(X. 2.) Feltört utazóládák

2. Ezért folytassuk tovább. Akit általában bölcsnek neveznek, az ténylegesen nem olyasvalaki, aki összegyűjti a dolgokat egy erős vagy egy kiváló tolvaj számára? Akit általában bölcs embernek neveznek, az ténylegesen nem egy erős vagy egy kiváló tolvaj számára őriz meg dolgokat? Miért gondolom így?

Régen Kuan Lung Feng-et lefejezték, Pi Kan szívét kivágták, Csang Hung testét felhasították, Vu Ce Hszü testét hagyták megrohadni¹. Mind a négy értékes ember volt, mégsem megmenekültek meg a szörnyű haláltól.

A rabló Csi bandájának egyik tagja azt kérdezte Csi-től:

-- Nekünk, rablóknak is van utunk (Tao)?

-- Van-e bármi, aminek ne lenne útja (Tao-ja)? Egy rabló bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy képes felbecsülni, hogy mennyi érték van egy házban. A bátorsága abban mutatkozik meg, hogy ő lép be elsőként egy házba. Az igazságossága abban mutatkozik meg, hogy ő távozik el utoljára. Az okossága abban mutatkozik meg, hogy képes felismerni azt, hogy a rablás kivitelezhető vagy sem. Az embersége pedig abban mutatkozik meg, hogy egyenlően osztja el a zsákmányt. Aki nem rendelkezik ezzel az öt tulajdonsággal, abból nem lehet jó rabló az Ég alatti világon.

Ebből a szempontból nézve a dolgokat, mint ahogyan egyetlen jó ember sem keletkezne anélkül, hogy el ne sajátítaná a bölcsek útját (azaz a bölcsek tanítását), ugyanígy a rabló Csi sem gyakorolhatná foglalkozását anélkül, hogy el ne sajátítaná a bölcsek útját. De az Ég alatt kevés a jó ember és sok a rossz. Így valójában a bölcsek kevés hasznot hoznak az Ég alatti világnak, és sok kárt okoznak.

Ezért mondják, hogy "Amikor az ajkak hiányoznak, akkor a fogak kihűlnek"; "Lu állam rossz bora vezetett Han-tan városának ostromához"; "A bölcsek születésekor keletkeznek a kiváló tolvajok"². Vesszőzzétek meg a bölcseket, engedjétek útjukra a tolvajokat, útonállókat, és akkor az Ég alatti világ kormányzása rendbe jön! Ha a források kiszáradnak, a völgyek kiüresednek; ha a dombok lekopnak, az árkok feltöltődnek. Ha a bölcsek kihalnak, nem keletkeznek többé kiváló tolvajok. Így az Ég alatti világ békés és gond nélküli lesz.

De amíg a bölcsek nem halnak ki, addig nem tűnnek el a kiváló tolvajok vagy rablók sem. Minél nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy bölcsek kormányozzák az Ég alatti világot, annál több hasznot gyűjtünk össze az olyanok számára, mint a rabló Csi. Ha vékával és szakajtóval mérünk, véka és szakajtó segítségével fognak lopni³. Ha mérleget és kétkaros mérőt használunk, mérleg és kétkaros mérő segítségével fognak lopni. Ha abakuszt és pecséteket használunk, abakusz és pecsétek segítségével fognak lopni. Ha emberséget és igazságosságot használunk a világ megjavítására, az emberség és igazságosság által fognak lopni.

Miből gondolom, hogy ez így van? Aki ellop egy övcsatot, azt kivégzik; aki ellop egy államot, abból herceg lesz. A hercegek pedig a kapuikon belül őrzik az emberséget és igazságosságot. Ez nem az emberség, az igazságosság és a bölcsek bölcsességének eltulajdonítása? Ezért aztán az emberek igyekeznek kiváló tolvajokká válni és nemesi rangra jutni, és ellopni az emberséget, igazságosságot, velük együtt eltulajdonítani a vékákból, szakajtókból, mérlegekből, kétkaros mérőkből, abakuszokból és pecsétekből származó összes nyereséget. Nem tartja vissza őket ettől sem a pompás hintó, sem a királyi korona, és nem rettenti el őket még a hóhér bárdja sem. Mindezzel a rabló Csi nyereségét gyarapítják. Ez pedig a bölcsek vétke.

(¹Az első kettőről a IV. fejezet 1. részében tett említést a könyv. Csang Hung az ókori Kína Su államának híres tudósa, asztronómusa és zeneelméletben jártas politikusa volt, akit i.e. 492-ben kivégeztek. Vu Ce Hszü-t i.e. 481-ben kényszerítette öngyilkosságra Vu királya.

 

²A második mondat értelme: Lu állam rossz bora felbőszítette Csu uralkodóját, aki ennek ellenére mégsem Lu államot, hanem Csao államot támadta, és ostromolta meg annak fővárosát, Han-tan-t.

 

³A hagyomány szerint Tien Cseng, akit Csi állam „tolvajának” nevez e fejezet szerzője, úgy kedveltette meg magát Csi lakosaival, hogy az átlagosnál nagyobb méretű edényekben osztotta a gabonát az embereknek, amikor azonban a gabona adót szedte be, akkor átlagos méretűeket használt. Elképzelhető, hogy erre utalt a fejezet szerzője.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(X. 1.) Feltört utazóládák

 

1. Ha valaki meg akarja akadályozni azt, hogy tolvajok feltörjék utazóládáit, kikutassák táskáit vagy felfeszítsék szekrényeit, akkor köteleket, zsinórokat, zárakat és reteszeket használ. A közvélekedés ezt nevezi bölcsességnek. De miközben azon aggódik, hogy vajon a kötelek, zsinórok, zárak és reteszek elégségesnek bizonyulnak-e, jön egy erős tolvaj, aki hátára veszi a szekrényt, felkapja a ládát, vállára teszi a táskát, és elszalad velük. Ebben az esetben ez az ember, akit bölcsnek neveztek, ténylegesen nem tett mást, mint összegyűjtötte dolgait egy erős tolvaj számára.

Megpróbálom elmagyarázni, hogy mire gondolok. Az az ember, akit általában véve bölcsnek neveznek, valójában nem inkább egy erős tolvaj számára gyűjti össze dolgait? Az az úgynevezett bölcs valójában nem inkább egy erős tolvaj részére őrzi meg dolgait?

Miből feltételezem ezt? Régen Csi államban az egymással szomszédos települések mindegyikéből láthatták egymást, és hallhatták egymás kakasainak kukorékolását és kutyáinak ugatását. A terület, ahová felállították hálóikat [, hogy vadakat és halat fogjanak], és a föld, amit felszántottak és megműveltek, nagyobb volt, mint kétezer négyzet li¹. A négy határán belül templomokat építettek az ősöknek, vagy föld és gabona oltárokat emeltek. A városaik, kisvárosaik, falvaik kormányzása a bölcsek törvénye szerint történt. Aztán egyik reggel Tien Cseng megölte Csi uralkodóját, és ellopta egész államát². De vajon csak az államát lopta el? Vele együtt ellopta a törvényeket is, amiket a bölcsek örökül hagytak. És bár ezáltal Tien Cseng megérdemelte, hogy tolvajnak és rablónak nevezzék, mégis olyan biztonságban élhetett, mint Jao és Sun. A kisebb államok nem merték elítélni, a nagyobb államok nem merték megtámadni, így családja tizenkét generáción keresztül uralkodott Csi állam fölött³. Akkor hát nem az történt, hogy ez az ember nem csupán Csi államot lopta el, hanem azzal egy időben a bölcsek törvényeit is, amiket aztán arra használt, hogy megőrizze önnön tolvaj és rabló személyét?

 

(¹1 li körülbelül 500 méter.

²Ezt az eseményt Konfuciusz: Beszélgetések és mondások című művében(XIV. 22.) is megemlítik, az elkövető teljes neve Tien Csen Cseng Ce vagy Cseng Heng. Bár ez az esemény i.e. 481-ben történt, a Tien-ház csak i.e. 386-ban váltotta fel teljesen a régi uralkodóházat Csi államban.

 

³Ahogy írtam az előző lábjegyzetben, a régi uralkodóház leváltása i.e. 386-ban történt, és Csi államot i.e. 221-ben a nagyobb államok közül utolsóként kebelezte be a hatalmas nyugati szomszéd, Csin/Qin állam. Így a fordítók és kommentátorok közül senki nem tudja kielégítően elmagyarázni, hogy hogyan jött ki ebből a 165 évből a 12 generáció, de feltehetőleg másolási hibából következik.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Victor H. Mair: Wandering on the Way (angol nyelven)