(XI. 6.) Hagyni és engedni

6. Jün Csiang a forgószél hátán keleten kóborolt. Hirtelen megpillantotta Hung Mung-ot, aki éppen azzal mulatta magát, hogy combjait csapkodta, és ugrált, mint egy veréb.1 Jün Csiang ezt látva megtorpant, és áhítatosan állt ott. Majd megkérdezte: 

-- Ki vagy te, tiszteletreméltó uram? Miért csinálod ezt? 

Hung Mung anélkül, hogy abbahagyta volna combjainak csapkodását és az ugrándozást, így válaszolt:

-- Szórakoztatom magam. 

-- Szeretnék valamit kérdezni tőled – szólt Jün Csiang. 

-- Ugyan! –  mordult fel bosszúsan Hung Mung. Most először emelte fel a fejét, és pillantott rá Jün Csiang-ra.

Jün Csing azonban folytatta:

-- Az Ég éltető lélegzete (csi) megzavarodott, a Föld éltető lélegzete összekuszálódott. A hat éltető lélegzet nem keveredik megfelelően², és a négy évszak nem a maga rendjében követi egymást. Szeretném összekeverni a hat éltető lélegzet lényegét, hogy az összes élőlényt tápláljam. Mit kellene tennem ennek érdekében?

-- Nem tudom – Hung Mung megrázta fejét, majd tovább folytatta combjainak csapkodását és veréb módra való ugrálását - Nem tudom.

Így Jün Csiang nem kapott választ kérdésére.

Három évvel később, mikor Jün Csiang újra kelet felé kóborolt, és éppen elhagyta Szung vadonját, véletlenül megint megpillantotta Hung Mung-ot. Jün Csiang nagyon megörült, és odasietett hozzá:

-- Égi mester – szólította meg -, elfelejtettél engem? Elfelejtettél engem? – majd térdre borult, kétszer földig hajtotta homlokát, úgy kért tanítást Hung Mung-tól.

Hung Mung azonban így felelt:

-- Céltalanul vándorlok, nem tudom, mit keresek, bolondul sodródom, nem tudom, merre megyek. Ilyenformán vándorlok, és figyelem a dolgok igazságát. Mit is tudhatnék?

-- Jómagamat szintén bolondul sodródónak tartom – mondta Jün Csiang -, de bármerre is megyek, követnek az emberek, és nincs más választásom, foglalkoznom kell velük. Mivel én vagyok a példaképük, pár szóban adj nekem tanácsot, kérlek.

-- Ha megzavarják az Ég természetes folyását – válaszolt Hung Mung -, akkor a dolgok összeütközésbe kerülnek eredeti természetükkel, és így a sötét (titokzatos) Ég nem tud kiteljesedni.³ A vadállatok csoportja szétszóródik, a madarak éjjel kezdenek el énekelni, a füveket és a fákat természeti csapások sújtják, még a hüllőket, rovarokat is szerencsétlenség éri. Ez azoknak az embereknek a hibája, akik irányítanak!

-- Akkor mit kellene tennem?  - kérdezte Jün Csiang.

Hung Mung rákiáltott:

-- Ah, túl messzire mentél! Fel, fel, szedd össze magad és tűnj el!⁴

-- Égi mester – könyörgött Jün Csiang –, nagyon nehezen találtam rád. Csak még egyetlen szót mondj!

-- Nos, akkor hát tápláld szív-elmédet! – felelt Hung Mung – Pihenj meg a nem-cselekvésben, és a dolgok maguktól átalakulnak. Ne vegyél tudomást testi alakodról; dobd el a hallást és látást; felejtkezz el minden kapcsolatodról és minden dologról; csatlakozz a határtalanság nagy egységéhez! Engedd el a szív-elméd és a szellemed, legyél olyan nyugodt, mintha lélektelen volnál, és a tízezer dolog egyenként visszatér majd a gyökeréhez. Visszatérnek a gyökerükhöz anélkül, hogy ennek tudatában lennének. A sötét és egységes káosz állapotában lesznek, amiből életük végéig nem fognak eltávozni. Ha mégis tudatában lesznek [annak, hogy visszatértek gyökerükhöz], az azt jelenti, hogy máris elhagyták azt. Ne kérdezd, hogy mi a nevük, ne próbáld meg kifigyelni tulajdonságaikat, hiszen minden dolog magától kel életre.

-- Égi mester, az erényedet (de) adományoztad nekem, és feltártad nekem a titkát. Egész életemben ezt kerestem és most végre megtaláltam! – kiáltott fel hálásan Jün Csiang. Kétszer földig hajtotta homlokát, majd felállt, elköszönt és elment.

(¹James Legge úgy fogalmazott, hogy ő szívesebben tartja meg fordításában a két főszereplő eredeti nevét. Ugyanígy megtartotta Martin Palmer is, viszont Burton Watson, Wang Ronpei és Victor H. Mair mindkettőt lefordította. Jün Csiang nevét „Felhő tábornoknak”, Hung Mung nevét „Nagy rejtelemnek”, „Hatalmas homálynak”, „Természetes energiának” fordították. James Legge itt még a kínai klasszikus, kanonikus szövegekre utal, amelyek említenek „Felhő-mestert, Eső-mestert, Szelek báróját és Mennydörgés mestert”. Hung Mung nevének jelentése lehet még a „Nagy éter” vagy „Ősi káosz”.

 

²Ez a hat a jin, jang, szél, eső, sötétség és a fény.

 

³Vagyis a dolgok természetes állapota nem marad fenn.

 

⁴Ezt a mondatot a fordítók különféleképpen értelmezik. Burton Watson fordítását használtam alapul.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(XI. 5.) Hagyni és engedni

 

5. Tizenkilencedik éve uralkodott már a Sárga császár, és parancsait az Ég alatti világban mindenhol végrehajtották. Tudomást szerzett arról, hogy Kuang Cseng mester a Kung-tung hegy ormán él. Elindult hozzá, hogy meglátogassa.

-- Uram, úgy hallottam, hogy elsajátítottad a tökéletes Tao-t – szólította meg a Sárga császár a mestert – Megkérdezhetem, hogy mi a tökéletes Tao lényege? Birtokba szeretném venni az Ég és a Föld legfinomabb lényegét, hogy segítsem az öt gabona növekedését, hogy általuk jobban táplálhassam az embereket. Szeretném irányítani a jin és jang elemek működését, hogy biztosítsam az összes élőlény jóllétét. Hogyan tudnám mindezt elérni?

Kuang Cseng mester így válaszolt:

-- Amiről kérdezni akarsz, az a dolgok eredeti lényege, és amit irányítani szeretnél, az a dolgok széttört és felosztott maradéka.¹ Amióta te uralod az Ég alatti világot, az eső még azelőtt esik, hogy a felhők összegyűlnének; a növények és fák még azelőtt elhullajtják leveleiket, hogy megsárgulnának; a Nap és a Hold fénye egyre homályosabbá válik. A szív-elméd tompult, szószátyár, hitvány alak vagy. Hogyan is beszélhetnék neked a tökéletes Tao-ról?

E szavak hallatán a Sárga császár eltávozott. Feladta a királyságát, épített egy remetekunyhót, aminek padlójára csak egy fehér szalmából készült matracot terített, és ott élt visszavonulva. Három hónappal később újra elment, hogy meglátogassa a mestert. Kuang Cseng éppen az ágyán feküdt, fejjel dél felé fordult.² A Sárga császár alázatosan, térden csúszott oda hozzá, és homlokával kétszer megérintette a talajt. Majd így szólította meg:

-- Uram, úgy hallottam, hogy elsajátítottad a tökéletes Tao-t. Megkérdezhetem, hogyan irányítsam testemet, mit kell tennem, hogy hosszú életet éljek?

Kuang Cseng mester hirtelen felült:

-- Kiváló kérdés! Jer hát, beszélek neked a tökéletes Tao-ról. A tökéletes Tao lényege mély és rejtelmes. A tökéletes Tao legvégső állapota homályos és csendes. Nincs mit nézni, nincs mit hallani. Amikor a nyugalom öleli át szellemedet, akkor a tested hibátlanná válik. Legyél mozdulatlan és tiszta, ne fáraszd ki tested, ne kavard fel életerődet, és akkor hosszú ideig élhetsz.

Amikor szemed semmit nem lát, füled semmit nem hall, és szív-elméd semmit nem tud, akkor a szellemed védeni fogja tested, és a tested hosszú életnek fog örvendeni. Figyelj arra, ami benned van; zárd ki azt, ami rajtad kívül van, a túl sok tudás ártalmas. Felmegyek majd veled a hatalmas fényesség csúcsára, a tökéletes jang forrásához; elvezetlek téged a mérhetetlen sötétség kapuján keresztül a tökéletes jin forrásához. Az Ég és a Föld irányítás alatt áll, a jin és jang elemeknek megvan a rejtekhelye. Figyelj oda, vigyázz testedre, és hagyd, hogy a világon minden dolog magától gyarapodjon. Én fenntartom magamban az Egyet, és összhangjában tartózkodom. Ezért tudtam életben maradni ezerkétszáz éven át úgy, hogy sosem romlott le testem.³

A Sárga császár ismét kétszer földig hajtotta homlokát, és így szólt:

-- Kuang Cseng mester, számomra olyan vagy, mint az Ég maga.

-- Jer, folytatom tovább – mondta a mester – Az, amit keresel [a tökéletes Tao], kimeríthetetlen, az emberek mégis mind azt hiszik, véges. Az a dolog, amit keresel, mérhetetlen, az emberek mégis mind azt hiszik, van határa. Aki megvalósítja a Tao-mat, az császár lesz odafenn, vagy király a lenti világban. Aki nem tudja megvalósítania az én Tao-mat, az látja a fényt odafönt, de alászáll és földivé válik. Minden élő a Földből születik, és a Földbe tér vissza. Ezért most itt hagylak téged, hogy belépjek a végtelenség kapuján, és hogy vándoroljak a határtalanság mezein.  Ott összekeveredik fényem a Nap és a Hold fényével, és örökké az Éggel és Földdel leszek. Nem törődöm vele, ha egyetértenek velem, és azzal sem, ha eltávolodnak tőlem.⁴ Minden ember meghalhat, csak én élek túl mindenkit.

(¹A „dolgok eredeti lényege” a tökéletes Tao lényege, a jin és jang pedig az eredeti, egységes Tao „széttört és felosztott” maradékai. Kuang Cseng mester azért utasította vissza a Sárga császár kérését, mert az irányítani szerette volna a jin-t és a jang-ot.

 

²A kínai uralkodók arccal dél felé fordulva ültek trónjukon. Kuang Cseng mester ugyanúgy déli irányba fordított arccal feküdt, ezzel a szöveg írója a mester szellemi felsőbbrendűségét akarta kifejezni.

 

³Már a korai taoizmusban nagy szerepet kapott az egészséges test fenntartása, az öregedés késleltetése, és ezzel együtt az élet meghosszabbítására való törekvés.

 

⁵Homályos mondat, amit eltérően értelmeznek. Itt James Legge fordítását használtam.)

Forrás:  The Sacred Books of China (angol nyelven)

              The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(XI. 4.) Hagyni és engedni

4. Régen a Sárga császár (Huang Ti) volt az első, aki felkavarta az emberek szív-elméjét az emberséggel és igazságossággal.¹ Őt Jao és Sun követte, akik annyit dolgoztak, hogy csontig lesoványodtak, és még a szőr is lekopott lábszárukról csak azért, hogy táplálhassák az Ég alatti világ testét. Az emberség és az igazság gyakorlásával gyötörték öt belső szervüket, törvények és szabályok kialakítására áldozták vérüket, és merítették ki éltető lélegzetüket. Mégsem sikerült győzniük. Ezért Jao és Sun száműzte Huan Tou-t a Csung-hegységbe, a három Miao-törzs főnökeit Szan-vej hegyére, Kung-ot pedig a Sötét Városba.² Ez azt mutatja, hogy még ők sem tudták az Ég alatti világot engedelmességre bírni.

És ez így ment tovább. Amikor elérkezett a három dinasztia uralkodóinak (Hszia, Sang, Csou) kora, az az Ég alatti világ már rettegésben élt. Feltűntek az olyan hitványok, mint a zsarnok Csie és a rabló Csi, és az olyan jók, mint Zeng (Sen) és Si (Jü), és végül megjelentek a konfuciánusok és mohisták.

Az öröm és a harag kételkedni kezdett egymásban; a buta és a bölcs egymást verte át; a jó és a rossz egymást átkozta; az álnok és az őszinte egymást gúnyolta; és az Ég alatti világ romlásnak indult. A nagyszerű erény megváltozott; a veleszületett természet és végzet darabokra hullott. Az Ég alatti világ áhította a tudást, ez pedig káoszba taszította a száz nemzetséget. Bevezették a fejszék és fűrészek törvényeit; kötelek és zsinórok mértek ítéleteket; kalapácsok és vésők tették a dolgukat. Emiatt az Ég alatti világ zűrzavarba süllyedt. Ezt a bűnt az okozta, hogy felkavarták az emberek szív-elméjét. Az értékes emberek a hatalmas hegyek és ormok tövébe rejtőztek, a tízezer szekeret birtokló hercegek pedig őseik csarnokában remegtek aggodalmukban és félelmükben.

Manapság a kivégzettek holttestei halomban állnak; a kalodába zárt emberek egymás mellett sorjáznak az utakon; a megbotozottak és megcsonkítottak egymást bámulják a piactereken. A konfuciánusok és mohisták pedig parádézva, meztelen karral hadonásznak, szónokolnak a megbéklyózottak között. Ó, mennyire arcátlanok és szégyentelenek! Miért nem vagyunk képesek megérteni azt, hogy a bölcsek tudása csak kaloda és börtön, és hogy az emberség és igazságosság béklyó és bilincs? Honnan tudjuk, hogy Zeng (Sen) és Si (Jü) nem a zsarnok Csie és a rabló Csi süvítő nyílvesszői (azaz előhírnökei)? Éppen ezért mondom, hogy töröljétek el a bölcsességet, hagyjatok fel a tudással, és az Ég alatti világban rend lesz.³

(¹A taoista szerzők általában pozitívan nyilvánulnak meg a Sárga császárral kapcsolatban. Ezért is meglepő, hogy ennek a résznek a szerzője szerint ő volt az első uralkodó, aki felkavarta az emberek szív-elméjét. Azt is nehéz eldönteni, hogy ez a 4. rész az előző rész folytatása volna, azaz még mindig Lao Ce szavai vagy pedig azé, aki írta ezt a részt. James Legge, Burton Watson és Victor H. Mair szerint az utóbbié.

²Ezekről az Írások könyve (Sucsing/Sujing vagy Sangsu) című, Konfuciusznak tulajdonított mű tesz említést. E büntetések elrendelését Sunnak tulajdonítják, mert már ő volt a tulajdonképpeni uralkodó, annak ellenére, hogy Jao akkor még élt.

³A Lao-ce 19. versének eleje, némi változtatással: „Ha elvetnék a bölcsességet (seng) és a tudást (cse), akkor a nép haszna százszoros lenne.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

 

(XI. 3.) Hagyni és engedni

3. Cuj Csü így fordult Lao Tan-hoz:

-- Ha nem irányítjuk az Ég alatti világot, akkor hogyan tudjuk jobbá tenni emberek szív-elméjét (xin/hszin)?

-- Vigyázz, ne kavard fel az emberek szív-elméjét – válaszolta Lao Tan – Ha korlátozod, elnyomod, ha bátorítod, felizgatod. Elnyomással börtönbe zárod, felizgatással felbőszíted. A szív-elme egyszer puha és engedékeny, máskor éles és kemény. Egyszer forró, mint a perzselő tűz, máskor hideg, mint egy jégtömb. Olyan gyors, hogy egy pillantás alatt megjárja a négy tengert. Amikor megpihen, csendes, mély árok; amikor tevékeny, szabadon lebeg az égen. Gőgös, megzabolázhatatlan. Ilyen az ember szív-elméje.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 2.) Hagyni és engedni

2. A látás gyönyörűsége a színekben való tobzódáshoz vezet. A hallás gyönyörűsége a hangokban való tobzódáshoz vezet. Az emberség gyönyörűsége összezavarja az erényt (de). Az igazságosság gyönyörűsége szembefordul a jó érzékkel. A szertartások gyönyörűsége mesterkéltségre bátorít. A zene gyönyörűsége bujaságra bátorít. A bölcsesség gyönyörűsége ügyeskedésre bátorít. A tudás gyönyörűsége mások hibáztatására bátorít. Ha az Ég alatti világ belenyugodna a veleszületett természetük valódi formájába, akkor nem számítana, hogy ez a nyolc gyönyörűség létezik vagy sem. De ha az Ég alatti világ nem nyugszik bele veleszületett természetük valódi formájába, akkor ez a nyolc gyönyörűség eltorzul, megcsavarodik, és összezavarja az Ég alatti világot. És még nagyobb lesz a tévelygés, ha az Ég alatti világ elkezdi tisztelni és becsülni ezt a nyolcat! Hiszen ez nem csupán múló szeszély, amit eldobnak. Szigorú erőkészületeket tesznek, böjtölnek, ünnepélyesen letérdelve beszélnek erről a nyolcról, és dobszó kíséretében énekelnek, táncolnak előttük. Mit lehetne ez ellen tenni?

Éppen ezért, ha egy nemes ember arra kényszerül, hogy az Ég alatti világot felügyelje és gondoskodjon róla, akkor a legjobb, hogy nem-cselekszik. A nem-cselekvés által belenyugszik saját veleszületett természetének valódi formájába. Ezért, aki úgy tiszteli az Ég alatti világot, mint saját magát, arra rá lehet bízni az Ég alatti világot. És aki úgy szereti az Ég alatti világot, mint saját magát, arra rá lehet hagyni az Ég alatti világ gondozását¹. Így hát, ha a nemes ember nem tékozolja el öt zsigerének erejét, és nem erőlteti látását, hallását, akkor hiába olyan élettelen, mint egy holttest, mégis látszik rajta sárkányszerű életereje; hiába olyan, mint a mélységes csend, mégis hallatszik mennydörgő hangja. Finoman és könnyedén mozgó szellemét az Ég követi, és bár nyugodt és nem-cselekvő, a tízezer dolog mind köré gyűlik. Miért volna szükség arra, hogy kormányozza az Ég alatti világot?

(¹Hasonló található a Lao-ce 13. versében: „Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő [tölti be hivatalát], hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XI. 1.) Hagyni és engedni

1. 1. Arról már hallottam, hogy békén kell hagyni az Ég alatti világot, és engedni, hogy önmagát kormányozza, de arról még nem hallottam, hogy irányítani és szabályozni kell. Azért kell békén hagyni, hogy az Ég alatti világon senki ne rontsa meg veleszületett természetét; és azért kell engedni, hogy önmagát kormányozza, hogy senki ne változtassa meg erényét (de). Ha az Ég alatti világon senki nem rontja meg veleszületett természetét, és senki nem változtatja meg erényét, mi szükség volna arra, hogy irányítsák és szabályozzák?

Régen, amikor Jao irányította az Ég alatti világot, az emberek veleszületett természete örömtelivé vált, emiatt nyugalmuk odalett. Amikor a zsarnok Csie irányította az Ég alatti világot, az emberek veleszületett természete megkeseredett, emiatt elégedettségük odalett. Ha nincs nyugalom és nincs elégedettség, akkor hiányozni fog az erény (de) is. Nincsen senki az Ég alatt, aki sokáig el tudná viselni az erény hiányát. Ha valaki túlságosan örül, akkor túlteng benne a jang elem. Ha valaki túlságosan haragszik, akkor túlteng benne a jin elem. Amikor túlteng a jin és jang, a négy évszak megszokott rendje felborul, és a hideg és meleg összhangja megszűnik. Ez pedig kárt okoz az ember testében. Az emberek nem tudják egyensúlyban tartani az öröm és harag érzését; állandóan cserélgetik lakhelyüket; nem tudnak helyesen gondolkodni, és amit elkezdenek, nem fejezik be, hanem félúton feladják. Az Ég alatti világban megjelenik a gőg és romlottság, a becsvágy és ellenségeskedés, ezáltal úgy fognak viselkedni, mint a rabló Csi, Zeng Sen vagy Si Jü.

Az Ég alatti világ összes kincse sem elég arra, hogy megjutalmazza a jót, és az Ég alatti világ összes fenyítése sem elég arra, hogy megbüntesse a rosszat. Ezért hiába ilyen hatalmas ez az Ég alatti világ, így sem elég a jutalmazásra és büntetésre, pedig a három dinasztia óta mindenkit ez a két dolog tart zajos izgalomban. Hogyan is lenne hát idejük az embereknek arra, hogy belenyugodjanak velük született természetük valódi formájába és a sorsba?

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(X. 4.) Feltört utazóládák

4. 4. Uraim, ti volnátok az egyetlenek, akik még sosem hallottak a tökéletes erény (de) koráról? Régen, Zsung Cseng, Ta Ting, Po Huang, Csung Jang, Li Lu, Li Csu, Hszien Jüan, Ho Hszü, Cun Lu, Csu Jung, Fu-hszi and Sennong idejében az emberek csomókat kötöttek, és azokat használták [írás gyanánt].¹ Ételeiket jóízűnek, ruháikat szépnek találták, örömmel élték meg szokásaikat, otthonaik biztonságosak voltak. A szomszédos államok látótávolságon belül terültek el, és hallották egymás kutyáinak, tyúkjainak hangját. Ennek ellenére az emberek úgy élték meg idős korukat, és úgy haltak meg, hogy sosem lépték át államaik határait. Azokban az időkben tökéletes rend volt.

Azonban manapság olyan helyzetbe kerültünk, hogy az emberek lábujjhegyre állva nyújtogatják nyakukat, mondván: „Itt-és-itt él egy bölcs és érdemes ember!” És útravalóval felpakolva rohannak hozzá, elhagyva családjukat, feladva uralkodóik szolgálatát. Egyik államról a másikra járnak; kordéikkal akár ezer li távolságot is megtesznek. Ez mind az uraik hibájából következik, akik vágynak a tudásra.²

Amikor az urak vágynak a tudásra, de mellőzik a Tao-t, az Ég alatti világon teljes lesz a zűrzavar. Miből gondoljuk ezt? Minél többet tudnak az emberek az íjakról, nyílpuskákról, hálókról, nyilakról és csapdákról, annál jobban összezavarodnak az ég madarai. Minél többet tudnak az emberek a kampókról, csalikról, különféle hálókról és bambuszból készült varsákról, annál jobban összezavarodnak a víz mélyén élő halak. Minél többet tudnak az emberek a ketrecekről, ásott vermekről, hálókról és csapdákról, annál jobban összezavarodnak a mocsárban élő vadállatok. Minél többet tudnak az emberek a ravaszságról, megtévesztésről, a „keményről” és „fehérről” való kifinomult beszédről, az „ugyanarról” és „különbözőről” folytatott huzavonáról, annál jobban összezavarodnak az emberek. Éppen ezért az Ég alatti világ teljes zűrzavaráért a tudás iránti vágy hibáztatható. 

Ugyanígy, minden ember az Ég alatt tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit nem tud, de senki nem tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit már tud. Minden ember tudja, hogyan ítélje el azt, amit rossznak tartanak, de senki nem tudja, hogyan ítélje el azt, amit jónak tartanak. Emiatt teljes a zűrzavar. Így odafönt a Nap és a Hold fénye elhomályosul, idelent a hegyek és folyók életereje elfogy, és a középen a négy évszak rendje megváltozik. Nincsen olyan csúszó vagy mászó rovar, nincsen olyan csapkodó vagy röpködő lény, amelyik ne vesztené el a veleszületett természetét. Micsoda hatalmas zűrzavar keletkezett az Ég alatti világon ebből tudás iránti vágyból! 

A három dinasztia [Hszia, Sang, Csou] óta ez így van. Az egyszerű és mesterkéletlen embereket mellőzik, a sürgő-forgó hízelgőket örömmel fogadják. A nem-cselekvés (wu-wei/vuvej) nyugalmát elutasítják, a locsogva-fecsegve előadott ötleteket örömmel hallgatják. Ez a locsogás-fecsegés hozta a zűrzavart az Ég alatti világra.

(¹Mivel nem volt szükségük írásra, ezért csomókkal emlékeztették magukat a dolgaikra. Ezen ókori mitikus uralkodók közül némelyiket már korábban is említettek a Csuang-cé-ben, mások azonban csak itt tűnnek fel. Az utána következő pár mondat szinte szóról szóra megegyezik a Lao-ce 80. versével. 

2A kései Csou-korban az uralkodók egymással versengve igyekeztek udvarukba csalogatni az átlagostól intelligensebb és jobb képességű embereket. Qi/Csi állam, egyikeként azoknak az államoknak, akik először patronáltak tudósokat, különösen híres volt arról, hogy az állam által fenntartott akadémiájára egész Kínából érkeztek filozófusok.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)