3. Pej-men Cseng így szólt a Sárga császárhoz:
-- Ó, császárom, meghallgattam
Hszien-cse zenéjét, amit a Tung-ting-tó körüli vadonban adtál elő. Az elejét
hallva félelem fogott el. Később kimerültnek éreztem magam, a zene legvégére
pedig összezavarodtam. Megdöbbenésemben meg sem tudtam szólalni, felkavarodtam,
és elveszítettem lélekjelenlétemet.
-- Pontosan ezt vártam – mondta
a császár – Emberi hangok szólaltak meg, az Éggel összhangban, a
szertartásosságnak és igazságosságnak megfelelően a Nagy tisztaságból
kiindulva. A tökéletes zenének először az emberi igényeknek kell megfelelnie, miközben
az Éghez alkalmazkodik; az öt erényt kell kiemelnie és a magától olyanságban
elmerülnie; csak ezután követi rendben egymást a négy évszak, és ezután kerül a
tízezer dolog harmóniába.1 Ennek eredményeként a négy évszak helyes
sorrendben követi egymást, és a tízezer dolog életre kel. Virágzik és hanyatlik,
udvarias és harcias; hol tiszta, hol homályos, a jin és
a jang harmonikusan keveredik bennük. A fényben úszó hangok
hol olyanok, mint egy téli álmából ébredező rovar halk mocorgása, hol, mint egy
mennydörgés csattanása. A végén nem volt befejezés; a kezdetén nem volt
bevezetés; egyszer halott, egyszer élő, egyszer véget ért, másszor erőre
kapott. Kimeríthetetlen volt állandósága, mégis teljesen kiszámíthatatlan. Ezért
fogott el téged a félelem.
Utána a jin-nel és jang-gal
összhangban játszottam, a Nap és a Hold fényével világítottam meg. A hangok hol
rövidek, hol hosszúak voltak, egyszer lágyak, másszor kemények. Váltakozásuk
ellenére egyetlen egységet alkottak, mégsem engedelmeskedtek semmiféle
szabálynak. A hangok megtöltötték a völgyeket és szakadékokat; és hiába
próbáltad magad bezárni, vagy szellemedet védelmezni tőlük, az ilyen hangok úgy
terjednek, ahogyan nekik tetszik. Ezek a hangok szétáradtak, magasak és tiszták
voltak. Előlük a kísértetek és szellemek a sötétbe húzódnak, a Nap, a Hold és a
csillagok pedig megtartják pályájukat. Megálltam, amikor a zene véget ért, ám a
visszhangja tovább áramlott megállás nélkül. Ez okozott zavart benned, mert nem
értetted; hiába vártad, nem láttad; hiába kerested, nem találtad. Ürességgel
körülvéve, megzavarodva álltál a Tao előtt, és egy öreg fának támaszkodva dúdoltál.
Szemed belefáradt annak az erőlködésébe, hogy lásd azt, erőd elégtelennek
bizonyult, hogy kövesd azt, amit még én sem tudtam elérni. Tested feloldódott
az ürességben, szabadnak és könnyűnek érezted magad. Ezért érezted kimerültnek
magad.
Az utolsó részben olyan
hangokkal játszottam, amelyek már nem voltak kimerítőek. A magától olyansággal
kevertem őket. Ezért tűntek olyan összevisszaságnak, mint egyetlen gyökérből
kinőtt, egymásba gabalyodott növények vagy egy erdő megfoghatatlan zenéje. [A
hangok] nyom nélkül keletkeztek a semmiből és a sehová távoztak, egy hangtalan,
mély homályban rejtőzve. Van, aki halálnak nevezné, van, aki életnek. Van, aki
gyümölcsnek nevezné, van, aki virágnak. Ezek a hangok folytak, áramlottak,
szétváltak és váltakoztak, nem követtek egyetlen dallamot sem. Érthető, hogy a
világ elbizonytalanodott ezektől, és a bölcsekhez fordult tanácsért. A bölcsekhez,
akik tisztában vannak a valósággal és a sorssal. Bár az égi működés még várat
magára, az öt létfontosságú szerv már készen áll. Ezt hívják az Ég zenéjének,
amely szavak nélkül gyönyörködteti a szív-elmét. Jen császár ekként dicsérte: „Hallgatnád,
de nem hallod hangját; keresed, de nem látod alakját. Megtölti az egész Eget és
Földet, átöleli mind a hat irányt.”2
Hallani szeretted volna a
zenét, de messze volt tőled. Ezért érezted magad zavarodottnak.
A zene az elején ijesztő volt, és
emiatt kezdtél félni, mint aki kísértetet lát. Aztán olyan hangokkal
folytattam, amelyek kimerítettek, és ez a kimerültség kiteljesedett benned.
Végül zavarodottsággal zártam, és e zavarodottság miatt érezted magad
együgyűnek. De ez az együgyűség tárta fel neked a Tao-t. A Tao-t, amit magadban
hordozol, bármerre is mész.
(1Ezt a mondatot
több kiadásból is kihagyták, mert egy kommentár része, amit tévesen másoltak
bele az eredeti szövegbe.
2Jen császár vagy a Láng császár név vagy a történelmi idők előtti Kína isten-császárát vagy pedig az ókori Kína uralkodóit takarja. Régóta vitatott kérdés ugyanis, hogy Sennong, a földművelés istene azonos vagy sem Jen császárral. Ugyanakkor az is egy feltételezés, hogy a mindenkori törzsi vezetőket illették Jen császár vagy Láng császár elnevezéssel.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése