(XII. 11.) Ég és Föld

11. Ce-kung a délen elterülő Csu államban járt, és útja visszafelé Csin államon keresztül vezetett. Amikor a Han folyó északi partja mentén haladt, megpillantott egy öregembert, aki veteményesén dolgozott. Egy csatornát ásott a kútig, és onnan cipelt vízzel teli korsókat az öntözéshez. Nagy erőfeszítéssel dolgozott, mégis alig haladt valamire.

-- Az ilyen jellegű munkákra – mondta neki Ce-kung – már vannak olyan gépek, amelyek egy nap alatt akár száz parcellányi területet is képesek vízzel ellátni. Kis erőfeszítéssel kiváló eredményt lehet velük elérni. Nem akarnál te is egyet, uram?

A kertész felemelte fejét, és Ce-kung-ra nézett.

-- Miféle dolog az? – kérdezte tőle.

-- A szerkezetét fából készítik, a hátsó része nehéz, az eleje pedig könnyű. Úgy emeli meg a vizet, mintha egy merőkanál lenne, és aztán a víz olyan gyorsan bugyog ki belőle, mint buborékok a forralóban. Az a neve, hogy gémeskút.

A kertész először mérges arckifejezést vágott, majd elnevette magát:

-- Azt hallottam a tanítómtól, hogy ahol ilyen ügyes szerkezetek vannak, ott megjelenik az ügyeskedés. Ahol megjelenik az ügyeskedés, ott a szív-elme ügyeskedő lesz. Az ügyeskedéssel a szív-elme felkavarja saját tisztaságát és egyszerűségét. Ahol a tisztaság és egyszerűség felkavarodik, ott a szellem nyugtalanná válik. És ahol a szellem nyugtalan, ott a Tao sem talál nyugalomra. Nem arról van szó, hogy nem ismerem a te gépedet, hanem arról, hogy szégyelleném használni azt.

Ce-kung zavarában meg sem tudott szólni, csak lehajtotta fejét. Egy idő után a kertész megkérdezte tőle:

-- Tulajdonképpen ki vagy te?

-- Kung Csiu (Konfuciusz) tanítványa - felelte Ce-kung.

-- Ó, akkor te nem azok közül való vagy, akik azért bővítik tudásukat, hogy utánozzák a bölcseket? Akik aztán azzal dicsekednek, hogy felülmúlnak mindenki mást, és akik szomorú szólamaikat hangoztatva vásárolnak hírnevet az Ég alatt? Ha elfeledkeznél a szellemed éltető lélegzetéről, és kevésbé törődnél testeddel, akkor talán képes lennél megközelíteni a Tao-t. Még önmagadat sem tudod irányítani, akkor hogyan van időd a világ irányítására? Eredj most innét, uram! Ne zavarj a munkámban!

Ce-kung elsápadt döbbenetében. Feldúlva és megszégyenülve támolygott el onnan. Zaklatottsága csak vagy harminc li gyaloglás után szűnt meg.¹

Tanítványai megkérdezték tőle:

-- Ki volt ez az ember? Miért változott meg viselkedésed, mester, és miért sápadtál el így, hogy egész nap nem is tértél magadhoz?

-- Először azt gondoltam, hogy csak egyetlen igaz ember (Konfuciusz) van az Ég alatt – válaszolt Ce-kung –, mert akkor még nem ismertem ezt az embert. Azt hallottam a mestertől (Konfuciusztól), hogy a dolgainkat a lehetőségekhez kell mérni, tevékenységeinkben pedig a sikerre kell törekedni. A bölcsek Tao-ja az, ha kis erőfeszítéssel nagy eredményt érünk el. Most láttam be, hogy ez nem így van. Aki tartja magát a Tao-hoz, az teljes az erényben (de). Aki teljes az erényben, az teljes a testben; aki teljes a testben, az teljes a szellemben, és aki teljes a szellemben, az a bölcsek Tao-ját járja. Az emberek között él, velük megy anélkül, hogy tudná merre tart. Mérhetetlenül hatalmas és teljes az egyszerűsége. Siker, nyereség, találékonyság, ügyesség – ezeknek nincs helyük az ilyen ember szív-elméjében. Az ilyen ember nem megy oda, ahová nem akar, nem tesz olyat, amit szív-elméje helytelenít. Büszkén figyelmen kívül hagyná, ha az Ég alatti világ őt dicsérné. Azzal sem törődne, ha az Ég alatti világ őt hibáztatná. Az Égalatti világ dicsérete vagy rosszallása sem jelent nyereséget vagy veszteséget számára. Teljes-erényű embernek hívják, míg engem csak egy szél-fújta hullámnak nevezhetnek.

Amikor Ce-kung visszatért Lu államba, elmesélte a kertésszel való találkozását Konfuciusznak.

-- Ő az Ősi Káosz képességének hamis gyakorlója² - mondta erre Konfuciusz - Felismeri az egyik dolgot, de nem érti a második. Azt irányítja, ami belül van, de azt nem, ami kívül található. Ha találkoznál valaki olyannal, aki tiszta és egyszerű, aki a nem-cselekvés által vissza tud kerülni az ősibe, a megmunkálatlan fa egyszerűségébe, aki megtestesíti veleszületett természetét, átkarolja szellemét és így vándorol a hétköznapi világon keresztül – akkor valóban lenne okod a csodálkozásra. Ami pedig az Ősi Káosz művészetét illeti, van-e benne egyáltalán bármi is, amit neked és nekem érdemes volna tudnunk?

(¹1 li körülbelül 500 méter.

 

²Káoszról (Wonton/Hundun) a VII. fejezet 7. részében szól egy rövid, meseszerű történet. James Legge szerint ez az egész utolsó bekezdés feltehetően betoldás, míg Burton Watson meglátása szerint a legutolsó bekezdés lényege, hogy a Tao igaz embere nem vonul vissza a világtól, nem fordít hátat a társadalomnak, és nem utasítja el annak vívmányait.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)