(XII. 6.) Ég és Föld

6. Jao elment Hua városába. Hua kapuőre így szólította meg:

-- Ó, egy bölcs! Kérlek, engedd meg, hogy áldást kérjek a számodra. Élj sokáig, bölcs!

-- Nem szeretnék – felelte Jao.

-- Légy gazdag!

-- Nem szeretnék – felelte Jao.

-- Legyen sok fiad!

-- Nem szeretném – felelte Jao.

-- Hosszú élet, gazdagság, sok fiúgyermek, erre vágyik minden ember! Hogyan lehetséges, hogy egyedül csak te utasítod vissza őket? – kérdezte a határőr.

-- A sok fiú sok aggodalmat jelent – válaszolt Jao – A gazdagság sok gondot okoz. A hosszú élet sok szégyennel jár. Ez a három áldás nem segíti az erény (de) táplálását, ezért nincs rájuk szükségem.

-- Először azt hittem rólad, hogy bölcs ember vagy – mondta a határőr – De most már látom, hogy csak egy nemes ember. Amikor az Ég életet ad a rengeteg embernek, akkor mindnek ki is jelöli feladatát. Ha sok fiad lenne, és kijelölnéd a feladataikat, akkor mi miatt kellene aggódnod? Ha gazdag volnál, és gazdagságodat másokkal megosztanád, akkor miféle gondod lenne? A valódi bölcs úgy él [olyan rejtve], mint fürj, úgy táplálkozik, mint egy fióka; és úgy járja útját, mint a madár, amelyik nem hagy maga után nyomot az égen. Ha a Tao uralkodik az Ég alatti világon, [a bölcs] együtt élvezi a bőséget a többi dologgal. Ha az Ég alatti világ híján van a Tao-nak, visszavonulva táplálja erényét. Majd évezredek múlva, a világba belefáradva, elhagyja azt, és felemelkedik a halhatatlanok közé. Felkapaszkodik a fehér felhők hátára, és megérkezik a mennyei uralkodó lakhelyére. Ez a három baj, amit az előbb felsoroltál, sosem érinti őt, teste örökké mentes balszerencsétől. Hogyan is szenvedhetne a szégyentől?

A kapuőr ezután sarkon fordult, és elment. Jao utána indult:

-- Kérlek, szeretnék kérdezni tőled valamit …

-- Fordulj vissza! – szólt rá bosszúsan a kapuőr.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 5.) Ég és Föld

 

5. Jao tanítója Hszü Jü volt, Hszü Jü tanítója Nie Csüe, Nie Csüe tanítója Vang Ni, Vang Ni tanítója pedig Pi-ji.¹

Jao így fordult Hszü Jü-höz:

-- Vajon alkalmas Nie Csü arra, hogy az Ég társa legyen?  Ha igen, akkor megbíznám Vang Ni-t, kérje meg [Nie Csüe-t], hogy vegye át tőlem a trónt.

-- Vigyázz, mert ezzel veszélybe sodornád az Ég alatti világot! – figyelmeztette Hszü Jü - Nie Csüe értelmes, éles elméjű, fürge észjárású, ügyes ember. Tehetségével felülmúlja a többieket, de emberi képességeivel akarja megkapni az égit. Képes arra, hogy a hibákat elfojtsa, de a hibák forrását nem ismeri fel. Engednéd, hogy az Ég társa legyen? Először is, az emberi képességekre támaszkodna, és elfelejtkezne az égiről. Aztán saját személyét tekintené kiindulási alapnak, és minden mást csoportokba sorolna. Imádattal fordulna a tudás felé, futótűz gyorsaságával rohanna előre. Saját terveinek szolgájává, és a dolgok áldozatává válna. Folyamatosan tekintgetne minden irányba, úgy várná a dolgok válaszát. Adna a sokaság véleményére, együtt változna a dolgokkal, így saját állandó elvei sem lennének. Hogyan is volna alkalmas arra, hogy az Ég társa legyen? Mint ahogyan léteznek nemzetségek, és azoknak egy közös ősük, úgy ő biztosan megfelelő lenne arra, hogy az egyik nemzetség atyja legyen, de arra nem, hogy az összes nemzetség atyjának atyja legyen.² Az ilyen fajta irányítás zűrzavart okozna. Borzasztó csapás volna, ha ő egy észak felé néző miniszter lenne, és szerencsétlenség, ha egy dél felé néző uralkodó.

 

(¹Mindezek a nevek már előfordultak az előző fejezetekben, például az I. fejezet 6. részének magyarázatában. Pi-ji nem ugyanaz a személy, mint a VII. fejezet 1. részében szereplő Pu-ji.

 

²Vagyis alkalmas egy közösség vezetésére, de nem alkalmas arra, hogy az egyetemes rend hordozója legyen.) 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 4.) Ég és Föld

 

4. A Sárga császár a Vörös-víztől északra kóborolt, majd felkapaszkodott a Kunlun [hegy] magaslataira, és onnan hosszan bámult dél felé. Hazafelé menet elvesztette titokzatos gyöngyét.¹ Elküldte Tudást, hogy keresse meg, de Tudás nem találta. Elküldte az éles szemű Li Csu-t, hogy keresse meg, de Csu sem találta. Elküldte Heves Vitatkozót, hogy keresse meg, de Heves Vitatkozó sem találta. Legutoljára Formátlant kérte meg, és Formátlan megtalálta.

-- Milyen furcsa! – kiáltott fel a Sárga császár – Csak Formátlan volt képes arra, hogy megtalálja.²

 

(¹A titokzatos gyöngy magát a Tao-t jelképezi.

 

²A beszédes a nevek valójában a „tudást”, a „látást”, a „beszédet” jelentenék. A „formátlant” fordítják még „nem-keresésnek”, „árnyék-nélkülinek”, „nem-tudásnak” is.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 3.) Ég és Föld

 

3. Így szólt a mester:

-- Milyen mély és nyugodt helyen lakozik a Tao! Milyen tiszta és átlátszó! Nélküle a fémek nem csendülnének, a kövek nem zengenének. Hiszen a fémek és kövek is tudnak hangot adni, de amíg meg nem ütik őket, addig nem szólalnak meg. Ki rendezi el a tízezer dolgot?

A királyi erénnyel (de) ellátott ember az egyszerűségben halad, és szégyenlősen tér ki a hivatali ügyek elől. Az eredeti forrásban gyökerezik, tudása még a szellemekre is kiterjed. Erénye mindent átfog, és kisugárzó szív-elméjéhez a dolgok csatlakoznak. Tao nélkül a test élettelen volna, és erény nélkül az élet nem tudna megtestesülni. Nem az rendelkezik királyi erénnyel, aki megtartja testét, megéli életét, megalapozza az erényt, és egyértelművé teszi a Tao-t? Milyen méltóságteljes, ahogyan hirtelen előtűnik, azonnal mozdul, és a tízezer dolog pedig követi őt! Az ilyet hívják királyi erénnyel ellátott embernek.

Belelát a legsötétebb sötétségbe, hall a hangtalanban. A legsötétebb sötétség közepette egyedül ő lát fényt, a hangtalanság közepette egyedül ő hall harmóniát. Éppen ezért a mélységek mélységében képes észlelni a dolgokat; a legszellemibb szellemiben képes észlelni a lényeget.¹ Ezáltal a tízezer dolog minden szükségletét ki tudja elégíteni a tökéletes semmiből. Mindig tevékeny, mégis visszatér pihenőhelyére. Egyszer nagy, egyszer kicsi, egyszer hosszú, egyszer rövid, egyszer távoli, egyszer közeli.²

(¹A Lao-ce 21. verse így szól: „(…) Ó, igen, homályos és megfoghatatlan! (De) benne dolgok vannak. Ó, átláthatatlan és sötét! (De) benne csírák (csing) vannak. Ezek a csírák nagyon igazak, benne van (tehát) az igazság (hszin). (Tőkei Ferenc fordítása)

 

²Ez a mondat érthetetlen és zavaros, Victor H. Mair le sem fordítja.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 2.) Ég és Föld

 

2. Így szólt a mester:¹ 

-- A Tao befedi és fenntartja a tízezer dolgot. Milyen mérhetetlenül hatalmas! A nemes embernek meg kell szabadítania szív-elméjét [a cselekvés iránti vágytól]. A nem-cselekvés általi cselekvést nevezik Égnek. A nem-cselekvés általi beszédet nevezik erénynek (de). Az emberek iránti szeretetet és a jó cselekedetet nevezik emberségnek. Amikor valaki a különbözőt hasonlóvá tudja tenni, azt nevezik nagyságnak. Amikor valaki nem hivalkodik, és nem akar különb lenni másoktól, azt nevezik nagylelkűségnek. Amikor valaki tízezernyi különbözőséget birtokol, azt nevezik gazdagságnak. Éppen ezért az erény fenntartását nevezzük irányelvnek. Az erény kifejlesztését nevezzük megalapozottságnak. A Tao követését nevezzük teljességnek. Amikor pedig nem engedjük, hogy a külső dolgok az akaratra hassanak, azt nevezzük tökéletességnek. Ha a nemes ember teljes mértékben felfogja ezt a tíz dolgot, akkor hatalmasra tágul szív-elméje, és együtt kóborol a tízezer dologgal. 

Az ilyen ember rejtve hagyja a hegyek aranyát és a mélység gyöngyeit. Nem törekszik pénzre és vagyonra, nem csábítja hírnév és gazdagság. Nem örül a hosszú életnek, nem bánkódik a korai halál miatt. Nem érez büszkeséget a bőségben, sem pedig szégyent a szegénységben. Nem kaparintja meg az egész világ vagyonát, hogy a sajátjává tegye, és az Ég alatti világ ura sem dicsőségből lenne. Hiszen az ő dicsősége az, hogy tisztán megérti, a tízezer dolog egy tárházba tartozik, és hogy az élet és halál ugyanaz a test.

(¹Ez a „mester” lehet Lao Ce, Csuang Ce vagy akár Konfuciusz.) 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 1.) Ég és Föld1

 

1. Bármilyen hatalmas is az Ég és Föld, mégis egyformán alakulnak át. Bármilyen sokféle is a tízezer dolog, mégis egy és ugyanaz a rendjük. Bármilyen sokan is vannak az emberek, mégis egyetlen úr az uralkodójuk. Az uralkodó az erényben (de) találja meg forrását, és az Égben a kiteljesedését. Ezért mondják, hogy a titokzatos régmúlt idők uralkodói az Ég alatti világot a nem-cselekvés által, és az Ég erénye által irányították, semmi egyébbel.

Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a szavakat, akkor az Ég alatti világ uralkodója igaz. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a különbségeket, akkor az uralkodó és az alattvaló egymáshoz való viszonya világos. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg az adottságokat, akkor az Ég alatti világ hivatalnokai jól végzik dolgukat. Ha a Tao fényében vizsgálunk meg mindent, akkor a tízezer dolog teljesen rendben van.

Áthatja az Eget és Földet: ez az erény (de). A tízezer dologban munkálkodik: ez a Tao.² A feljebb valók irányítják az alattuk lévő embereket: ez az ügyek intézése. Az adottságok kifejlesztése: ez az ügyesség. Az ügyesség az ügyek intézésében nyilvánul meg, az ügyek intézése a kötelességben, a kötelesség az erényben, az erény a Tao-ban és a Tao az Égben. Ezért mondják, hogy azok, akik a régi időkben gondoskodtak az Ég alatti világról, vágy nélküliek voltak, az Égalatti mégis kiteljesedett. Nem erőltetve cselekedtek, a tízezer dolog mégis átalakult. Mélységes nyugalomban voltak, a száz törzs mégis békében élt. A Feljegyzés ezt mondja: „Merülj el az Egyben, és a tízezer dolog ügye elrendeződik; szabaduljon meg szív-elméd a céloktól, és még a szellemek is fejet hajtanak”.³

(¹A XII – XVI. és a XXXIII. fejezeteket „szinkretista” fejezeteknek nevezik, vagyis többféle filozófia eszme keveredik benne, jelen esetben a konfuciuszi elvek a taoista elvekkel. Ez a hat fejezet áll a legtávolabb a Belső fejezetek eredeti gondolataitól. Victor H. Mair szerint feltételezhető, hogy ezeknek a fejezeteknek a szerzője/szerzői állította/állították össze a Csuang-ce eredeti változatát.

 

²A kommentátorok rámutatnak arra, hogy ez a két mondat hibás, mert felcserélték bennük a „Tao” és a „de” szavakat, hiszen a Tao hatja át az Eget és Földet, az erény (de) pedig minden dologban benne munkálkodik.

 

³Nem igazán lehet tudni, hogy milyen „Feljegyzés” volna ez. Bár James Legge szerint a Lao-cé-ről lehet szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 8.) Hagyni és engedni

 

8. Alantasak, de elkerülhetetlenek: ezek a dolgok. Jelentéktelenek, de szükségünk van rájuk: ez a nép. Kiszámíthatatlanok, mégsem mellőzhetőek: ezek az ügyeink. Kíméletlenek, de szükségesek: ezek a törvények. Távoli, mégis hordoznunk kell: ez az igazságosság. Közeli, mégis mindenre ki kell terjeszteni: az az emberség. Korlátoznak, mégis gyakorolnunk kell: ezek a szertartások. Bennünk van, mégis fent jár: ez az erény (de). Mindig egy, mégis változik: ez a Tao. Szellemi, mégis tevékeny: az az Ég.

Éppen ezért a bölcs az Égre figyel, de nem segíti. Tökéletesíti az erényt (de), de semmi mást nem halmoz fel. A Tao-nak megfelelően jár el, de nem sző terveket. Az emberséggel társul, de nem támaszkodik rá. Körültekintően törekszik az igazságosságra, de nem gyűjti össze a maga számára. Betartja a szertartásokat, de nem tartja fontosnak. Elrendezi ügyeit, és nem tér ki előlük. A törvényekhez igazodik, és nem zavarodik össze. A népre támaszkodik, de nem becsüli le őket. A dolgokat használja, de nem dobja őket félre. Bár a dolgok értéktelenek, mégis szükségesek számára.

Akik nem értik az Eget, nem lesznek tiszták az erényben (de). Akik nem tudják a Tao-t követni, azok nem képesek semmilyen ösvény követésére. Milyen szánalomra méltóak azok, akik nem értik a Tao-t!

Mit nevezünk Tao-nak? Van égi Tao és emberi Tao. Megpihen a nem-cselekvésben, és tiszteletet parancsol, ez az égi Tao. Cselekszik, és ezáltal összezavarodik, ez az emberi Tao. Az égi Tao uralkodóé, az emberi az alattvalóé. Az égi Tao és az emberi Tao távol áll egymástól. A különbséget tisztán kell látnunk.¹ 

(¹Ez az egész 8. rész feltehetőleg betoldás. Victor H. Mair fordításában nem is szerepel.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)