlzott kifejezés, nemde? És az ’önzetlenségre’ való törekvés pedig valójában önzés.³ Uram, ha azt szeretnéd, hogy az Égalatti ne veszítse el valódi vezetőit, akkor figyeld meg az Eget és a Földet, amint természetüknél fogva állandóak; a Napot és a Holdat, amint természetüknél fogva ragyognak; a csillagokat és bolygókat, amint természetüknél fogva megtartják sorrendjüket és útjukat; a madarakat és vadállatokat, amint természetüknél fogva fajtájukkal élnek; a fákat és bokrokat, amint természetüknél fogva felfelé növekednek. Neked, uram, csak meg kell valósítani tetteidben az erényt (de), követni a Tao-t, és máris ott leszel, ahová igyekszel. Minek ennyire erőltetni az emberséget és igazságosságot? Olyan ez, mintha dobot verve keresnél egy elveszett gyermeket [, aki a zajtól megriadva még messzebbre szalad]. Ah, uram, csak összezavarod az ember veleszületett természetét!

(¹James Legge azt feltételezi, hogy Konfuciusz a munkáinak sikertelenségét látva be akarta tenni a királyi könyvtárba írásait, hogy ne vesszenek el, és hogy a későbbi korok tanítóinak rendelkezésére álljanak, akik elismerés terén szerencsésebbek lesznek, mint ő.

 

²Nem igazán lehet tudni, hogy pontosan mi ez a „Tizenkét klasszikus”. Burton Watson azt írja, hogy többféle feltételezés szól arról, hogy mit takarhat ez a kifejezést. Van olyan, aki szerint a Hat klasszikus a hat Konfuciusznak tulajdonított mű és a hozzájuk tartozó másik hat kommentár, míg mások azt mondják, hogy esetleg a Tavaszok és őszök krónikájára utal, amelyik Lu állam tizenkét hercegének uralkodását írja le i.e. 722-től i.e. 479-ig. {Jelenleg, amikor a konfucianizmus kanonikus műveiről beszélnek, akkor Öt klasszikusról tesznek említést, azonban eredetileg létezett még egy klasszikus, a Zene könyve, amelyik a Csin-korban (i.e. 221- i.e. 206) elveszett. Azonban ezt a művet éppen úgy nem írhatta Konfuciusz, mint ahogyan az eredeti Öt klasszikus egyikét sem}.

 

³James Legge ezt úgy kommentálja, hogy az önzetlenség, mint olyan, nem veleszületett természete az embernek.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)