(VIII. 5.) Összenőtt lábujjak

5. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az emberségnek és az igazságosságnak, hogy már teljesen Ceng (Sen) és Si (Jü) válik belőle, én akkor sem nevezem őt „jónak”. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az öt íznek, hogy már teljesen Su Er, a híres szakács válik belőle, én akkor sem nevezem őt „ügyesnek”. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az öt hangjegynek, hogy már teljesen Si Kuang válik belőle, én akkor sem nevezem őt „tiszta hallásúnak”. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az öt színnek, hogy már teljesen Li Csu válik belőle, én akkor sem nevezem őt „tiszta látásúnak”.¹

Értelmezésem szerint a „jó” embernek semmi köze az ő emberségéhez (ren/zsen) vagy igazságosságához (ji), csak az erényéhez (de).² Értelmezésem szerint a „jó” embernek semmi köze az úgynevezett emberséghez és igazságossághoz, csak ahhoz, hogy elfogadja-e a saját veleszületett természetét és végzetét (ming). Értelmezésem szerint a „kifinomult hallású” embernek semmi köze ahhoz, hogy mennyire hall másokat, csak ahhoz, hogy mennyire hallja saját magát. Értelmezésem szerint a „kifinomult látású” embernek semmi köze ahhoz, hogy mennyire lát másokat, csak ahhoz, hogy mennyire látja saját magát.

Aki nem saját magát látja, hanem csak másokat, és aki nem saját magát birtokolja, hanem mást, az azt birtokolja, ami a másoké, nem a saját magáé, és azt akarja megszerezni, ami másoknak fontos, és nem azt, ami neki volna fontos. És ha valaki azt akarja megszerezni, ami másoknak fontos, nem pedig azt, ami neki volna fontos, akkor legyen akár rabló Csi vagy akár Po Ji, egyformán züllött és természetellenes. Szégyellem magam a Tao és erénye (de) előtt. Emiatt egyfelől nem veszek részt az emberség és az igazságosság magasztos gyakorlásában, másfelől pedig távol tartom magam a züllött és természetellenes, lealacsonyító viselkedéstől.

(¹Su-er, a híres szakács kivételével a felsoroltak mindegyikét megemlíti a VIII. fejezet 2. része.

²Az erény (de) itt úgyszintén a Tao megnyilvánulását jelenti, nem pedig a hagyományos vagy hétköznapi értelemben vett erényt.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

 

 

(VIII. 4.) Összenőtt lábujjak

4. Megpróbálom elmagyarázni, hogy mire gondolok. A három dinasztia óta nem találni olyan embert az Ég alatt, aki ne változtatta volna meg veleszületett természetét valami miatt. A kis emberek [anyagi] haszon érdekében áldozzák fel magukat; a tudósok a hírnévért; a magas rangú hivatalnokok a családjukért; a bölcsek az Égalattiért. Bár ezeknek az embereknek eltérő a foglalkozásuk és eltérő a hírnevük, mégis mindegyik egyformán kárt tesz veleszületett természetében és személyében azáltal, hogy feláldozza magát.

Egy rabszolgafiú és egy szolgáló együtt legeltették a birkákat, és együtt is vesztették el a nyájat. Amikor a fiút kérdőre vonták, azt mondta, hogy bambusztábláját olvasta. A szolgáló beismerte, hogy kockajátékot játszott. Bár ketten két különböző dologgal foglalatoskodtak, mégis mindketten egyformán elvesztették a nyájat.

Po Ji a hírnévért halt meg a Sou-jang-hegység lábánál; a rabló Csi anyagi haszonért a Tung-ling csúcsán¹. Bár különböző okok miatt haltak meg, mégis mindketten egyformán megrövidítették életüket, és kárt okoztak velük született természetükben. Ezek után helyeselhetjük-e Po Ji viselkedését, és helyteleníthetjük-e a rabló Csi tetteit? Az Ég alatti világon mindenhol nemes embernek (csün-ce) hívják azokat, akik az emberség és igazságosság nevében áldozzák fel magukat, és kis embernek (hsziao-zsen) azokat, akik nyereség és gazdagság nevében teszik ugyanezt². Mindegyik ugyanúgy feláldozza életét, mégis az egyik nemes ember, a másik kis ember. A rabló Csi éppen úgy elpusztította életét, és károsította veleszületett természetét, mint Po Ji. Akkor miért tennénk különbséget kettejük között azáltal, hogy az egyiket nemes embernek, a másikat pedig kis embernek nevezzük?

(¹ Po Ji a VI.fejezet 3. részében megemlített történelmi alak, akit a konfucianizmus nagyra becsült, míg a rabló Csi a kapzsiság és erőszak jelképe, akinek egy külön fejezetet szentel a Csuang-ce.

 

²Szintén a VI. fejezet 3. részében jelenik meg először a nemes ember (csün-ce) és a kis ember (hsziao-zsen) fogalma, amit Konfuciusz arra használt, hogy megkülönböztesse egymástól az erényes, erkölcsileg magasabb rendű és az ilyen életvitelre egyáltalán nem is törekvő embereket.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven) 

            Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

        

            

(VIII. 3.) Összenőtt lábujjak

3. Úgy vélem, hogy az emberség és az igazságosság nem emberi természet. Másképpen miért aggódnának annyit azok az emberséges emberek? 

Egészen biztosan sírva fakadna az, akinek összenőtt lábujjait szét akarnák tépni, és ordítana az, akinek hatodik kézujját le akarnák harapni. Bár az utóbbi esetben számbéli fölöslegről beszélünk, az előbbi esetben pedig [az összenövés miatt] hiányról, a fájdalom mégis ugyanaz. Mostanság az emberséges emberek fátyolos szemmel búsonganak a világ gondjai-bajai miatt. Míg a nem-emberségesek megtagadják eredeti velük született természetüket és végzetüket, hogy mohóságukban magas ranghoz és gazdagsághoz jussanak. Emiatt vélem úgy, hogy az emberség és az igazságosság nem emberi természet. Hiszen mennyi baj és viszály keletkezett az Ég alatt a három dinasztia óta!¹

Amikor szögmérőt, vonalzót, körzőt vagy derékszögmérőt használunk arra, hogy átalakítsuk valaminek a formáját, akkor levágunk veleszületett természetéből. Amikor pedig zsinórt vagy fonalat, ragasztót vagy lakkot használunk, hogy összefogjunk valamit, akkor károsítjuk erényüket (de). Aki alázatosan hajbókol a szertartásokhoz (li) és zenéhez (jüe), és affektálva mutogatja az emberségét és igazságosságát azzal a szándékkal, hogy vigaszt nyújtson az összes szívnek az Ég alatt, az beleavatkozik eredeti természetes állapotukba. Az eredeti természetes állapot azt jelenti, hogy a dolgok szögmérő nélkül is hajlottak, vonalzó nélkül is egyenesek, körző nélkül is kerekek, derékszögmérő nélkül is szögletesek; ragasztó vagy lakk nélkül is összetapadnak, zsinór vagy fonál nélkül is egymáshoz kötődnek. 

Bár minden dolog az Ég alatt belesodródik az életbe, de nem tudja, hogy miért él; és mindegyiket egyformán eléri a vég anélkül, hogy tudná miért. Régen is így volt, most is így van, és ez így is marad. Akkor miért kell az emberségnek és igazságosságnak szüntelenül a Tao és erénye (de) területén bolyongani, ragasztó, lakk, zsinór vagy fonál módjára, és ezzel zavart okozva mindennek az Ég alatt? A kis zavar megváltoztatja az irányokat, a nagy zavar azonban a veleszületett természetet is. Miért gondolom ezt? Amióta a Jü törzs leszármazottja²meghirdette az emberséget és igazságosságot, az egész Ég alatti világ összezavarodott. És mindenki az Ég alatt hanyatt-homlok rohant, hogy teljesítse az emberség és igazságosság parancsát. Így hát nem pontosan az emberség és az igazságosság az, ami megváltoztatja az ember veleszületett természetét?

(¹A Hszia-, Sang- és Csou-dinasztiák. A Sang-dinasztia kb. i.e. 16. századtól kb. i.e. 1045-ig uralkodott, az őt követő Csou-dinasztia pedig kb. i.e. 1045-től i.e. 256-ig, de maga a Csou-kor csak i.e. 221-ben ért véget. A Hszia-dinasztiát a hagyomány szerint a Nagy Jü alapította, és i.e. 2207 és i.e. 1766 között uralkodott. Azonban e dinasztia létét tudományosan még nem egyértelműen támasztották alá.

²Sun, a bölcs uralkodó, a konfuciánus filozófusok eszményképe. Éppen úgy, mint a VII. fejezet 1. részében, itt is inkább negatív fényben tűnik fel.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)  

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

 

(VIII. 2.) Összenőtt lábujjak

2. Akinek fölöslegesen kifinomult a látása, az összezavarja az öt színt¹. A minták, a formák és a sokszínű brokátok elkápráztató csillogása megbabonázza őt. Ez történt Li Csu-val². Akinek fölöslegesen kifinomult a hallása, az összezavarja az öt hangot. A hat zenei akkord, a fémek, a kövek és a selyem hangja, a fuvolák, a huang csung és talu sípok megbabonázzák őt. Ez történt Si Kuang-gal³.

Akinek emberségén kinövés keletkezett, az elnyomja az erényt (de), és elfojtja saját veleszületett természetét. Azért, hogy dicsőséget és hírnevet szerezzen, felveri az Égalattit harsány és síp-és dobszó kíséretében egy megvalósíthatatlan ideál elérése érdekében. Ilyen volt Sen vagy Si⁴. Akinek vitára való képességére fölösleges bőrdarab nőtt, az téglaként halmozza egymásra szavait vagy zsinórként fonja egybe érveit. Szív-elméje akörül bolyong, hogy mi a „kemény” és mi a „fehér”, mi a „hasonló” és mi a „különböző”; felesleges, haszontalan szavakat használ az átmeneti hírnévért. Ilyen volt Jang [Csu] vagy Mo [Ti]⁵.

Ezek mindegyike olyan fölösleges, mint a bőrdarab és a kinövés, ezért nem az igazi út az Égalatti számára. 

Aki tartja magát az igazi úthoz, az nem veszíti el eredeti veleszületett természetét (xing/hszing) és végzetét (ming). Éppen ezért számára, ami egyesített, az nem összenőtt lábujj, ami szétválasztott az nem felesleges hatodik ujj; ami hosszú, az nem túl sok, ami rövid, az nem túl kevés. A kacsának rövid a lába, de ha meg akarnánk toldani, akkor fájdalmat okoznánk neki; míg a darunak hosszú a lába, de ha le akarnánk vágni belőle, akkor az tragédiával végződne. Ami természeténél fogva hosszú, abból ne vágjunk le, ami pedig természeténél fogva rövid, ahhoz ne toldjunk semmit. Ilyen módon távol tartjuk magunkat az így okozott fájdalomtól, szomorúságtól.

(¹Fekete, fehér, piros, sárga és azúr/kékeszöld.

²Másik neve Li Lou. Azt jegyezték fel róla, hogy kivételesen kifinomult látással rendelkezett.

³Si Kuang híres zenész volt, a II. fejezet 5. részében említi a Csuang-ce. E bekezdéshez hasonló található a Lao-ce 12. versében: „Az öt szín vakká teszi az ember szemét, az öt hang süketté teszi az ember fülét …” (Tőkei Ferenc fordítása)

⁴Ceng Sen-t (vagy Ceng Cé-t) Konfuciusz legtehetségesebb tanítványainak egyikét az emberség (ren/zsen) mintaképének tekintették, Si Jü-t, Vej állam történetíróját pedig az igazságosság (ji) mintaképének.

 

⁵Jang Csu – a hagyomány által hedonistának tartott filozófus - és Lao Ce beszélgetését a VII. fejezet 4. részében olvashatjuk. Mo Ti – vagy Mo Ce – filozófusról a II. fejezet 3. részének lábjegyzetében írtam bővebben. A „keményről és fehérről való elmélkedés” pedig Gongszun Long kínai filozófus művére utal. Róla a II. fejezet 4. részének lábjegyzetében tettem említést.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's Version  (angol nyelven)

             Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

 

Külső fejezetek: (VIII. 1.) Összenőtt lábujjak1

1. Két összenőtt lábujj közötti bőrredő vagy egy hatodik kézujj még akkor is fölösleges az erényhez (de), ha természetes úton keletkezett. A különböző kelések és kinövések még akkor is fölöslegesek az alaptermészethez², ha valakinek a testén keletkeztek.

Vannak, akik az emberséget és az igazságosságot az öt létfontosságú szervhez rendelve, oda nem tartozó elvek mentén gyakorolják³. De ez nem a Tao és erénye (de) szerinti megközelítés. Éppen ezért, akinek két lábujja összenőtt, az rendelkezik egy fölösleges bőrredővel, és akinek van egy hatodik kinövése a kezén, az rendelkezik egy fölösleges ujjal. Így, ha valaki az öt létfontosságú szervhez bármiféle oda nem tartozót hozzárendel, akkor azokat elzülleszti és természetellenessé teszi az emberséggel és az igazságossággal, és összezavarja tiszta látását és tiszta hallását.

(¹Ahogyan már az Előszóban említettem, a Csuang-ce ma ismert 33 fejezete nem egységes, szerzői is különbözőek. A hagyomány az első hét fejezetet tekinti Csuang Csou eredeti művének. Az utána következők közül a VIII-XI. fejezeteket A. C. Graham "primitivista" anyagnak nevezi. E fejezetek szerzőit nagy mértékben befolyásolta a Lao-ce, így e négy fejezet ideológiája távolabb áll a Csuang Csou-nak tulajdonított Belső fejezetek központi gondolataitól.

²Az ’alaptermészet’ vagy 'veleszületett természet' - xing (hszing) – kifejezés, a konfucianizmus egyik alapfogalma első alkalommal tűnik fel a könyvben.

 

³Az öt létfontosságú szervet – szív, máj, tüdő, vese és lép – eleinte csak az öt elemhez rendelték hozzá: pl. a májhoz a fa elemet, a tüdőhöz a fémet. Későbbiekben azonban az öt konfuciánusi erényt is, amelyek az emberség (ren/zsen), igazságosság (ji), szertartás (li), bölcsesség (zhi - cse) és becsületesség, őszinteség (xin - hszin).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(VII. 7.) Uralkodók és királyok részére

 

7. A Déli-óceán uralkodóját úgy hívták, hogy Su, az Északi-óceán uralkodója Hu volt, a középső területek uralkodója pedig Hundun*. Su és Hu gyakran találkozott Hundun földjén, ekkor Hundun mindig nagyvonalúan látta vendégül őket. Su és Hu nagyon szerette volna viszonozni Hundun bőkezűségét, ezért így tanakodtak egymás között:

-- Minden embernek hét testnyílása van látásra, hallásra, evésre és légzésre. Csak egyedül ennek a [szegény] Hundun-nak nincsen egy sem. Fúrjunk rá lyukakat [hogy neki is legyen]!

Így történt, hogy minden nap fúrtak rá egy újabb nyílást, és a hetedik nap végén Hundun meghalt**.

 

(*A nevek jelentése: Su – „Rövid/Gyors/Szeleburdi”; Hu – „Hirtelen”. Néha egybeírják a kettőt: "Su-hu", ekkor jelentése "villámgyors". Hundun vagy Wonton – „Káosz”. Hundun a kínai mitológiában egy arctalan lény, ugyanakkor ősi káosz is, amelyből a kínai kozmogónia szerint a teremtés történt.

 

**Ez az első olvasatra meghökkentő és morbid meseszerű történet egyértelműen allegória. James Legge Lin Hszi-kung kommentárjára hivatkozva írja, hogy a történet rámutat arra, hogy a cselekvés (mint a nem-cselekvés – vuvej - ellentéte) tönkreteszi a dolgok eredeti állapotát, még akkor is, ha jó szándékkal történt. Robert Eno a középső birodalom uralkodójának beszédes nevét taglalja részletesebben: a wonton gyúrt tésztából készült töltött levesbetét. Ugyanennek a mandarin változatát hundun-nak hívják. A négyzet alakúra nyújtott tészta közepére darált húst, zöldséget tesznek, majd úgy hajtogatják össze batyuszerűre, hogy semmilyen nyílás ne maradjon rajta, és kifőzik.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             

(VII. 6.) Uralkodók és királyok részére

 

6. Ne légy hírnév megtestesítője; ne légy tervek tárháza. Ne foglalkozz ügyekkel; ne légy tudás birtokosa. Teljes mértékben valósítsd meg a nem-végességet és vándorolj a nem-kezdetben. Teljes mértékben használd fel azt, amit kaptál az Égtől, de ne nyerészkedj azzal. Legyél üres, ez minden. A tökéletes ember szív-elméje olyan, mint a tükör: nem törekszik semmire, nem vár semmit; válaszol mindenre, de nem őriz meg semmit. Így győzelmet arat, mégsem sebesül meg.

Forrás: The Complete Works Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)