(XIII. 10.) Az Ég útja

10. A világ úgy véli, hogy minden, ami értékes a Tao-ban, az megtalálható könyvekben. Ám a könyvek csupán szavak gyűjteménye. A szavak értékét az a gondolat határozza meg, amit kifejeznek. De a gondolat valami olyanból származik, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Mivel a világ nagyra tartja azt, ami szerintük szavakkal továbbadható, ezért értékelik a könyveket. Én azonban nem így vélem: ami szerintük érték, az egyáltalán nem értékes.

Mert amikor nézünk valamit, akkor [csupán] formákat és színeket látunk; amikor hallunk valamit, akkor [csupán] neveket és hangokat hallunk. Milyen szomorú, hogy az emberek szerte a világon azt feltételezik, hogy a forma és szín, név és hang elegendő ahhoz, hogy átadja annak a valaminek a valódi lényegét! Mivel a forma, szín, név és hang nem elegendő arra, hogy átadja a valódi lényeget, ezért „aki tud, az nem beszél; aki pedig beszél, az nem tud”.¹ De hogyan érthetné ezt meg a világ?

 

Huan herceg termében olvasott, Pien, a kerékgyártó pedig lent az udvarban kereket készített.² Egyszer csak Pien, letéve kalapácsát és vésőjét, felment a terembe, és így szólította meg Huan herceget:

-- Megkérdezhetem, hogy méltóságod mit olvas?

-- A bölcsek szavait olvasom – felelt a herceg.

-- És ezek a bölcsek még élnek?

-- Már rég meghaltak - hangzott a válasz.

-- Akkor csupán régi idők embereinek üledékét és hordalékát olvassa méltóságod.

-- Hogy merészelsz te, egy kerékgyártó megjegyzést tenni arra, amit én olvasok? – kiáltott felháborodottan a herceg – Ha ezt meg tudod magyarázni, akkor rendben van. De ha nem, akkor életed bánja!

-- Szolgád saját mesterségéből indul ki – mondta Pien, a kerékgyártó – Ha egy kerék készítésekor a kalapácsommal kényelmesen, gyengéket ütögetve dolgozom, akkor a kerék nem lesz elég erős. Ha magamat fárasztva túl erőseket ütök, akkor az eresztékek nem illeszkednek majd megfelelően. Se túl gyengén, se túl erősen. Bár a kezemmel csinálom, a szív-elmémben érzem. Ez egy olyan mesterfogás, amit nem lehet szavakba önteni. Emiatt vagyok képtelen arra, hogy ezt megtanítsam a fiamnak, és ő sem képes rá, hogy tőlem megtanulja. Ezért hiába vagyok már hetvenéves, még most is kerekeket készítek. Amikor a régi idők emberei meghaltak, magukkal vitték azt, amit nem tudtak átadni. Ezért mondtam azt, hogy régi idők embereinek üledékét és hordalékát olvassa méltóságod.

(¹Az idézet megegyezik a Lao-ce 56. versének első mondatával.

 

²Huan herceg i.e. 685 és i.e. 643 között uralkodott Csi államban. Csi a Csou-kor {kb. i.e. 1045- i.e. 221} egyik legnagyobb és legerősebb állama volt. A X. rész 1. fejezete Csi állam egyik fontos történelmi eseményét írja le.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XIII. 9.) Az Ég útja

9. A mester mondta:¹

-- A Tao betölti a legnagyobbat is, és nem hiányzik a legkisebből sem; így a tízezer dolgot teljes mértékben áthatja. A Tao olyan hatalmas, hogy nincs semmi, amit ne tudna befogadni, és olyan mélységes, hogy felmérni sem lehet. Forma, erény (erkölcs), emberség és igazságosság csak a szellem apróságai.² Ki más volna képes ezeket pontosan meghatározni, ha nem a tökéletes ember?

A tökéletes ember felelős a világért, ami nagy dolog, nemde? Ám ez nem meríti ki őt. Az Ég alatti világot a hatalom gyeplőjével tartja féken, de ez semmit nem jelent számára. Felismeri a hibátlant, de nem mozgatja a nyereség vágya. Tisztán látja a dolgok lényegét, és védelmezi az igazság forrását. Ezért az Eget és Földet önmagán kívülre helyezi, a tízezer dolgot maga mögött hagyja, és szellemét semmi nem húzza vissza. Teljes mértékben felfogja a Tao-t, összhangba kerül az erénnyel (de). Távol tartja magát az emberségtől és igazságosságtól, vendégeknek tekinti a szertartásokat és zenét. Ilyen kiegyensúlyozottságban tartja szív-elméjét a tökéletes ember.

(¹A mester vagyis Lao Ce.

²Ezt a mondatot James Legge, Martin Palmer és Victor H. Mair értelmezik így.

Ám Burton Watson és Wang Rongpei a következőképpen fordítják: „Büntetés és jutalom, emberség és igazságosság - ezek jelentéktelen dolgok a szellemének/ezek a legalacsonyabb formák a szellemi világban.”  Burton Watson értelmezése szerint a ’büntetés és jutalom’ a legizmus két legfontosabb kifejezése, amely a Han Fei-cé-ben olvasható {Han Fei Ce a legista iskola egyik legfőbb képviselője volt, művét a kor szokása szerint szerzőjéről nevezték el}. A műben a ’büntetést és jutalmat’ a politikai hatalom „két fogantyújának” nevezi.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 8.) Az Ég útja

 

8. Si-cseng Csi meglátogatta Lao Cé-t.

-- Azt hallottam rólad, hogy bölcs vagy – mondta neki -, ezért nem érdekelt, hogy milyen hosszú út vezet idáig, mindenképpen látni szerettelek volna. Bár utam száz napja során talpam bőrkeményedéssel lett tele, mégsem pihentem meg. Azonban most így, figyelmesen megnézve, úgy vélem, hogy egyáltalán nem vagy bölcs. Házadban a maradék gabona még a patkánylyukakat is megtölti, mégis kikergetted szegény húgodat innen. Micsoda embertelen cselekedet! Több a nyers és a főtt ételed, mint amennyit el tudsz fogyasztani, és mégis véget nem érően halmozod az élelmet.¹

Lao Ce válasz nélkül nézett maga elé. A következő nap Si-cseng Csi újra eljött hozzá és így szólt:

-- Tegnap nagyon sértő módon beszéltem, de ma másként gondolom. Miért van ez?

Lao Ce ekként felelt:

-- Már megszabadítottam magam attól a képzettől, hogy tudással rendelkező, szellem-szerű, bölcs ember legyek. Ha tegnap ökörnek neveztél volna engem, rád hagytam volna; ha lónak neveztél volna, azt is rád hagytam volna. Ha valaki néven nevezi a valóságot, de én ezt nem fogadom el, akkor csak bajt okozok magamnak. Ilyen vagyok, nem pedig csak magamra öltöm ezt [a gondolkodást].

Si-cseng Csi tiszteletteljesen kihátrált Lao Ce árnyékából, majd alázatosan előrelépett, és megkérdezte, hogyan tudná fejleszteni a személyét.

 Lao Ce azt válaszolta:

-- Megjelenésed visszataszító, tekinteted feszült, homlokod széles, száddal morogsz, egész viselkedésed fellengzős és elbizakodott. Olyan vagy, mint egy visszafogott ló, akit csak a pányvája tart; feszült vagy, mint egy felajzott íj. Minden apró részletet megvizsgálsz, és ítélkezel. Tudásod agyafúrt, nézésed ravasz. Próbálsz természetesnek mutatkozni. A [természetesség és a mesterkéltség között húzódó] határon az ilyen embert, mint te, tolvajnak nevezik.

(¹A Lao-ce műből könnyen összegyűjthetőek azok a részek, amelyek igazolják Lao Ce takarékosságát. Azonban sehol nem említik fösvénységét vagy húgával szembeni embertelen viselkedését. Az általam forrásként használt fordítók közül Burton Watson, James Legge és Martin Palmer fordításában szerepel az, hogy elkergette húgát, a másik kettőben nem.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 7.) Az Ég útja

 

7. Konfuciusz nyugat felé indult, hogy a Csou uralkodói ház könyvtárában helyezze el írásait.¹ Indulása előtt [egyik tanítványa,] Ce-lu azt tanácsolta neki:

-- Úgy hallottam, hogy a királyi gyűjtemény őrzője egykor Lao Tan volt, aki már visszavonult, és otthon él. De ha írásaidat a könyvtárba szeretnéd betenni, uram, akkor látogasd meg őt, és próbáld meg a segítségét kérni.

-- Ez jó ötlet - válaszolta Konfuciusz. El is ment Lao Tan-hoz, aki azonban elutasította kérését. Hogy meggyőzze őt, Konfuciusz idézni kezdett a Tizenkét klasszikusban leírt nézeteiből.² Egy idő után Lao Tan közbevágott:

-- Amit mondasz, az hosszú és homályos. A lényeget szeretném hallani!

-- A lényeg az emberség és az igazságosság – válaszolt Konfuciusz.

-- Megkérdezhetem, hogy vajon az emberség és igazságosság az ember veleszületett természetéhez tartozik (xing-hszing)? – érdeklődött Lao Tan.

-- Természetesen – felelte Konfucius – Ha a nemes ember híján van az emberségnek, akkor nem tud kiteljesedni. Ha híján van az igazságosságnak, az olyan, mintha meg sem született volna. Tehát az emberség és igazságosság valóban az ember veleszületett természetéhez tartozik. Mi más is lehetne?

Lao Tan tovább érdeklődött:

-- Megkérdezhetem, hogy te mit értesz emberség és igazságosság alatt?

-- Az emberség és igazságosság nem más, mint a szív-elmében érzett, minden dolog iránti kedvesség, egyetemes szeretet és önzetlenség

-- Ah! – kiáltott fel Lao Tan – Milyen zavarosak a szavaid!  ’Egyetemes szeretet’– ez inkább valami homályos és eltúlzott kifejezés, nemde? És az ’önzetlenségre’ való törekvés pedig valójában önzés.³ Uram, ha azt szeretnéd, hogy az Égalatti ne veszítse el valódi vezetőit, akkor figyeld meg az Eget és a Földet, amint természetüknél fogva állandóak; a Napot és a Holdat, amint természetüknél fogva ragyognak; a csillagokat és bolygókat, amint természetüknél fogva megtartják sorrendjüket és útjukat; a madarakat és vadállatokat, amint természetüknél fogva fajtájukkal élnek; a fákat és bokrokat, amint természetüknél fogva felfelé növekednek. Neked, uram, csak meg kell valósítani tetteidben az erényt (de), követni a Tao-t, és máris ott leszel, ahová igyekszel. Minek ennyire erőltetni az emberséget és igazságosságot? Olyan ez, mintha dobot verve keresnél egy elveszett gyermeket [, aki a zajtól megriadva még messzebbre szalad]. Ah, uram, csak összezavarod az ember veleszületett természetét!

(¹James Legge azt feltételezi, hogy Konfuciusz a munkáinak sikertelenségét látva be akarta tenni a királyi könyvtárba írásait, hogy ne vesszenek el, és hogy a későbbi korok tanítóinak rendelkezésére álljanak, akik elismerés terén szerencsésebbek lesznek, mint ő.

 

²Nem igazán lehet tudni, hogy pontosan mi ez a „Tizenkét klasszikus”. Burton Watson azt írja, hogy többféle feltételezés szól arról, hogy mit takarhat ez a kifejezést. Van olyan, aki szerint a Hat klasszikus a hat Konfuciusznak tulajdonított mű és a hozzájuk tartozó másik hat kommentár, míg mások azt mondják, hogy esetleg a Tavaszok és őszök krónikájára utal, amelyik Lu állam tizenkét hercegének uralkodását írja le i.e. 722-től i.e. 479-ig. {Jelenleg, amikor a konfucianizmus kanonikus műveiről beszélnek, akkor Öt klasszikusról tesznek említést, azonban eredetileg létezett még egy klasszikus, a Zene könyve, amelyik a Csin-korban (i.e. 221- i.e. 206) elveszett. Azonban ezt a művet éppen úgy nem írhatta Konfuciusz, mint ahogyan az eredeti Öt klasszikus egyikét sem}.

 

³James Legge ezt úgy kommentálja, hogy az önzetlenség, mint olyan, nem veleszületett természete az embernek.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIII. 6.) Az Égi Út

 

6. Egykor Sun ezzel a kérdéssel fordult Jao-hoz:

-- Hogyan használod a szív-elmédet, Ég fia?

-- Sosem élek vissza a védtelenek helyzetével, és nem hagyom magukra a szegény embereket – válaszolta Jao - Meggyászolom a halottat, gyámolítom az árvát, megszánom az özvegyet. Így használom a szív-elmémet.

Sun azt mondta:

-- Ez jó, amit mondasz, de nem ezt hívjuk nagyszerűnek.

-- Akkor mit kellene tennem? – kérdezett vissza Jao.

-- Az égi erényből nyugalom fakad – felelt Sun -, a Nap és a Hold magától ragyog, a négy évszak pedig megy a maga útján. Mint a nappal és az éjszaka, amely magától váltakozik, vagy mint a felhők, amelyek az égen vonulva esőt hullajtanak.

-- Akkor én eddig csak feleslegesen fárasztottam magam! – kiáltott fel Jao – Te az Éghez igazodsz, én pedig csak az emberekhez.

Az Eget és a Földet tartották a régiek nagyszerűnek, az Égre és Földre tekintett csodálattal a Sárga császár, Jao és Sun is. Így hát cselekedtek-e bármit is az Égalattin uralkodó régi királyok? Az Éghez és Földhöz alkalmazkodtak, és ennyi elég is volt.¹

 

(1Vagyis a dolgok természetes folyamatának követése elegendőnek bizonyult.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 5.) Az Ég útja

5. A régi idők emberei világosan átlátták a nagy Tao-t. De előbb igyekeztek megérteni az Eget,¹ és csak azután következett a Tao és erénye (de). Miután teljesen megértették a Tao-t és erényét (de), következett az emberség és igazságosság. Miután teljesen megértették az emberséget és igazságosságot, következett a kötelességek megkülönböztetése, felosztása. Miután teljesen megértették a kötelességek megkülönböztetését és felosztását, következtek a formák és neveik. Miután teljesen megértették a formákat és neveiket, következett az emberek képességeik szerinti alkalmazása. Ezt követte az elvégzett munkák elbírálása, ellenőrzése.  Ez elvezett a helyes és helytelen megítéléséhez. Miután meg tudták ítélni a helyest és helytelent, következett a jutalmazás és büntetés. Miután sikeresen alkalmazták a jutalmazást és büntetést, az ostoba és okos megértette, mit kell tennie; a tiszteletreméltó és jelentéktelen pedig a számára alkalmas helyre került. A jó és értékes embereket éppen úgy, mint az értékteleneket a rátermettségüknek megfelelően alkalmazták, és képességeik alapján megkülönböztették őket. Így mindenki hivatali rangjának megfelelően töltötte be feladatát. Ekként szolgálták a felsőbbrendűeket, és gondoskodtak az alsóbbrendűekről; ekként rendezték a dolgokat, és fejlesztették személyiségüket. Nem volt szükségük tudásra vagy tervezgetésre; csak az Égre támaszkodtak. Ezt úgy hívták, hogy a nagy béke és tökéletes kormányzás.

Ezért mondja a könyv: „Vannak formák és vannak a neveik”.² A formákat és neveiket hajdanában is ismerték, de az akkori emberek nem tulajdonítottak neki jelentőséget.

 Amikor a régi idők emberei a nagy Tao-ról beszéltek, csak [a fentebb leírt] négy lépés után említettek „formákat és a neveiket” és csak [a fentebb leírt] nyolc lépés után beszéltek „jutalmakról és büntetésekről”. Ha egyből „formákról és a nevekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a gyökerük. Ha egyből „jutalmakról és büntetésekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a kezdetük. Akik szavaikkal kiforgatják a Tao-t vagy ellene beszélnek, azok arra valók, hogy őket irányítsák. Hogyan is tudnának ők irányítani másokat? Akik egyből „formákról és a neveikről”, „jutalmakról és büntetésekről” beszélnek, csak a kormányzás eszközeit ismerik, de a kormányzás Tao-ját nem. Az ilyenek az Ég alatti világ hasznára vannak, de képtelenek arra, hogy az Ég alatti világ az ő hasznukra legyen. Az efféléket csak álbölcselkedőnek, sekélyes tudású embernek hívják. Hajdanán is léteztek szertartások, törvények, szabályok, számok és mértékek, formák és a neveik. De ezek az alattvalók eszközei, akik a feljebbvalóiknak szolgálnak, nem pedig a feljebbvalók eszközei, akik gondoskodnak az alattvalóikról.

(¹James Legge szerint ez feltehetően az Ég ’spontaneitását’ jelenti, vagyis a ’magától olyanságát’ [zi-ran], a Tao magából fakadó, magától történő működését.

 

²Nem tudjuk, hogy milyen könyvről lehet itt szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 4.) Az Ég útja

4. A kezdet a fentihez tartozik, a részletek a lentiekhez¹; a lényeget az uralkodó határozza meg, a kidolgozás a minisztereken múlik. A három hadsereg és az ötféle fegyvert használó katonák irányítása - ezek az erény jelentéktelen jellemzői.² A jutalmak és büntetések, haszon és veszteség, az ötféle büntetés alkalmazása– ezek a nevelés jelentéktelen jellemzői.³ Szertartások, törvények, mértékek, számítások, vizsgálatok, formák és nevek gondos összevetése – ezek a jó kormányzás jelentéktelen jellemzői.⁴ A harangok és dobok hangja, a tollak és a hadizászlók bemutatása – ezek a zene jelentéktelen jellemzői.⁵ Jajveszékelés, sírás, gyászöltözék fokozatai és temetkezési szertartások – ezek a gyász jelentéktelen jellemzői. Ehhez az öt jelentéktelen jellemzőhöz a tiszta szellem működése és a szív-elme kifejlesztése szükséges. Ezeket a jellemzőket ismerték a régi időkben, de nem tulajdonítottak nekik jelentőséget.

Az uralkodó halad elől, az alattvaló követi; az apa halad elől, a fia követi; az idősebb fivér halad elől, az öccse követi; az idős halad elől, a fiatal követi; a férfi halad elől, a nő követi; a férj halad elől, a feleség követi. Elől halad a tiszteletreméltóbb, azt követi az alacsonyabb rangú, és ugyanez az Ég és a Föld sorrendje. Ezért a bölcs őket tekinti példának.

Az Ég tiszteletreméltóbb, a Föld alacsonyabb rangú – ez a szellemi természetük rendje. Tavasz és nyár halad elől, ősz és tél követi őket – ez a négy évszak sorrendje. A tízezer dolog folyamatosan változik és növekedik a rá jellemző módon – ez a kifejlődés és hanyatlás, az átalakulás és változás állandó áramlása.

Ha még az Ég és Föld is, amelyek a legszellemibbek, rendelkeznek meghatározott ranggal és sorrenddel, akkor ennek még inkább kell lennie az emberek között. Az ősök templomában a rokonainkat tiszteljük; az uralkodói udvarban a rangot; a falvakban az időseket; az ügyes-bajos dolgokban pedig az arra érdemeseket. Ez a nagy Tao rendje.

Ha a Tao-ról beszélünk, de tagadjuk ezt a rendet, akkor magát a Tao-t is tagadjuk. Ha egy olyan Tao-ról beszélünk, amit tagadunk, akkor hogyan is tudnánk azt követni?

(¹Wang Rongpei szerint itt a „kezdet” a Tao-t és erényét (de) jelentik, amelyek az uralkodóhoz tartoznak, a „részletek” pedig az emberséget és az igazságosságot jelentik, amelyek az alattvalók, a nép jellemzői.

 

²A „három hadsereg” a kínai feudális államok három részre osztott seregét jelenti. Az „ötféle fegyver” általában a dárda/lándzsa, az alabárd, a harci fejsze, a pajzs és az íj, bár létezik másfajta felsorolás is.

 

³Az ötféle büntetés általában tetoválás/tüzes vassal való jelölés, orrlevágás, láblevágás, kasztrálás és halál.

Ebben a 4.  részben a konfuciánusi elvek mellett legista tanítás is megjelenik. A legizmus szerint az uralkodónak erős teljhatalommal kell rendelkezni, és nem feltétlenül szükséges, hogy erényes legyen. Az embereket szigorú törvényekkel, jutalmakkal és kemény büntetésekkel kell irányítani.

⁴A legizmus elvárása szerint ezek az érdemes (azaz az uralkodóhoz hű) hivatalnokok feladatai közé tartoznak.

⁵A zenéhez hozzátartozik a tánc is. Burton Watson értelmezése szerint itt olyan táncról van szó, amit tollakkal és jak farkából készült bojtokkal táncolnak, míg mások szerint inkább valamiféle hadifelvonulásról, amin sisaktollakat és hadizászlókat használnak.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Legizmus