(XXV. 10.) Ce Jang

10.  Kis tudás ezt kérdezte Széleslátókörűtől:

-- Mit értünk „köznapi, közös megegyezés” alatt?¹

Széleslátókörű így válaszolt:

-- Egy falu közössége tíz különböző vezetéknévű és száz különböző utónevű egyénből áll, akiket a közös szokások, hagyományok tartanak egybe. Ezek a közös szokások, hagyományok összefogják a különbözőket, hogy ugyanolyanok legyenek, és széttagolják az ugyanolyanokat, hogy különbözőek legyenek. Ha egyenként rámutatunk egy ló százféle testrészére, akkor sem jutunk el a lóig, pedig az itt áll a szemünk előtt. De mégis, csak akkor, amikor mind a száz része együtt van, nevezzük el lónak. Ugyanígy, a dombok és hegyek azáltal lesznek egyre magasabbak, hogy egymásra halmoznak alacsony földkupacokat; a nagy folyók azáltal válnak egyre nagyobbá, hogy kisebb forrásokat gyűjtenek össze; és a nagy ember azáltal valósítja meg a részrehajlás nélküli közös jót, hogy egybefogja a különböző nézeteket. Ezért, bár a kívülről [elméjébe] belépőket vendéglátó fogadja, azokhoz nem ragaszkodik; míg a belül keletkezők igazak, és nem kerülnek összeütközésbe [a külvilággal]. A négy évszak különbözik egymástól, az Ég mégsem részrehajló egyikkel szemben sem, így az év körforgása beteljesedik. Az öt állami hivatalnak különböző kötelezettségei vannak, az uralkodó mégsem kivételezik egyikkel sem, ezért az állam jól működik. Polgári és katonai nagy vezetők nem osztogatnak személyes kegyeket, ezért erényük teljes. A tízezer dolog különbözik elveiben és természetében, de a Tao nem kivételezik egyikkel sem, és ezért név nélküli marad.² Mivel név nélküli, ezért nem-cselekvő; mivel nem-cselekvő, nincs semmi, ami ne lenne elrendezve. Az évszakok bevégződnek és elkezdődnek, a korok változnak és átalakulnak. Balszerencse és szerencse keveredik, egyszer gátol, másszor segít. Ragaszkodunk saját, másoktól különböző nézőpontjainkhoz, amelyek helyesek erről az oldalról, de hibásak a másik oldalról. Nézz meg egy hatalmas mocsarat, amely különféle növények, fák százainak ad otthon, vagy figyeld meg a nagy hegyeket, ahol fái és sziklái osztoznak ugyanazon a helyen! Ezt értjük „köznapi, közös beszéd” alatt.

Kis tudás így felelt:

-- Ha ez így van, akkor ez a Tao?

-- Ó, dehogyis – válaszolta Széleslátókörű – Ha összeszámoljuk a dolgokat, az több lesz, mint tízezer. Azért beszélünk mégis tízezer dologról, mert egyszerűbb, ha így nevezzük őket. Ugyanígy, Eget és Földet tartjuk a legnagyobb dolgoknak azok közül, amelyeknek alakjuk van, a jin és jang a két legnagyobb életerő (csi), a Tao pedig mindet összefogja. Mivel [a Tao] ilyen hatalmas, ezért elfogadható, hogy néven illessük. De csak azért, mert elneveztük, összevethetjük-e bármivel is? Ez pont olyan, mintha egy kutyát és egy lovat hasonlítanánk össze – meg sem közelíti az igazságot.³

 

 

(¹”Kis tudás” az átlagember átlagos gondolkodásmódján keresztül keresi a Tao-t. Így a kérdése arra irányul, hogyan lehet átlagos gondolkodásmóddal megérteni, felfogni a Tao-t. „Széleslátókörű” nevét szokták még „Nagy összhangba hozó” vagy „Nagy közös harmónia” módon is fordítani.

 

²Az ókori kínai gondolkodás szerint azzal, hogy nevet adunk valaminek, meghatározzuk és behatároljuk azt a dolgot. A Tao, természetesen, nem meghatározható, nem behatárolható, tehát nem lehet neki nevet adni.

 

³Vagyis, annak ellenére, hogy a Tao-t névvel illetjük, azaz a névadással kategóriába soroljuk, behatároljuk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármilyen formában képesek lennénk leírni magát a Tao-t.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

 

 

(XXV. 9.) Ce Jang

9. Konfuciusz ezt kérdezte a nagy történelmi életrajzíróktól, Ta Tao-tól, Po Csang Csien-től és Hszi Vej-től:

-- Vej állam hercege, Ling nagyivó volt, és annyira elmerült az élvezetekben, hogy nem törődött államának kormányzásával. Hálóval és íjjal vadászni járt, elhanyagolta kötelességét más földesurakkal szemben. Akkor miért nevezték el Ling hercegnek halála után?¹

Ta Tao így válaszolt:

-- Pontosan azért, mert olyan volt, amilyen.

Po Csang Csien így válaszolt:

-- Ling hercegnek három ágyasa volt, akikkel rendszerint együtt fürdött egy nagy kádban. Egyszer, amikor Si Csiu (híres, nagyon tisztelt minisztere) lépett be, hogy hivatali kötelességét teljesítse, a herceg mindent félretéve miniszterének hónalja alá nyúlva tartotta meg őt.² Bár magánéletében erkölcstelen módon viselkedett, mégis ilyen tisztelettel bánt egy érdemes emberrel. Ezért lett a neve Ling herceg.

Hszi Vej így válaszolt:

-- Amikor Ling herceg meghalt, isteni jósjeleket kértek, hogy eltemessék-e ősei sírboltjában. Ekkor kedvezőtlen jeleket kaptak. Amikor újabb isteni jósjeleket kértek, hogy a Homok-dombon temessék-e el, kedvező jeleket kaptak. Több láb mélyre leásva egy kőkoporsót találtak. Miután letisztították, ezt a feliratot látták rajta: „Ez a sír nem a leszármazottaid, hanem Ling herceg temetkezési helye.” Ezért ez a név már régóta Ling herceget illette. Dehát hogyan is tudna erről ez a kettő itt?

 

 

(¹Ling herceget, ahogyan a többi uralkodót is szokás volt, halála utána az udvari történetírók tiszteletbeli névvel ruházták fel, és ezen a tiszteletbeli néven hívták. A „ling” szónak kétféle jelentése van, az egyik „figyelmes, értelmes”, a másik pedig „szellemileg zavaros”. Ez utóbbi elnevezést kiszámíthatatlan vagy az udvar ügyeivel nem foglalkozó uralkodókra használták. Ta Tao a második, míg Po Csang Csien az első módon értelmezi a néhai uralkodó tiszteletbeli nevét. Csuang-ce a IV. fejezet 1., 2., és 5. részében említi a herceget, aki kb. i.e. 534 és 492 között uralkodott.

 

²Az ókori kínai udvari etikettben kimagasló fokú tiszteletet jelentett, ha az uralkodó egy idős vagy egy tiszteletreméltó tanácsadónak hónalja alá nyúlva megakadályozta, hogy az illető mélyen meghajoljon előtte.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

 

(XXV. 8.) Ce Jang

8. Mire Csü Po-ji hatvan éves lett, hatvan alkalommal változtak meg nézetei.¹ Amit kezdetben helyesnek vélt, azt a végén helytelennek ítélte. Így nem tudta, hogy amit most helyesnek gondol, az valójában nem ugyanúgy helytelen, mint az elmúlt ötvenkilenc évben.

Mind a tízezer dolog életre kel, de senki nem látja a gyökerét; mind előjön, de senki nem látja a kapuját. Mindenki nagyra értékeli azt, amit a tudása tud, de senki nem tudja, hogyan támaszkodjon arra, amit a tudása nem tud, hogy csak ezután érje el a valódi tudást. Ez nem egy nagy bizonytalanság? Hagyjuk! Hagyjuk ezt! Végtére is nem szökhetsz el sehová sem [a természet törvényei elől]. Erre mondják, hogy „igaz és természetes”. De tényleg az?

 

 

(¹Csü Po-ji Konfuciusz barátja volt, a IV.fejezet 5. részében jelenik meg, amelyben Vej állam minisztereként ad tanácsot.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

(XXV. 7.) Ce Jang

7. Po Csü Lao Tan tanítványa volt, és egy napon így szólt mesteréhez:

-- Kérlek, engedd meg, hogy vándorolni induljak az Ég alatt!

-- Ugyan! – felelte Lao Tan – Másutt is ugyanilyen, mint itt.

Amikor Po Csü megismételte kérését, Lao Tan megkérdezte tőle:

-- Hová indulsz először?

-- Csi államba megyek elsőként – hangzott a válasz.

Amikor Po Csü megérkezett Csi államba, kivégzett bűnözőket látott.¹ Az egyik holttestet üggyel-bajjal kiegyenesítette, majd levette hivatali köpenyeit, és betakarta vele. A halottat siratva kiáltozott az ég felé:

-- Jaj, neked, jaj! Az Égalatti nagy bajban van, és te voltál az első, aki elszenvedte ezt. Megmondták, hogy „Ne lopj, és ne ölj!” Előbb meghatároztuk, hogy mi a dicsőség és mi a szégyen, csak aztán láttuk meg, hogy milyen szenvedést okoznak; előbb felhalmoztunk fel vagyonokat, csak aztán láttuk meg, hogy milyen versengést folyik értük. Ha meghatározzuk azt, ami szenvedést okoz; ha felhalmozzuk azt, ami versengést okoz, akkor kimerítjük az emberek testét, folyamatos munkára kényszerítjük őket, miközben azt reméljük, hogy sosem érnek ilyen véget [, mint ezek a kivégzett bűnözők]. Hogyan is lehetne ilyet?

A régi idők nemes emberei [és uralkodói] a sikert a népnek tulajdonították, a hibákat magukban keresték. Ami helyes volt, azt a népnek tulajdonították, ami helytelen, azt maguknak. Így, ha csak egyvalaki is elvesztette életét, visszavonultak, és magukat hibáztatták érte. De manapság ez nem így van. A dolgokat homályban tartják, és aki nem érti, azt bolondnak tartják. Bonyolulttá teszik a feladatok, és elítélik azokat, akik nem képesek megbirkózni velük. Túl sok felelősséget helyeznek az emberek vállára, és megbüntetik azokat, akik hibáznak. Meghosszabbítják az utat, és megróják azokat, ha nem érnek a végére. Amikor a nép tudása és ereje kimerül, akkor a csaláshoz folyamodik; és mivel napról napra több a csalás, hogyan is tudna bármely írástudó vagy közember őszinte maradni? Az erő hiánya hozza létre az álszentséget; a tudás hiánya hozza létre az ügyeskedést; a javak hiánya hozza létre a tolvajlást, rablást. Így hát a tolvajlás és rablás valójában kinek a hibája?

 

 

(¹A kivégzett bűnözők testét a piactéren tették közszemlére.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

 

 

 

(XXV. 6.) Ce Jang

6. Csang Vu határőre ezt mondta Ce Laonak:¹

-- Egy uralkodó az állam kormányzása során nem lehet hanyag; az emberek irányítása során nem lehet felületes! Régebben gabonatermesztéssel foglalkoztam. Hanyagul szántottam, és gyenge termésem lett. Felületesen gyomláltam, és silány termést kaptam. A következő évben megváltoztattam a módszert. Mélyebbre szántottam, és rendesen betemettem a magokat. Gazdag termésem lett, és egész évben több gabonám volt, mint amennyit el tudtam fogyasztani.

Amikor Csuang Ce meghallotta ezeket a szavakat, így szólt:

-- A mai emberek jobbára úgy akarják ápolni testüket, megregulázni szív-elméjüket, mint ahogyan ezt a határőr kifejtette. Elmenekülnek attól, amit az Ég adott, elhagyják a velük született természetüket, elfojtják valódi érzéseiket, és megrontják életpárájukat, csak azért, hogy azt tegyék, amit a tömeg. Így aki veleszületett természetét hanyagul kezeli, az engedi, hogy a vágyai és ellenszenvei gyomokká váljanak veleszületett természete számára. Amikor még csak kikelnek, úgy tűnik, mintha táplálnák a testet, ám idővel elfojtják a veleszületett természetet. Együttesen kiszakítják és leeresztik, mindenhol, válogatás nélkül. Gennyes sebek, kinövések, rühesség, kelések, belső, égető láz okozta folyás. Ezek lesznek az eredményei.

(¹Konfuciusz tanítványa volt)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

(XXV. 5.) Ce Jang

5. Amikor Konfuciusz Csu állam fővárosába utazott, éjszakára megállt Hangya-domb egy kocsmájánál. A szomszédos házban a férj és a feleség a szolgáikkal együtt felmászott a tetőre [, hogy őt láthassák].¹ Ce Lu csodálkozva kérdezte:

-- Kik ezek az emberek, akik ott összecsődültek?

-- Egy olyan bölcs háznépe – válaszolta Konfuciusz –, aki eltemetkezett az emberek közé, elrejtőzött a mezőkön. Nem érdekli őt a hírnév, szelleme határtalan. Csak a szája szól, szív-elméje sosem beszél. Ellentétben áll a társadalommal, szív-elméje lenézi, hogy vele haladjon.  Azt mondják, ilyen az, aki ’belesüllyed a szárazföldbe’. Lehet, hogy Si Nan Ji Liao az?²

Ce Lu kérte, hogy átmehessen, és áthívhassa.

-- Dehogyis! – szólt rá Konfuciusz – Ő tudja, hogy tisztában vagyok kiválóságával, és tudja azt is, hogy Csu állam fővárosába megyek. Úgy véli, hogy rá akarom venni Csu királyát, hogy rendelje fel őt magához [az udvarba], mert engem simabeszédű behízelgőnek gondol. Az ilyen ember, mint ő, már akkor is szégyent érezne, ha egy simabeszédű behízelgő szavait hallaná. Hát még ha átjönne, és látná is azt az illetőt! Egyáltalán, miből gondolod, hogy még itthon van?

Ce Lu átment a szomszédba, és üresen találta a házat.

 

 

(¹Többféle magyarázat is van arra, hogy miért mászott fel a szomszéd család a tetőre. A legkézenfekvőbb az, hogy aggódtak. Mivel felismerték Konfuciuszt, azt gondolták róla, hogy Csu királyának figyelmét ráirányítja majd az ő hajlékukra, és annak lakójára, feldúlva ezzel a család békéjét. Az utolsó mondat ezt a magyarázatot valószínűsiti.

 

 ²A „belesüllyed a szárazföldbe” kifejezést az olyan taoista bölcsekre használták, akik nem éltek remeteéletet, nem vonultak el az emberek közösségéből, csupán láthatatlanná váltak a társadalmi elismerés vagy bírálat számára. Si Nan Ji Liao a XX. fejezet 2. részében és a XXIV. fejezet 10. részében szerepelt.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Taoism (angol nyelven)

 

 

(XXV. 4.) Ce Jang

4. Jing, Vej állam királya kötött egy egyezményt Tien Mou-val, Csi állam hercegével, de ezt Tien Mou megszegte.¹ Jing király ezen felbőszült, és egy orgyilkost készült küldeni, hogy megölje a herceget. Amikor hadügyminisztere, Kung Szun Jen meghallotta ezt, elszégyellte magát.

-- Tízezer harci szekér ura vagy – mondta a királynak -, és mégis egy közönséges ember által hajtanád végre bosszúdat? Kérlek, adj nekem kétszázezer felfegyverzett embert, hogy megtámadjam őt érted, nagyuram. Elfogom népét, elvezetem szarvasmarháit és lovait. Olyan haragra gerjesztem, hogy dühe a hátából tör majd ki.² Ezután elfoglalom fővárosát, és amikor a hadvezére, Tien Csi el akar menekülni, ráütök a hátára, és eltöröm gerincét.

Csi Ce ezt hallva, elszégyellte magát:

-- Ha egy tíz ren magas falat építenénk, és amikor már majdnem készen lenne, lerombolnánk, akkor keserűséget okoznánk a kényszermunkásoknak. Most hét éve, hogy nem kellett csapatainkat összevonni, és ez a királyságod támasza. [Kung Szun] Jen bajt okoz, nem szabad ráhallgatni!

Hua Ce ezt hallva, undorral szólalt meg:

-- Aki olyan ügyesen érvel amellett, hogy „Támadjuk meg Csi államot!”, az bajt okoz. Aki olyan ügyesen érvel amellett, hogy „Ne támadjuk meg Csi államot!”, az is bajt okoz. És aki azt mondja azokra, akik a támadás és a nem-támadás mellett érvelnek, hogy bajt okozók, az maga is bajt okoz.

-- Akkor mit tegyek? – kérdezte az uralkodó.

-- Keresd a Tao-t, ez elég.

Huj Ce hallott erről a tanácskozásról, és bemutatta Taj Csin Zsen-t az uralkodónak.

-- Van egy élőlény, amit csigának hívnak. Ismeri ezt felséged? – kérdezte Taj Csin Zsen.

-- Ismerem.

-- A bal szarván van egy királyság, aminek az a neve, hogy Kihívás. A jobb szarván is van egy királyság, aminek az a neve, hogy Butaság. Gyakran vetélkednek, és háborúznak egymással bizonyos területekért. Olyankor holttestek tízezrei borítják a teret, és a győztes üldözi a legyőzöttet, de tizenöt nap után mindegyik hazatér.

-- Miféle üres beszéd ez? – kérdezte az uralkodó.

-- Engedd meg szolgádnak, hogy rámutathasson jelentőségére. Mit gondol felséged, van-e határa a négy iránynak, és a fentnek és a lentnek?

-- Nincsen határa egyiknek sem – válaszolt a király.

-- És felséged tudja azt, hogy amikor a szív-elméje a határtalanban kóborol, majd visszatér onnan az ismert és benépesített birodalmába, akkor ez [utóbbi] olyasminek tűnik, mintha nem is létezne?³

-- Igen, ez így van – felelte az uralkodó.

-- Ezen ismert és benépesített birodalmak között létezik Vej állam, és Vej államban létezik Lijang város, és Lijang városon belül felséged. Van különbség közted és Butaság uralkodója között?

-- Nincs különbség – válaszolta a király.

Miután a látogató kiment, az uralkodó zavarodottan ült, mintha elveszített volna valamit. A látogató eltávozása után Huj Ce ment be hozzá.

-- Ez az idegen egy nagyszerű ember - mondta a király - A bölcsek értéktelenek hozzá képest!

Huj Ce így szólt:

– Ha belefújsz egy bambuszfurulyába, kellemes hangot fogsz hallani; de ha a kardod markolatának gyűrűjébe fújsz, csak egy halk fütyülést hallasz. Jao-t és Sun-t mindenki magasztalja, de ha Taj Csin Zsen jelenlétében beszélsz róluk, az csak olyan lesz, mint egy halk fütyülés.

 

 

(¹Ő volt Vej állam első olyan uralkodója, aki királynak neveztette magát. Személyneve Vej Jing volt, tiszteletbeli neve Huj király {ur. ie. 369 – 319} Tien Mou, mint ilyen, ismeretlen a történelemben. James Legge szerint ez lehet elírás vagy a fejezet szerzőinek kitalációja.

 

²A korai kínai szövegek szerint a hatalmas düh és frusztráció képes fekélyt okozni az emberek hátán.

 

³Szó szerinti fordításban: „birodalom, ahol az utak és ösvények mindenhová elérnek/teljesen egybekapcsolódott terület”. Vagyis az ismert, emberek által belakott, utakkal, kereskedelemmel összekötött világot jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)