(XXV. 6.) Ce Jang

6. Csang Vu határőre ezt mondta Ce Laonak:¹

-- Egy uralkodó az állam kormányzása során nem lehet hanyag; az emberek irányítása során nem lehet felületes! Régebben gabonatermesztéssel foglalkoztam. Hanyagul szántottam, és gyenge termésem lett. Felületesen gyomláltam, és silány termést kaptam. A következő évben megváltoztattam a módszert. Mélyebbre szántottam, és rendesen betemettem a magokat. Gazdag termésem lett, és egész évben több gabonám volt, mint amennyit el tudtam fogyasztani.

Amikor Csuang Ce meghallotta ezeket a szavakat, így szólt:

-- A mai emberek jobbára úgy akarják ápolni testüket, megregulázni szív-elméjüket, mint ahogyan ezt a határőr kifejtette. Elmenekülnek attól, amit az Ég adott, elhagyják a velük született természetüket, elfojtják valódi érzéseiket, és megrontják életpárájukat, csak azért, hogy azt tegyék, amit a tömeg. Így aki veleszületett természetét hanyagul kezeli, az engedi, hogy a vágyai és ellenszenvei gyomokká váljanak veleszületett természete számára. Amikor még csak kikelnek, úgy tűnik, mintha táplálnák a testet, ám idővel elfojtják a veleszületett természetet. Együttesen kiszakítják és leeresztik, mindenhol, válogatás nélkül. Gennyes sebek, kinövések, rühesség, kelések, belső, égető láz okozta folyás. Ezek lesznek az eredményei.

(¹Konfuciusz tanítványa volt)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

(XXV. 5.) Ce Jang

5. Amikor Konfuciusz Csu állam fővárosába utazott, éjszakára megállt Hangya-domb egy kocsmájánál. A szomszédos házban a férj és a feleség a szolgáikkal együtt felmászott a tetőre [, hogy őt láthassák].¹ Ce Lu csodálkozva kérdezte:

-- Kik ezek az emberek, akik ott összecsődültek?

-- Egy olyan bölcs háznépe – válaszolta Konfuciusz –, aki eltemetkezett az emberek közé, elrejtőzött a mezőkön. Nem érdekli őt a hírnév, szelleme határtalan. Csak a szája szól, szív-elméje sosem beszél. Ellentétben áll a társadalommal, szív-elméje lenézi, hogy vele haladjon.  Azt mondják, ilyen az, aki ’belesüllyed a szárazföldbe’. Lehet, hogy Si Nan Ji Liao az?²

Ce Lu kérte, hogy átmehessen, és áthívhassa.

-- Dehogyis! – szólt rá Konfuciusz – Ő tudja, hogy tisztában vagyok kiválóságával, és tudja azt is, hogy Csu állam fővárosába megyek. Úgy véli, hogy rá akarom venni Csu királyát, hogy rendelje fel őt magához [az udvarba], mert engem simabeszédű behízelgőnek gondol. Az ilyen ember, mint ő, már akkor is szégyent érezne, ha egy simabeszédű behízelgő szavait hallaná. Hát még ha átjönne, és látná is azt az illetőt! Egyáltalán, miből gondolod, hogy még itthon van?

Ce Lu átment a szomszédba, és üresen találta a házat.

 

 

(¹Többféle magyarázat is van arra, hogy miért mászott fel a szomszéd család a tetőre. A legkézenfekvőbb az, hogy aggódtak. Mivel felismerték Konfuciuszt, azt gondolták róla, hogy Csu királyának figyelmét ráirányítja majd az ő hajlékukra, és annak lakójára, feldúlva ezzel a család békéjét. Az utolsó mondat ezt a magyarázatot valószínűsiti.

 

 ²A „belesüllyed a szárazföldbe” kifejezést az olyan taoista bölcsekre használták, akik nem éltek remeteéletet, nem vonultak el az emberek közösségéből, csupán láthatatlanná váltak a társadalmi elismerés vagy bírálat számára. Si Nan Ji Liao a XX. fejezet 2. részében és a XXIV. fejezet 10. részében szerepelt.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Taoism (angol nyelven)

 

 

(XXV. 4.) Ce Jang

4. Jing, Vej állam királya kötött egy egyezményt Tien Mou-val, Csi állam hercegével, de ezt Tien Mou megszegte.¹ Jing király ezen felbőszült, és egy orgyilkost készült küldeni, hogy megölje a herceget. Amikor hadügyminisztere, Kung Szun Jen meghallotta ezt, elszégyellte magát.

-- Tízezer harci szekér ura vagy – mondta a királynak -, és mégis egy közönséges ember által hajtanád végre bosszúdat? Kérlek, adj nekem kétszázezer felfegyverzett embert, hogy megtámadjam őt érted, nagyuram. Elfogom népét, elvezetem szarvasmarháit és lovait. Olyan haragra gerjesztem, hogy dühe a hátából tör majd ki.² Ezután elfoglalom fővárosát, és amikor a hadvezére, Tien Csi el akar menekülni, ráütök a hátára, és eltöröm gerincét.

Csi Ce ezt hallva, elszégyellte magát:

-- Ha egy tíz ren magas falat építenénk, és amikor már majdnem készen lenne, lerombolnánk, akkor keserűséget okoznánk a kényszermunkásoknak. Most hét éve, hogy nem kellett csapatainkat összevonni, és ez a királyságod támasza. [Kung Szun] Jen bajt okoz, nem szabad ráhallgatni!

Hua Ce ezt hallva, undorral szólalt meg:

-- Aki olyan ügyesen érvel amellett, hogy „Támadjuk meg Csi államot!”, az bajt okoz. Aki olyan ügyesen érvel amellett, hogy „Ne támadjuk meg Csi államot!”, az is bajt okoz. És aki azt mondja azokra, akik a támadás és a nem-támadás mellett érvelnek, hogy bajt okozók, az maga is bajt okoz.

-- Akkor mit tegyek? – kérdezte az uralkodó.

-- Keresd a Tao-t, ez elég.

Huj Ce hallott erről a tanácskozásról, és bemutatta Taj Csin Zsen-t az uralkodónak.

-- Van egy élőlény, amit csigának hívnak. Ismeri ezt felséged? – kérdezte Taj Csin Zsen.

-- Ismerem.

-- A bal szarván van egy királyság, aminek az a neve, hogy Kihívás. A jobb szarván is van egy királyság, aminek az a neve, hogy Butaság. Gyakran vetélkednek, és háborúznak egymással bizonyos területekért. Olyankor holttestek tízezrei borítják a teret, és a győztes üldözi a legyőzöttet, de tizenöt nap után mindegyik hazatér.

-- Miféle üres beszéd ez? – kérdezte az uralkodó.

-- Engedd meg szolgádnak, hogy rámutathasson jelentőségére. Mit gondol felséged, van-e határa a négy iránynak, és a fentnek és a lentnek?

-- Nincsen határa egyiknek sem – válaszolt a király.

-- És felséged tudja azt, hogy amikor a szív-elméje a határtalanban kóborol, majd visszatér onnan az ismert és benépesített birodalmába, akkor ez [utóbbi] olyasminek tűnik, mintha nem is létezne?³

-- Igen, ez így van – felelte az uralkodó.

-- Ezen ismert és benépesített birodalmak között létezik Vej állam, és Vej államban létezik Lijang város, és Lijang városon belül felséged. Van különbség közted és Butaság uralkodója között?

-- Nincs különbség – válaszolta a király.

Miután a látogató kiment, az uralkodó zavarodottan ült, mintha elveszített volna valamit. A látogató eltávozása után Huj Ce ment be hozzá.

-- Ez az idegen egy nagyszerű ember - mondta a király - A bölcsek értéktelenek hozzá képest!

Huj Ce így szólt:

– Ha belefújsz egy bambuszfurulyába, kellemes hangot fogsz hallani; de ha a kardod markolatának gyűrűjébe fújsz, csak egy halk fütyülést hallasz. Jao-t és Sun-t mindenki magasztalja, de ha Taj Csin Zsen jelenlétében beszélsz róluk, az csak olyan lesz, mint egy halk fütyülés.

 

 

(¹Ő volt Vej állam első olyan uralkodója, aki királynak neveztette magát. Személyneve Vej Jing volt, tiszteletbeli neve Huj király {ur. ie. 369 – 319} Tien Mou, mint ilyen, ismeretlen a történelemben. James Legge szerint ez lehet elírás vagy a fejezet szerzőinek kitalációja.

 

²A korai kínai szövegek szerint a hatalmas düh és frusztráció képes fekélyt okozni az emberek hátán.

 

³Szó szerinti fordításban: „birodalom, ahol az utak és ösvények mindenhová elérnek/teljesen egybekapcsolódott terület”. Vagyis az ismert, emberek által belakott, utakkal, kereskedelemmel összekötött világot jelenti.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XXV. 3.) Ce Jang

 

3. Zsen Hsziang (régi bölcs uralkodó) elérte a kör középpontját, és általa addig követte a dolgokat, amíg azok ki nem teljesedtek.¹ Együtt létezett a dolgokkal kezdet és vég nélkül, számítások és időkorlátok nélkül. Aki napról napra együtt változik a dolgokkal, az maga nem változik. Miért ne pihenhetne meg ebben? Ha az Eget tanítónkká akarjuk tenni, nem fogjuk elérni, hogy az Ég valóban a tanítónk legyen, így a dolgok hatalmába kerülünk. Mi lehet arra mondani, ha valaki így cselekszik? A bölcs sosem kezd el az égin vagy az emberin gondolkozni. Sosem kezd el a kezdetről vagy a dolgokról gondolkodni. Együtt halad a korral, változás és bizonytalanság nélkül. Bárhová is megy, teljes és hibátlan. Hogy is tudna lépést tartani vele akárki?

Tang tanítójául Men-jin Teng-heng nevű udvari intézőjét nevezte ki. Követte őt, de nem korlátozták, nem fegyelmezték, ezáltal elérte azt, hogy követni tudta a dolgokat a kiteljesedésükben. Hivatalnokokat nevezett ki, hogy a külső elnevezések alapján a hivatalokat igazgassák, bár ezek az elnevezések és törvények feleslegesek voltak. Ez azt eredményezte, hogy mindkét oldal látható vált.²

Konfuciusz elérte azt az állapotot, ahol az emberi számítások teljesen kimerültek, ezáltal képes lett a dolgok természetének segítésére.³ Zsung Cseng (legendás ókori bölcs) ezt mondta: „Töröld el a napokat, és nem lesznek évek! Nincsen belül és nincsen kívül.”

 

 

(¹A kör középpontja a Tao középpontja. Ez a kifejezés a II. fejezet 3. részében is szerepel.

 

²Ezeknek a mondatoknak a fordítása Kuo Hsziang értelmezésén alapulnak. A társadalmi elnevezések és törvények a háttérben magától is működő Tao szempontjából feleslegesek. Így a hivatalnokok erőfeszítése és az uralkodó erőfeszítés-nélkülisége is egyaránt láthatóvá vált.

 

³Ezt a mondatot Kuo Hsziang és Cseng Hszüan Jing kommentárja szerint fordítottam. Ahogy az Előszóban írtam, Kuo Hsziang filozófus és író rendezte át 33 fejezetbe az eredetileg 52 fejezetből álló Csuang-ce változatot, és fűzött hozzá kommentárt. Cseng Hszüan Jing i.u. 7. századi taoista író volt, aki nem csupán a Csuang-céhez, hanem a Lao-céhez is írt magyarázatot.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXV. 2.) Ce Jang

2. A bölcs felfogja, hogy a dolgok összekapcsolódnak, és egyetlen testté fog át mindent anélkül, hogy tudná, miért. Hiszen ez a veleszületett természete. Visszatér sorsához, és annak megfelelően cselekszik. Az Eget tekinti tanítójának, és az emberek felismerik őt, és követik. De ha aggodalmaskodva a kiszámítható tudásra számítana, akkor haladása rövid életű lenne. Ha pedig elakadna, akkor mit tehetne?

Aki szépnek születik, annak mások szolgáltatnak tükröt; ha mások nem mondják neki, sosem fogja tudni, hogy szépnek tartják őt. Akár tudja ezt, akár nem, akár hallja ezt, akár nem, a belső öröme sosem ér véget, és az emberek csodálata sem ér véget soha, mert ez a veleszületett természete. Amikor a bölcs szereti az embereket, akkor mások nevezik őt el [emberségesnek]. Ha nem mondanák ezt neki, akkor nem tudná, hogy ő szeret másokat. Akár tudatában van ennek, akár nem, akár hallja ezt, akár nem, a mások iránti szeretete nem ér véget, és az emberek benne való biztonsága sem ér véget, mert ez a veleszületett természete.

Az egykori anyaföld vagy régi város láttán mély boldogságot érzünk. Még ha a hegyek és dombok tele vannak megnyurgult fákkal és sűrű bozóttal; még ha az általunk ismert emberek nagyobb része már nem él, a szívünk akkor is ugyanúgy érzi azt a boldogságot. Hát még mennyire érezne így, ha azt látná, és azt hallaná, amit látott-hallott előtte! Ez az egész olyan a számára, mintha tíz zsen magas torony állna az emberek előtt.¹

(¹A zsen mélység-és magasságmérésre szolgáló mértékegység. 1 zsen - dinasztiáktól függően - 16-18 méter. Ez a bekezdés a saját velünk született természetünkhöz való visszatérést jelképezi.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXV. 1.) Ce Jang

1. Amikor Ce Jang Csu államba utazott, Ji Csie beajánlotta őt Csu királyájának. Mivel a király nem fogadta Ce Jang-ot, Ji Csie hazament. Ce Jang ezért Vang Kuo-hoz fordult:

-- Uram, esetleg beszélhetnél te rólam a királynak.¹

-- Erre én nem volnék olyan jó, mint Kung Jüe Hsziu - válaszolta Vang Kuo.

-- Kung Jüe Hszi? Milyen ember ő?  – kérdezte Ce Jang.

Vang Kuo így felelt:

-- Télen teknősökre vadászik a folyónál; nyáron a hegyekben pihen. Ha egy arra járó erről kérdezi őt, azt válaszolja: „Ez az én otthonom!” Ha Ji Csie nem tudta meggyőzni a királyt arról, hogy fogadjon téged, akkor mit tehetnék én, aki még annyira sem alkalmas, mint ő! Ji Csie az a fajta ember, aki híján van az igazi erénynek (de), ám okos ember. Alázatosságot mutat, ezzel elvarázsol másokat, és kapcsolatait rejtélyessé teszi. Valójában teljesen elmerül a gazdagság és hatalom birodalmában, így nem erénnyel (de) segít másokon, hanem kárt okoz nekik. Olyan ez, mint amikor egy fagyoskodó meleg ruhákat kérne a tavasztól; vagy egy hőgutától szenvedő a tél hideg szeléhez fordulna. Csu királya pedig az a fajta ember, aki méltóságteljes és szigorú. A vétkezőkkel szemben éppen olyan könyörtelen, mint a tigris. Csak egy ügyes beszédű hízelgő vagy egy tökéletes erényű befolyásolhatja őt.

Egy igazi bölcs szűkös körülmények között élve is el tudja feledtetni családjával a szegénységet; ha pedig sikeres, még a királyokkal és hercegekkel is el tudja feledtetni rangjukat és vagyoni helyzetüket, és szerénnyé teszi őket. A dolgokat öröm-és játékforrásnak tekinti; ami pedig az embereket illeti, boldog, hogy minden egyetemes összhangban kapcsolódik össze, ugyanakkor védi saját valódi énjét.² Bár nem beszél, mégis harmóniával itatja át az embereket, és melléjük állva alakítja át őket, éppen olyan természetesen, mint ahogyan az egy szülő és gyermek kapcsolatban történik. A bölcs visszatér valódi otthonába (természetébe), ahol békésen megpihen, és teljes mértékben felfüggeszti a szándékos cselekedeteit. Ilyen messze áll [erőlködés-nélküli szív-elméje és befolyása] a hagyományos emberi szív-elmétől! Emiatt mondtam, hogy nem volnék olyan jó, mint Kung Jüe Hsziu.

 

 

(¹Ce Jang feltételezhetően Lu államból származott, és tisztségviselői állás reményében próbált meg különböző udvaroncok segítségével Csu királyához bejutni.

 

²Kuo Hsziang kommentárja szerint a bölcs nem engedi, hogy a dolgok szenvedés forrásai legyenek. Ehelyett inkább játékos és örömteli kötődésre törekszik velük. Nem vonul el a világtól, az emberektől nem tartja magát távol; a felosztottság helyett a mindent összekötő egyetemes kapcsolatban, az erőlködés nélküli áramlásban találja örömét. Eközben saját belső békéjét védi, nem engedve, hogy a külső tényezők felkavarják.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 15.) Hszü Vu-kuj

15. Amikor a láb a földön lépked, mindig csak egy kis területet foglal el, mégis a nem taposott földterületet kell használnia ahhoz, hogy messzire jusson. Az ember tudása kevés, mégis arra kell támaszkodnia, amit nem tud, hogy megértse azt, amit Égnek neveznek. Megérteni a nagy Egységet, megérteni a nagy Rejtélyt, megérteni a nagy Látást, megérteni a nagy Egyenlőséget, megérteni a nagy Módszert, megérteni a nagy Bizalmat, megérteni a nagy Nyugalmat – ez a tökéletesség. A nagy Egység mindent összeköt, a nagy Rejtély mindent felold, a nagy Látás átlátja az egészet, a nagy Egyenlőség mindent egyenlőnek ismer el, a nagy Módszer megtestesít, a nagy Bizalommal hitelesít, a nagy Nyugalom fenntart.¹

Mindenben hagyatkozz az Égre, kövesd a természetes fényt. A homály rejti a tengelyt, a kezdet „a másikból” indul.² Ezért a megértés [a végső igazságról] olyan, mint a nem-megértés; a róla szóló tudás olyan, mint a nem-tudás. Csak a nem-tudás után lehet tudáshoz jutni. Kérdéseidnek [a végső igazságról] nem lehetnek merev határai, ugyanakkor kérdéseid nem lehetnek határok nélküliek sem. A zavaros változékonyságban mégis ott a valóság. Az idők folyamán, egészen a régmúlttól mostanáig ez az igazság nem változott, és nem sérült sosem. Ezért miért ne mondhatnánk rá, hogy ez egy nagyszerű összegzés? Miért nem kérdezősködünk róla [a végső igazságról]? Miért viselkedünk ilyen zavarodottan vele kapcsolatban? A nem-zavarodottság segítségével megszabadulunk a zavarodottságtól, és visszatérünk a nem-zavarodottsághoz. Ezáltal elérkezünk a nem-zavarodottság állapotához.

(¹Az Egység annak a teljes megértését jelenti, hogy minden dolog alapvetően egy, és egymással összekötött. A Rejtély annak az elfogadása, hogy a világegyetem működése rejtett és ismeretlen; a Látás részrehajlás nélküli, mindent átfogó látásmód; az Egyenlőség annak elismerése, hogy minden dolog alapvetően egyenlő; a Módszer a dolgok valódi természetének követése; a Bizalom a dolgok természetes, nem mesterséges folyamában való hit; a Nyugalom pedig a külső tényezők által megingathatatlan belső béke elérése.

 

²A kezdet az olyan ellenpólusokból indul, mint az „én” és a „másik” vagy az „ez” és „az”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)