(XXIV. 12.) Hszü Vu-kuj

12. Nie Csüe összetalálkozott Hszü Jü-vel.¹

-- Hová mész? – kérdezte tőle.

-- Elmenekülök Jao elől.

-- Ezt hogyan érted?

-- Ez a Jao olyan buzgón gyakorolja az emberséget, hogy attól tartok, nevetségessé teszi magát az Égalatti előtt. A későbbi korokban pedig az emberek még egymást is felfalják miatta!² A népet nem nehéz összegyűjteni, ha szereted őket, hozzád húzódnak; ha gondoskodsz róluk, köréd gyűlnek; ha dicséred őket, buzgókká válnak; és ha azt teszed velük, amit gyűlölnek, szétszélednek. A szeretet és anyagi gondoskodás az emberség és igazságosság termékei. Az emberséget és igazságosságot csak kevesen adják fel, de annál többen jutnak előnyhöz e kettő által. Ezért az emberség és igazságosság gyakorlásában alig van belső egyezőség (hitelesség), sőt eszköze lesz a ragadozó kapzsiságnak.³ Ezért, amikor egyetlen ember döntései és szabályai akarják az Égalattit megjavítani, az olyan, mint mindent egyetlen pillantással próbálna mindent átlátni. Jao azzal tisztában van, hogy az érdemes emberek hasznosak az Égalatti számára, de azt nem ismeri fel, hogy ugyanakkor árthatnak is az Égalattinak. Csak azok érthetik ezt meg, aki kívül állnak az érdemesek birodalmán.

(¹Nie Csüe több részben szerepel. A XII. fejezet 5. részében Hszü Jü Jao-val folytat beszélgetést.

²A XIII. fejezet 2. részének végén is olvasható ez a mondat.

³A „belső egyezőség": XXIII. fejezet 8. rész, és a XXIV. 2. rész)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

 

(XXIV. 11.) Hszü Vu-kuj

11. Ce Csi-nek nyolc fia volt. Felsorakoztatta őket maga elé, és így szólt Csiu Fang Jin-hez:

-- Kérlek, elemezd a fiaim arcát, és mondd meg, hogy melyik a szerencsés!

-- Kun a szerencsés – válaszolta Csiu Fang Jin.

Ce Csi először megdöbbent, majd örömmel kérdezte:

-- Ez miben nyilvánul majd meg?

-- Kun ugyanazt az ételt fogja enni, mint az állam uralkodója, és ez így lesz élete végéig.

Erre könnyek törtek elő Ce Csi szeméből, és csalódottan kiáltott fel:

-- Mit tett a fiam, hogy ez lesz a végzete?

-- Ha valaki ugyanazt az ételt eszi, mint az állam uralkodója, az áldást hoz rokonságának mindhárom ágának, de leginkább saját apjának és anyjának¹ – válaszolta Csiu Fang Jin – De te, uram, amikor meghallottad ezt, könnyezni kezdtél. Ezzel elutasítod a szerencsét. A fiú szerencsés, de az apa szerint ez szerencsétlenség.

-- Jin, mit tudsz te ezekről a dolgokról? – kérdezte Ce Csi – Azt mondod, hogy Kun szerencsés lesz. De te kizárólag húsról és borról beszéltél, ami csak az orrát és a száját kényezteti. Honnan is tudnád, hogy ez hogyan fog bekövetkezni? Tegyük fel, hogy annak ellenére, hogy sosem voltam juhász, egy nőstény juh ellene meg házam délnyugati sarkában. És ugyanígy, annak ellenére, hogy sosem voltam vadász, egy fürjtyúk keltené ki fiókáit a délkeleti sarokban. Ha ezeket nem tekintenénk különösnek, akkor mit tekintenénk annak? Ahol a fiammal kóborolunk, az az Ég és a Föld. Örömünket az Égben keressük, táplálékunkat a Földtől kapjuk. Nem bonyolódunk bele világi ügyekbe, nem ügyeskedünk, nem különcködünk. Együtt haladunk Ég és Föld valóságával², és nem engedjük, hogy a külső dolgok felkavarjanak bennünket. A világ változásához alkalmazkodunk, nem pedig a társadalomtól elvárt módon cselekszünk. És most itt ez a világi jutalom! A különös jelek mindig különös tetteket jeleznek. Jaj, veszélybe fog kerülni! De ez nem az én hibám lesz és nem a fiamé; talán az Ég küldi majd. Emiatt könnyezem.

Nem sokkal ezután Ce Csi Jen államba küldte Kun-t, és a fiút az úton banditák ejtették foglyul. Ép állapotában nehezen tudták volna eladni rabszolgának, de megcsonkítva annál könnyebben.³ Ezért levágták a lábát, és eladták a fiút Csi államban. Végül Csu herceg utcáján lett kapuőr, így valóban húst evett élete végéig.⁴

(¹A rokonság három ágát az illető anyjának, apjának és feleségének rokonait jelentette.

²A XXIII. fejezet 8. részében szerepel ugyanez a szó, amit ott "belső egyezőségként" vagy "hitelességként" fordítottam. Itt szintén ez a szó szerepel, de ebben a szövegkörnyezetben azt a "kozmikus erőt" jelenti, amely a létezés valósága, tényszerűsége, a természet, a világegyetem éntől és mesterkéltségtől mentes működése.

³Nyomorékot szívesebben alkalmaztak kapuőrnek, mert az nem tudott elmenekülni.

⁴A tudósok vitatják, hogy valóban Csu hercegről lett volna szó. Vannak, akik szerint egy nemesember kapuőre lett, mások szerint egy hentesé.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

 

(XXIV. 10.) Hszü Vu-kuj

10. Amikor Konfucius Csu államba látogatott, Csu uralkodója bort szolgáltatott fel neki. Szun-su Ao is ott állt, kezében tartva boros kelyhét. Ji Liao, miután poharának tartalmát rituálisan a földre öntötte, így szólt:

-- Ó, a régi idők emberei ilyenkor beszédet mondtak!

Konfuciusz ekként válaszolt:

-- Hallottam szavak nélküli beszédről, bár én még sosem beszéltem erről. De most megteszem. Amikor Ji Liao hang nélkül labdákkal zsonglőrködött, két család közötti viszály szűnt meg. Amikor Szun-su Ao békésen pihent legyezőjével kezében, Jing férfiai eltették fegyvereiket. Bárcsak három lábnyi csőröm volna.¹

Amit ezek az emberek követtek, azt az út nélküli Útnak (Tao) nevezik, ahogyan érveltek, azt szavak nélküli érvelésnek nevezik. Ezért az olyan erény, ami összefonódik a Tao egységével, és az olyan beszéd, ami megáll a megismeréssel nem megismerhető előtt, maga a teljesség. A Tao egyesít, de erre az erény nem képes, és ami megismeréssel nem megismerhető, azt az érvelés nem képes kifejteni. Amikor neveket adunk a dolgoknak, éppen úgy, mint a konfuciánusok és mohisták teszik, annak rossz vége lesz. A tenger nem utasítja vissza azokat a forrásokat, amelyek kelet felé áramolva beleömlenek - ez a nagyság tökéletessége. A bölcs átöleli mind az Eget és Földet, könyörületességét kiterjeszti az egész Ég alatti világra, és senki nem tudja, hogy ki ő. Ezért az élete rang nélküli, a halála megtisztelő nevek nélküli. Nem gyűjtöget anyagi javakat, hírnevét sem alapozza. Őt úgy nevezik, hogy „nagyszerű ember”.

A kutyák nem amiatt jók, mert szépen ugatnak. Az embereket nem azért tartják bölcsnek, mert szépen beszélnek. Nagyszerűnek pedig végképp nem gondolják! Hiába véli magát valaki nagyszerűnek, attól még mások nem fogják őt nagyszerűnek tartani; akkor pedig még kevésbé, ha erényét mutogatja! Semmi sem tökéletesebb, mint Ég és Föld, de vágyták-e tökéletességüket? Aki felismeri ezt a nagy tökéletességet, az nem keresi. Nem veszít el semmit, és nem vet el semmit, nem cseréli fel magát a külső dolgokkal. Önmagához tér vissza, ezáltal kimeríthetetlen; követi az ősi tudást, de nem alkalmazza mereven. Ilyen tökéletes a nagyszerű ember valódi természete.

(¹Ez a történet a képzelet szüleménye. Szun-su Ao vízügyi mérnök és miniszter volt Csu államban. Jó pár évvel Konfuciusz születése előtt halt meg. A hagyomány szerint olyan jól kormányozta az országot, hogy Jing - Csu állam fővárosának – népe akkor is eltehette fegyverét, amikor a miniszter pihent. A XXI. fejezet 10. részének egyik főszereplője volt. Ji Liao legendás harcos és filozófus volt, szintén Csu államban. I.e. 478-ban az egyik herceg felkelést indított Csu királya ellen, aminek támogatására meg akarta nyerni Ji Liao-t. Ő azonban nem volt hajlandó csatlakozni hozzá. A felkelést hamar megbuktatták, a király visszatért a trónra. Ebben az esetben a labdákkal való zsonglőrködés a bizonytalanságot és veszélyt hivatott szimbolizálni. A három lábnyi csőr pedig a szavak nélküli, bölcs beszéd óhaját fejezi ki.

Innentől már a történet írója folytatja tovább.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

  

(XXIV. 9.) Hszü Vu-kuj

9. Nan-po Ce Csi előrehajolva ült székén, és az égre nézve finoman lélegzett. [Ekkor] Jen Csen Ce lépett be, és így szólt:¹

-- Mester, te rendkívüli vagy! Valóban meg tudod csinálni, hogy olyan legyen a tested, mint a kiszáradt csont, és a szív-elméd, mint a kiégett salak?

-- Régebben egy hegyi barlangban éltem – válaszolta Ce Csi - Egyszer Tien Ho eljött hozzám, és Csi állam népe háromszor is magasztalta őt ezért.² Előbb volt a hírnevem, emiatt hallott rólam. És előbb kínáltam eladásra azt, [amim volt], emiatt tudott megvásárolni. Ha nem mutattam volna meg azt, amim volt, honnan tudott volna róla? Ha nem kínálom fel eladásra, hogyan tudott volna megvásárolni?  Ó, mennyire sajnáltam azokat az embereket, akik elveszítik önmagukat! És sajnáltam azokat is, akik másokat szánnak. Azokat szintén sajnáltam, akik azokat szánják, akik másokat szánnak. De ettől azóta napról napra távolabb kerültem.

 

 

(¹Ez a néhány mondat szinte teljesen megegyezik a II. fejezet 1. részének elejével.

 

²Bár Csi államot i.e. 481 óta lényegében a Tien-törzs irányította, a névleges uralkodók a Csiang családból származtak. Tien Ho i.e. 386-ban lett a kinevezett uralkodó. Azért magasztalták őt az embereket, mert az elvonulásban élő Ce Csi bölcsességét elismerve tiszteletét tette nála.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way (angol nyelven)

 

 

 

(XXIV. 8.) Hszü Vu-kuj

8. Amikor Vu királya a Jangce folyón hajózott, megállt, hogy megmássza Majmok hegyét. Amikor meglátták őt a majmok, félelmükben mindent eldobtak, és bemenekültek a sűrű rengetegbe. Egy majom azonban ott maradt, és nem zavartatva magát ide-oda ugrándozott az ágak között, vakarózott, ügyességét mutogatva a királynak. Amikor a király rálőtt, a majom elkapta a sebesen repülő nyilat. A király elrendelte, hogy kísérői csatlakozzanak hozzá, és egyszerre lőjenek az állatra. Így a majmot elfogták és megölték. A király barátjához, Jen Pu Ji-hez fordulva ezt mondta:

-- Ez a majom ügyességét fitogtatva és gyorsaságában bízva, gőgösen mutogatta magát nekem. Ezért pusztult el így. Legyen ez figyelmeztetés számodra! Ó, sose mutatkozzon meg arcodon, hogy másokat lenézel!

Amikor Jen Pu Ji hazatért, Tung Vu tanítványa lett, hogy megtanulja, hogyan javítson arckifejezését. Feladta az élvezeteket, száműzte a kérkedést. Három évvel később az egész államban mindenki dicsérte őt.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 7.) Hszü Vu-kuj

7. Amikor Kuan Csung megbetegedett, Huan herceg meglátogatta őt.¹

-- Csung atyám – szólt a herceg –, nagyon beteg vagy. Sajnos, elkerülhetetlen, hogy megkérdezzem, ha a betegséged végleg rosszra fordulna, akkor kire bízzam az állam ügyeit?

-- Fenséged kire szeretné bízni? – kérdezte Kuan Csung.

-- Pao Su Ja megfelelő volna - válaszolta a herceg.

-- Ő nem lenne rá alkalmas. Őszinte, tiszta életet élő, erényes ember, emiatt kerüli azokat, akik nem olyanok, mint ő maga. És ha megtudja valakiről, hogy hibázott, azt sosem bocsátja meg neki. Ha ő igazgatná az államodat, még az uralkodót is irányítaná, az emberekkel pedig összetűzésbe keveredne. Ezzel rövid időn belül megsértené az uralkodót.²

-- Rendben, de akkor ki legyen az? – kérdezte a herceg.

-- Ha muszáj válaszolnom, akkor talán Hszi Peng megfelelő volna. Elfelejtkezik azokról, akik fölötte állnak, de nem felejtkezik el az alattvalókról. Szégyelli magát, mert nem olyan jó, mint a Sárga császár, és megértő azokkal, akik nem olyan jók, mint ő maga. Aki megosztja erényét másokkal, azt bölcsnek nevezik; aki megosztja gazdagságát másokkal, azt kiváló embernek hívják. Ha valaki arra használja a kiválóságát, hogy kiemelkedjen mások közül, akkor nem nyeri meg az embereket; de ha arra használja, hogy alárendelje magát másoknak, akkor megnyeri őket. Az ilyen ember megteheti, hogy nem vesz tudomást bizonyos állami ügyekről, és szemet huny bizonyos családi ügyek fölött.³ Ha muszáj válaszolnom, akkor talán Hszi Peng megfelelő volna.⁴

(¹Huan herceg a XIX. fejezet 7. részének főszereplője volt. Ez az itteni történet a Lie-ce VI. fejezetének 3. részében is megtalálható.

²Annak ellenére, hogy Kuan Csung és Pao Su Ja ifjúkoruk óta jóbarátok voltak, Kuan Csung mégsem őt ajánlja. A Lie-cében Kuan Csung nagy tisztelettel és szeretettel beszél barátjától, aki annak idején maga javasolta Huan hercegnek, hogy Kuan Csung legyen a vezető tanácsadó.

 ³A mondat lényege, hogy a taoista bölcset társadalmi szinten nem befolyásolja a hírnév, hatalomvágy, vagy világi ügyek. Egyéni szinten pedig nem érintik őt a családi pletykák, botrányok, pénzügyi nyereség. Így megválogathatja, hogy mit tart arra érdemesnek, hogy foglalkozzon velük.

⁴ Bár Huan herceg megfogadta a tanácsot, Hszi Peng alig tíz hónappal később szintén elhunyt. Ezután a herceg pont azt a három udvaroncot nevezte ki tanácsadónak, akiktől őt Kuan Csung óvta. Huan herceg alig két évvel élte túl Kuan Csung-ot. Halálakor olyan durva hatalmi harcok törtek ki, hogy a néhai uralkodó földi maradványait is csak több, mint két hónap múlva temették el, mert az üresen maradt palotában senki nem merte a holttestet koporsóba tenni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XXIV. 6.) Hszü Vu-kuj

6. Amikor Csuang Ce egy temetésen vett részt, akkor Huj Ce sírja mellett is elhaladt. Kísérői felé fordulva így szólt:

-- Volt egy ember Jing-ben (Csu állam fővárosában), akinek egy akkorka sárdarab került az orra hegyére, mint egy légy szárnya. Elküldetett Si asztalosmesterért, hogy távolítsa el onnan. Si, az asztalosmester szelet kavarva megpörgette szekercéjét, és maradéktalanul eltávolította a sarat a Jing-béli ember orráról anélkül, hogy megsebesítette volna azt. Az ember ezalatt zavartalanul álldogált. Jüan, Szung uralkodója, meghallotta ezt az esetet, és maga elé hívatva az asztalosmestert, ezt mondta neki: „Próbáld meg ugyanezt velem!” Azonban Si, az asztalosmester, azt válaszolta: „Szolgád valóban képes volt arra, hogy így szeleteljen, de az az anyag, amin dolgozott, már rég halott.” Mióta meghaltál, Huj mester, nekem sincsen anyagom, amin dolgozni tudnék. Már nincs senki, akihez beszélni tudnék.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)