(X. 2.) Feltört utazóládák

2. Ezért folytassuk tovább. Akit általában bölcsnek neveznek, az ténylegesen nem olyasvalaki, aki összegyűjti a dolgokat egy erős vagy egy kiváló tolvaj számára? Akit általában bölcs embernek neveznek, az ténylegesen nem egy erős vagy egy kiváló tolvaj számára őriz meg dolgokat? Miért gondolom így?

Régen Kuan Lung Feng-et lefejezték, Pi Kan szívét kivágták, Csang Hung testét felhasították, Vu Ce Hszü testét hagyták megrohadni¹. Mind a négy értékes ember volt, mégsem megmenekültek meg a szörnyű haláltól.

A rabló Csi bandájának egyik tagja azt kérdezte Csi-től:

-- Nekünk, rablóknak is van utunk (Tao)?

-- Van-e bármi, aminek ne lenne útja (Tao-ja)? Egy rabló bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy képes felbecsülni, hogy mennyi érték van egy házban. A bátorsága abban mutatkozik meg, hogy ő lép be elsőként egy házba. Az igazságossága abban mutatkozik meg, hogy ő távozik el utoljára. Az okossága abban mutatkozik meg, hogy képes felismerni azt, hogy a rablás kivitelezhető vagy sem. Az embersége pedig abban mutatkozik meg, hogy egyenlően osztja el a zsákmányt. Aki nem rendelkezik ezzel az öt tulajdonsággal, abból nem lehet jó rabló az Ég alatti világon.

Ebből a szempontból nézve a dolgokat, mint ahogyan egyetlen jó ember sem keletkezne anélkül, hogy el ne sajátítaná a bölcsek útját (azaz a bölcsek tanítását), ugyanígy a rabló Csi sem gyakorolhatná foglalkozását anélkül, hogy el ne sajátítaná a bölcsek útját. De az Ég alatt kevés a jó ember és sok a rossz. Így valójában a bölcsek kevés hasznot hoznak az Ég alatti világnak, és sok kárt okoznak.

Ezért mondják, hogy "Amikor az ajkak hiányoznak, akkor a fogak kihűlnek"; "Lu állam rossz bora vezetett Han-tan városának ostromához"; "A bölcsek születésekor keletkeznek a kiváló tolvajok"². Vesszőzzétek meg a bölcseket, engedjétek útjukra a tolvajokat, útonállókat, és akkor az Ég alatti világ kormányzása rendbe jön! Ha a források kiszáradnak, a völgyek kiüresednek; ha a dombok lekopnak, az árkok feltöltődnek. Ha a bölcsek kihalnak, nem keletkeznek többé kiváló tolvajok. Így az Ég alatti világ békés és gond nélküli lesz.

De amíg a bölcsek nem halnak ki, addig nem tűnnek el a kiváló tolvajok vagy rablók sem. Minél nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy bölcsek kormányozzák az Ég alatti világot, annál több hasznot gyűjtünk össze az olyanok számára, mint a rabló Csi. Ha vékával és szakajtóval mérünk, véka és szakajtó segítségével fognak lopni³. Ha mérleget és kétkaros mérőt használunk, mérleg és kétkaros mérő segítségével fognak lopni. Ha abakuszt és pecséteket használunk, abakusz és pecsétek segítségével fognak lopni. Ha emberséget és igazságosságot használunk a világ megjavítására, az emberség és igazságosság által fognak lopni.

Miből gondolom, hogy ez így van? Aki ellop egy övcsatot, azt kivégzik; aki ellop egy államot, abból herceg lesz. A hercegek pedig a kapuikon belül őrzik az emberséget és igazságosságot. Ez nem az emberség, az igazságosság és a bölcsek bölcsességének eltulajdonítása? Ezért aztán az emberek igyekeznek kiváló tolvajokká válni és nemesi rangra jutni, és ellopni az emberséget, igazságosságot, velük együtt eltulajdonítani a vékákból, szakajtókból, mérlegekből, kétkaros mérőkből, abakuszokból és pecsétekből származó összes nyereséget. Nem tartja vissza őket ettől sem a pompás hintó, sem a királyi korona, és nem rettenti el őket még a hóhér bárdja sem. Mindezzel a rabló Csi nyereségét gyarapítják. Ez pedig a bölcsek vétke.

(¹Az első kettőről a IV. fejezet 1. részében tett említést a könyv. Csang Hung az ókori Kína Su államának híres tudósa, asztronómusa és zeneelméletben jártas politikusa volt, akit i.e. 492-ben kivégeztek. Vu Ce Hszü-t i.e. 481-ben kényszerítette öngyilkosságra Vu királya.

 

²A második mondat értelme: Lu állam rossz bora felbőszítette Csu uralkodóját, aki ennek ellenére mégsem Lu államot, hanem Csao államot támadta, és ostromolta meg annak fővárosát, Han-tan-t.

 

³A hagyomány szerint Tien Cseng, akit Csi állam „tolvajának” nevez e fejezet szerzője, úgy kedveltette meg magát Csi lakosaival, hogy az átlagosnál nagyobb méretű edényekben osztotta a gabonát az embereknek, amikor azonban a gabona adót szedte be, akkor átlagos méretűeket használt. Elképzelhető, hogy erre utalt a fejezet szerzője.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(X. 1.) Feltört utazóládák

 

1. Ha valaki meg akarja akadályozni azt, hogy tolvajok feltörjék utazóládáit, kikutassák táskáit vagy felfeszítsék szekrényeit, akkor köteleket, zsinórokat, zárakat és reteszeket használ. A közvélekedés ezt nevezi bölcsességnek. De miközben azon aggódik, hogy vajon a kötelek, zsinórok, zárak és reteszek elégségesnek bizonyulnak-e, jön egy erős tolvaj, aki hátára veszi a szekrényt, felkapja a ládát, vállára teszi a táskát, és elszalad velük. Ebben az esetben ez az ember, akit bölcsnek neveztek, ténylegesen nem tett mást, mint összegyűjtötte dolgait egy erős tolvaj számára.

Megpróbálom elmagyarázni, hogy mire gondolok. Az az ember, akit általában véve bölcsnek neveznek, valójában nem inkább egy erős tolvaj számára gyűjti össze dolgait? Az az úgynevezett bölcs valójában nem inkább egy erős tolvaj részére őrzi meg dolgait?

Miből feltételezem ezt? Régen Csi államban az egymással szomszédos települések mindegyikéből láthatták egymást, és hallhatták egymás kakasainak kukorékolását és kutyáinak ugatását. A terület, ahová felállították hálóikat [, hogy vadakat és halat fogjanak], és a föld, amit felszántottak és megműveltek, nagyobb volt, mint kétezer négyzet li¹. A négy határán belül templomokat építettek az ősöknek, vagy föld és gabona oltárokat emeltek. A városaik, kisvárosaik, falvaik kormányzása a bölcsek törvénye szerint történt. Aztán egyik reggel Tien Cseng megölte Csi uralkodóját, és ellopta egész államát². De vajon csak az államát lopta el? Vele együtt ellopta a törvényeket is, amiket a bölcsek örökül hagytak. És bár ezáltal Tien Cseng megérdemelte, hogy tolvajnak és rablónak nevezzék, mégis olyan biztonságban élhetett, mint Jao és Sun. A kisebb államok nem merték elítélni, a nagyobb államok nem merték megtámadni, így családja tizenkét generáción keresztül uralkodott Csi állam fölött³. Akkor hát nem az történt, hogy ez az ember nem csupán Csi államot lopta el, hanem azzal egy időben a bölcsek törvényeit is, amiket aztán arra használt, hogy megőrizze önnön tolvaj és rabló személyét?

 

(¹1 li körülbelül 500 méter.

²Ezt az eseményt Konfuciusz: Beszélgetések és mondások című művében(XIV. 22.) is megemlítik, az elkövető teljes neve Tien Csen Cseng Ce vagy Cseng Heng. Bár ez az esemény i.e. 481-ben történt, a Tien-ház csak i.e. 386-ban váltotta fel teljesen a régi uralkodóházat Csi államban.

 

³Ahogy írtam az előző lábjegyzetben, a régi uralkodóház leváltása i.e. 386-ban történt, és Csi államot i.e. 221-ben a nagyobb államok közül utolsóként kebelezte be a hatalmas nyugati szomszéd, Csin/Qin állam. Így a fordítók és kommentátorok közül senki nem tudja kielégítően elmagyarázni, hogy hogyan jött ki ebből a 165 évből a 12 generáció, de feltehetőleg másolási hibából következik.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Victor H. Mair: Wandering on the Way (angol nyelven)

 

(IX. 3.) Lovak patái

3.3. Visszatérve a lovakra: ha engedik őket a szabadban élni, akkor füvet legelnek és vizet isznak. Amikor jól érzik magukat, egymáshoz dörzsölik a nyakukat; amikor pedig haragosak, hátat fordítanak és hátsó lábaikkal kirúgnak. A lovak tudása ennyiben ki is merül. De ha befogják őket, és homlokukat egy hold alakú fémlapocskával díszítve egymás mellé felsorakoztatják, akkor a lovak megtanulják, hogyan törjék össze a keresztrudat, hogyan fordítsák ki a jármot, hogyan szakítsák fel a hintó tetejét, hogyan köpjék ki a zablájukat, és hogyan szakítsák el a kantárt. Ezért hát Po Lö bűne, hogy a lovak így viselkednek, és ezáltal olyanná váltak, mint a banditák. 

Ho Hszü¹ idejében az emberek tudás nélkül tették a dolgaikat otthonaikban, és tudás nélkül léptek ki házaikból. Étellel tömték tele szájukat, boldogok voltak, és teli hassal ténferegtek. Az emberek képessége ennyiben ki is merült. De aztán jöttek a bölcsek, és hajlongtak-bókoltak a szertartásokban és a zenében, hogy szabályozzák az Égalatti formáját; kecsegtettek-csábítottak az emberséggel és igazságossággal, hogy megvigasztalják az Égalatti szívét. Ezután az emberek tülekedni kezdtek a tudásért, egymással harcoltak a haszonért, és többé már nem lehetett megállítani őket. Ez is mind a bölcsek vétke. 

(¹Az ókori Kína egyik legendás uralkodója, akiről azonban többet nem tudunk.) 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

(IX. 2.) Lovak patái

2. Ugyanakkor úgy vélem, hogy akik valóban jól kormányozzák az Égalattit, azok nem így cselekednek. Hiszen az embereknek megvan a maguk állandó velük született természete. Szőnek, hogy ruhát készítsenek, felszántják a földet, hogy legyen mit enniük¹. Ez a „közös erényük” (de). Ebben mind egyformák, és egyik sem különbözik a másiktól. Ezt hívják „természetes vagy égi hajlamnak”. Éppen ezért a tökéletes erény (de) korában az emberek csendesen és magabiztosan jártak, nyugodt és összpontosított tekintettel néztek előre. Abban a korban a hegyeken nem voltak ösvények vagy átjárók, a folyókon nem voltak csónakok vagy hidak. A tízezer dolog csapatokba verődve élt egymás mellett. A madarak és vadállatok rajokba és falkákba tömörültek, a füvek és a fák buján, gazdagon nőttek. A madarak és vadállatok szelídek voltak, és még a szarkák fészkeihez is fel lehetett mászni és belesni anékül, hogy háborgatva érezték volna magukat. A tökéletes erény korszakában az emberek együtt éltek a madarakkal és vadállatokkal, egy családot alkottak a tízezer dologgal. Mit tudtak arról, hogy ki a nemes ember és ki a kis ember? Egyenlőek a nem-tudásban, így egyik sem tért el erényétől (de). Egyenlőek a vágy-nélküliségben, így a vésetlen egyszerűség állapotában éltek². A vésetlen egyszerűségben sértetlenül tartották valódi természetüket. 

Aztán feltűnt egy bölcs ember, aki szorgoskodva törekedett az emberségre, nehézkesen gyakorolta az igazságosságot, és az Ég alatti világ elbizonytalanodott és megzavarodott. Mértéktelenné vált a zene, elburjánoztak a szertartások, és minden, ami az Ég alatt van, elkezdett egymástól elkülönülni. Ha a vésetlen fadarabot nem faragták volna meg, akkor ki tudott volna belőle áldozati edényt csinálni? Ha a fehér jádét nem csorbították volna meg, akkor ki tudott volna belőle uralkodói ékszereket készíteni? Ha a Tao-t és erényét (de) nem dobták volna félre, akkor kinek kellene az emberség és az igazságosság?³ Ha a veleszületett természet eredeti formáját nem hagyták volna el, akkor mire kellene a szertartás és a zene? Ha az öt színt nem zavarták volna össze, akkor ki készítene színpompás mintákat? Ha az öt hangjegyet nem zavarták volna össze, akkor mire kellene a hat hangú hangolósíp?

A kézműves bűne, hogy a vésetlen fadarabból különféle tárgyakat farag. A bölcs vétke, hogy a Tao-t és erényét (de) az emberséggel és igazságossággal csorbítja meg.

(¹Azonban a szövés és a földművelés éppen úgy nem tekinthető az ember állandó veleszületett természetének, mint az előző részben bírált fazekasság vagy ács mesterség.

 

²A „vésetlen egyszerűség” (su és pu) a Lao-cében rendszeresen előforduló kifejezés. Leginkább „megmunkálatlan vagy faragatlan fadarabnak” fordítják, mint például a Lao-ce 19. vagy 57. versében.

 

³Lao-ce 18. versében ez fordítva hangzik el: „Mikor a nagy tao-t pusztulni hagyták, megjelent az emberség (zsen) és az igazságosság (ji).” (Tőkei Ferenc fordítása).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

       The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

       Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang’s Version (angol nyelven)

       Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

       The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

       Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

(IX. 1.) Lovak patái

1. A lovak patái arra valók, hogy fagyban és hóban járjanak, szőrük pedig arra, hogy megvédje őket a széltől és hidegtől. A lovak füvet legelnek és vizet isznak, két lábra ágaskodnak vagy ügetnek, mert ilyen a valódi természetük. Hiába építenének számukra lenyűgöző palotákat vagy tágas termeket, a lovakat nem érdekelné.

Egyszer aztán jött Po Lö, aki kijelentette¹:

-- Én jól tudom, hogyan kell bánni a lovakkal!

Innentől kezdve a lovakat megbillogozták, lenyírták sörényüket, patáikat megnyesték, felszerszámozták, felkantározták és megbéklyózták, istállóba, karámba zárták őket. Ennek az lett az eredménye, hogy minden tíz lóból kettő-három elpusztult. Majd éheztették, szomjaztatták, versenyeztették, meghatározott alakzatban futtatták őket. A lovakat elöl a zabla és a díszes kötőfék kínozta, hátul a korbács és az ostornyél gyötörte. Ennek eredményeként a lovaknak több, mint a fele elpusztult.

A[z első] fazekas kijelentette:

-- Én jól tudom, hogyan kell bánni az agyaggal! Ami kerek, ahhoz körző való, a szögleteshez derékszögű vonalzó.

Az [első] ács kijelentette:

-- Én jól tudom, hogyan kell bánni a fával! Ami görbe, ahhoz szögmérő való, az egyeneshez függőón vagy vonalzó.

De való-e az agyag és a fa veleszületett természetéhez (xing/hszing) a körző és a derékszögű vonalzó vagy a szögmérő és a függőón? És mégis, nemzedékek óta dicsérik őket: „Milyen ügyesen bánt Po Lö a lovakkal! Milyen ügyesen bánt a[z első] fazekas az agyaggal, az ács pedig a fával!”

Ez ugyanolyan hiba, mint amilyet az Ég alatti világot kormányzók is elkövetnek.

(¹Gyakorlott lóidomár, akit rendszeresen említenek a korai szövegek.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

 

(VIII. 5.) Összenőtt lábujjak

5. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az emberségnek és az igazságosságnak, hogy már teljesen Ceng (Sen) és Si (Jü) válik belőle, én akkor sem nevezem őt „jónak”. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az öt íznek, hogy már teljesen Su Er, a híres szakács válik belőle, én akkor sem nevezem őt „ügyesnek”. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az öt hangjegynek, hogy már teljesen Si Kuang válik belőle, én akkor sem nevezem őt „tiszta hallásúnak”. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az öt színnek, hogy már teljesen Li Csu válik belőle, én akkor sem nevezem őt „tiszta látásúnak”.¹

Értelmezésem szerint a „jó” embernek semmi köze az ő emberségéhez (ren/zsen) vagy igazságosságához (ji), csak az erényéhez (de).² Értelmezésem szerint a „jó” embernek semmi köze az úgynevezett emberséghez és igazságossághoz, csak ahhoz, hogy elfogadja-e a saját veleszületett természetét és végzetét (ming). Értelmezésem szerint a „kifinomult hallású” embernek semmi köze ahhoz, hogy mennyire hall másokat, csak ahhoz, hogy mennyire hallja saját magát. Értelmezésem szerint a „kifinomult látású” embernek semmi köze ahhoz, hogy mennyire lát másokat, csak ahhoz, hogy mennyire látja saját magát.

Aki nem saját magát látja, hanem csak másokat, és aki nem saját magát birtokolja, hanem mást, az azt birtokolja, ami a másoké, nem a saját magáé, és azt akarja megszerezni, ami másoknak fontos, és nem azt, ami neki volna fontos. És ha valaki azt akarja megszerezni, ami másoknak fontos, nem pedig azt, ami neki volna fontos, akkor legyen akár rabló Csi vagy akár Po Ji, egyformán züllött és természetellenes. Szégyellem magam a Tao és erénye (de) előtt. Emiatt egyfelől nem veszek részt az emberség és az igazságosság magasztos gyakorlásában, másfelől pedig távol tartom magam a züllött és természetellenes, lealacsonyító viselkedéstől.

(¹Su-er, a híres szakács kivételével a felsoroltak mindegyikét megemlíti a VIII. fejezet 2. része.

²Az erény (de) itt úgyszintén a Tao megnyilvánulását jelenti, nem pedig a hagyományos vagy hétköznapi értelemben vett erényt.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

 

 

(VIII. 4.) Összenőtt lábujjak

4. Megpróbálom elmagyarázni, hogy mire gondolok. A három dinasztia óta nem találni olyan embert az Ég alatt, aki ne változtatta volna meg veleszületett természetét valami miatt. A kis emberek [anyagi] haszon érdekében áldozzák fel magukat; a tudósok a hírnévért; a magas rangú hivatalnokok a családjukért; a bölcsek az Égalattiért. Bár ezeknek az embereknek eltérő a foglalkozásuk és eltérő a hírnevük, mégis mindegyik egyformán kárt tesz veleszületett természetében és személyében azáltal, hogy feláldozza magát.

Egy rabszolgafiú és egy szolgáló együtt legeltették a birkákat, és együtt is vesztették el a nyájat. Amikor a fiút kérdőre vonták, azt mondta, hogy bambusztábláját olvasta. A szolgáló beismerte, hogy kockajátékot játszott. Bár ketten két különböző dologgal foglalatoskodtak, mégis mindketten egyformán elvesztették a nyájat.

Po Ji a hírnévért halt meg a Sou-jang-hegység lábánál; a rabló Csi anyagi haszonért a Tung-ling csúcsán¹. Bár különböző okok miatt haltak meg, mégis mindketten egyformán megrövidítették életüket, és kárt okoztak velük született természetükben. Ezek után helyeselhetjük-e Po Ji viselkedését, és helyteleníthetjük-e a rabló Csi tetteit? Az Ég alatti világon mindenhol nemes embernek (csün-ce) hívják azokat, akik az emberség és igazságosság nevében áldozzák fel magukat, és kis embernek (hsziao-zsen) azokat, akik nyereség és gazdagság nevében teszik ugyanezt². Mindegyik ugyanúgy feláldozza életét, mégis az egyik nemes ember, a másik kis ember. A rabló Csi éppen úgy elpusztította életét, és károsította veleszületett természetét, mint Po Ji. Akkor miért tennénk különbséget kettejük között azáltal, hogy az egyiket nemes embernek, a másikat pedig kis embernek nevezzük?

(¹ Po Ji a VI.fejezet 3. részében megemlített történelmi alak, akit a konfucianizmus nagyra becsült, míg a rabló Csi a kapzsiság és erőszak jelképe, akinek egy külön fejezetet szentel a Csuang-ce.

 

²Szintén a VI. fejezet 3. részében jelenik meg először a nemes ember (csün-ce) és a kis ember (hsziao-zsen) fogalma, amit Konfuciusz arra használt, hogy megkülönböztesse egymástól az erényes, erkölcsileg magasabb rendű és az ilyen életvitelre egyáltalán nem is törekvő embereket.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven) 

            Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)