8. Volt egyszer egy púpos, akit úgy hívtak, hogy Su. Az álla leért a köldökéig, vállcsúcsai magasabbak voltak feje tetejénél, tarkóján összecsomózott haja az égnek meredt, zsigerei fejjel lefelé helyezkedtek el és combcsontjai úgy álltak, mintha extra bordái lennének. Varrásból és ruhamosásból élt. Rizs hántolásából és tisztításából pedig képes volt másik tíz embert etetni.
Amikor a hivatalnokok jöttek, hogy katonákat toborozzanak, Su karjaival hadonászva
gondtalanul ténfergett a tömegben. Amikor a hivatalnokok egy nagyszabású
munkálatot szerveztek, őt felmentették veleszületett fogyatékossága miatt.
Amikor a hivatalnokok gabonát osztottak a betegeknek, ő három zsákkal kapott, és
hozzá még tíz köteg tűzifát. Ez a szegény ember ilyen eltorzult testtel is el tudta látni magát és be tudta tölteni azokat az éveket, amiket az Ég adott számára. Hát még azok mennyire tudnák, akik eltorzult erénnyel rendelkeznek!*
(*Vagyis ugyanúgy, mint az előző két fejezetben szereplő szintén
‘fogyatékos’ fák, amelyek számára a haszontalanságuk bizonyul hasznosnak.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése