(XII. 9.) Ég és Föld

 

9. A mester (Konfuciusz) így szólt Lao Tan-hoz:¹

-- Vannak emberek, akik úgy követik a Tao-t, mint egy törvényt. [Kijelentik] ezt lehet, ezt nem lehet, ez ilyen, ez nem ilyen. A vitázók erre azt szokták mondani: „Olyan egyértelműen meg tudjuk egymástól különböztetni a ’keményt’ és a ’fehéret’, mintha az égen függenének”. Nevezhetjük-e az ilyen embert bölcsnek?

-- Az ilyen ember olyan - válaszolta Lao Tan –, mint egy munkáját végző szolga vagy mesterember. Csak fárasztja testét, nyugtalanná teszi szív-elméjét. A kutya pórázon végzi, mert képes patkányt fogni, míg a majmot ügyessége miatt hurcolják el a hegyi erdőkből. Csiu, elmondom neked azt, amit nem vagy képes meghallani, és amiről beszélni sem tudsz. Se szeri, se száma azoknak, akiknek van fejük és lábuk, de nincs szív-elméjük és fülük. Ugyanakkor nem találni olyat, aki testtel rendelkezik, ám azzal egyidejűleg alaktalan és formátlan is lenne. A [dolgok] haladása egyben megállás, a halála élet is, a pusztulása pedig keletkezés is, bár ők maguk ezt nem képesek felfogni. Ha az ember elfelejtkezik a dolgokról, és elfelejtkezik az Égről, akkor azt mondják, hogy elfelejtkezik önmagáról. Aki elfelejtkezik önmagáról, arról pedig azt mondják, hogy belépett az Égbe.

(¹Vannak olyan fordítók, akik már itt, az elején Konfuciusznak írják a "mester" szót, de az eredeti szövegben csak ennek a résznek a közepén nevezik néven Konfuciuszt (Csiu).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 8.) Ég és Föld

 

8. A nagy kezdet idején csak a nem-levés (nem-megnyilvánulás) volt. Nem volt levés (megnyilvánulás) és nem volt név. Ebből keletkezett az Egy. Volt az Egy, de alakkal nem rendelkezett. Az Egyből születtek meg a dolgok, és tőle kapták azt, amit úgy nevezünk, hogy erény (de). De még nem alakult ki az alak, még nem volt szétválás. Ezt nevezzük sorsnak. Állandó kavarodás és váltakozás közepette megszülettek a dolgok, és ahogy növekedtek, kialakult a közöttük lévő különbség. Ezt nevezzük testi alaknak. A testi alakban lakozik a szellem, és mindegyiknek megvan a saját jellemzője és korlátja. Ezt nevezzük veleszületett természetnek. Aki ápolja veleszületett természetét, visszatérhet az erényhez. Amikor az erény eléri legmagasabb fokát, ugyanazzá válik, mint a kezdet. Mivel ugyanazzá válik, mint a kezdet, ezért üres lesz. Mivel üres, ezért mindent átölel. Olyasmi ez, mint összezárt csőrű néma csiripelés, mint Éggel és Földdel való egybefonódás. Ez az egybefonódás homályos; butaságnak vagy zavarodottságnak tűnhet. Ezt hívják rejtett erénynek. Ugyanaz, mint a nagy alámerülés [az események természetes folyamába].

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 7.) Ég és Föld

 

7. Amikor Jao kormányozta az Ég alatti világot, Po-cseng Ce-Kao-t nevezte ki egyik hercegének.¹ Később, mikor Jao átadta trónját Sun-nak, és Sun továbbadta Jü-nek, Po-cseng Ce-Kao lemondott méltóságáról, és földműveléssel kezdett foglalkozni. Amikor Jü meglátogatta őt, Po-cseng Ce-Kao éppen kint szántott a földjén. Jü odasietett hozzá, a legalázatosabb testtartással megállt előtte, és így szólította meg:

-- Uram, régen, amikor még Jao kormányozta az Ég alatti világot, kinevezett téged egyik hercegének. Aztán Jao átadta a trónját Sunnak, és Sun továbbadta nekem, te, uram, lemondtál méltóságodról, és inkább földművelő lettél. Bátorkodom megkérdezni, hogy miért?

-- Régen – válaszolta Ce-Kao -, amikor még Jao kormányozta az Égalattit, nem osztogatott jutalmat, az emberek mégis keményen dolgoztak. Nem büntetett, az emberek mégis tisztelettudóan viselkedtek. Uram, te jutalmazol és büntetsz is, az emberek mégsem jók. Az erény romlásnak indult, és mostantól a büntetések érvényesülnek majd. Az elkövetkező korok zűrzavara innen kezdődik. Jobb, ha útnak indulsz, uram, és nem zavarsz a munkámban! Majd hátra sem pillantva, serényen tovább folytatta a szántást.

(¹James Legge olyan legendákra hivatkozik, amelyek úgy tartják, hogy Po-cseng Ce-Kao herceg Lao Ce előző életének egyik inkarnációja.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)