7. Konfuciusz nyugat felé indult, hogy a Csou uralkodói ház könyvtárában helyezze el írásait.1 Indulása előtt [egyik tanítványa,] Ce-lu azt tanácsolta neki:
-- Úgy hallottam, hogy a
királyi gyűjtemény őrzője egykor Lao Tan volt, aki már visszavonult, és otthon
él. De ha írásaidat a könyvtárba szeretnéd betenni, uram, akkor látogasd meg őt,
és próbáld meg a segítségét kérni.
-- Ez jó ötlet - válaszolta
Konfuciusz. El is ment Lao Tan-hoz, aki azonban elutasította kérését. Hogy
meggyőzze őt, Konfuciusz idézni kezdett a Tizenkét klasszikusban leírt
nézeteiből.2 Egy idő után Lao Tan közbevágott:
-- Amit mondasz, az hosszú és
homályos. A lényeget szeretném hallani!
-- A lényeg az emberség és az
igazságosság – válaszolt Konfuciusz.
-- Megkérdezhetem, hogy vajon
az emberség és igazságosság az ember veleszületett természetéhez tartozik (xing-hszing)?
– érdeklődött Lao Tan.
-- Természetesen – felelte
Konfucius – Ha a nemes ember híján van az emberségnek, akkor nem tud
kiteljesedni. Ha híján van az igazságosságnak, az olyan, mintha meg sem
született volna. Tehát az emberség és igazságosság valóban az ember
veleszületett természetéhez tartozik. Mi más is lehetne?
Lao Tan tovább érdeklődött:
-- Megkérdezhetem, hogy te mit értesz emberség és igazságosság alatt?
-- Az emberség és igazságosság
nem más, mint a szív-elmében érzett, minden dolog iránti kedvesség, egyetemes
szeretet és önzetlenség
-- Ah! – kiáltott fel Lao Tan – Milyen zavarosak a szavaid! ’Egyetemes szeretet’– ez inkább valami homályos és eltúlzott kifejezés, nemde? És az ’önzetlenségre’ való törekvés pedig valójában önzés.3 Uram, ha azt szeretnéd, hogy az Égalatti ne veszítse el valódi vezetőit, akkor figyeld meg az Eget és a Földet, amint természetüknél fogva állandóak; a Napot és a Holdat, amint természetüknél fogva ragyognak; a csillagokat és bolygókat, amint természetüknél fogva megtartják sorrendjüket és útjukat; a madarakat és vadállatokat, amint természetüknél fogva fajtájukkal élnek; a fákat és bokrokat, amint természetüknél fogva felfelé növekednek. Neked, uram, csak meg kell valósítani tetteidben az erényt (de), követni a Tao-t, és máris ott leszel, ahová igyekszel. Minek ennyire erőltetni az emberséget és igazságosságot? Olyan ez, mintha dobot verve keresnél egy elveszett gyermeket [, aki a zajtól megriadva még messzebbre szalad]. Ah, uram, csak összezavarod az ember veleszületett természetét!
(1James Legge azt feltételezi, hogy Konfuciusz a munkáinak sikertelenségét látva be akarta tenni a királyi könyvtárba írásait, hogy ne vesszenek el, és hogy a későbbi korok tanítóinak rendelkezésére álljanak, akik elismerés terén szerencsésebbek lesznek, mint ő.
2Nem igazán lehet tudni, hogy pontosan mi ez a
„Tizenkét klasszikus”. Burton Watson azt írja, hogy többféle feltételezés szól
arról, hogy mit takarhat ez a kifejezést. Van olyan, aki szerint a Hat
klasszikus a hat Konfuciusznak tulajdonított mű és a hozzájuk tartozó másik hat
kommentár, míg mások azt mondják, hogy esetleg a Tavaszok és őszök
krónikájára utal, amelyik Lu állam tizenkét hercegének uralkodását írja le
i.e. 722-től i.e. 479-ig. {Jelenleg, amikor a konfucianizmus kanonikus műveiről
beszélnek, akkor Öt klasszikusról tesznek említést, azonban eredetileg létezett
még egy klasszikus, a Zene könyve, amelyik a Csin-korban (i.e. 221-
i.e. 206) elveszett. Azonban ezt a művet éppen úgy nem írhatta Konfuciusz, mint
ahogyan az eredeti Öt klasszikus egyikét sem}.
3James Legge ezt úgy kommentálja, hogy az önzetlenség, mint olyan, nem veleszületett természete az embernek.)
Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése