(XI. 3.) Hagyni és engedni

3. Cuj Csü így fordult Lao Tan-hoz:

-- Ha nem irányítjuk az Ég alatti világot, akkor hogyan tudjuk jobbá tenni emberek szív-elméjét (xin/hszin)?

-- Vigyázz, ne kavard fel az emberek szív-elméjét – válaszolta Lao Tan – Ha korlátozod, elnyomod, ha bátorítod, felizgatod. Elnyomással börtönbe zárod, felizgatással felbőszíted. A szív-elme egyszer puha és engedékeny, máskor éles és kemény. Egyszer forró, mint a perzselő tűz, máskor hideg, mint egy jégtömb. Olyan gyors, hogy egy pillantás alatt megjárja a négy tengert. Amikor megpihen, csendes, mély árok; amikor tevékeny, szabadon lebeg az égen. Gőgös, megzabolázhatatlan. Ilyen az ember szív-elméje.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 2.) Hagyni és engedni

2. A látás gyönyörűsége a színekben való tobzódáshoz vezet. A hallás gyönyörűsége a hangokban való tobzódáshoz vezet. Az emberség gyönyörűsége összezavarja az erényt (de). Az igazságosság gyönyörűsége szembefordul a jó érzékkel. A szertartások gyönyörűsége mesterkéltségre bátorít. A zene gyönyörűsége bujaságra bátorít. A bölcsesség gyönyörűsége ügyeskedésre bátorít. A tudás gyönyörűsége mások hibáztatására bátorít. Ha az Ég alatti világ belenyugodna a veleszületett természetük valódi formájába, akkor nem számítana, hogy ez a nyolc gyönyörűség létezik vagy sem. De ha az Ég alatti világ nem nyugszik bele veleszületett természetük valódi formájába, akkor ez a nyolc gyönyörűség eltorzul, megcsavarodik, és összezavarja az Ég alatti világot. És még nagyobb lesz a tévelygés, ha az Ég alatti világ elkezdi tisztelni és becsülni ezt a nyolcat! Hiszen ez nem csupán múló szeszély, amit eldobnak. Szigorú erőkészületeket tesznek, böjtölnek, ünnepélyesen letérdelve beszélnek erről a nyolcról, és dobszó kíséretében énekelnek, táncolnak előttük. Mit lehetne ez ellen tenni?

Éppen ezért, ha egy nemes ember arra kényszerül, hogy az Ég alatti világot felügyelje és gondoskodjon róla, akkor a legjobb, hogy nem-cselekszik. A nem-cselekvés által belenyugszik saját veleszületett természetének valódi formájába. Ezért, aki úgy tiszteli az Ég alatti világot, mint saját magát, arra rá lehet bízni az Ég alatti világot. És aki úgy szereti az Ég alatti világot, mint saját magát, arra rá lehet hagyni az Ég alatti világ gondozását¹. Így hát, ha a nemes ember nem tékozolja el öt zsigerének erejét, és nem erőlteti látását, hallását, akkor hiába olyan élettelen, mint egy holttest, mégis látszik rajta sárkányszerű életereje; hiába olyan, mint a mélységes csend, mégis hallatszik mennydörgő hangja. Finoman és könnyedén mozgó szellemét az Ég követi, és bár nyugodt és nem-cselekvő, a tízezer dolog mind köré gyűlik. Miért volna szükség arra, hogy kormányozza az Ég alatti világot?

(¹Hasonló található a Lao-ce 13. versében: „Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő [tölti be hivatalát], hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XI. 1.) Hagyni és engedni

1. 1. Arról már hallottam, hogy békén kell hagyni az Ég alatti világot, és engedni, hogy önmagát kormányozza, de arról még nem hallottam, hogy irányítani és szabályozni kell. Azért kell békén hagyni, hogy az Ég alatti világon senki ne rontsa meg veleszületett természetét; és azért kell engedni, hogy önmagát kormányozza, hogy senki ne változtassa meg erényét (de). Ha az Ég alatti világon senki nem rontja meg veleszületett természetét, és senki nem változtatja meg erényét, mi szükség volna arra, hogy irányítsák és szabályozzák?

Régen, amikor Jao irányította az Ég alatti világot, az emberek veleszületett természete örömtelivé vált, emiatt nyugalmuk odalett. Amikor a zsarnok Csie irányította az Ég alatti világot, az emberek veleszületett természete megkeseredett, emiatt elégedettségük odalett. Ha nincs nyugalom és nincs elégedettség, akkor hiányozni fog az erény (de) is. Nincsen senki az Ég alatt, aki sokáig el tudná viselni az erény hiányát. Ha valaki túlságosan örül, akkor túlteng benne a jang elem. Ha valaki túlságosan haragszik, akkor túlteng benne a jin elem. Amikor túlteng a jin és jang, a négy évszak megszokott rendje felborul, és a hideg és meleg összhangja megszűnik. Ez pedig kárt okoz az ember testében. Az emberek nem tudják egyensúlyban tartani az öröm és harag érzését; állandóan cserélgetik lakhelyüket; nem tudnak helyesen gondolkodni, és amit elkezdenek, nem fejezik be, hanem félúton feladják. Az Ég alatti világban megjelenik a gőg és romlottság, a becsvágy és ellenségeskedés, ezáltal úgy fognak viselkedni, mint a rabló Csi, Zeng Sen vagy Si Jü.

Az Ég alatti világ összes kincse sem elég arra, hogy megjutalmazza a jót, és az Ég alatti világ összes fenyítése sem elég arra, hogy megbüntesse a rosszat. Ezért hiába ilyen hatalmas ez az Ég alatti világ, így sem elég a jutalmazásra és büntetésre, pedig a három dinasztia óta mindenkit ez a két dolog tart zajos izgalomban. Hogyan is lenne hát idejük az embereknek arra, hogy belenyugodjanak velük született természetük valódi formájába és a sorsba?

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(X. 4.) Feltört utazóládák

4. 4. Uraim, ti volnátok az egyetlenek, akik még sosem hallottak a tökéletes erény (de) koráról? Régen, Zsung Cseng, Ta Ting, Po Huang, Csung Jang, Li Lu, Li Csu, Hszien Jüan, Ho Hszü, Cun Lu, Csu Jung, Fu-hszi and Sennong idejében az emberek csomókat kötöttek, és azokat használták [írás gyanánt].¹ Ételeiket jóízűnek, ruháikat szépnek találták, örömmel élték meg szokásaikat, otthonaik biztonságosak voltak. A szomszédos államok látótávolságon belül terültek el, és hallották egymás kutyáinak, tyúkjainak hangját. Ennek ellenére az emberek úgy élték meg idős korukat, és úgy haltak meg, hogy sosem lépték át államaik határait. Azokban az időkben tökéletes rend volt.

Azonban manapság olyan helyzetbe kerültünk, hogy az emberek lábujjhegyre állva nyújtogatják nyakukat, mondván: „Itt-és-itt él egy bölcs és érdemes ember!” És útravalóval felpakolva rohannak hozzá, elhagyva családjukat, feladva uralkodóik szolgálatát. Egyik államról a másikra járnak; kordéikkal akár ezer li távolságot is megtesznek. Ez mind az uraik hibájából következik, akik vágynak a tudásra.²

Amikor az urak vágynak a tudásra, de mellőzik a Tao-t, az Ég alatti világon teljes lesz a zűrzavar. Miből gondoljuk ezt? Minél többet tudnak az emberek az íjakról, nyílpuskákról, hálókról, nyilakról és csapdákról, annál jobban összezavarodnak az ég madarai. Minél többet tudnak az emberek a kampókról, csalikról, különféle hálókról és bambuszból készült varsákról, annál jobban összezavarodnak a víz mélyén élő halak. Minél többet tudnak az emberek a ketrecekről, ásott vermekről, hálókról és csapdákról, annál jobban összezavarodnak a mocsárban élő vadállatok. Minél többet tudnak az emberek a ravaszságról, megtévesztésről, a „keményről” és „fehérről” való kifinomult beszédről, az „ugyanarról” és „különbözőről” folytatott huzavonáról, annál jobban összezavarodnak az emberek. Éppen ezért az Ég alatti világ teljes zűrzavaráért a tudás iránti vágy hibáztatható. 

Ugyanígy, minden ember az Ég alatt tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit nem tud, de senki nem tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit már tud. Minden ember tudja, hogyan ítélje el azt, amit rossznak tartanak, de senki nem tudja, hogyan ítélje el azt, amit jónak tartanak. Emiatt teljes a zűrzavar. Így odafönt a Nap és a Hold fénye elhomályosul, idelent a hegyek és folyók életereje elfogy, és a középen a négy évszak rendje megváltozik. Nincsen olyan csúszó vagy mászó rovar, nincsen olyan csapkodó vagy röpködő lény, amelyik ne vesztené el a veleszületett természetét. Micsoda hatalmas zűrzavar keletkezett az Ég alatti világon ebből tudás iránti vágyból! 

A három dinasztia [Hszia, Sang, Csou] óta ez így van. Az egyszerű és mesterkéletlen embereket mellőzik, a sürgő-forgó hízelgőket örömmel fogadják. A nem-cselekvés (wu-wei/vuvej) nyugalmát elutasítják, a locsogva-fecsegve előadott ötleteket örömmel hallgatják. Ez a locsogás-fecsegés hozta a zűrzavart az Ég alatti világra.

(¹Mivel nem volt szükségük írásra, ezért csomókkal emlékeztették magukat a dolgaikra. Ezen ókori mitikus uralkodók közül némelyiket már korábban is említettek a Csuang-cé-ben, mások azonban csak itt tűnnek fel. Az utána következő pár mondat szinte szóról szóra megegyezik a Lao-ce 80. versével. 

2A kései Csou-korban az uralkodók egymással versengve igyekeztek udvarukba csalogatni az átlagostól intelligensebb és jobb képességű embereket. Qi/Csi állam, egyikeként azoknak az államoknak, akik először patronáltak tudósokat, különösen híres volt arról, hogy az állam által fenntartott akadémiájára egész Kínából érkeztek filozófusok.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(X. 3.) Feltört utazóládák

 

3.3. Ezért mondják: „Mint ahogyan a halat sem szabad kivenni a vizek mélyéről, úgy az állam éles fegyvereit sem szabad megmutatni az embereknek”.¹ Mivel a bölcsek az Ég alatti világ éles fegyverei, ezért nem arra valók, hogy az Ég alatti világnak megmutassák. Így hát dobjátok el a bölcsességet és a tudást, ezzel megállítjátok a kiváló és erős rablókat! Törjétek össze a jádét és a gyöngyöket, akkor jelentéktelen tolvajok sem teremnek majd! Égessétek el az abakuszokat, zúzzátok szét a pecséteket, akkor az emberek egyszerűek és ártatlanok maradnak! Verjétek szét a vékákat, törjétek ketté a kétkaros mérőket, akkor majd az emberek nem civakodnak egymással! Semmisítsétek meg az összes bölcs törvényt az Ég alatt, akkor végre értelmesen is szót lehet érteni az emberekkel!

Keverjétek össze a hat hangot, zúzzátok össze a sípokat és a citerákat, tömjétek be a vak zenészmester, Si Kuang fülét, és minden ember az Ég alatti világon visszanyeri veleszületett hallását! Töröljétek el a mintákat és a formákat, válasszátok szét az öt alapszínt, ragasszátok össze Li Csu szemeit, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett látását! Pusztítsátok el a derékszöget és a vonalzót, dobjátok el a körzőt és a szögmérőt, törjétek el a művész Csuj ujjat, és minden ember az Ég alatti világon visszanyeri veleszületett ügyességét! Azt mondják, hogy „A legnagyobb ügyesség olyan, mint az ügyetlenség!”² Utasítsátok el Zeng (Sen) és Si (Jü) viselkedését, fogjátok be Jang (Csu) és Mo (Ti)³ száját, dobjátok el az emberséget és igazságosságot, és az Ég alatti világ erénye (de) eléri a titokzatos azonosság állapotát.⁴ 

Amikor az emberek visszanyerik velük született látásukat, akkor az Ég alatti világon nem lesz több káprázat. Amikor az emberek visszanyerik velük született hallásukat, akkor az Ég alatti világon nem lesz több hangzavar. Amikor az emberek visszanyerik velük született bölcsességüket, akkor az Ég alatti világon nem lesz több tévelygés. Amikor az emberek visszanyerik velük született erényüket, akkor az Ég alatti világon nem lesz több romlottság. Zeng Sen, Si Jü, Jang Csu, Mo Ti, Kuang mester, a művész Csuj, vagy Li Csu mind olyanok voltak, akik erényüket (de) kifelé mutatták, és ezzel félrevezették, összezavarták az Ég alatt világot. Ez teljesen haszontalan módszer.

(¹Lao-ce 36. versében hasonló áll: „A halnak nem ajánlatos elhagyni a víz mélyét. A fejedelemség éles fegyvereit nem tanácsos mutogatni az embereknek.” (Tőkei Ferenc fordítása)

 

²Hasonló mondat található Lao-ce 45. versében. Azonban Burton Watson úgy véli, hogy az idézet nem igazán illik ebbe a szövegkörnyezetbe, ezért feltehetőleg egy olyasvalaki toldotta bele, aki még jobban ki akarta hangsúlyozni az összefüggést e fejezet és a Lao-ce között.

 

³A VIII. fejezet 2. részében már említették e neveket.

 

⁴A „titokzatos azonosság/azonosítás” (tung) kifejezés a Lao-ce 56. versében szerepel. Arthur D. Waley, brit orientalista, sinológus ezt olyan állapotként írja le, „amiben az általános észlelés nem az egyéni érzékszervek által jön létre”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(X. 2.) Feltört utazóládák

2. Ezért folytassuk tovább. Akit általában bölcsnek neveznek, az ténylegesen nem olyasvalaki, aki összegyűjti a dolgokat egy erős vagy egy kiváló tolvaj számára? Akit általában bölcs embernek neveznek, az ténylegesen nem egy erős vagy egy kiváló tolvaj számára őriz meg dolgokat? Miért gondolom így?

Régen Kuan Lung Feng-et lefejezték, Pi Kan szívét kivágták, Csang Hung testét felhasították, Vu Ce Hszü testét hagyták megrohadni¹. Mind a négy értékes ember volt, mégsem megmenekültek meg a szörnyű haláltól.

A rabló Csi bandájának egyik tagja azt kérdezte Csi-től:

-- Nekünk, rablóknak is van utunk (Tao)?

-- Van-e bármi, aminek ne lenne útja (Tao-ja)? Egy rabló bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy képes felbecsülni, hogy mennyi érték van egy házban. A bátorsága abban mutatkozik meg, hogy ő lép be elsőként egy házba. Az igazságossága abban mutatkozik meg, hogy ő távozik el utoljára. Az okossága abban mutatkozik meg, hogy képes felismerni azt, hogy a rablás kivitelezhető vagy sem. Az embersége pedig abban mutatkozik meg, hogy egyenlően osztja el a zsákmányt. Aki nem rendelkezik ezzel az öt tulajdonsággal, abból nem lehet jó rabló az Ég alatti világon.

Ebből a szempontból nézve a dolgokat, mint ahogyan egyetlen jó ember sem keletkezne anélkül, hogy el ne sajátítaná a bölcsek útját (azaz a bölcsek tanítását), ugyanígy a rabló Csi sem gyakorolhatná foglalkozását anélkül, hogy el ne sajátítaná a bölcsek útját. De az Ég alatt kevés a jó ember és sok a rossz. Így valójában a bölcsek kevés hasznot hoznak az Ég alatti világnak, és sok kárt okoznak.

Ezért mondják, hogy "Amikor az ajkak hiányoznak, akkor a fogak kihűlnek"; "Lu állam rossz bora vezetett Han-tan városának ostromához"; "A bölcsek születésekor keletkeznek a kiváló tolvajok"². Vesszőzzétek meg a bölcseket, engedjétek útjukra a tolvajokat, útonállókat, és akkor az Ég alatti világ kormányzása rendbe jön! Ha a források kiszáradnak, a völgyek kiüresednek; ha a dombok lekopnak, az árkok feltöltődnek. Ha a bölcsek kihalnak, nem keletkeznek többé kiváló tolvajok. Így az Ég alatti világ békés és gond nélküli lesz.

De amíg a bölcsek nem halnak ki, addig nem tűnnek el a kiváló tolvajok vagy rablók sem. Minél nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy bölcsek kormányozzák az Ég alatti világot, annál több hasznot gyűjtünk össze az olyanok számára, mint a rabló Csi. Ha vékával és szakajtóval mérünk, véka és szakajtó segítségével fognak lopni³. Ha mérleget és kétkaros mérőt használunk, mérleg és kétkaros mérő segítségével fognak lopni. Ha abakuszt és pecséteket használunk, abakusz és pecsétek segítségével fognak lopni. Ha emberséget és igazságosságot használunk a világ megjavítására, az emberség és igazságosság által fognak lopni.

Miből gondolom, hogy ez így van? Aki ellop egy övcsatot, azt kivégzik; aki ellop egy államot, abból herceg lesz. A hercegek pedig a kapuikon belül őrzik az emberséget és igazságosságot. Ez nem az emberség, az igazságosság és a bölcsek bölcsességének eltulajdonítása? Ezért aztán az emberek igyekeznek kiváló tolvajokká válni és nemesi rangra jutni, és ellopni az emberséget, igazságosságot, velük együtt eltulajdonítani a vékákból, szakajtókból, mérlegekből, kétkaros mérőkből, abakuszokból és pecsétekből származó összes nyereséget. Nem tartja vissza őket ettől sem a pompás hintó, sem a királyi korona, és nem rettenti el őket még a hóhér bárdja sem. Mindezzel a rabló Csi nyereségét gyarapítják. Ez pedig a bölcsek vétke.

(¹Az első kettőről a IV. fejezet 1. részében tett említést a könyv. Csang Hung az ókori Kína Su államának híres tudósa, asztronómusa és zeneelméletben jártas politikusa volt, akit i.e. 492-ben kivégeztek. Vu Ce Hszü-t i.e. 481-ben kényszerítette öngyilkosságra Vu királya.

 

²A második mondat értelme: Lu állam rossz bora felbőszítette Csu uralkodóját, aki ennek ellenére mégsem Lu államot, hanem Csao államot támadta, és ostromolta meg annak fővárosát, Han-tan-t.

 

³A hagyomány szerint Tien Cseng, akit Csi állam „tolvajának” nevez e fejezet szerzője, úgy kedveltette meg magát Csi lakosaival, hogy az átlagosnál nagyobb méretű edényekben osztotta a gabonát az embereknek, amikor azonban a gabona adót szedte be, akkor átlagos méretűeket használt. Elképzelhető, hogy erre utalt a fejezet szerzője.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(X. 1.) Feltört utazóládák

 

1. Ha valaki meg akarja akadályozni azt, hogy tolvajok feltörjék utazóládáit, kikutassák táskáit vagy felfeszítsék szekrényeit, akkor köteleket, zsinórokat, zárakat és reteszeket használ. A közvélekedés ezt nevezi bölcsességnek. De miközben azon aggódik, hogy vajon a kötelek, zsinórok, zárak és reteszek elégségesnek bizonyulnak-e, jön egy erős tolvaj, aki hátára veszi a szekrényt, felkapja a ládát, vállára teszi a táskát, és elszalad velük. Ebben az esetben ez az ember, akit bölcsnek neveztek, ténylegesen nem tett mást, mint összegyűjtötte dolgait egy erős tolvaj számára.

Megpróbálom elmagyarázni, hogy mire gondolok. Az az ember, akit általában véve bölcsnek neveznek, valójában nem inkább egy erős tolvaj számára gyűjti össze dolgait? Az az úgynevezett bölcs valójában nem inkább egy erős tolvaj részére őrzi meg dolgait?

Miből feltételezem ezt? Régen Csi államban az egymással szomszédos települések mindegyikéből láthatták egymást, és hallhatták egymás kakasainak kukorékolását és kutyáinak ugatását. A terület, ahová felállították hálóikat [, hogy vadakat és halat fogjanak], és a föld, amit felszántottak és megműveltek, nagyobb volt, mint kétezer négyzet li¹. A négy határán belül templomokat építettek az ősöknek, vagy föld és gabona oltárokat emeltek. A városaik, kisvárosaik, falvaik kormányzása a bölcsek törvénye szerint történt. Aztán egyik reggel Tien Cseng megölte Csi uralkodóját, és ellopta egész államát². De vajon csak az államát lopta el? Vele együtt ellopta a törvényeket is, amiket a bölcsek örökül hagytak. És bár ezáltal Tien Cseng megérdemelte, hogy tolvajnak és rablónak nevezzék, mégis olyan biztonságban élhetett, mint Jao és Sun. A kisebb államok nem merték elítélni, a nagyobb államok nem merték megtámadni, így családja tizenkét generáción keresztül uralkodott Csi állam fölött³. Akkor hát nem az történt, hogy ez az ember nem csupán Csi államot lopta el, hanem azzal egy időben a bölcsek törvényeit is, amiket aztán arra használt, hogy megőrizze önnön tolvaj és rabló személyét?

 

(¹1 li körülbelül 500 méter.

²Ezt az eseményt Konfuciusz: Beszélgetések és mondások című művében(XIV. 22.) is megemlítik, az elkövető teljes neve Tien Csen Cseng Ce vagy Cseng Heng. Bár ez az esemény i.e. 481-ben történt, a Tien-ház csak i.e. 386-ban váltotta fel teljesen a régi uralkodóházat Csi államban.

 

³Ahogy írtam az előző lábjegyzetben, a régi uralkodóház leváltása i.e. 386-ban történt, és Csi államot i.e. 221-ben a nagyobb államok közül utolsóként kebelezte be a hatalmas nyugati szomszéd, Csin/Qin állam. Így a fordítók és kommentátorok közül senki nem tudja kielégítően elmagyarázni, hogy hogyan jött ki ebből a 165 évből a 12 generáció, de feltehetőleg másolási hibából következik.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Victor H. Mair: Wandering on the Way (angol nyelven)