(XXIV. 6.) Hszü Vu-kuj

6. Csuang Ce egy temetésen vett részt, amikor elhaladt Huj Ce sírja mellett. Kísérői felé fordulva így szólt:

-- Volt egy ember Jing-ben (Csu állam fővárosában), akinek egy akkora sárdarab került az orra hegyére, mint egy légy szárnya. Elküldetett Si asztalosmesterért, hogy távolítsa el onnan. Si, az asztalosmester szelet kavarva megpörgette fejszéjét, és maradék nélkül eltávolította a sarat anélkül, hogy megsebesítette volna az orrát. A Jing-ből való ember ezalatt zavartalanul álldogált. Jüan, Szung uralkodója, meghallotta ezt az esetet, maga elé hívta Si asztalosmestert, és azt mondta neki: „Próbáld meg ugyanezt velem!” Azonban Si, az asztalosmester, azt válaszolta: „Szolgád valóban képes voltam így szeletelni, de az az anyag, amin én dolgoztam, már rég halott.” Mióta meghaltál, Huj mester, nekem sincsen anyagom, amin dolgozni tudnék. Már nincs senki, akihez beszélni tudnék.

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIV. 5.) Hszü Vu-kuj

5. Csuang Ce így szólt:

-- Tegyük fel, hogy egy íjász véletlenül telibe talál anélkül, hogy célozna. Ha emiatt őt ügyes íjásznak neveznénk, akkor tulajdonképpen bárki az egész világon Ji, a híres íjász lehetne. Kijelenthetjük-e ezt így?

-- Igen – felelte Huj Ce.

-- Tegyük fel, hogy az egész Égalattiban nem léteznének általánosan elfogadott igaz tények. Ha emiatt minden egyes ember azt fogadná el igaznak, amit ő annak gondol, akkor a világon mindenkiből Jao lehetne. Kijelenthetjük-e ezt így?

-- Igen - felelte Huj Ce.

-- Nagyszerű. Itt van most ez a négy iskola: a konfuciánusok, a mohisták, Jang és Ping követői.¹ Ha ezekhez hozzáadjuk a te iskoládat is, mester, akkor az velük együtt ötöt tesz ki. Melyik nézet az igazi vajon? Vagy talán olyasmi ez, mint Lu Csü esete? A tanítványa ezt mondta neki: „Mester, megragadtam a Tao-dat. Télen tüzet tudok gyújtani az üst alatt, nyáron pedig jeget tudok készíteni.” Lu Csü ezt válaszolta rá: „Ez csak annyi, hogy jang elemmel jangot hívsz életre, és jin elemmel jint. Ez nem az, amit én Tao-nak hívok. Megmutatom az én Tao-mat!” Felhangolt két citerát, majd fogta mindkettőt, és az egyiket a külső csarnokban, a másikat egy belső szobában helyezte el. Amikor megpengette a kung hangot az egyik citerán, ugyanaz a hang hallatszott a másikon is; amikor a csiao hangot pendítette meg, akkor a másikon is ugyanaz hangzott. Azért, mert a két citera egyformán volt hangolva. De tegyük fel, hogy valaki az egyik húrt úgy hangolja át, hogy az öt alaphang egyikének sem felel meg. Amikor megpendíti ezt a húrt, akkor mind a huszonöt húr megrezdül. Bár ezek csak egyszerű hangok, nem pedig [ember alkotta] zenei dallamok, mégis a zenei dallamok ura irányítja a többi húr hangját is.² Talán ti hasonlóak vagytok ehhez?

Huj Ce így válaszolt:

-- Konfuciusz, Mo, Jang és Ping követői gyakran szállnak vitába velem. Szavakkal akarjuk egymást meggyőzni, harsány hanggal akarunk a másikon felülkerekedni. De ők engem még soha nem tudtak megcáfolni. Hogyan lennék hát hasonló ehhez?

-- Egy ember, aki Csi államban lakott, elküldte fiát szolgálónak Szong államba – felelte erre Csuang Ce – Elrendelte, hogy legyen belőle kapuőr, nem törődve azzal, hogy fiát megcsonkítják vagy sem.³ De ugyanez az ember a megszentelt edényeket és csengőket mindig óvatosan becsomagolta, nehogy eltörjenek. Egy másik ember pedig, amikor elveszett fiát kereste, még saját falujának határát sem volt hajlandó átlépni. Mint te is tudod, vannak ilyen emberek. Vagy volt egy Csu államban lakó [megnyomorított] kapuőr férfi, aki egy másik államba akart [egy folyón] átkelni. És az éjszaka közepén, amikor senki nem volt körötte, összeveszett a csónakossal. Bár még el sem hagyta a szárazföldet, máris kiváltotta a csónakos ellenszenvét.⁴

(¹Mo Ti és Jang Csu már többször is feltűnt a könyvben, Bing/Ping pedig Gong-szun Long tiszteletbeli neve volt.

²Ha a tanítvány Tao-ja abban merült ki, hogy ugyanolyan elemmel hívott létre ugyanolyan elemet, akkor a mesteré szintén csak arra szorítkozott, hogy hangokból hozott létre hangokat. Viszont Csuang Ce továbblépett. Feltételezése szerint, ha az egyik húrt áthangolják úgy, hogy nem illeszkedik bele az ember által alkotott öt alaphangú skálába, akkor is jelen van „minden zenei dallam ura” (az egyetemes harmónia vagy az alapvető hangzás elve), amely képes létrehozni spontán hangokat, és amely irányítja a többi hangot. Ezzel áll teljes ellentétben Huj Ce mesterkélt/mesterséges okoskodása, logikai analízise.

³A kor szokása volt, hogy levágott lábú bűnözőket vagy kifejezetten erre a célra megcsonkított embereket alkalmaztak kapuőrnek, mert azok egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudták elhagyni helyüket.

⁴Az esetlen, kiszolgáltatott kapuőrt csak a saját igaza foglalkoztatja, még azzal sem törődik, hogy ezzel a saját életét kockáztatja. Akárcsak a filozófiai vitában elmerülőket, akiket csak annyi érdekel, hogy nekik legyen igazuk.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Zhuangzi   (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

(XXIV. 4.) Hszü Vu-kuj

 

4. A tudományok képviselői nem örülnek, ha gondolataik nem cserélődhetnek; a vitázók nem örülnek, ha nem érvelhetnek; az állandóan hibákat keresők nem örülnek, ha nincs kit bírálni. Mindannyian ezekbe a [külső] dolgokba vannak bezárva. Azok, akik a kor figyelmére vágynak, felemelkednek és az udvarba kerülnek; a közrendűek a hivatalokban találják meg a dicsőséget; az erő és izom emberei a nehézségek legyőzésével kérkednek; a bátorság és merészség embereit a veszély sarkallja; a fegyverek és pajzsok embereit a harcok gyönyörködtetik; a fonnyadt és ráncos emberek a hírnevükben lelnek nyugalomra; a törvények és szabályok hívei kiszélesítik a törvénykezést; a szertartások és tanok emberei ügyelnek megjelenésükre; az emberség és igazságosság művelői az emberi kapcsolatokat értékelik. A földművelő nem érzi jól magát, ha a földjén nem foglalkozhat gyomlálással; és ugyanígy, a kereskedő sem érzi jól magát, ha nem foglalkozhat piaci ügyeivel. Akkor válnak szorgalmassá az átlagemberek, ha megvan a napkeltétől napnyugtáig tartó elfoglaltságuk; akkor érzik magukat tetterősnek a száz művészet képviselői, amikor a legmegfelelőbb eszközökkel rendelkeznek. A fösvény aggódik, ha gazdagsága és vagyona nem növekszik; a kérkedő szomorú, ha hatalma és befolyása nem növekszik. Azok, akik a [külső] körülmények szolgái, örülnek a változásnak, és ha elérkezik az idejük, akkor nem képesek a nem-cselekvésre. 

Mind sodródik az idővel, de ők maguk semmit sem változnak. Hajtják testüket, természetüket, és belemerülnek a tízezer dologba anélkül, hogy egész életükben visszatérnének [valódi önmagukhoz]. Milyen szomorú ez!

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 3.) Hszü Vu-kuj

3. A Sárga császár elindult, hogy meglátogassa Ta-kuj-t a Csü-ce-hegyen.¹ Fang Ming hajtotta a kocsit, jobb oldalon Csang Jü lovagolt, Csang Zso és Hszi Peng volt előttük, míg Kun Hun és Ku Csi követte őket. Amikor elértek Hsziang-cseng vad vidékére, a hét bölcs eltévedt, és nem találtak senkit, akit megkérdezhettek volna a helyes útirányról. Ekkor megpillantottak egy fiatal fiút, aki éppen lovakat legeltetett. Így hát hozzá fordultak.

-- Ismered a Csü-ce-hegyet? – kérdezték tőle.

-- Igen, ismerem – hangzott a válasz.

-- És tudod, hogy merre található Ta-kuj?

-- Igen, tudom.

-- Milyen különös fiú! – csodálkozott a Sárga császár – Nem csak a Csü-ce-hegyet ismeri, de még azt is, hogy hol találhatjuk meg Ta-kuj-t. Engedd meg, hogy az Égalatti kormányzásáról kérdezzelek!

-- Az Égalatti kormányzása ugyanolyan, mint ez [, amit csinálok] – felelte a fiatal fiú – Mi a különleges benne? Amikor kicsi voltam, a világegyetem hat irányán belül vándoroltam.² Aztán megbetegedtem, és ez elhomályosította látásomat. Egy idős ember azt tanácsolta, hogy másszak fel a Nap szekerére, és vándoroljak Hsziang-cseng vad vidékén. A szemem betegsége már javult, és újra vándorlok, ezúttal a világegyetem hat irányán kívül. Az Égalatti kormányzása ugyanolyan, mint ez [, amit csinálok]. Mi a különleges benne?

-- Igen, valóban, az Égalatti kormányzása nem a te dolgod, fiam – mondta a Sárga császár – Ennek ellenére szeretném megkérdezni, hogy hogyan kellene csinálni?

A fiatal fiú húzódozott, hogy választ adjon, de miután a Sárga császár megismételte a kérdését, a fiú így felelt:

-- Az Égalatti kormányzása miben is különbözne a lovak legeltetésétől? Csak meg kell szabadulni mindentől, ami a lovaknak árthat, ez minden.

Ezután a Sárga császár kétszer meghajolt a fiú előtt, homlokával a földet érintve, majd „Égi mesternek” nevezve őt, eltávozott onnan.³

(¹A nevek mindegyike szimbolikus. Feltehetően Ta-kuj személyesíti meg a nagy Tao-t, míg a később feltűnő, lovakat legeltető fiú pedig a nagy ’egyszerűséget’. Sem James Legge, sem Burton Watson nem fordítja le a neveket.

²A szokásos négy világtájon kívül még a ’fent’ és a ’lent’ is a hat irányba tartozik.

³A szimbolikus neveken kívül három taoista szimbólum is szerepel ebben a rövid tanmesében. Az első a „Nap szekere”, amelyben a Nap természetes járása a nem-erőltetett cselekvést (vu-vej/wu-wei), a ’magától olyanságot’ jelképezi. A második a „homályos látás”, vagyis egyfajta zavarodottság, amely elhomályosítja a társadalmi elvárásoktól, szabályoktól mentes Tao-t. A harmadik a „lovak legeltetése” szintén a nem-erőltetett cselekvést, a szigorú irányítástól, dominanciától mentes, mindössze az ártalmak eltávolítására törekvő terelést jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 2.) Hszü Vu-kuj

2. [Egy másik alkalommal] Hszü Vu-kuj meglátogatta Vu herceget.

-- Uram – szólt hozzá a herceg -, már régóta a hegyi erdőkben élsz, makkot és gesztenyét eszel, hozzájuk vadhagymát, zöldhagymát, és teljesen elhanyagolsz engem. Most az idős kor hozott ide? Esetleg a húsételek és bor íze után sóvárogsz? Vagy talán áldást akarsz hozni föld-és gabonaoltáraimra?

Hszü Vu-kuj így válaszolt:

-- Szegénységben születtem, nagyuram, és sosem merészelnék húsételeidből enni vagy boraidból inni. Azért jöttem, hogy vigaszt nyújtsak neked.

-- Micsoda? – kiáltott felháborodottan a herceg – Miért kellene vigaszt nyújtanod nekem?

-- A szellemednek és testednek akarok vigaszt nyújtani – felelte Hszü Vu-kuj.

-- Mit értesz ezalatt?

-- Ég és Föld minden élőlénynek egyformán táplálékot nyújt – kezdte Hszü Vu-kuj – Aki magasabbra jut, az nem tekintheti magát előnyösebb helyzetűnek, aki alacsonyabban van, az nem tekintheti magát hátrányos helyzetűnek. Te, aki tízezer harci szekér kizárólagos ura vagy, arra használod helyzeted, hogy megkeserítsd birodalmad teljes népességét, és kényeztesd füled, szemed, orrod és szád. De a szellemed ebbe nem egyezik bele. A szellem szereti a harmóniát, és utálja a romlottságot. A romlottság pedig betegség. Azért jöttem, hogy vigaszt nyújtsak neked. Nagyuram, miért vagy ennek a betegségnek az áldozata?

-- Régóta szerettem volna találkozni veled, uram – mondta a herceg – Szeretném népemet szeretni, és az igazságosság segítségével szeretnék véget vetni a háborúnak. Ez elégséges?

-- Egyáltalán nem! – mondta Hszü Vu-kuj – A nép szeretetével kezdődik a nép ártalma. Ha pedig azért gyakorlod az igazságosságot, hogy véget vess a háborúnak, akkor háborút idézel elő. Ha ebbe az irányba indulsz, attól tartok, nem fog sikerülni. Minden szándékos erőfeszítés, hogy létrehozzunk valamit, amiről úgy véljük, hogy jó, az rossz eszköz. És bár az emberség és igazságosság által cselekszel, nagyuram, ez valójában álszentség. Egy forma új formát alakít ki; a megvalósítás dicsekvéshez vezet, a változás külső háborút eredményez.¹ Ne gyűjts seregeket tornyaid közé, nagyuram, ne legyenek gyalogos és lovas katonák palotád oltárainál. Ne tárolj [szív-elmédben] olyat, ami ellentétes azzal, amit nyerhetsz.² Ne arass győzelmet ügyeskedéssel; ne arass győzelmet összeesküvéssel; ne arass győzelmet harcban! Ha lemészárolod egy másik ország elöljáróit és köznépét, elfoglalod területeit, hogy tápláld saját személyes vágyaidat és szellemedet, akkor senki nem tudja, hogy az ilyen háborúban ki a jó, kinek van igaza, és hol a győzelem. Ha úgy érzed, nagyuram, hogy valamit mégis tenned kell, akkor fejleszd ki mellkasodban a belső egyezőséget, hogy válaszolhass az Ég és Föld valódi természetére, anélkül, hogy megzavarnád azt.³ Ezáltal az emberek megmenekülnek [az erőszakos] haláltól. Miféle háborúnak vetnél akkor véget, nagyuram?

(¹Egy formához vagy helyzethez való ragaszkodás mesterségesen létrehoz egy új formát vagy helyzetet, a sikerhez való ragaszkodás nagyképűséghez vezet, a változásra adott merev válaszok pedig a külvilággal való háborúságot eredményeznek.

²Itt nem csupán nyereségről van szó, hanem bármilyen egyéb eshetőségről, ami az embert váratlanul érheti. Vagyis fogadja el a változást, a sorsát, legyen az nyereség vagy veszteség.

³A XXIII. fejezet 8. részében már feltűnt a „belső egyezőség” kifejezés, ami a taoizmusban azt jelenti, hogy a belső érzéseink, gondolataink összhangban állnak a külvilág felé irányuló – szavakban, viselkedésben való – megnyilvánulásainkkal. Ebben a „belső egyezőségben” nincsen mesterkéltség, álszentség, nem idomul külső elvárásokhoz, szokásokhoz, tökéletes harmóniában áll a Taoval.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XXIV. 1) Hszü Vu-kuj

1. A remeteségben élő Hszü Vu-kuj Nü Sang közvetítésével találkozott Vej hercegével, Vu-val.¹ Vu herceg együttérző szavakkal köszöntötte Hszü Vu-kujt:

-- Uram, bizonyára megbetegedtél. Feltehetőleg megszenvedted a hegyi erdők kemény és fáradságos remetelétét, és csak ezért egyeztél bele abba, hogy szerény személyemet meglátogasd.

-- Inkább nekem kellene részvétet éreznem irántad – mondta Hszü Vu-kuj – Te miért is éreznél részvétet irántam? Nagyuram, ha beteljesíted az összes érzéki vágyad, és hagyod kiteljesedni a kedveléseidet és undorodat, akkor megbetegíted a veled született természet valódi formáját és a végzeted. De ha elfojtod vágyaidat, és elnyomod kedveléseidet és undorodat, akkor megbetegíted érzékszerveidet. Inkább én érzek részvétet irántad, uram. Te miért is éreznél részvétet énirántam?

Vu herceg megvetően nézett, és nem válaszolt. Nem sokkal később Hszü Vu-kuj így folytatta:

-- Nagyuram, engedd meg, hogy beszéljek neked arról, mit gondolok a kinézetük alapján a kutyákról. A [számomra] legértéktelenebb kutyák elkapják zsákmányukat, megtöltik gyomrukat, és megállnak. Ilyen a rókák természete is. Az átlagos kutyák mintha mindig a Napot néznék.² A legjobbak viszont úgy viselkednek, mint akik elvesztették önmagukat. Ám a lovakat még jobban meg tudom ítélni, mint a kutyákat! Amikor látok egy lovat, amelyik olyan egyenesen vágtat, mintha egy mérőzsinór mentén tenné, úgy kanyarodik, mintha egy kampó mentén tenné, vagy olyan pontosan fordul, mintha derékszögben vagy körvonalban tenné, akkor azt mondom, hogy az a királyság lova. De az nem az Égalatti lova. Az Égalatti lovának minden tehetsége [önmagától] teljes. Aggódónak, elveszettnek tűnik, mint aki elveszítette önmagát. Az ilyen ló messze vágtat, porfelhőt hagyva maga mögött, azt sem tudjuk, hogy merre van.

Ezt hallva Vu herceg elégedett nevetésben tört ki.

Amikor Hszü Vu-kuj kijött a hercegtől, Nü Sang ezt kérdezte tőle:

-- Uram, hogyan tudtál ilyen egyedülálló hatást gyakorolni uralkodónkra? Amikor én próbáltam őt valamiről meggyőzni, akkor a Dalok könyvére, az Írások könyvére, a Szertartások feljegyzéseire vagy a Zene könyvére utaltam vagy pedig az Aranylapokból és A hat titkos tanításból idéztem neki.³ Megszámlálhatatlan javaslatot tettem neki, amelyek régebben már kimagasló sikerekhez vezettek, mégsem mosolygott soha. Miről beszéltél neki, uram, hogy így felvidult tőle?

-- Csak azt mondtam el neki, hogy megjelenésük és viselkedésük alapján mit gondolok a kutyákról és lovakról – válaszolta Hszü Vu-kuj.

-- Csak ennyi? – kérdezte Nü Sang.

-- Nem hallottál még azokról, akiket Jüe államból száműztek? – érdeklődött Hszü Vu-kuj – Néhány nappal azután, hogy elhagyták szülőföldjüket, nagyon örültek, amikor találkoztak régi ismerőseikkel. Néhány héttel vagy hónappal később már annak is nagyon megörültek, ha olyasvalakivel találkoztak, akit csak látásból ismertek otthonról. És egy évvel később pedig már annak is nagyon örültek, ha olyannal találkoztak, aki csak úgy nézett ki, mintha a földijük lett volna. Minél több idő telt el száműzetésük óta, annál jobban vágytak földijeik után. Ez nem így szokott lenni? Amikor valaki a vadonba menekül, ahol egymásba gabalyodott tüskés bozótosok állják útját a menyétjárta apró ösvényeken, ahol ürességben és elszigeteltségben él hosszú időn át, már annak is megörvend, ha emberi lépteket hall. Hát még akkor hogyan megörülne, ha saját testvére vagy rokona beszélne és nevetne mellette! Milyen régen volt már, hogy egy igaz ember beszélt és nevetett uralkodónk mellett!

(¹Nü Sang volt Vu herceg minisztere. Vu herceg a hatalmas Jin/Csin állam darabokra hullása során kialakult önálló Vej állam második uralkodója volt i.e. 396-370 között.

²Olyan büszkén tartják a fejüket.

³Az Aranylapok történelmi feljegyzéseket, népességnyilvántartási adatokat tartalmazó irat lehetett, amelyet arany-vagy fémlapokra véstek, hogy minél tovább fennmaradjon. A hat titkos tanítás (Liu tao) hadviselésről és kormányzási elvekről szóló mű, amelyet a hagyomány Csieng Ce-ja tábornoknak tulajdonít. Az előző négy pedig az „Öt klasszikus” négy műve, amelyből a Zene könyve, a hatodik, a Csin-dinasztia {i.e. 221-206} idején elveszett.)

 Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIII. 12.) Keng-szang Csu

12. Ji, az íjász ügyesen eltalálta a legkisebb célpontot is, de ügyetlen volt a dicséretének elhárításában. A bölcs ügyes az Ég irányában, de ügyetlen az emberek irányában. Csak a tökéletes ember képes arra, hogy ügyes legyen az Ég irányában és az emberek irányában egyaránt. Csak a rovar tud rovar lenni, csak a rovar tud az Éggel összehangba kerülni. A tökéletes ember utálja az Eget, mert utálja az égi természetet az emberben.¹ És még inkább utálja az egyének felfogását az Égről és az emberiről.

Ha egy veréb Ji elé röppent, biztosan eltalálta, hiszen mestere volt az íjászatnak. Ha az egész Égalattit kalitkává alakította volna át, akkor egy veréb sem tudott volna elmenekülni. Ezért Tang kalitkába csalta Ji Jint, hogy a szakácsa legyen, és Mu herceg kalitkába csalta Po Li Hszi-t öt kos bőrét fizetve érte.² Ha nem azzal csalogatsz be valakit egy kalitkába, amit ő szeret, akkor az nem fog [önként] bemenni.

Akinek levágták a lábát, eldob minden szép ruhát, mert sem dicséret, sem szidás nem érinti már. Egy halálra ítélt bűnöző félelem nélkül mászik fel a legmagasabb hegycsúcsra is, mert maga mögött hagyta az élet és halál gondolatát. Aki nem viszonozza a kapott ajándékokat, az megfeledkezik másokról. Aki megfeledkezik másokról, az Ég-szerű emberré vált. Ha tisztelik őt, nem örül neki; ha szidják, nem lesz mérges, mert ő az Ég harmóniáján osztozik.

Amikor valaki haragot mutatva mégsem haragszik, akkor haragjában nem-harag mutatkozik. Amikor valaki cselekvést mutatva mégsem cselekszik, akkor cselekvésében nem-cselekvés mutatkozik. Aki lenyugvásra vágyik, annak le kell nyugtatnia életpáráját (csi); aki arra vágyik, hogy szellemi legyen, annak követnie kell szív-elméjét. Aki helyes cselekvésre vágyik, az engedelmeskedik az elkerülhetetlennek. Akik az elkerülhetetlennek engedelmeskedve cselekednek, azok a bölcsek Tao-ját követik.

(¹A rovarok természetesek, és önmaguktól olyanok, nem akarják tudatosan megvizsgálni vagy megérteni e természetességüket. A bölcs azt az Eget utálja, aminek emberi jelleget adnak, és azt az égi természetet utálja, amit emberek hirdetnek önmagukról.

²Tang, a Sang-dinasztia alapítója felismerte Ji Jin tehetséget, amikor az szakácsként dolgozott nála. A Csuang-ce a XXI. fejezet 6. részében említi Po Li Hszi-t, akit a legenda szerint öt kos bőréért váltott ki Mu herceg.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)