1. Mesterkélt gondolatok birtokában fennkölten viselkedni, a világból kivonulni, kimódolt utakat keresni, magasztosan beszélni, másokat bírálni - ezek csupán a fennhéjázás jellemzői. De ezt kedvelik a hegyek és völgyek tudósai, olyan emberek, akik elítélik a világot, és akik hervadt ábrázattal ölik bele magukat a mély vízbe.
Emberségről, igazságosságról, hűségről és megbízhatóságról társalogni, tiszteletteljesnek és mértékletesnek, önzetlennek és udvariasnak lenni – ezek csupán az önművelés jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik békét szeretnének hozni a világnak, olyan emberek, akik tanítanak és oktatnak, akik otthonukban és attól távol a tanulásnak élnek.
Érdemeik nagyszerűségéről társalogni, híressé válni, meghatározni az uralkodó és alattvaló viselkedési szabályait, szabályozni a följebbvaló és alárendelt viszonyát – ezek csupán a kormányzás jellemzői. De ezt kedvelik az udvar hivatalnokai, olyan emberek, akik tisztelik uralkodójukat és erősítik államukat, akik elkötelezik magukat más államokkal való együttműködésre.
A mocsárba és nádasba
elvonulni, vadonban élni, horgászni és gondtalanul élni – ezek csupán a
semmittevés jellemzői. De ezt kedvelik a folyók és tavak tudósai, olyan
emberek, akik visszavonultak a világtól, és akik kényelmes nyugalomra vágynak.
Lihegni és fújtatni, beszívni a
levegőt és kifújni, kipréselni a használt levegőt és beszívni az újat, medveként
hajladozni, madárként nyújtózkodni – ezek csupán az élet meghosszabbítására
irányuló vágy jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik befolyásolják
légzésüket, nyújtogatják izmaikat és ízületeiket; olyan emberek, akik táplálják
testüket, és akik azt szeretnék, hogy olyan hosszan éljenek, mint Peng.1
Aki magasztos tud lenni
meggyökeresedett nézetek nélkül; aki képes magát művelni emberség és
igazságosság nélkül; aki kormányozni tud érdem vagy hírnév nélkül; aki élvezni
tudja a gondtalanságot folyók és tavak nélkül; aki sokáig él légzésének
befolyásolása nélkül, az elfelejtkezik mindenről, mégis képes mindent
birtokolni. Nyugalma határtalan, mégis kiválók sokasága követi éberségében. Ez
az Ég és Föld Tao-ja, a bölcs erénye (de).
Éppen ezért mondják, hogy „békesség,
elfogulatlanság, csend, nyugalom, teljes üresség és nem-cselekvés – ezek
tartják fenn az Eget és Földet, a Tao-nak és erényének (de) lényegét”.
(1Ez a bekezdés a daoyin/taojin-ról szól, amelyet a nyugati fordítók - tévesen - taoista jógának hívnak. Bár hasonló az indiai Patanjali-nak tulajdonított Jóga-szútrákban leírt nyolctagú jóga azon gyakorlataira, amelyekben szintén a légzés és a testgyakorlás különböző változatait lehet megtalálni, eredetileg a kétféle gyakorlat sem célját, sem gyakorlóit illetően nem volt azonos. Míg az indai jóga a megvilágosodást, és ezzel együtt az újraszületésekből való megszabadulást tűzte ki célul, addig a daoyin-t végzőké a külső és belső környezet közötti összhang megteremtése, a testtudatosság kialakítása, az egészség, a jóllét megőrzése, a betegségek legyőzése volt. Az indiai nyolctagú jóga eleve feltételezte a társadalomból való kivonulást, a cölibátust és remeteéletet, a daoyin/taojin-t eredetileg társadalomban élő, jómódú, kellő szabadidővel és partnerrel rendelkező emberek művelték.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Jóga és Daoyin, szerző: Drimál István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése