(XII. 2.) Ég és Föld

 

2. Így szólt a mester*:

-- A Tao befedi és fenntartja a tízezer dolgot. Milyen mérhetetlenül hatalmas! A nemes embernek meg kell szabadítania szív-elméjét [a cselekvés iránti vágytól]. A nem-cselekvés általi cselekvést hívják Égnek. A nem-cselekvés általi beszédet hívják erénynek (de). Az emberek iránti szeretetet és a jó cselekedetet hívják emberségnek. Amikor valaki a különbözőt hasonlóvá tudja tenni, azt hívják nagyságnak. Amikor valaki nem hivalkodik és nem akar különb lenni másoktól, azt hívják nagylelkűségnek. Amikor valaki tízezernyi különbőzőséget birtokol, azt hívják gazdagságnak. Éppen ezért az erénybe való kapaszkodás neve: irányvonal. Az erény kifejlesztésének neve: megalapozás. A Tao-val való összhang neve: beteljesedés. Amikor pedig nem engedjük, hogy a külső dolgok az akaratra hassanak, annak neve: tökéletesség. Ha a nemes ember teljes mértékben felfogja ezt a tíz dolgot, akkor hatalmasra tágul szív-elméje és együtt kóborol a tízezer dologgal. 

Az ilyen ember rejtve hagyja a hegyek aranyát és a mélység gyöngyeit. Nem törekszik pénzre és vagyonra, nem csábítja hírnév és gazdagság. Nem örül a hosszú életnek, nem bánkódik a korai halál miatt. Nem érez büszkeséget a bőségben, sem pedig szégyent a szegénységben. Nem kaparintja meg az egész világ vagyonát, hogy a sajátjává tegye. Nem akar az egész Ég alatti világ ura lenni csak azért, mert dicsőbbnek véli magát másoktól. Az ő dicsősége az, hogy tisztán megérti, a tízezer dolog egy tárházba tartozik, és hogy az élet és halál ugyanaz a test.

 

(*Ez a „mester” lehet Lao Ce, Csuang Ce vagy Konfuciusz.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 1.) Ég és Föld*

 

Habár az Ég és a Föld hatalmas, mégis hasonló az átalakulásuk. Habár a tízezer dolog számtalan, mégis egy és ugyanaz az irányításuk. Habár az emberi lény rengeteg, mégis egy úr az uralkodójuk. Az uralkodó az erényben (de) találja meg forrását és az Égben a kiteljesedését. Ezért mondják, hogy a sötét régi idők uralkodói az egész Ég alatti világot a nem-cselekvés által, az Ég erénye (de) által irányították, semmi egyébbel.

Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a szavakat, akkor az „egész Ég alatti világ uralkodója – Ég fia” elnevezés teljesen indokolt. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a különbségeket, akkor az uralkodó és az alattvaló kötelessége (ji) világos**. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg az adottságokat, akkor az egész Ég alatti világ hivatalnokai jól kormányoznak. Ha a Tao fényében vizsgálunk meg mindent, akkor a tízezer dolog rendben működik.

Áthatja az Eget és Földet: ez az erény (de). A tízezer dologgal teljes egyetértésben működik: ez a Tao. A feljebb valók irányítják az alattuk lévő embereket: ezt hívják ügyintézésnek. Az adottságok kifejlesztését hívják ügyességnek. Az adottság az ügyek intézésében nyilvánul meg, az ügyek intézése a kötelességben, a kötelesség az erényben, az erény a Tao-ban és a Tao az Égben. Ezért mondják, hogy akik a régi időkben terelték az Égalattit, vágy nélküliek voltak és az Égalatti mégis kiteljesedett. Nem cselekedtek és a tízezer dolog mégis átalakult. Mélységesen nyugodtak voltak és a száz törzs mégis békében élt. A Feljegyzés ezt mondja: „Merülj el az Egyben, és a tízezer dolog ügye elrendeződik; szabaduljon meg elméd a céloktól, és még a szellemek is fejet hajtanak***”.

 

(*A XII – XVI. és a XXXIII. fejezeteket „szinkretista” fejezeteknek nevezik, amelynek lényege, hogy többféle filozófia eszmét gyúr egybe, jelen esetben a konfuciuszi elveket a taoista elvekkel. Ez a hat fejezet áll a legtávolabb a Belső fejezetek eredeti gondolataitól. Victor H. Mair szerint feltételezhető, hogy ezeknek a fejezeteknek a szerzője/szerzői állította/állították össze a Csuang-ce eredeti változatát.

**Ugyanezt a ji-t máshol igazságosságnak fordítják.

***Nem igazán lehet tudni, hogy milyen „Feljegyzés” volna ez. Bár James Legge szerint a Lao-cé-ről lehet szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 8.) Megőrzés és elfogadás

 

8.  Hitványak, mégis hasznosak: ilyenek a dolgok. Jelentéktelenek, mégis követnünk kell őket: ilyenek az emberek. Kiszámíthatatlanok, mégis meg kell csinálnunk: ilyenek az ügyek. Kíméletlenek, mégis szükségesek: ilyenek a törvények. Távolinak tűnik, mégis a bensőnkben van rá szükség: ilyen az igazságosság (ji). Közelinek tűnik, mégis ki kell terjesztenünk [mindenre]: ilyen az emberség (ren/zsen). Korlátoznak, mégis gyakorolnunk kell: ilyenek a szertartások (li). Hajlamunk van rá, mégis magasztalni kell: ilyen az erény (de). Mindig egy és osztatlan, mégis változtatni kell rajta: ilyen a Tao. Szellemi, mégis gyakorlást igényel: ilyen az Ég (természet).

Éppen ezért a bölcs szemlélődést folytat az Égről (természet), de nem segíti. Tökéletesíti az erényt (de), de nem engedi, hogy ez összezavarja őt. A Tao-nak megfelelően jár el és nem tervez. Az emberséggel társul, de nem támaszkodik rá. Körültekintően törekszik az igazságosságra, nem gyűjti össze a maga számára. Betartja a szertartásokat, de nem tartja fontosnak. Elrendezi az ügyeit és nem tér ki előlük. Megpróbálja a törvényeket alkalmazhatóvá tenni, de nem hiszi, hogy hatásosak*. Az emberekre támaszkodik és nem becsüli le őket. A dolgokra támaszkodik és nem dobja félre őket. Bár a dolgok közül nincsen semmi, ami számára használható, mégis szükségeknek tartja.

Akik nem értik teljesen az Eget (természetet), nem lesznek tiszták az erényben (de). Akik nem válnak tökéletesen járatossá a Tao-ban (Útban), azok semmilyen követhető ösvényt nem fognak találni. Milyen szánalomra méltóak azok, akik nem válnak tökéletesen járatossá a Tao-ban!

Mi az a Tao? Az Ég Útja is Tao, és az ember Útja is Tao. Megpihen a nem-cselekvésben (wu-wei/vuvej) és tiszteletet vált ki, ez az Ég Útja. Cselekszik és ezáltal összezavarodik, ez az ember Útja. Az Ég Útja az uralkodó, az ember Útja az alattvaló. Az Ég Útja és az ember Útja távol áll egymástól. A különbséget tisztán kell látnunk.

 

(*Ezt a mondatot a fordítók többféleképpen értelmezik. Itt Martin Palmer fordítását vettem alapul.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 7.) Megőrzés és elfogadás

 

7. Az átlagemberek szerte a világon elégedettnek érzik magukat, amikor mások egyetértenek velük és rosszul érzik magukat, amikor mások nem értenek egyet velük. Mind az elégedett érzés, mind a rossz érzés az emberek azon vágyából fakad, hogy kitűnjenek a tömegből, erre törekszik szív-elméjük. Ám akinek a szív-elméje arra törekszik, hogy kitűnjön a tömegtől, az tényleg ki is tűnik? Jobb, ha belenyugvással követjük a többieket, mert a mi tudásunk mindig kevesebb lesz, mint a sokaság tudása.

Ám azok az emberek, akik a három dinasztia uralkodóinak bevált módszereivel akarják valaki más államát igazgatni, csak a hasznot nézik, az ezekből a módszerekből keletkező bajokról már nem vesznek tudomást*. A szerencsére bízzák egy másik ember államát, ami azonban előbb-utóbb romlásba dönti azt az államot. Talán csak egy ember a tízezerből tud megtartani egy államot, de több mint tízezerszeres az esély arra, hogy romlásba dönti. Nagyon szomorú, hogy az államok tulajdonosai nem fogják fel ezt [és ilyen embereket alkalmaznak]!

Pedig egy állam tulajdonosa nagy dolog tulajdonosa. Mivel ilyen nagy dolog van a birtokában, nem szabadna, hogy a dolgok befolyásolják őt**. És ha ő úgy birtokol egy dolgot, hogy nem befolyásolják a dolgok, akkor a dolgokat dolgokként tudja kezelni. Aki világosan megérti azt, hogy a dolgokat dolgokként kell kezelnie, az nem lehet csak egy dolog. Az ilyen [ember] nem csak az egész Ég alatti világ száz törzsét kormányozza, hanem keresztül-kasul jár a hat birodalomban, kóborol a kilenc vidék területén***. Egyedül jön, egyedül megy. Az ilyen embert „kizárólagos birtokosnak” nevezhetjük. És aki mindent egyedül birtokol, arra azt mondhatjuk, hogy elérte a kiválóság csúcsát.

A [z ilyen] nagyszerű ember tanítása olyan, mint a test árnyéka vagy a hang visszahangja. Ha kérdezik, úgy válaszol, olyan kimerítően osztja meg gondolatát, mintha az egész Ég alattival állna szemben. A visszhangtalanban időzik, az iránytalanban cselekszik. Mindenkit visszavezet a helyes célhoz, hogy a kezdet nélküliben kóboroljon. Ide-oda jár a határtalanban és kortalan, mint a nap. Vonásaiban és testi formájában azonosul a nagy egységgel. A nagy egységgel, aminek nincs önálló énje. És mivel neki sincs önálló énje, hogyan tekinthetne bármire úgy, mint ami az övé? Akik birtokoltak valamit, azok voltak a régi idők kiváló emberei. Akik nem birtokoltak semmit, azok voltak az Ég és Föld igaz barátai.

 

(*Feltehetőleg ez azokra a vándorló tanácsadókra utalhat, akik a késői Csou-korban államról államra jártak, hogy felajánlják szolgálataikat az uralkodóknak.

**Ezt a mondatot a fordítók többféleképpen értelmezik. Victor H. Mair és Wang Rongpei fordítását vettem alapul.

***A „kilenc vidék” azt a kilenc tartományt jelenti, amelyekre a Nagy Jü felosztotta a királyságát.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XI. 6.) Megőrzés és elfogadás

6. Jün Csiang* a forgószél hátán keleten kóborolt. Hirtelen megpillantotta Hung Mung-ot, aki éppen azzal mulatta magát, hogy combjait csapkodta és ugrált, mint egy veréb. Jün Csiang ezt látva megtorpant és áhítatosan állt ott. Majd megkérdezte:

-- Ki vagy te, öregember? Miért csinálod ezt?

Hung Mung anélkül, hogy abbahagyta volna combjainak csapkodását és az ugrálást, így válaszolt:

-- Szórakoztatom magam.

-- Egy kérdést szeretnék feltenni neked – szólt Jün Csiang.

-- Ugyan! –  mordult fel bosszúsan Hung Mung. Most először emelte fel a fejét és pillantott rá Jün Csiang-ra.

Jün Csing azonban folytatta:

-- Az Ég éltető lélegzete (csi) megzavarodott, a Föld éltető lélegzete összekuszálódott. A hat éltető lélegzet nem keveredik megfelelően**, és a négy évszak nem követi egymást. Szeretném összhangba hozni a hat éltető lélegzet lényegét, hogy élelmet biztosítsak minden élőlénynek. Mit kellene tennem ennek érdekében?

-- Nem tudom – Hung Mung még mindig combjait csapkodva és veréb módon ugrálva rázta fejét - Nem tudom.

Így Jün Csiang nem kapott választ kérdésére.

Három évvel később, mikor újra kelet felé kóborolt és éppen elhagyta Szung vadonját, véletlenül megint megpillantotta Hung Mung-ot. Jün Csiang nagyon megörült és odasietett hozzá:

-- Égi mester – szólította meg -, elfelejtettél engem? Elfelejtettél engem? – majd térdre borult és kétszer földig hajtotta fejét, úgy kért tanítást Hung Mung-tól.

Hung Mung azonban így felelt:

-- Céltalanul vándorlok, nem tudom, mit keresek, bolondul sodródom, nem tudom, merre megyek. Ilyenformán vándorlok és figyelem a dolgok igazságát. Mit is tudhatnék?

-- Jómagam szintén bolondul sodródónak tartom magam – mondta Jün Csiang -, de követnek engem az emberek, bármerre megyek, és nincs más választásom, mint foglalkozni velük. Mivel én vagyok a példaképük, pár szóban adj nekem tanácsot, kérlek.

-- Ha megzavarják az Ég természetes folyását – szólt Hung Mung -, akkor a dolgok összeütközésbe kerülnek eredeti természetükkel, és így a Sötét (titokzatos) Ég nem tud kiteljesedni***. A vadállatok csoportja szétszóródik, a madarak éjjel kezdenek el énekelni, a füveket és a fákat természeti csapások sújtják, még a rovarokat is szerencsétlenség éri. Ah, ez azoknak az embereknek a hibája, akik irányítanak!

-- Akkor mit kellene tennem?  - kérdezte Jün Csiang.

Hung Mung rákiáltott:

-- Ah, túl messzire mentél! Fel, fel, szedd össze magad és tűnj el****!

-- Égi mester – könyörgött Jün Csiang –, nagyon nehezen találtam rád. Csak még egyetlen szót mondj!

-- Nos, akkor hát tápláld szív-elmédet! – mondta Hung Mung – Pihenj meg a nem-cselekvésben (vu-vej/wu-wei), és a dolgok maguktól átalakulnak. Ne vegyél tudomást testi alakodról, dobd ki a hallást és látást, felejtsd el, hogy egy dolog vagy a többi dolog közül, és csatlakozz a határtalanság nagy egységéhez. Engedd el az elméd és szellemed, legyél olyan nyugodt, mintha lélektelen volnál, és a tízezer dolog egyenként visszatér majd a gyökeréhez. Visszatérnek a gyökerükhöz anélkül, hogy ennek tudatában lennének. A sötét és egységes káosz állapotában lesznek, amiből életük végéig nem fognak eltávozni. Ha mégis tudatában lesznek (annak, hogy visszatértek gyökerükhöz), máris eltávoznak belőle. Ne kérdezd, hogy mi a neve, ne próbáld meg kifigyelni tulajdonságait, hiszen minden dolog magától kel életre.

-- Égi mester, az erényt (de) adományoztad nekem, és feltártad nekem a titkát. Egész életemben ezt kerestem és most végre megtaláltam! – kiáltott fel hálásan Jün Csiang. Kétszer földig hajtotta fejét, majd felállt, elköszönt és elment.

 

(*James Legge azt írja, hogy ő szívesebben tartja meg fordításában a két főszereplő eredeti nevét. Ugyanígy megtartotta Martin Palmer is, viszont Burt Watson, Wang Ronpei és Victor H. Mair mindkettőt lefordította. Jün Csiang nevét „Felhő tábornoknak”, Hung Mung nevét „Nagy rejtelemnek”, „Hatalmas homálynak”, „Természetes energiának” fordították. James Legge itt még a kínai klasszikus szövegekre (azaz kanonikus szövegekre) utal, amelyek említenek „Felhő-mestert, Eső-mestert, Szelek báróját és Mennydörgés mestert”. Hung Mung nevének jelentése lehet a „Nagy éter” vagy „Ősi káosz”.

**Ez a hat a jin, jang, szél, eső, sötétség és a fény.

***Vagyis a dolgok természetes állapota nem marad fenn.

****Ezt a mondatot a fordítók különféleképpen értelmezik. Burt Watson fordítását használtam alapul.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(XI. 5.) Megőrzés és elfogadás

 

5. A Sárga császár már tizenkilenc éve uralkodott az Ég fiaként, parancsait az egész Ég alatti világban végrehajtották, amikor tudomást szerzett arról, hogy Kuang Cseng mester a Kung-tung hegy ormán él. Elindult hozzá, hogy meglátogassa.

-- Uram, azt hallottam – szólította meg a mestert a Sárga császár -, hogy te elsajátítottad a tökéletes Tao-t. Bátorkodom megkérdezni, hogy mi a tökéletes Tao lényege? Szeretném megszerezni az Ég és a Föld lényegét, hogy ezzel segítsem az öt gabona növekedését és hogy táplálhassam az embereket. Szeretném irányítani a jin és jang elemek működését, hogy biztosítsam az összes élőlény jólétét. Hogyan tudnám mindezt elérni?

Kuang Cseng mester így válaszolt:

-- Amiről kérdezni szeretnél, az a dolgok eredeti valója, és amit irányítani szeretnél, az a dolgok széttört és felosztott állapota*. Amióta te uralod az egész Ég alatti világot, az eső még azelőtt esik, hogy a felhők párája egyáltalán összegyűlt volna; a növények és fák még azelőtt elhullajtják leveleiket, hogy egyáltalán megsárgultak volna; a nap és a hold fénye egyre homályosabbá válik. A szív-elméd tompult, szószátyár, hitvány alak vagy. Hogyan beszélhetnék neked a tökéletes Tao-ról?

E szavakat hallattára a Sárga császár eltávozott. Lemondott trónjáról, épített egy remetekunyhót, aminek padlójára egy fehér kunaj fűből készült matracot terített és ott élt visszavonulva. Három hónappal később újra elment, hogy meglátogassa a mestert. Kuang Cseng az ágyán feküdt, fejjel dél felé**. A Sárga császár alázattal letérdelt előtte és kétszer homlokával megérintette a talajt. Majd így szólította meg:

-- Uram, azt hallottam, hogy te elsajátítottad a tökéletes Tao-t. Bátorkodom megkérdezni, hogyan irányítsam testemet, mit kell tennem, hogy hosszú életet éljek?

Kuang Cseng mester hirtelen felült:

-- Kiváló kérdés! Gyere csak, beszélek neked a tökéletes Tao-ról. A tökéletes Tao lényege mély és rejtelmes. A tökéletes Út legmagasabb foka homályos és csendes Nincs mit nézni, nincs mit hallani. Amikor a nyugalom öleli át szellemedet, akkor a tested hibátlanná válik. Legyél mozdulatlan és tiszta, ne fáraszd ki a tested, ne kavard fel a lényeged, és akkor hosszú ideig élhetsz.

Amikor a szem semmit nem lát, a fül semmit nem hall és a szív-elme semmit nem tud, akkor a szellem védi a testet és a test hosszú életnek fog örvendeni. Figyelj arra, ami benned van; zárd ki azt, ami rajtad kívül van, a túl sok tudás ártalmas. Elvezetlek majd téged a hatalmas fényesség csúcsára, a tökéletes jang forrásához; elvezetlek téged a mérhetetlen sötétség kapuján keresztül a tökéletes jin forrásához. Az Ég és a Föld irányítás alatt áll, a jin és jang elemeknek megvan a raktára. Ha odafigyelsz és vigyázol testedre, a világon minden dolog magától fog fejlődni. Én fenntartom magamban ezt az egységet és ebben az összhangban tartózkodom, ezért maradtam életben ezerkétszáz éven át úgy, hogy sosem romlott le testem***.

A Sárga császár ismét kétszer földig hajtott fejét:

-- Kuang Cseng mester, számomra olyan vagy, mint az Ég (természet) maga.

-- Gyere közelebb, folytatom tovább – mondta a mester – Az a dolog, amit keresel, kimeríthetetlen, az emberek mégis mind azt hiszik, véges. Az a dolog, amit keresel, mérhetetlen, az emberek mégis mind azt hiszik, van határa. Aki megvalósítja a Tao-mat, az tiszteletreméltó úr lesz odafent vagy király a lenti világban. Akinek nem sikerül megvalósítania az én Tao-mat, az bár látja a fényt odafönt, alul marad, mint a föld. Minden dolog, ami él, a földből született és a földbe tér vissza. Ezért itt hagylak téged, hogy belépjek a kimeríthetetlen kapuján és hogy vándoroljak a határtalan mezőkön.  Ott összekeveredik fényem a nap és a hold fényével, és örökké az Éggel és a Földdel leszek. Nem figyelek arra, ami közelít hozzám és elfelejtem azt, ami elhatárolódik tőlem****. Minden ember meghalhat, csak én élek túl mindenkit.

 

(*A jin és jang, amelyek az eredeti, egységes Tao „széttört és felosztott” részei. Kuang Cseng mester azért utasította vissza a Sárga császár kérését, mert az irányítani szerette volna a jin-t és a jang-ot.

**A kínai uralkodók arccal dél felé fordulva ültek trónjukon. Kuang Cseng mester ugyanúgy déli irányba fordított arccal feküdt, ezzel a szöveg írója a mester szellemi felsőbbrendűségét akarta kifejezni.

***Már a korai taoizmusban nagy szerepet kapott az egészséges test fenntartása, az öregedés késleltetése és ezzel együtt az élet meghosszabbítására való törekvés.

****Homályos mondat, amit eltérően értelmeznek. Itt Victor H. Mair fordítását használtam.)

Forrás:  The Sacred Books of China (angol nyelven)

              The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(XI. 4.) Megőrzés és elfogadás

4. A régmúlt időkben a Sárga császár (Huang Ti) volt az első, aki felkavarta az emberek szív-elméjét az emberséggel (ren/zsen) és igazságossággal (ji) *. Majd Jao és Sun követte őt, akik annyit dolgoztak, hogy teljesen lesoványodtak, még a szőr is lekopott lábszárukról csak azért, hogy táplálhassanak minden testet, ami az Ég alatt van. Öt belső szervüknek fájdalmat okoztak az emberiesség és igazságosság gyakorlásával, vérüket és éltető lélegzetüket áldozták törvények és szabályok kialakítására. Azonban mégis akadtak olyanok, akik nem engedelmeskedtek nekik. Ezért Jao és Sun száműzte Huan Tou-t a Csung-hegységbe, a három Miao-törzs főnökeit Szan-vej területére, Kung-ot pedig a Sötét Városba**. Ez azt mutatja, hogy még ők sem tudták az egész Ég alatti világot engedelmességre bírni.

És ez így ment tovább. Amikor elérkezett a három dinasztia uralkodóinak (Hszia, Sang, Csou) kora, az Ég alatti világban már nagy volt a riadalom. Megjelentek a legalacsonyabb rendű személyiségtípusok, akik olyanok, mint a zsarnok Csie és a rabló Cse, és az olyan magasabb rendűek, mint Zeng (Sen) és Si (Jü), és végül megjelentek a konfuciánusok és mohisták.

Az öröm és harag kételkedni kezdett egymásban; butaság és bölcsesség egymást verték át; jó és rossz egymást átkozták; hamis és igaz kigúnyolták egymást; és az Ég alatti világ romlásnak indult. A nagyszerű erényre vonatkozó nézetek elkülönültek egymástól; a veleszületett természet és sors darabokra hullott. Az egész Ég alatti világ áhította a tudást, ezzel pedig káoszba taszította a száz nemzetséget. Azután használni kezdték a fejszéket és fűrészeket, és úgy határozták meg a bűnösséget és rótták ki a halált, mintha függőónnal mérték volna ki, a kalapácsok és a vésők pedig tették a dolgukat. Emiatt az egész Ég alatti világ összezavarodott. Ez a bűntett mind amiatt következett be, mert beleavatkoztak az emberek szív-elméjébe. Ennek hatására az értékes emberek elrejtőztek a magas hegyek és kőszirtek lábainál, míg a nagyhatalmú urak aggódtak és rettegtek őseik csarnokában.

Manapság a kivégzettek holtteste halomban áll; a kalodába zárt emberek egymás mellett sorjáznak az utakon; a megkínzottak és megcsonkítottak egymást bámulják a piactereken. Ezalatt pedig a konfuciánusok és mohisták hencegnek és mutogatnak a megbéklyózott és megbilincselt tömeg között. Ah, mennyire arcátlanok és szégyentelenek! Furcsa, hogy milyen nehezen ismerjük fel, hogy az ő bölcsességük és tudásuk nem más, mint ékek a kalodákhoz, és hogy az ő emberségük és igazságosságuk nem más, mint zárak a béklyókhoz és bilincsekhez. Honnan tudhatnánk, hogy Zeng (Sen) és Si (Jü) nem süvítő nyílvesszők, amelyek megjósolják az olyanok közeledtét, mint a zsarnok Csi és a rabló Cse? Éppen ezért mondom, hogy szüntessétek meg a bölcsességet, dobjátok el a tudást, és az egész Ég alatti világ tökéletesen rendben lesz***.

 

 

(*A taoista szerzők általában pozitívan nyilvánulnak meg a Sárga császárral kapcsolatban. Ezért is meglepő, hogy az első uralkodó, aki az író szerint felkavarta az emberek szív-elméjét, itt már nem Jao és Sun volt, hanem maga a Sárga császár. Azt is nehéz eldönteni, hogy ez rész még mindig Lao Ce szavai volnának-e vagy az íróé. James Legge, Burt Watson és Victor H. Mair az utóbbinak vélte.

 

**Ezekről az Írások könyve (Sucsing/Sujing vagy Sangsu) című, Konfuciusznak tulajdonított mű tesz említést. E büntetések elrendelését Sunnak tulajdonítják, bár Jao akkor még élt, de már Sun volt a tulajdonképpeni uralkodó.

 

***A Lao-ce 19. versének eleje, némi változtatással: „Ha elvetnék a bölcsességet (seng) és a tudást (cse), akkor a nép haszna százszoros lenne.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way Victor H. Mair (angol nyelven)