(XXIV. 2.) Hszü Vu-kuj

2. [Egy másik alkalommal] Hszü Vu-kuj meglátogatta Vu herceget.

-- Uram – szólt hozzá a herceg -, már régóta a hegyi erdőkben élsz, makkot és gesztenyét eszel, hozzájuk vadhagymát, zöldhagymát, és teljesen elhanyagolsz engem. Most az idős kor hozott ide? Esetleg a húsételek és bor íze után sóvárogsz? Vagy talán áldást akarsz hozni föld-és gabonaoltáraimra?

Hszü Vu-kuj így válaszolt:

-- Szegénységben születtem, nagyuram, és sosem merészelnék húsételeidből enni vagy boraidból inni. Azért jöttem, hogy vigaszt nyújtsak neked.

-- Micsoda? – kiáltott felháborodottan a herceg – Miért kellene vigaszt nyújtanod nekem?

-- A szellemednek és testednek akarok vigaszt nyújtani – felelte Hszü Vu-kuj.

-- Mit értesz ezalatt?

-- Ég és Föld minden élőlénynek egyformán táplálékot nyújt – kezdte Hszü Vu-kuj – Aki magasabbra jut, az nem tekintheti magát előnyösebb helyzetűnek, aki alacsonyabban van, az nem tekintheti magát hátrányos helyzetűnek. Te, aki tízezer harci szekér kizárólagos ura vagy, arra használod helyzeted, hogy megkeserítsd birodalmad teljes népességét, és kényeztesd füled, szemed, orrod és szád. De a szellemed ebbe nem egyezik bele. A szellem szereti a harmóniát, és utálja a romlottságot. A romlottság pedig betegség. Azért jöttem, hogy vigaszt nyújtsak neked. Nagyuram, miért vagy ennek a betegségnek az áldozata?

-- Régóta szerettem volna találkozni veled, uram – mondta a herceg – Szeretném népemet szeretni, és az igazságosság segítségével szeretnék véget vetni a háborúnak. Ez elégséges?

-- Egyáltalán nem! – mondta Hszü Vu-kuj – A nép szeretetével kezdődik a nép ártalma. Ha pedig azért gyakorlod az igazságosságot, hogy véget vess a háborúnak, akkor háborút idézel elő. Ha ebbe az irányba indulsz, attól tartok, nem fog sikerülni. Minden szándékos erőfeszítés, hogy létrehozzunk valamit, amiről úgy véljük, hogy jó, az rossz eszköz. És bár az emberség és igazságosság által cselekszel, nagyuram, ez valójában álszentség. Egy forma új formát alakít ki; a megvalósítás dicsekvéshez vezet, a változás külső háborút eredményez.¹ Ne gyűjts seregeket tornyaid közé, nagyuram, ne legyenek gyalogos és lovas katonák palotád oltárainál. Ne tárolj [szív-elmédben] olyat, ami ellentétes azzal, amit nyerhetsz.² Ne arass győzelmet ügyeskedéssel; ne arass győzelmet összeesküvéssel; ne arass győzelmet harcban! Ha lemészárolod egy másik ország elöljáróit és köznépét, elfoglalod területeit, hogy tápláld saját személyes vágyaidat és szellemedet, akkor senki nem tudja, hogy az ilyen háborúban ki a jó, kinek van igaza, és hol a győzelem. Ha úgy érzed, nagyuram, hogy valamit mégis tenned kell, akkor fejleszd ki mellkasodban a belső egyezőséget, hogy válaszolhass az Ég és Föld valódi természetére, anélkül, hogy megzavarnád azt.³ Ezáltal az emberek megmenekülnek [az erőszakos] haláltól. Miféle háborúnak vetnél akkor véget, nagyuram?

(¹Egy formához vagy helyzethez való ragaszkodás mesterségesen létrehoz egy új formát vagy helyzetet, a sikerhez való ragaszkodás nagyképűséghez vezet, a változásra adott merev válaszok pedig a külvilággal való háborúságot eredményeznek.

²Itt nem csupán nyereségről van szó, hanem bármilyen egyéb eshetőségről, ami az embert váratlanul érheti. Vagyis fogadja el a változást, a sorsát, legyen az nyereség vagy veszteség.

³A XXIII. fejezet 8. részében már feltűnt a „belső egyezőség” kifejezés, ami a taoizmusban azt jelenti, hogy a belső érzéseink, gondolataink összhangban állnak a külvilág felé irányuló – szavakban, viselkedésben való – megnyilvánulásainkkal. Ebben a „belső egyezőségben” nincsen mesterkéltség, álszentség, nem idomul külső elvárásokhoz, szokásokhoz, tökéletes harmóniában áll a Taoval.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIV. 1) Hszü Vu-kuj

1. A remeteségben élő Hszü Vu-kuj Nü Sang közvetítésével találkozott Vej hercegével, Vu-val.¹ Vu herceg együttérző szavakkal köszöntötte Hszü Vu-kujt:

-- Uram, bizonyára megbetegedtél. Feltehetőleg megszenvedted a hegyi erdők kemény és fáradságos remetelétét, és csak ezért egyeztél bele abba, hogy szerény személyemet meglátogasd.

-- Inkább nekem kellene részvétet éreznem irántad – mondta Hszü Vu-kuj – Te miért is éreznél részvétet irántam? Nagyuram, ha beteljesíted az összes érzéki vágyad, és hagyod kiteljesedni a kedveléseidet és undorodat, akkor megbetegíted a veled született természet valódi formáját és a végzeted. De ha elfojtod vágyaidat, és elnyomod kedveléseidet és undorodat, akkor megbetegíted érzékszerveidet. Inkább én érzek részvétet irántad, uram. Te miért is éreznél részvétet énirántam?

Vu herceg megvetően nézett, és nem válaszolt. Nem sokkal később Hszü Vu-kuj így folytatta:

-- Nagyuram, engedd meg, hogy beszéljek neked arról, mit gondolok a kinézetük alapján a kutyákról. A [számomra] legértéktelenebb kutyák elkapják zsákmányukat, megtöltik gyomrukat, és megállnak. Ilyen a rókák természete is. Az átlagos kutyák mintha mindig a Napot néznék.² A legjobbak viszont úgy viselkednek, mint akik elvesztették önmagukat. Ám a lovakat még jobban meg tudom ítélni, mint a kutyákat! Amikor látok egy lovat, amelyik olyan egyenesen vágtat, mintha egy mérőzsinór mentén tenné, úgy kanyarodik, mintha egy kampó mentén tenné, vagy olyan pontosan fordul, mintha derékszögben vagy körvonalban tenné, akkor azt mondom, hogy az a királyság lova. De az nem az Égalatti lova. Az Égalatti lovának minden tehetsége [önmagától] teljes. Aggódónak, elveszettnek tűnik, mint aki elveszítette önmagát. Az ilyen ló messze vágtat, porfelhőt hagyva maga mögött, azt sem tudjuk, hogy merre van.

Ezt hallva Vu herceg elégedett nevetésben tört ki.

Amikor Hszü Vu-kuj kijött a hercegtől, Nü Sang ezt kérdezte tőle:

-- Uram, hogyan tudtál ilyen egyedülálló hatást gyakorolni uralkodónkra? Amikor én próbáltam őt valamiről meggyőzni, akkor a Dalok könyvére, az Írások könyvére, a Szertartások feljegyzéseire vagy a Zene könyvére utaltam vagy pedig az Aranylapokból és A hat titkos tanításból idéztem neki.³ Megszámlálhatatlan javaslatot tettem neki, amelyek régebben már kimagasló sikerekhez vezettek, mégsem mosolygott soha. Miről beszéltél neki, uram, hogy így felvidult tőle?

-- Csak azt mondtam el neki, hogy megjelenésük és viselkedésük alapján mit gondolok a kutyákról és lovakról – válaszolta Hszü Vu-kuj.

-- Csak ennyi? – kérdezte Nü Sang.

-- Nem hallottál még azokról, akiket Jüe államból száműztek? – érdeklődött Hszü Vu-kuj – Néhány nappal azután, hogy elhagyták szülőföldjüket, nagyon örültek, amikor találkoztak régi ismerőseikkel. Néhány héttel vagy hónappal később már annak is nagyon megörültek, ha olyasvalakivel találkoztak, akit csak látásból ismertek otthonról. És egy évvel később pedig már annak is nagyon örültek, ha olyannal találkoztak, aki csak úgy nézett ki, mintha a földijük lett volna. Minél több idő telt el száműzetésük óta, annál jobban vágytak földijeik után. Ez nem így szokott lenni? Amikor valaki a vadonba menekül, ahol egymásba gabalyodott tüskés bozótosok állják útját a menyétjárta apró ösvényeken, ahol ürességben és elszigeteltségben él hosszú időn át, már annak is megörvend, ha emberi lépteket hall. Hát még akkor hogyan megörülne, ha saját testvére vagy rokona beszélne és nevetne mellette! Milyen régen volt már, hogy egy igaz ember beszélt és nevetett uralkodónk mellett!

(¹Nü Sang volt Vu herceg minisztere. Vu herceg a hatalmas Jin/Csin állam darabokra hullása során kialakult önálló Vej állam második uralkodója volt i.e. 396-370 között.

²Olyan büszkén tartják a fejüket.

³Az Aranylapok történelmi feljegyzéseket, népességnyilvántartási adatokat tartalmazó irat lehetett, amelyet arany-vagy fémlapokra véstek, hogy minél tovább fennmaradjon. A hat titkos tanítás (Liu tao) hadviselésről és kormányzási elvekről szóló mű, amelyet a hagyomány Csieng Ce-ja tábornoknak tulajdonít. Az előző négy pedig az „Öt klasszikus” négy műve, amelyből a Zene könyve, a hatodik, a Csin-dinasztia {i.e. 221-206} idején elveszett.)

 Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 12.) Keng-szang Csu

12. Ji, az íjász ügyesen eltalálta a legkisebb célpontot is, de ügyetlen volt a dicséretének elhárításában. A bölcs ügyes az Ég irányában, de ügyetlen az emberek irányában. Csak a tökéletes ember képes arra, hogy ügyes legyen az Ég irányában és az emberek irányában egyaránt. Csak a rovar tud rovar lenni, csak a rovar tud az Éggel összehangba kerülni. A tökéletes ember utálja az Eget, mert utálja az égi természetet az emberben.¹ És még inkább utálja az egyének felfogását az Égről és az emberiről.

Ha egy veréb Ji elé röppent, biztosan eltalálta, hiszen mestere volt az íjászatnak. Ha az egész Égalattit kalitkává alakította volna át, akkor egy veréb sem tudott volna elmenekülni. Ezért Tang kalitkába csalta Ji Jint, hogy a szakácsa legyen, és Mu herceg kalitkába csalta Po Li Hszi-t öt kos bőrét fizetve érte.² Ha nem azzal csalogatsz be valakit egy kalitkába, amit ő szeret, akkor az nem fog [önként] bemenni.

Akinek levágták a lábát, eldob minden szép ruhát, mert sem dicséret, sem szidás nem érinti már. Egy halálra ítélt bűnöző félelem nélkül mászik fel a legmagasabb hegycsúcsra is, mert maga mögött hagyta az élet és halál gondolatát. Aki nem viszonozza a kapott ajándékokat, az megfeledkezik másokról. Aki megfeledkezik másokról, az Ég-szerű emberré vált. Ha tisztelik őt, nem örül neki; ha szidják, nem lesz mérges, mert ő az Ég harmóniáján osztozik.

Amikor valaki haragot mutatva mégsem haragszik, akkor haragjában nem-harag mutatkozik. Amikor valaki cselekvést mutatva mégsem cselekszik, akkor cselekvésében nem-cselekvés mutatkozik. Aki lenyugvásra vágyik, annak le kell nyugtatnia életpáráját (csi); aki arra vágyik, hogy szellemi legyen, annak követnie kell szív-elméjét. Aki helyes cselekvésre vágyik, az engedelmeskedik az elkerülhetetlennek. Akik az elkerülhetetlennek engedelmeskedve cselekednek, azok a bölcsek Tao-ját követik.

(¹A rovarok természetesek, és önmaguktól olyanok, nem akarják tudatosan megvizsgálni vagy megérteni e természetességüket. A bölcs azt az Eget utálja, aminek emberi jelleget adnak, és azt az égi természetet utálja, amit emberek hirdetnek önmagukról.

²Tang, a Sang-dinasztia alapítója felismerte Ji Jin tehetséget, amikor az szakácsként dolgozott nála. A Csuang-ce a XXI. fejezet 6. részében említi Po Li Hszi-t, akit a legenda szerint öt kos bőréért váltott ki Mu herceg.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 11.) Keng-szang Csu

11. Ha valaki egy idegen lábára lép a piacon, azonnal elnézést kér a figyelmetlenségéért. Ha valaki a fivére lábára lép, gyengéden megsimogatja, és ha valaki a szülei lábára lép, akkor nem mond, és nem csinál semmit.¹ Ezért mondják: „A tökéletes szertartás nem tesz különbséget az emberek között; a tökéletes igazságosság nem tesz különbséget önmagunk és a dolgok között; a tökéletes bölcsesség nem tervezget; a tökéletes emberség nem részrehajló; a tökéletes bizalom visszautasítja az aranyat”.

Távolítsd el akaratod sürgető ösztönzéseit; vess véget szív-elméd tévelygéseinek; engedd el az erény terhét; tüntess el minden akadályt a Tao szabad folyása elől!

Dicsőség és gazdaság, elismerés és tekintély, hírnév és haszon – ez a hat ösztönzi az akaratot. Megjelenés és mozdulat, szépség és ékesszólás, felzaklatott életerő és szándék – ez a hat a szív-elme tévelygése. Undor és vágy, öröm és harag, gyász és boldogság – ez a hat az erény terhe. Elutasítás és közeledés, kapás és adás, tudás és képesség – ez a hat akadályozza a Tao folyását. Amikor ez a hat elemből álló négy csoport nem zaklatja a mellkasod, akkor egyenes leszel; amikor egyenes leszel, lenyugszol; amikor nyugodt leszel, átlátszóvá válsz; amikor átlátszóvá válsz, üres leszel; amikor üres leszel, nem-cselekvővé válsz; és mégsem lesz semmi, ami ne lenne megcsinálva.²

A Tao az erény uralkodója. Az élet az erény kisugárzása. A veleszületett természet az élet tartalma. A veleszületett természet mozgását cselekedetnek nevezik. A hamis cselekedetet hibának nevezik. A megértés összeköt, a megértés tervez. De a megértés, ami nem-értő, az olyan, mint egy oldalpillantás. Azt a cselekedetet, ami külső kényszerből történik, erénynek nevezik. Azt a cselekedetet, amiben semmi más nincs, mint én (azaz a valódi, belső természetünk), rendnek hívják. Bár nevükben (azaz meghatározásukban) ellentétesek, valóságtartalmuk megegyezik.

(¹Minél szorosabb kötelék fűzi össze az embereket, annál kevesebb udvariaskodásra van szükség.

²A Lao-ce 48. versében ez szerepel: „(…) s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (wu-wei). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni.”)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 10.) Keng-szang Csu

10. A régiek közül voltak olyanok, akiknek a tudása a legvégsőig eljutott. Mi volt ez a legvégső? Néhányuk azt gondolta, hogy kezdetben a dolgok még nem léteztek. Ez a legvégső, amit elértek, ehhez már semmit nem lehetett hozzátenni. Utána voltak olyanok, akik felismerték, hogy a dolgok léteznek. Úgy tekintették az életre, mint veszteségre, a halálra, mint visszatérésre. Ezáltal a megosztás létrejött. A következők között voltak olyanok, akik azt mondták: „Kezdetben volt a nem-levő. Később lett az élet, és amikor lett az élet, hirtelen lett halál. A nem-levőt tekintjük fejnek, az életet testnek, a halált a fenéknek. Ki tudja a levőt és a nem-levőt, életet és halált egynek tekinteni? Azzal barátok leszünk!”¹

Bár ez három különböző nézet, mégis ugyanahhoz a törzshöz tartozik. A Csao és Csing család tagjai, akik őseik vezetéknevét viselik, vagy a Csia család tagjai, akik birtokukról kapták vezetéknevüket sem azonosak, mégis mindannyian a Csu királyi családhoz tartoznak.

Az élet a homályból és sötétből keletkezik. Szétszóródik és darabokra hullik, azt mondják rá, hogy elmozdul [a megkülönböztetés állapotába]. Megkísérelhetjük azt, hogy beszélünk erről az elmozdulásról, de nem tudunk róla beszélni, és annak ellenére, hogy így van, nem érthetjük meg. Téli áldozáskor létezik a gyomor, léteznek a paták, amelyeket külön lehet választani, ugyanakkor mégsem lehet különválasztani [, mert mind a megszentelt állat részei]. Ha valaki megnéz egy házat, akkor körbejárja a hálókamrákat és az ősök szentélyét, de be fog tekinteni még az illemhelyre is. Ezáltal elmozdul a megkülönböztetés állapotába (azaz részekre bontja a ház egészét).

Szeretnék még mondani valamit erről az elmozdulásról. Az emberek az életet alapnak szokták tekinteni, a tudást pedig tanítónak. Ezt követve eljutnak a „helyes” és „helytelen” használatához. Ennek eredményeként kialakulnak „nevek”, és kialakulnak „valóságtartalmak”. Ezáltal mindenki döntőbírónak képzeli magát. Önmagukat állítják mások elé példaképül, és ezért még meghalni is készek. A hasznosságot bölcsességnek tekintik, a haszontalanságot hülyeségnek. Aki sikeres, az jóhírnévre tesz szert, aki vesztes, az szégyenben marad. A mai emberek, akik követik ezt a megkülönböztetést olyanok, mint a tücsök és a kis galamb, akik egyformák.²

(¹A bekezdés nagy része megtalálható a II.fejezet 5. és a VI. fejezet 9. részében.

²A tücsök és a kis galamb az I. fejezet 2.részében együtt neveti ki a hatalmas peng madarat.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIII. 9.) Keng-szang Csu

9. A Tao által minden dolog egy. Ennek a felosztása az valami másnak a kialakítása; ennek a kialakítása az valami másnak a pusztulása. Ami utálatos ebben a felosztásban az, hogy a felosztás előkészít; ami utálatos az előkészítésben, hogy van valami, amivel elő lehet készülni.¹ Ezért, ha valaki kimegy, és nem tér vissza, saját kísértetével találkozik. Ha kimegy, és elér valamit, akkor azt úgy mondják, hogy „elérte a halált”. Megsemmisül, de a lényege még létezik: éppen olyan, mint egy kísértet.² Csak amikor valaki az alak segítségével felfogja az alaktalant, akkor talál rá a nyugalomra.

A kimenetnek nincs gyökere, a bemenetnek nincs nyílása. Van valósága, de nincs tartózkodási helye; van folytonossága, de nincs kezdete vagy vége. Ami anélkül jön ki, hogy lenne nyílása, annak van valósága. Aminek van valósága, de nincs tartózkodási helye, az a tér (yu). Aminek van folytonossága, de nincs kezdete vagy vége, az az idő (zhou).³ Van élet, van halál, van kiáramlás, van bemenet. A kiáramlásban és a bemenetben nem látjuk az alakját. Ezt úgy hívják, hogy Ég kapuja. Az Ég kapuja nem-levő. A tízezer dolog a nem-levőből jön elő. A levő nem képes arra, hogy a levőt levővé tegye; egyértelmű, hogy a nem-levőből jön elő a levő. És csak a nem-levő a nem-levő. A bölcs ebben rejti el magát.

(¹A mondatot többféleképpen fordítják. Ennek az értelmezésnek a lényege, hogy ha felosztják a dolgokat, amelyek eredetileg egyek, akkor ezáltal létrejön az előkészítés, azaz tervezgetés, fontolgatás, ügyeskedés stb.

²Amikor valaki a Tao-t, és azon belül az egyet elhagyja, azaz „kimegy és nem tér vissza”, akkor végül is „megsemmisül, de a lényege még létezik”.

³A yu és zhou együtt alkotják a yuzhou-t, azaz az univerzumot vagy kozmoszt.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 8.) Keng-szang Csu

8.  Ha valaki a dolgokat úgy igazítja, hogy fenntartsa a testet; ha valaki elrejti az előre nem látható aggodalmakat azért, hogy a szív-elme élhessen; ha valaki tiszteli azt, ami belül van, és kiterjeszti másokra – ha valaki mindent így tesz, és mégis tízezer rossz érkezik hozzá, akkor az mind az Égtől jön, és nem az emberektől. De [ezek a bajok] nem tudják elpusztítani a teljességet, nem képesek belépni a szellem-toronyba. A szellem-torony fenntart, de nem tudja, hogy mit tart fenn, mert amit tart, az nem fenntartható.¹

Aki megnyilvánulása előtt nem találja meg magában a belső egyezőséget, annak minden megnyilvánulása helytelen lesz.² Elözönlik őt a külső hatások, és nem képes megszabadulni tőlük, így minden újabb megnyilvánulásában is hibázik majd. Ha valaki fényes nappal cselekszik rosszat, azt az emberek megragadják és megbüntetik. Ha valaki sötétben és titokban cselekszik rosszat, azt a szellemek megragadják és megbüntetik. Csak az lesz képes egyedül járni, aki világosan megérti az embereket és szellemeket egyaránt.

Aki a belsőre figyel, nem cselekszik a hírnévért. Aki a külsőre figyel, akaratát haszonszerzésre összepontosítja. Aki nem cselekszik hírnévért, akármilyen hétköznapi is, abból fény sugárzik. Aki akaratát haszonszerzésre összepontosítja, az nem más, mint kereskedő. Az emberek szemében csak egy lábujjhegyen pipiskedő, ám ő magát kimagaslónak véli. Aki belemerül a dolgokba, abba a dolgok túlságosan behatolnak. Aki viszont folyamatosan küzd a dolgokkal, az még saját magát sem tudja elfogadni. Akkor hogyan lenne képes másokat elfogadni? Aki nem képes elfogadni másokat, annak nem lesznek kapcsolatai. És akinek nincsenek kapcsolatai, az elvágja magát az emberektől. Nincs halálosabb fegyver, mint az akarat³ – még Mo-je bűvös kardja is elbújhat mellette. Nincs nagyobb rabló, mint a jin és a jang, akik elől Ég és Föld között semmi sem menekülhet. De nem a jin és jang rabolja meg az embert, hanem a szív-elméje teszi őket azzá.⁴

(¹Ahogyan már ITT írtam, a ’szellem-torony’ kifejezés a ’szív-elmére’, a szellemi értelem középpontjára utal. A mondat lényege, hogy a szív-elme, bár fenntart gondolatokat, érzéseket, ideológiákat stb., azért nem tudja, hogy mit tart fenn, mert nem ragadja meg őket, nem nevezi meg őket, hiszen ezek csak átmenetileg jelennek meg a szív-elmében. Mivel átmenetiek, ezért nem tarthatók fenn.

²"Belső egyezőség", vagyis az érzései, gondolatai és szavai, tettei összhangban állnak egymással, nincs közöttük ellentmondás.

³Az emberi akarat, amely ellentétes a Tao égi akaratával, és amely nem képes változni, a folyamatos változást befogadni, elfogadni.

 

⁴A szív-elme szubjektív látásmódja, én-központúsága nem képes elfogadni a jin és jang állandó, semleges váltakozását, amit egyfajta "rablásnak" tekinti.) 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven) 

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven) 

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)