10. Zsan Csiu megkérdezte Konfuciusztól:
-- Tudhatjuk-e, hogy mi volt az Ég és Föld létezése előtt?
-- Igen – válaszolta Konfuciusz - Ugyanaz a múltban, mint a
jelenben.
Zsan Csiu nem kérdezett egyebet, csak elment. Ám a következő
nap újra megjelent Konfuciusznál és így szólt hozzá:
-- Tegnap azt kérdeztem tőled, hogy „Tudhatjuk-e, hogy mi
volt az Ég és Föld létezése előtt?” És te, mester, azt válaszoltad, hogy „Igen.
Ugyanaz a múltban, mint a jelenben”. Tegnap még úgy véltem, hogy ezt teljesen
értem, de mára összezavarodtam. Megkérhetlek, hogy fejtsd ki válaszod?
-- Tegnap még úgy vélted, hogy teljesen érted szavaimat,
mert a szellemed fogta fel először azokat. Mára összezavarodtál, mert nem a
szellemeddel törekszel megértésre. Nincs múlt és nincs jelen. Nincs kezdet és
nincs vég. Vajon elképzelhető, hogy úgy legyenek gyerekek és unokák, hogy
nincsenek előttük az előző generáció gyerekei és unokái?
Zsan Csiu nem felelt. Konfuciusz folytatta:
-- Nem is kell válaszolnod! A halált nem kelthetjük életre élettel, és az életet nem tehetjük holttá a halállal. Egymásra vár-e élet és halál? Azonban létezik valami, ami mindkettőt megtestesíti és egységbe foglalja. Van-e olyan dolog,
ami Ég és Föld előtt is megvolt? Ugyanis az, ami a dolgokat dolgokká teszi, önmaga
nem dolog. Egyetlen keletkezett dolog sem előzhet meg semmilyen más dolgot,
mert már előtte is léteztek dolgok, és azok előtt szintén léteztek dolgok. És
így tovább vég nélkül. A bölcs mások iránti szeretete éppen ugyanilyen vég
nélküli1.
(1James Legge úgy véli, hogy ennek a legutolsó
mondatnak az értelme teljesen homályos és bizonytalan a szöveg többi részének
fényében.)
