(XXV. 1.) Ce Jang

1. Amikor Ce Jang Csu államba utazott, Ji Csie beajánlotta őt Csu királyájának. Mivel a király nem fogadta Ce Jang-ot, Ji Csie hazament. Ce Jang ezért Vang Kuo-hoz fordult:

-- Uram, esetleg beszélhetnél te rólam a királynak.¹

-- Erre én nem volnék olyan jó, mint Kung Jüe Hsziu - válaszolta Vang Kuo.

-- Kung Jüe Hszi? Milyen ember ő?  – kérdezte Ce Jang.

Vang Kuo így felelt:

-- Télen teknősökre vadászik a folyónál; nyáron a hegyekben pihen. Ha egy arra járó erről kérdezi őt, azt válaszolja: „Ez az én otthonom!” Ha Ji Csie nem tudta meggyőzni a királyt arról, hogy fogadjon téged, akkor mit tehetnék én, aki még annyira sem alkalmas, mint ő! Ji Csie az a fajta ember, aki híján van az igazi erénynek (de), ám okos ember. Alázatosságot mutat, ezzel elvarázsol másokat, és kapcsolatait rejtélyessé teszi. Valójában teljesen elmerül a gazdagság és hatalom birodalmában, így nem erénnyel (de) segít másokon, hanem kárt okoz nekik. Olyan ez, mint amikor egy fagyoskodó meleg ruhákat kérne a tavasztól; vagy egy hőgutától szenvedő a tél hideg szeléhez fordulna. Csu királya pedig az a fajta ember, aki méltóságteljes és szigorú. A vétkezőkkel szemben éppen olyan könyörtelen, mint a tigris. Csak egy ügyes beszédű hízelgő vagy egy tökéletes erényű befolyásolhatja őt.

Egy igazi bölcs szűkös körülmények között élve is el tudja feledtetni családjával a szegénységet; ha pedig sikeres, még a királyokkal és hercegekkel is el tudja feledtetni rangjukat és vagyoni helyzetüket, és szerénnyé teszi őket. A dolgokat öröm-és játékforrásnak tekinti; ami pedig az embereket illeti, boldog, hogy minden egyetemes összhangban kapcsolódik össze, ugyanakkor védi saját valódi énjét.² Bár nem beszél, mégis harmóniával itatja át az embereket, és melléjük állva alakítja át őket, éppen olyan természetesen, mint ahogyan az egy szülő és gyermek kapcsolatban történik. A bölcs visszatér valódi otthonába (természetébe), ahol békésen megpihen, és teljes mértékben felfüggeszti a szándékos cselekedeteit. Ilyen messze áll [erőlködés-nélküli szív-elméje és befolyása] a hagyományos emberi szív-elmétől! Emiatt mondtam, hogy nem volnék olyan jó, mint Kung Jüe Hsziu.

 

 

(¹Ce Jang feltételezhetően Lu államból származott, és tisztségviselői állás reményében próbált meg különböző udvaroncok segítségével Csu királyához bejutni.

 

²Kuo Hsziang kommentárja szerint a bölcs nem engedi, hogy a dolgok szenvedés forrásai legyenek. Ehelyett inkább játékos és örömteli kötődésre törekszik velük. Nem vonul el a világtól, az emberektől nem tartja magát távol; a felosztottság helyett a mindent összekötő egyetemes kapcsolatban, az erőlködés nélküli áramlásban találja örömét. Eközben saját belső békéjét védi, nem engedve, hogy a külső tényezők felkavarják.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 15.) Hszü Vu-kuj

15. Amikor a láb a földön lépked, mindig csak egy kis területet foglal el, mégis a nem taposott földterületet kell használnia ahhoz, hogy messzire jusson. Az ember tudása kevés, mégis arra kell támaszkodnia, amit nem tud, hogy megértse azt, amit Égnek neveznek. Megérteni a nagy Egységet, megérteni a nagy Rejtélyt, megérteni a nagy Látást, megérteni a nagy Egyenlőséget, megérteni a nagy Módszert, megérteni a nagy Bizalmat, megérteni a nagy Nyugalmat – ez a tökéletesség. A nagy Egység mindent összeköt, a nagy Rejtély mindent felold, a nagy Látás átlátja az egészet, a nagy Egyenlőség mindent egyenlőnek ismer el, a nagy Módszer megtestesít, a nagy Bizalommal hitelesít, a nagy Nyugalom fenntart.¹

Mindenben hagyatkozz az Égre, kövesd a természetes fényt. A homály rejti a tengelyt, a kezdet „a másikból” indul.² Ezért a megértés [a végső igazságról] olyan, mint a nem-megértés; a róla szóló tudás olyan, mint a nem-tudás. Csak a nem-tudás után lehet tudáshoz jutni. Kérdéseidnek [a végső igazságról] nem lehetnek merev határai, ugyanakkor kérdéseid nem lehetnek határok nélküliek sem. A zavaros változékonyságban mégis ott a valóság. Az idők folyamán, egészen a régmúlttól mostanáig ez az igazság nem változott, és nem sérült sosem. Ezért miért ne mondhatnánk rá, hogy ez egy nagyszerű összegzés? Miért nem kérdezősködünk róla [a végső igazságról]? Miért viselkedünk ilyen zavarodottan vele kapcsolatban? A nem-zavarodottság segítségével megszabadulunk a zavarodottságtól, és visszatérünk a nem-zavarodottsághoz. Ezáltal elérkezünk a nem-zavarodottság állapotához.

(¹Az Egység annak a teljes megértését jelenti, hogy minden dolog alapvetően egy, és egymással összekötött. A Rejtély annak az elfogadása, hogy a világegyetem működése rejtett és ismeretlen; a Látás részrehajlás nélküli, mindent átfogó látásmód; az Egyenlőség annak elismerése, hogy minden dolog alapvetően egyenlő; a Módszer a dolgok valódi természetének követése; a Bizalom a dolgok természetes, nem mesterséges folyamában való hit; a Nyugalom pedig a külső tényezők által megingathatatlan belső béke elérése.

 

²A kezdet az olyan ellenpólusokból indul, mint az „én” és a „másik” vagy az „ez” és „az”.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 14.) Hszü Vu-kuj

14. Ha a régi idők igaz emberei megszerezték [a Tao-val való összehangot], éltek, ha elvesztették, meghaltak; és ha megszerezték, meghaltak, ha elvesztették, éltek. Ugyanígy, a gyógyír egyben méreg is. Sisakvirág, harangvirág, csirkecsont fű, kínai gyökér; mindnek megvan a maga ideje és helye, bármelyik alkalmas lehet elsőrangú gyógyításra.¹ Hogyan is lehetne az összeset felsorolni? Kou Csien a Kuaj Csi hegyére menekült háromezer páncélos-pajzsos emberével. Csak Csung tudta, hogyan lehet egy elpusztított államot megtartani, és csak ő nem ismerte fel a bajt, ami rá várt.² Ezért mondják, „A bagoly szeme pontosan a célnak megfelelő, a daru lába pontosan megfelelő hosszúságú; ha változtatnál rajtuk, az fájdalmat okozna.”

Mondják, „Amikor szél kavarja, a folyó vizének szintje csökken, de ugyanígy, a Nap melege is apasztja a vizet. Tételezzük fel, hogy a szél és Nap együtt őrzik a folyót, a folyó mégsem zavartatja magát, kimeríthetetlen forrásaira támaszkodva áramlik tovább.” A víz egyértelműen tartozik a földhöz; az árnyék egyértelműen tartozik az emberhez; a dolgok egyértelműen tartoznak a dolgokhoz.  Éppen emiatt a túlzott éles látás veszélyezteti a szemet; a túlzott éles hallás veszélyezteti a fület; a túlzott elköteleződéssel járó gondolatok pedig veszélyeztetik a szív-elmét. Minden túlzásba vitt képesség veszedelmessé válhat. Ha a veszedelem kiteljesedik, már nem lehet kijavítani. Az elhúzódó bajok egyre inkább felhalmozódnak. A visszaforduláshoz erőfeszítésre van szükség; a megvalósítás pedig időt igényel. Az emberek mégis úgy tekintenek ezekre a képességeikre, mint kincseikre. Nem szomorú ez? Ezért pusztítanak el országokat újra és újra, mészárolnak le embereket szüntelenül, mert nem tudják, hogyan kutassák ki ezt!³ 

(¹Mint ahogyan ezek a növények, amelyek lehetnek mérgek vagy gyógyszerek, ugyanúgy az élet és halál fölé-és alárendeltsége is viszonylagos, az idő és hely határozza meg az „értéküket”.

 

²Kuo Csien, Jüe királya harcosaival együtt Kuaj Csi hegyére menekült Vu állam csapatai elől. Később két minisztere, Ven Csung és Fan Li segített Kuo Csien királynak Jüe állam megerősítésében, majd Vu állam legyőzésében. Közvetlenül a győzelem után Fan Li – igazi taoista bölcsként – lemondott tisztségéről, és Csi államba ment. Fan Li levélben figyelmeztette egykori minisztertársát, Csung-ot a király kiszámíthatatlanságára. De már túl késő volt, Kuo Csien király Ven Csung-ot öngyilkosságra kényszerítette. Klasszikus taoista példa arra, hogy hiába kiváló valaki külső, társadalmi dolgokban, ha saját helyzetét nem képes tisztán képes megítélni.

 

³Az „ezt” szónak két értelmezése is lehet, az egyik, hogy ’mi az igazi oka a szenvedésnek?’. A másik értelmezés a ’Tao valódi természete’, amely ellentétes minden ember alkotta törvénnyel, emberi értékkel.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Wen Zhong (angol nyelven)

(XXIV. 13.) Hszü Vu-kuj

13. Vannak szűklátókörű önelégültek, simulékony alkalmazkodók és megfáradt görnyedők.

Az úgynevezett szűklátókörű önelégültek egyetlen tanító szavait tanulmányozzák, azokat szűklátókörűen teljesen magukévá teszik. Önmagukkal titkon elégedettek, és úgy vélik, amit elsajátítottak, az elegendő. Miközben nem ismerik fel, hogy nem értenek semmit. Ők azok, akiket szűklátókörű önelégültnek nevezek.

A simulékony alkalmazkodók olyanok, mint disznón a tetvek. Ahol ritkább a disznó sörtéje, ott választanak maguknak helyet, és tágas palotának vagy hatalmas parknak képzelik azt. A disznó hasadt körmeit, bőrének hajlatait, hasát, combját érzik kényelmes zugnak, biztonságos lakhelynek. De nem tudják, hogy egy reggel a mészáros meglendíti karját, elhinti a szalmát, tüzet gyújt, és a disznóval együtt őket is megpörköli majd. Ugyanazon szűk korlátok között tűnnek fel és tűnnek el. Ezeket hívjuk simulékony alkalmazkodóknak.

A megfáradt görnyedők olyanok, mint Sun. A birkahús nem vágyik a hangyákra, a hangyák azonban ellenálhatatlanul vágynak a birkahúsra az erős szaga miatt. Sun ellenállhatatlan erényes viselkedésével az emberek elégedettek voltak. Háromszor változtatta meg lakhelyét, és mindegyik helyből város lett. Mire elérte Teng kietlen földjét, már százezer család követte. Jao hallott Sun erényéről, és elküldte őt egy új, megműveletlen területre, mondván: „Remélem, hogy az ő eljövetele áldást hoz ott!”

Amikor Sun-t erre az új, megműveletlen területre küldték, már előrehaladott életkorban volt, hallása és látása lecsökkent, elméje hanyatlott, mégsem vonulhatott vissza, hogy megpihenjen. Ezeket hívjuk megfáradt görnyedteknek.

Ezzel szemben a szellem-szerű ember nem kedveli, ha tömeg gyűlik köré. Ahol tömeg gyűlik össze, ott kialakul a részrehajlás, és a részrehajlásból csak hátrány származik. Ezért senkihez sem áll túl közel, és senkitől sem áll túl messze. Átöleli az erényt (de), és összhanggal telten követi az Égalattit. Őt hívjuk igaz embernek. Elhagyja a hangyák okosságát, terveiben a halakat követi, még a birkák véleményét is eldobja.¹ Szemét látásra használja, fülét hallásra, szív-elméjét pedig arra, hogy szív-elméjét tárolja. Ezáltal útja egyenes és szintben van, mintha vonalzóval lenne kijelölve, és alkalmazkodik a változáshoz. A régi idők igaz emberei az Ég szerint tekintettek az emberire, és nem akarták az emberit az égire erőltetni.

 

 

(¹A mindenről elfeledkező, a vízben önfeledten úszkáló halakról több részben is említést tesz a könyv.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XXIV. 12.) Hszü Vu-kuj

12. Nie Csüe összetalálkozott Hszü Jü-vel.¹

-- Hová mész? – kérdezte tőle.

-- Elmenekülök Jao elől.

-- Ezt hogyan érted?

-- Ez a Jao olyan buzgón gyakorolja az emberséget, hogy attól tartok, nevetségessé teszi magát az Égalatti előtt. A későbbi korokban pedig az emberek még egymást is felfalják miatta!² A népet nem nehéz összegyűjteni, ha szereted őket, hozzád húzódnak; ha gondoskodsz róluk, köréd gyűlnek; ha dicséred őket, buzgókká válnak; és ha azt teszed velük, amit gyűlölnek, szétszélednek. A szeretet és anyagi gondoskodás az emberség és igazságosság termékei. Az emberséget és igazságosságot csak kevesen adják fel, de annál többen jutnak előnyhöz e kettő által. Ezért az emberség és igazságosság gyakorlásában alig van belső egyezőség (hitelesség), sőt eszköze lesz a ragadozó kapzsiságnak.³ Ezért, amikor egyetlen ember döntései és szabályai akarják az Égalattit megjavítani, az olyan, mint mindent egyetlen pillantással próbálna mindent átlátni. Jao azzal tisztában van, hogy az érdemes emberek hasznosak az Égalatti számára, de azt nem ismeri fel, hogy ugyanakkor árthatnak is az Égalattinak. Csak azok érthetik ezt meg, aki kívül állnak az érdemesek birodalmán.

(¹Nie Csüe több részben szerepel. A XII. fejezet 5. részében Hszü Jü Jao-val folytat beszélgetést.

²A XIII. fejezet 2. részének végén is olvasható ez a mondat.

³A „belső egyezőség": XXIII. fejezet 8. rész, és a XXIV. 2. rész)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

 

(XXIV. 11.) Hszü Vu-kuj

11. Ce Csi-nek nyolc fia volt. Felsorakoztatta őket maga elé, és így szólt Csiu Fang Jin-hez:

-- Kérlek, elemezd a fiaim arcát, és mondd meg, hogy melyik a szerencsés!

-- Kun a szerencsés – válaszolta Csiu Fang Jin.

Ce Csi először megdöbbent, majd örömmel kérdezte:

-- Ez miben nyilvánul majd meg?

-- Kun ugyanazt az ételt fogja enni, mint az állam uralkodója, és ez így lesz élete végéig.

Erre könnyek törtek elő Ce Csi szeméből, és csalódottan kiáltott fel:

-- Mit tett a fiam, hogy ez lesz a végzete?

-- Ha valaki ugyanazt az ételt eszi, mint az állam uralkodója, az áldást hoz rokonságának mindhárom ágának, de leginkább saját apjának és anyjának¹ – válaszolta Csiu Fang Jin – De te, uram, amikor meghallottad ezt, könnyezni kezdtél. Ezzel elutasítod a szerencsét. A fiú szerencsés, de az apa szerint ez szerencsétlenség.

-- Jin, mit tudsz te ezekről a dolgokról? – kérdezte Ce Csi – Azt mondod, hogy Kun szerencsés lesz. De te kizárólag húsról és borról beszéltél, ami csak az orrát és a száját kényezteti. Honnan is tudnád, hogy ez hogyan fog bekövetkezni? Tegyük fel, hogy annak ellenére, hogy sosem voltam juhász, egy nőstény juh ellene meg házam délnyugati sarkában. És ugyanígy, annak ellenére, hogy sosem voltam vadász, egy fürjtyúk keltené ki fiókáit a délkeleti sarokban. Ha ezeket nem tekintenénk különösnek, akkor mit tekintenénk annak? Ahol a fiammal kóborolunk, az az Ég és a Föld. Örömünket az Égben keressük, táplálékunkat a Földtől kapjuk. Nem bonyolódunk bele világi ügyekbe, nem ügyeskedünk, nem különcködünk. Együtt haladunk Ég és Föld valóságával², és nem engedjük, hogy a külső dolgok felkavarjanak bennünket. A világ változásához alkalmazkodunk, nem pedig a társadalomtól elvárt módon cselekszünk. És most itt ez a világi jutalom! A különös jelek mindig különös tetteket jeleznek. Jaj, veszélybe fog kerülni! De ez nem az én hibám lesz és nem a fiamé; talán az Ég küldi majd. Emiatt könnyezem.

Nem sokkal ezután Ce Csi Jen államba küldte Kun-t, és a fiút az úton banditák ejtették foglyul. Ép állapotában nehezen tudták volna eladni rabszolgának, de megcsonkítva annál könnyebben.³ Ezért levágták a lábát, és eladták a fiút Csi államban. Végül Csu herceg utcáján lett kapuőr, így valóban húst evett élete végéig.⁴

(¹A rokonság három ágát az illető anyjának, apjának és feleségének rokonait jelentette.

²A XXIII. fejezet 8. részében szerepel ugyanez a szó, amit ott "belső egyezőségként" vagy "hitelességként" fordítottam. Itt szintén ez a szó szerepel, de ebben a szövegkörnyezetben azt a "kozmikus erőt" jelenti, amely a létezés valósága, tényszerűsége, a természet, a világegyetem éntől és mesterkéltségtől mentes működése.

³Nyomorékot szívesebben alkalmaztak kapuőrnek, mert az nem tudott elmenekülni.

⁴A tudósok vitatják, hogy valóban Csu hercegről lett volna szó. Vannak, akik szerint egy nemesember kapuőre lett, mások szerint egy hentesé.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

 

(XXIV. 10.) Hszü Vu-kuj

10. Amikor Konfucius Csu államba látogatott, Csu uralkodója bort szolgáltatott fel neki. Szun-su Ao is ott állt, kezében tartva boros kelyhét. Ji Liao, miután poharának tartalmát rituálisan a földre öntötte, így szólt:

-- Ó, a régi idők emberei ilyenkor beszédet mondtak!

Konfuciusz ekként válaszolt:

-- Hallottam szavak nélküli beszédről, bár én még sosem beszéltem erről. De most megteszem. Amikor Ji Liao hang nélkül labdákkal zsonglőrködött, két család közötti viszály szűnt meg. Amikor Szun-su Ao békésen pihent legyezőjével kezében, Jing férfiai eltették fegyvereiket. Bárcsak három lábnyi csőröm volna.¹

Amit ezek az emberek követtek, azt az út nélküli Útnak (Tao) nevezik, ahogyan érveltek, azt szavak nélküli érvelésnek nevezik. Ezért az olyan erény, ami összefonódik a Tao egységével, és az olyan beszéd, ami megáll a megismeréssel nem megismerhető előtt, maga a teljesség. A Tao egyesít, de erre az erény nem képes, és ami megismeréssel nem megismerhető, azt az érvelés nem képes kifejteni. Amikor neveket adunk a dolgoknak, éppen úgy, mint a konfuciánusok és mohisták teszik, annak rossz vége lesz. A tenger nem utasítja vissza azokat a forrásokat, amelyek kelet felé áramolva beleömlenek - ez a nagyság tökéletessége. A bölcs átöleli mind az Eget és Földet, könyörületességét kiterjeszti az egész Ég alatti világra, és senki nem tudja, hogy ki ő. Ezért az élete rang nélküli, a halála megtisztelő nevek nélküli. Nem gyűjtöget anyagi javakat, hírnevét sem alapozza. Őt úgy nevezik, hogy „nagyszerű ember”.

A kutyák nem amiatt jók, mert szépen ugatnak. Az embereket nem azért tartják bölcsnek, mert szépen beszélnek. Nagyszerűnek pedig végképp nem gondolják! Hiába véli magát valaki nagyszerűnek, attól még mások nem fogják őt nagyszerűnek tartani; akkor pedig még kevésbé, ha erényét mutogatja! Semmi sem tökéletesebb, mint Ég és Föld, de vágyták-e tökéletességüket? Aki felismeri ezt a nagy tökéletességet, az nem keresi. Nem veszít el semmit, és nem vet el semmit, nem cseréli fel magát a külső dolgokkal. Önmagához tér vissza, ezáltal kimeríthetetlen; követi az ősi tudást, de nem alkalmazza mereven. Ilyen tökéletes a nagyszerű ember valódi természete.

(¹Ez a történet a képzelet szüleménye. Szun-su Ao vízügyi mérnök és miniszter volt Csu államban. Jó pár évvel Konfuciusz születése előtt halt meg. A hagyomány szerint olyan jól kormányozta az országot, hogy Jing - Csu állam fővárosának – népe akkor is eltehette fegyverét, amikor a miniszter pihent. A XXI. fejezet 10. részének egyik főszereplője volt. Ji Liao legendás harcos és filozófus volt, szintén Csu államban. I.e. 478-ban az egyik herceg felkelést indított Csu királya ellen, aminek támogatására meg akarta nyerni Ji Liao-t. Ő azonban nem volt hajlandó csatlakozni hozzá. A felkelést hamar megbuktatták, a király visszatért a trónra. Ebben az esetben a labdákkal való zsonglőrködés a bizonytalanságot és veszélyt hivatott szimbolizálni. A három lábnyi csőr pedig a szavak nélküli, bölcs beszéd óhaját fejezi ki.

Innentől már a történet írója folytatja tovább.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)