A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nemes ember. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nemes ember. Összes bejegyzés megjelenítése

(XX. 5.) A hegyi fa

 

5. Konfuciusz így fordult Ce Szang Hu-hoz:

-- Lu államból két alkalomból is elűztek. Szung államban kivágták azt a fát, ami alatt tanítottam, Vej államban még a nyomaimat is eltörölték, Sang és Csou fővárosaiban teljesen elszegényedtem, Csen és Caj között rám támadtak. Sok szerencsétlenségben volt részem. Rokonaim és társaim elsodródnak mellőlem, barátaim és követőim egymás után hagynak el. Miért történik ez?

Ce Szang Hu visszakérdezett:

-- Hallottál már arról a Lin Huj nevű emberről, aki elmenekült Csia államból? Eldobta ezer aranyat érő, hivatali rangját jelző jádekorongját, felkapta hátára a kisbabáját és sietve eltávozott. Megkérdezték tőle: „A pénz miatt csináltad ezt? De hiszen egy kisbaba nem ér annyi pénzt. Vagy a hivatali vesződség zavart? De hiszen egy kisbaba több vesződséggel jár. Miért dobtad el ezer aranyat érő jádekorongodat és miért a kisbabáddal a hátadon menekülsz?”

Lin Huj így válaszolt: „A jádekoronghoz a nyereség fűzött, ám a gyerekhez való kötődésemet az Ég rendelte el.” Amiket nyereség fűz össze, azok szétválnak egymástól, mihelyst szerencsétlenség, baj vagy veszedelem fenyegeti őket. Míg azok, amelyeknek kapcsolatát az Ég rendelte el, még inkább ragaszkodnak egymáshoz szerencsétlenség, baj vagy veszedelem esetén. Micsoda különbség van a ragaszkodás és a szétválás között!

Egy nemes ember (csün-je/junzi) barátsága olyan íztelen, mint a víz, a kis emberé (hsziao-zsen/xiaoren) viszont édes, mint az újbor. De a nemesember íztelensége odafigyelés, addig a kisember édessége nemtörődömség. Az a kapcsolat, ami ok nélkül keletkezik, ok nélkül fog megszakadni.

-- Tisztelettel elfogadom tanácsaidat – felelte Konfuciusz. Majd lassú, könnyed léptekkel otthonába indult. Felhagyott tanulmányaival, szétosztogatta könyveit, tanítványai nem jöttek többé, hogy hódolattal meghajoljanak előtte, de iránta való szeretetük nagyobb volt, mint azelőtt.

Egy másik alkalommal Ce Szang Hu ezt mondta még Konfuciusznak:

-- Amikor Sun a halálát érezte, ezekkel a tanácsokkal látta el Jü-t: „Jegyezd meg szavaimat! Ami a testet illeti, az a legjobb, ha követed a dolgok természetes folyását. Ami az érzelmeket illeti, az a legjobb, ha engedékeny vagy. Ha követed a dolgok természetes folyását, akkor nem fogsz elválni tőlük, ha engedékeny vagy, akkor nem fárasztod el magad. Amikor nem válsz el a dolgoktól és nem fárasztod el magad, akkor nincs szükséged arra, hogy felcicomázd testedet. És amikor nincs szükséged arra, hogy felcicomázd tested, akkor nem fogsz függeni az anyagi dolgoktól.”



Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 


(VIII. 4.) Összenőtt lábujjak


4. Megpróbálom elmagyarázni, hogy mire gondolok. A három dinasztia óta nem találni olyan embert az Ég alatt, aki ne változtatta volna meg veleszületett természetét (xing/hszing) különféle [külső] okok miatt. A kis emberek (hsziao-zsen/xiaoren) [anyagi] haszon érdekében áldozzák fel magukat; a nemes emberek (csün-ce/junzi) a hírnévért; a magas rangú tisztek a családjuk becsületéért; a bölcsek az Égalattiért. Bár ezeknek az embereknek eltérő a foglalkozásuk és eltérő a megbecsülésük, mindegyik egyformán kárt tesz veleszületett természetében, és mindegyik egyformán feláldozza magát.

Egy rabszolgafiú és egy szolgáló együtt legeltették a birkákat és együtt is vesztették el a nyájat. Amikor a fiút kérdőre vonták, azt mondta, hogy bambusztábláját olvasta. A szolgáló beismerte, hogy kockajátékot játszott. Bár ketten kétféle dologgal foglalatoskodtak, mégis mindketten egyformán elvesztették a nyájat.

Po-ji a dicsőségért halt meg a Sou-jang-hegység lábánál; a rabló Cse anyagi haszonért a Tung-ling csúcsán*. Bár különböző okok miatt haltak meg, mégis mindketten megrövidítették életüket, és kárt okoztak velük született természetükben. Ezek után dicsőíthetjük-e Po-ji-t és elítélhetjük-e a rabló Cse-t? Szerte a világon mindenhol nemes embernek (csün-ce) hívják azokat, akik az emberség és igazságosság nevében áldozzák fel magukat, és kis embernek (hsziao-zsen) azokat, akik nyereség és gazdagság nevében teszik ugyanezt**. Mindegyik ugyanúgy feláldozza életét, mégis az egyik nemes ember, a másik kis ember. A rabló Cse éppen úgy elpusztította életét és károsította veleszületett természetét, mint Po-ji. Akkor miért tennénk különbséget kettejük között azáltal, hogy az egyiket nemes embernek, a másikat pedig kis embernek nevezzük?

 

 


(*Po-ji a VI. fejezet 3. részében megemlített történelmi alak, akit a konfucianizmus nagyra becsült, míg a rabló Cse a kapzsiság és erőszak jelképe, akinek egy külön fejezetet szentel a Csuang-ce.

 


**Szintén a VI. fejezet 3. részében jelenik meg először a nemes ember (csün-ce) és a kis ember (hsziao-zsen) fogalma, amit Konfuciusz arra használt, hogy megkülönböztesse egymástól az erényes, erkölcsileg magasabb rendű és az ilyen életvitelre egyáltalán nem is törekvő embereket.)



Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven) 

            Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)