2. Akinek fölöslegesen kifinomult a látása, az összezavarodik az öt szín észlelésében*. A minták, a formák és a sokszínű brokátok elkápráztató csillogása megbabonázza őt. Ez történt Li Csu-val**. Akinek fölöslegesen kifinomult a hallása, az összezavarodik az öt hangjegy észlelésében. A hat zenei akkord, a fémek és kövek hangjai, a húrok és a fúvós hangszerek, a huangcsung és talu sípok megbabonázzák őt. Ez történt Si Kuang-gal***.
Aki túlzásba viszi az emberséget (ren/zsen), elnyomja az erényt (de) és elfojtja saját veleszületett
természetét. Azért, hogy dicsőséget és hírnevet szerezzen, felveri az Égalattit
harsány és síp-és dobszó kíséretében egy megvalósíthatatlan ideál elérése érdekében.
Ilyen volt Sen vagy Si****. Akinek fölöslegesen kifinomult a vitára való képessége, az úgy halmozza egymásra összetákolt kifejezéseit, akár egy építő a tégláit vagy úgy fonja egybe érveit, akár egy hálókészítő a zsinórt. Ravaszul ügyeskedik szavaival; szív-elméje akörül bolyong,
hogy mi a „kemény” és mi a „fehér”, mely nézetek „hasonlóak” és mely nézetek
„különbözőek”; felesleges, haszontalan szavakat használ, hogy [átmenetileg]
igazzá tegye véleményét. Ilyen volt Jang [Csu] vagy Mo [Ti]*****.
Ezek mindegyike olyan fölösleges, mint a bőrdarab és kinövés, ezért nem az igazi út az Égalatti számára.
Aki tartja magát az igazi úthoz, az nem veszíti
el eredeti veleszületett természetét (xing/hszing) és végzetét (ming). Éppen ezért számára az egyesített dolgok nem
összenőtt lábujjak, a szétválasztott dolgok nem felesleges hatodik ujjak; ami
hosszú, az nem túl hosszú, ami rövid, az nem túl rövid. A kacsa lábai rövidek,
de ha meg akarnánk toldani vagy kiegyenesíteni, akkor fájdalmat okoznánk neki; míg
a daru lábai hosszúak, de ha le akarnánk vágni belőle, akkor az tragédiával
végződne. Ami természeténél fogva hosszú, abból ne vágjunk le, ami pedig
természeténél fogva rövid, ahhoz ne toldjunk semmit. Ilyen módon távol tartjuk
magunkat az így okozott fájdalomtól, szomorúságtól.
(*Fekete, fehér, piros, sárga és azúr/kékeszöld.
**Másik neve Li Lou. Azt jegyezték fel róla, hogy kivételesen kifinomult látással rendelkezett.
***Si Kuang híres zenész volt, a II. fejezet 5. részében említi a Csuang-ce. E bekezdéshez hasonló található a Lao-ce 12. versében: „Az öt szín vakká teszi az ember szemét, az öt hang süketté teszi az ember fülét …” (Tőkei Ferenc fordítása)
****Zeng Sen-t (vagy Zeng Cé-t) Konfuciusz legtehetségesebb tanítványainak egyikét az emberség (ren/zsen) mintaképének tekintették, Si Jü-t, Vej állam történetíróját pedig az igazságosság (ji) mintaképének.
*****Jang Csu – a hagyomány által hedonistának tartott filozófus - és Lao Ce beszélgetését a VII. fejezet 4. részében olvashatjuk. Mo Ti – vagy Mo Ce – filozófusról a II. fejezet 3. részének lábjegyzetében írtam bővebben. A „keményről és fehérről való elmélkedés” pedig Gongszun Long kínai filozófus művére utal. Róla a II. fejezet 4. részének lábjegyzetében tettem említést.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése