(XII. 2.) Ég és Föld

 

2. Így szólt a mester:¹ 

-- A Tao befedi és fenntartja a tízezer dolgot. Milyen mérhetetlenül hatalmas! A nemes embernek meg kell szabadítania szív-elméjét [a cselekvés iránti vágytól]. A nem-cselekvés általi cselekvést nevezik Égnek. A nem-cselekvés általi beszédet nevezik erénynek (de). Az emberek iránti szeretetet és a jó cselekedetet nevezik emberségnek. Amikor valaki a különbözőt hasonlóvá tudja tenni, azt nevezik nagyságnak. Amikor valaki nem hivalkodik, és nem akar különb lenni másoktól, azt nevezik nagylelkűségnek. Amikor valaki tízezernyi különbözőséget birtokol, azt nevezik gazdagságnak. Éppen ezért az erény fenntartását nevezzük irányelvnek. Az erény kifejlesztését nevezzük megalapozottságnak. A Tao követését nevezzük teljességnek. Amikor pedig nem engedjük, hogy a külső dolgok az akaratra hassanak, azt nevezzük tökéletességnek. Ha a nemes ember teljes mértékben felfogja ezt a tíz dolgot, akkor hatalmasra tágul szív-elméje, és együtt kóborol a tízezer dologgal. 

Az ilyen ember rejtve hagyja a hegyek aranyát és a mélység gyöngyeit. Nem törekszik pénzre és vagyonra, nem csábítja hírnév és gazdagság. Nem örül a hosszú életnek, nem bánkódik a korai halál miatt. Nem érez büszkeséget a bőségben, sem pedig szégyent a szegénységben. Nem kaparintja meg az egész világ vagyonát, hogy a sajátjává tegye, és az Ég alatti világ ura sem dicsőségből lenne. Hiszen az ő dicsősége az, hogy tisztán megérti, a tízezer dolog egy tárházba tartozik, és hogy az élet és halál ugyanaz a test.

(¹Ez a „mester” lehet Lao Ce, Csuang Ce vagy akár Konfuciusz.) 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 1.) Ég és Föld1

 

1. Bármilyen hatalmas is az Ég és Föld, mégis egyformán alakulnak át. Bármilyen sokféle is a tízezer dolog, mégis egy és ugyanaz a rendjük. Bármilyen sokan is vannak az emberek, mégis egyetlen úr az uralkodójuk. Az uralkodó az erényben (de) találja meg forrását, és az Égben a kiteljesedését. Ezért mondják, hogy a titokzatos régmúlt idők uralkodói az Ég alatti világot a nem-cselekvés által, és az Ég erénye által irányították, semmi egyébbel.

Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a szavakat, akkor az Ég alatti világ uralkodója igaz. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a különbségeket, akkor az uralkodó és az alattvaló egymáshoz való viszonya világos. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg az adottságokat, akkor az Ég alatti világ hivatalnokai jól végzik dolgukat. Ha a Tao fényében vizsgálunk meg mindent, akkor a tízezer dolog teljesen rendben van.

Áthatja az Eget és Földet: ez az erény (de). A tízezer dologban munkálkodik: ez a Tao.² A feljebb valók irányítják az alattuk lévő embereket: ez az ügyek intézése. Az adottságok kifejlesztése: ez az ügyesség. Az ügyesség az ügyek intézésében nyilvánul meg, az ügyek intézése a kötelességben, a kötelesség az erényben, az erény a Tao-ban és a Tao az Égben. Ezért mondják, hogy azok, akik a régi időkben gondoskodtak az Ég alatti világról, vágy nélküliek voltak, az Égalatti mégis kiteljesedett. Nem erőltetve cselekedtek, a tízezer dolog mégis átalakult. Mélységes nyugalomban voltak, a száz törzs mégis békében élt. A Feljegyzés ezt mondja: „Merülj el az Egyben, és a tízezer dolog ügye elrendeződik; szabaduljon meg szív-elméd a céloktól, és még a szellemek is fejet hajtanak”.³

(¹A XII – XVI. és a XXXIII. fejezeteket „szinkretista” fejezeteknek nevezik, vagyis többféle filozófia eszme keveredik benne, jelen esetben a konfuciuszi elvek a taoista elvekkel. Ez a hat fejezet áll a legtávolabb a Belső fejezetek eredeti gondolataitól. Victor H. Mair szerint feltételezhető, hogy ezeknek a fejezeteknek a szerzője/szerzői állította/állították össze a Csuang-ce eredeti változatát.

 

²A kommentátorok rámutatnak arra, hogy ez a két mondat hibás, mert felcserélték bennük a „Tao” és a „de” szavakat, hiszen a Tao hatja át az Eget és Földet, az erény (de) pedig minden dologban benne munkálkodik.

 

³Nem igazán lehet tudni, hogy milyen „Feljegyzés” volna ez. Bár James Legge szerint a Lao-cé-ről lehet szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 8.) Hagyni és engedni

 

8. Alantasak, de elkerülhetetlenek: ezek a dolgok. Jelentéktelenek, de szükségünk van rájuk: ez a nép. Kiszámíthatatlanok, mégsem mellőzhetőek: ezek az ügyeink. Kíméletlenek, de szükségesek: ezek a törvények. Távoli, mégis hordoznunk kell: ez az igazságosság. Közeli, mégis mindenre ki kell terjeszteni: az az emberség. Korlátoznak, mégis gyakorolnunk kell: ezek a szertartások. Bennünk van, mégis fent jár: ez az erény (de). Mindig egy, mégis változik: ez a Tao. Szellemi, mégis tevékeny: az az Ég.

Éppen ezért a bölcs az Égre figyel, de nem segíti. Tökéletesíti az erényt (de), de semmi mást nem halmoz fel. A Tao-nak megfelelően jár el, de nem sző terveket. Az emberséggel társul, de nem támaszkodik rá. Körültekintően törekszik az igazságosságra, de nem gyűjti össze a maga számára. Betartja a szertartásokat, de nem tartja fontosnak. Elrendezi ügyeit, és nem tér ki előlük. A törvényekhez igazodik, és nem zavarodik össze. A népre támaszkodik, de nem becsüli le őket. A dolgokat használja, de nem dobja őket félre. Bár a dolgok értéktelenek, mégis szükségesek számára.

Akik nem értik az Eget, nem lesznek tiszták az erényben (de). Akik nem tudják a Tao-t követni, azok nem képesek semmilyen ösvény követésére. Milyen szánalomra méltóak azok, akik nem értik a Tao-t!

Mit nevezünk Tao-nak? Van égi Tao és emberi Tao. Megpihen a nem-cselekvésben, és tiszteletet parancsol, ez az égi Tao. Cselekszik, és ezáltal összezavarodik, ez az emberi Tao. Az égi Tao uralkodóé, az emberi az alattvalóé. Az égi Tao és az emberi Tao távol áll egymástól. A különbséget tisztán kell látnunk.¹ 

(¹Ez az egész 8. rész feltehetőleg betoldás. Victor H. Mair fordításában nem is szerepel.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 7.) Hagyni és engedni

 

7. Az átlagemberek szerte a világon azt szeretik, ha a többiek hozzájuk hasonlóak, és nem szeretik, ha a többiek tőlük eltérőek. Kedvelik a hasonlót, és taszítja őket az eltérő, miközben szív-elméjük arra vágyik, hogy kitűnjenek a tömegből. De ha valaki a hasonlóhoz vonzódik, akkor hogyan is tűnhetne ki a tömegből? A tömeget követve keresi a megnyugvást, pedig képességei mindig kevesebbek, mint a sokaságé.

Akik a három dinasztia uralkodóinak módszereivel akarják valaki más államát igazgatni, csak a hasznot nézik, az ezekből a módszerekből keletkező bajokról már nem vesznek tudomást.¹ A szerencsére bízzák egy másik ember államát, ami azonban előbb-utóbb romlásba dönti azt az államot. Tízezerből talán egy sem tud megtartani egy államot, de több mint tízezerszeres az esély arra, hogy romlásba dönti. Nagyon szomorú, hogy az államok tulajdonosai nem fogják fel ezt [és ilyen embereket alkalmaznak]!

Pedig egy állam tulajdonosa nagy dolog tulajdonosa. Mivel ilyen nagy dolog tulajdonosa, nem szabadna, hogy a dolgok befolyásolják őt.² És ha ő úgy birtokol egy dolgot, hogy nem befolyásolják a dolgok, akkor a dolgokat dolgokként tudja kezelni. Aki pedig a dolgokat dolgokként tudja kezelni, az maga nem [birtokolható] dolog, ezért ő nem csak az egész Ég alatti világ száz törzsét kormányozza, hanem keresztül-kasul jár a hat birodalomban, kóborol a kilenc vidék területén.³ Egyedül jön, egyedül megy. Az ilyen embert „egyedüli birtokosnak” nevezhetjük.⁴ És aki mindent egyedül birtokol, arra azt mondhatjuk, hogy elérte a kiválóság csúcsát.

A [z ilyen] nagyszerű ember tanítása olyan, mint egy test árnyéka vagy egy hang visszahangja. Ha kérdezik, olyan kimerítően válaszol, mintha az egész Ég alatti világ előtt állna. A visszhangtalanban tartózkodik, az iránytalanban mozog. Mindenkit visszavezet oda, ahová tartozik, hogy ahatártalanban vándoroljon. Nyom nélkül, cél nélkül jár ide-oda, kortalan, mint a Nap. Vonásaiban és testi formájában egyesül a nagy egységgel. A nagy egységben nincs önálló én. És mivel neki sincs önálló énje, hogyan is lehetne bármilyen tulajdona? Akik a birtoklásra szegezték tekintetüket, azok voltak a régi idők nemes emberei. Akik a nem-birtoklásra szegezték tekintetüket, azok voltak az Ég és Föld barátai.

(¹Feltehetőleg ez azokra a vándorló tanácsadókra utalhat, akik a késői Csou-korban államról államra jártak, hogy felajánlják szolgálataikat az uralkodóknak.

 

²Ezt a mondatot a fordítók többféleképpen értelmezik. Victor H. Mair és Wang Rongpei fordítását vettem alapul.

 

³A „kilenc vidék” azt a kilenc tartományt jelenti, amelyekre a Nagy Jü felosztotta a királyságát.

 

⁴Az „egyedüli birtoklás” nem anyagi javak vagy hatalom birtoklását jelenti, hanem az önmagában teljességet, a Tao-val való összhangot.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XI. 6.) Hagyni és engedni

6. Jün Csiang a forgószél hátán keleten kóborolt. Hirtelen megpillantotta Hung Mung-ot, aki éppen azzal mulatta magát, hogy combjait csapkodta, és ugrált, mint egy veréb.1 Jün Csiang ezt látva megtorpant, és áhítatosan állt ott. Majd megkérdezte: 

-- Ki vagy te, tiszteletreméltó uram? Miért csinálod ezt? 

Hung Mung anélkül, hogy abbahagyta volna combjainak csapkodását és az ugrándozást, így válaszolt:

-- Szórakoztatom magam. 

-- Szeretnék valamit kérdezni tőled – szólt Jün Csiang. 

-- Ugyan! –  mordult fel bosszúsan Hung Mung. Most először emelte fel a fejét, és pillantott rá Jün Csiang-ra.

Jün Csing azonban folytatta:

-- Az Ég éltető lélegzete (csi) megzavarodott, a Föld éltető lélegzete összekuszálódott. A hat éltető lélegzet nem keveredik megfelelően², és a négy évszak nem a maga rendjében követi egymást. Szeretném összekeverni a hat éltető lélegzet lényegét, hogy az összes élőlényt tápláljam. Mit kellene tennem ennek érdekében?

-- Nem tudom – Hung Mung megrázta fejét, majd tovább folytatta combjainak csapkodását és veréb módra való ugrálását - Nem tudom.

Így Jün Csiang nem kapott választ kérdésére.

Három évvel később, mikor Jün Csiang újra kelet felé kóborolt, és éppen elhagyta Szung vadonját, véletlenül megint megpillantotta Hung Mung-ot. Jün Csiang nagyon megörült, és odasietett hozzá:

-- Égi mester – szólította meg -, elfelejtettél engem? Elfelejtettél engem? – majd térdre borult, kétszer földig hajtotta homlokát, úgy kért tanítást Hung Mung-tól.

Hung Mung azonban így felelt:

-- Céltalanul vándorlok, nem tudom, mit keresek, bolondul sodródom, nem tudom, merre megyek. Ilyenformán vándorlok, és figyelem a dolgok igazságát. Mit is tudhatnék?

-- Jómagamat szintén bolondul sodródónak tartom – mondta Jün Csiang -, de bármerre is megyek, követnek az emberek, és nincs más választásom, foglalkoznom kell velük. Mivel én vagyok a példaképük, pár szóban adj nekem tanácsot, kérlek.

-- Ha megzavarják az Ég természetes folyását – válaszolt Hung Mung -, akkor a dolgok összeütközésbe kerülnek eredeti természetükkel, és így a sötét (titokzatos) Ég nem tud kiteljesedni.³ A vadállatok csoportja szétszóródik, a madarak éjjel kezdenek el énekelni, a füveket és a fákat természeti csapások sújtják, még a hüllőket, rovarokat is szerencsétlenség éri. Ez azoknak az embereknek a hibája, akik irányítanak!

-- Akkor mit kellene tennem?  - kérdezte Jün Csiang.

Hung Mung rákiáltott:

-- Ah, túl messzire mentél! Fel, fel, szedd össze magad és tűnj el!⁴

-- Égi mester – könyörgött Jün Csiang –, nagyon nehezen találtam rád. Csak még egyetlen szót mondj!

-- Nos, akkor hát tápláld szív-elmédet! – felelt Hung Mung – Pihenj meg a nem-cselekvésben, és a dolgok maguktól átalakulnak. Ne vegyél tudomást testi alakodról; dobd el a hallást és látást; felejtkezz el minden kapcsolatodról és minden dologról; csatlakozz a határtalanság nagy egységéhez! Engedd el a szív-elméd és a szellemed, legyél olyan nyugodt, mintha lélektelen volnál, és a tízezer dolog egyenként visszatér majd a gyökeréhez. Visszatérnek a gyökerükhöz anélkül, hogy ennek tudatában lennének. A sötét és egységes káosz állapotában lesznek, amiből életük végéig nem fognak eltávozni. Ha mégis tudatában lesznek [annak, hogy visszatértek gyökerükhöz], az azt jelenti, hogy máris elhagyták azt. Ne kérdezd, hogy mi a nevük, ne próbáld meg kifigyelni tulajdonságaikat, hiszen minden dolog magától kel életre.

-- Égi mester, az erényedet (de) adományoztad nekem, és feltártad nekem a titkát. Egész életemben ezt kerestem és most végre megtaláltam! – kiáltott fel hálásan Jün Csiang. Kétszer földig hajtotta homlokát, majd felállt, elköszönt és elment.

(¹James Legge úgy fogalmazott, hogy ő szívesebben tartja meg fordításában a két főszereplő eredeti nevét. Ugyanígy megtartotta Martin Palmer is, viszont Burton Watson, Wang Ronpei és Victor H. Mair mindkettőt lefordította. Jün Csiang nevét „Felhő tábornoknak”, Hung Mung nevét „Nagy rejtelemnek”, „Hatalmas homálynak”, „Természetes energiának” fordították. James Legge itt még a kínai klasszikus, kanonikus szövegekre utal, amelyek említenek „Felhő-mestert, Eső-mestert, Szelek báróját és Mennydörgés mestert”. Hung Mung nevének jelentése lehet még a „Nagy éter” vagy „Ősi káosz”.

 

²Ez a hat a jin, jang, szél, eső, sötétség és a fény.

 

³Vagyis a dolgok természetes állapota nem marad fenn.

 

⁴Ezt a mondatot a fordítók különféleképpen értelmezik. Burton Watson fordítását használtam alapul.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(XI. 5.) Hagyni és engedni

 

5. Tizenkilencedik éve uralkodott már a Sárga császár, és parancsait az Ég alatti világban mindenhol végrehajtották. Tudomást szerzett arról, hogy Kuang Cseng mester a Kung-tung hegy ormán él. Elindult hozzá, hogy meglátogassa.

-- Uram, úgy hallottam, hogy elsajátítottad a tökéletes Tao-t – szólította meg a Sárga császár a mestert – Megkérdezhetem, hogy mi a tökéletes Tao lényege? Birtokba szeretném venni az Ég és a Föld legfinomabb lényegét, hogy segítsem az öt gabona növekedését, hogy általuk jobban táplálhassam az embereket. Szeretném irányítani a jin és jang elemek működését, hogy biztosítsam az összes élőlény jóllétét. Hogyan tudnám mindezt elérni?

Kuang Cseng mester így válaszolt:

-- Amiről kérdezni akarsz, az a dolgok eredeti lényege, és amit irányítani szeretnél, az a dolgok széttört és felosztott maradéka.¹ Amióta te uralod az Ég alatti világot, az eső még azelőtt esik, hogy a felhők összegyűlnének; a növények és fák még azelőtt elhullajtják leveleiket, hogy megsárgulnának; a Nap és a Hold fénye egyre homályosabbá válik. A szív-elméd tompult, szószátyár, hitvány alak vagy. Hogyan is beszélhetnék neked a tökéletes Tao-ról?

E szavak hallatán a Sárga császár eltávozott. Feladta a királyságát, épített egy remetekunyhót, aminek padlójára csak egy fehér szalmából készült matracot terített, és ott élt visszavonulva. Három hónappal később újra elment, hogy meglátogassa a mestert. Kuang Cseng éppen az ágyán feküdt, fejjel dél felé fordult.² A Sárga császár alázatosan, térden csúszott oda hozzá, és homlokával kétszer megérintette a talajt. Majd így szólította meg:

-- Uram, úgy hallottam, hogy elsajátítottad a tökéletes Tao-t. Megkérdezhetem, hogyan irányítsam testemet, mit kell tennem, hogy hosszú életet éljek?

Kuang Cseng mester hirtelen felült:

-- Kiváló kérdés! Jer hát, beszélek neked a tökéletes Tao-ról. A tökéletes Tao lényege mély és rejtelmes. A tökéletes Tao legvégső állapota homályos és csendes. Nincs mit nézni, nincs mit hallani. Amikor a nyugalom öleli át szellemedet, akkor a tested hibátlanná válik. Legyél mozdulatlan és tiszta, ne fáraszd ki tested, ne kavard fel életerődet, és akkor hosszú ideig élhetsz.

Amikor szemed semmit nem lát, füled semmit nem hall, és szív-elméd semmit nem tud, akkor a szellemed védeni fogja tested, és a tested hosszú életnek fog örvendeni. Figyelj arra, ami benned van; zárd ki azt, ami rajtad kívül van, a túl sok tudás ártalmas. Felmegyek majd veled a hatalmas fényesség csúcsára, a tökéletes jang forrásához; elvezetlek téged a mérhetetlen sötétség kapuján keresztül a tökéletes jin forrásához. Az Ég és a Föld irányítás alatt áll, a jin és jang elemeknek megvan a rejtekhelye. Figyelj oda, vigyázz testedre, és hagyd, hogy a világon minden dolog magától gyarapodjon. Én fenntartom magamban az Egyet, és összhangjában tartózkodom. Ezért tudtam életben maradni ezerkétszáz éven át úgy, hogy sosem romlott le testem.³

A Sárga császár ismét kétszer földig hajtotta homlokát, és így szólt:

-- Kuang Cseng mester, számomra olyan vagy, mint az Ég maga.

-- Jer, folytatom tovább – mondta a mester – Az, amit keresel [a tökéletes Tao], kimeríthetetlen, az emberek mégis mind azt hiszik, véges. Az a dolog, amit keresel, mérhetetlen, az emberek mégis mind azt hiszik, van határa. Aki megvalósítja a Tao-mat, az császár lesz odafenn, vagy király a lenti világban. Aki nem tudja megvalósítania az én Tao-mat, az látja a fényt odafönt, de alászáll és földivé válik. Minden élő a Földből születik, és a Földbe tér vissza. Ezért most itt hagylak téged, hogy belépjek a végtelenség kapuján, és hogy vándoroljak a határtalanság mezein.  Ott összekeveredik fényem a Nap és a Hold fényével, és örökké az Éggel és Földdel leszek. Nem törődöm vele, ha egyetértenek velem, és azzal sem, ha eltávolodnak tőlem.⁴ Minden ember meghalhat, csak én élek túl mindenkit.

(¹A „dolgok eredeti lényege” a tökéletes Tao lényege, a jin és jang pedig az eredeti, egységes Tao „széttört és felosztott” maradékai. Kuang Cseng mester azért utasította vissza a Sárga császár kérését, mert az irányítani szerette volna a jin-t és a jang-ot.

 

²A kínai uralkodók arccal dél felé fordulva ültek trónjukon. Kuang Cseng mester ugyanúgy déli irányba fordított arccal feküdt, ezzel a szöveg írója a mester szellemi felsőbbrendűségét akarta kifejezni.

 

³Már a korai taoizmusban nagy szerepet kapott az egészséges test fenntartása, az öregedés késleltetése, és ezzel együtt az élet meghosszabbítására való törekvés.

 

⁵Homályos mondat, amit eltérően értelmeznek. Itt James Legge fordítását használtam.)

Forrás:  The Sacred Books of China (angol nyelven)

              The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(XI. 4.) Hagyni és engedni

4. Régen a Sárga császár (Huang Ti) volt az első, aki felkavarta az emberek szív-elméjét az emberséggel és igazságossággal.¹ Őt Jao és Sun követte, akik annyit dolgoztak, hogy csontig lesoványodtak, és még a szőr is lekopott lábszárukról csak azért, hogy táplálhassák az Ég alatti világ testét. Az emberség és az igazság gyakorlásával gyötörték öt belső szervüket, törvények és szabályok kialakítására áldozták vérüket, és merítették ki éltető lélegzetüket. Mégsem sikerült győzniük. Ezért Jao és Sun száműzte Huan Tou-t a Csung-hegységbe, a három Miao-törzs főnökeit Szan-vej hegyére, Kung-ot pedig a Sötét Városba.² Ez azt mutatja, hogy még ők sem tudták az Ég alatti világot engedelmességre bírni.

És ez így ment tovább. Amikor elérkezett a három dinasztia uralkodóinak (Hszia, Sang, Csou) kora, az az Ég alatti világ már rettegésben élt. Feltűntek az olyan hitványok, mint a zsarnok Csie és a rabló Csi, és az olyan jók, mint Zeng (Sen) és Si (Jü), és végül megjelentek a konfuciánusok és mohisták.

Az öröm és a harag kételkedni kezdett egymásban; a buta és a bölcs egymást verte át; a jó és a rossz egymást átkozta; az álnok és az őszinte egymást gúnyolta; és az Ég alatti világ romlásnak indult. A nagyszerű erény megváltozott; a veleszületett természet és végzet darabokra hullott. Az Ég alatti világ áhította a tudást, ez pedig káoszba taszította a száz nemzetséget. Bevezették a fejszék és fűrészek törvényeit; kötelek és zsinórok mértek ítéleteket; kalapácsok és vésők tették a dolgukat. Emiatt az Ég alatti világ zűrzavarba süllyedt. Ezt a bűnt az okozta, hogy felkavarták az emberek szív-elméjét. Az értékes emberek a hatalmas hegyek és ormok tövébe rejtőztek, a tízezer szekeret birtokló hercegek pedig őseik csarnokában remegtek aggodalmukban és félelmükben.

Manapság a kivégzettek holttestei halomban állnak; a kalodába zárt emberek egymás mellett sorjáznak az utakon; a megbotozottak és megcsonkítottak egymást bámulják a piactereken. A konfuciánusok és mohisták pedig parádézva, meztelen karral hadonásznak, szónokolnak a megbéklyózottak között. Ó, mennyire arcátlanok és szégyentelenek! Miért nem vagyunk képesek megérteni azt, hogy a bölcsek tudása csak kaloda és börtön, és hogy az emberség és igazságosság béklyó és bilincs? Honnan tudjuk, hogy Zeng (Sen) és Si (Jü) nem a zsarnok Csie és a rabló Csi süvítő nyílvesszői (azaz előhírnökei)? Éppen ezért mondom, hogy töröljétek el a bölcsességet, hagyjatok fel a tudással, és az Ég alatti világban rend lesz.³

(¹A taoista szerzők általában pozitívan nyilvánulnak meg a Sárga császárral kapcsolatban. Ezért is meglepő, hogy ennek a résznek a szerzője szerint ő volt az első uralkodó, aki felkavarta az emberek szív-elméjét. Azt is nehéz eldönteni, hogy ez a 4. rész az előző rész folytatása volna, azaz még mindig Lao Ce szavai vagy pedig azé, aki írta ezt a részt. James Legge, Burton Watson és Victor H. Mair szerint az utóbbié.

²Ezekről az Írások könyve (Sucsing/Sujing vagy Sangsu) című, Konfuciusznak tulajdonított mű tesz említést. E büntetések elrendelését Sunnak tulajdonítják, mert már ő volt a tulajdonképpeni uralkodó, annak ellenére, hogy Jao akkor még élt.

³A Lao-ce 19. versének eleje, némi változtatással: „Ha elvetnék a bölcsességet (seng) és a tudást (cse), akkor a nép haszna százszoros lenne.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way Victor H. Mair (angol nyelven)