(XIV. 4.) Az Ég körforgása

 

4. Amikor Konfuciusz nyugatra, Vej (Wey) államba utazott, Jen Jüan így fordult a Csin-hez, a zenész mesterhez*:

-- Mi a véleményed a Mesterem dolgairól?

-- Nagy kár, hogy minden bizonnyal bajba kerül majd a végén – felelte Csin, a zenész mester.

-- Miért mondod ezt? – kérdezte Jen Jüan.

-- Az áldozati szertartás előtt a szalmakutyákat bambusz dobozokban tárolják és gyönyörűen hímzett szövetbe csomagolják. Ezalatt a halott megszemélyesítője és a szertartás levezetője böjtölnek. A szertartás után az arra járók megtapossák a szalmakutyák fejét és testét, majd a maradványokat a fűvágók összegyűjtik és elégetik. Mert [a szalmakutyák] erre valók**. De ha bárki visszatenné őket a bambusz dobozukba, újra betakarná őket hímzett szövettel és maga mellett tartaná, miközben teszi a dolgát és velük térne nyugovóra, egészen biztosan rosszul aludna vagy visszatérő rémálmai lennének.

Ugyanígy a mestered is felszedett olyan szalmakutyákat, amelyek az előző királyoktól erednek és maga mellett tartva teszi a dolgát és mellettük tér nyugovóra maga köré gyűjtött tanítványaival egyetemben. Ennek eredményeként Szung államban az emberek kivágták azt a fát, ami alatt pihent ő és tanítványai, Vejben (Wey-ben) még a lábuk nyomait is eltörölték, és Sang-ban és Csou-ban pedig komoly gondjaik lettek. Nem olyan volt ez, mint egy rossz álom? Csen és Caj között Konfuciuszt és tanítványait megtámadták, hét napon át nem ettek főtt ételt, élet és halál között lebegtek. Nem olyan volt ez, mint egy rémálom***?

Ha át akarsz kelni egy folyón, a legjobb, ha csónakot használsz; ha szárazföldön akarsz utazni, a legjobb, ha egy kordét. De ha a vízen használt csónakodat elkezded tolni a szárazföldön, a halálod napjáig tolhatod, mégis alig haladsz vele. A régmúlt és a jelen nem olyanok, mint a víz és a szárazföld? És a Csou[dinasztia] és Lu állam nem olyanok, mint a csónak meg a kordé? Így, ha valaki régi Csou[-dinasztia] kormányzási módszereit szeretné most megvalósítani Lu államban, az éppen olyan, mint egy csónakot a szárazföldön tolni. Hatalmas munka eredmény nélkül, és ha valaki ezt mégis megpróbálja, egészen biztos, hogy bajba sodorja magát. Bárki, aki ezt teszi, nem érti meg, hogy egy adott kor módszereit nem lehet mindenféle torzulás nélkül alkalmazni egy másik korban.

Feltehetően láttál már gémeskutat – folytatta Csin, a zenész mester - Ha húzol rajta egyet, lemegy, és ha elengeded és feljön. Vagyis nem a kút rúdja húzza az embereket, hanem az emberek húzzák a rudat. Így akár felemelkedik, akár lemegy, senki nem hibáztathatja.

Az első három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait nem azért tartották nagyra, mert ugyanazok, mint a jelenlegiek, hanem azért, mert alkalmasak voltak a jó kormányzásra****. A három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait akár össze is hasonlíthatjuk a galagonyával, a körtével, a naranccsal és a dinnyével. Az ízük teljesen különböző, de mégis mindegyik ehető. A szertartásoknak és előírásoknak a kornak megfelelően kell változniuk.

Ha fogsz egy majmot és ráadod Csou hercegének köpenyét, szegény majom szétharapdálja és összetépi mindegyiket. Egészen addig nem nyugszik, amíg teljesen meg nem szabadul tőlük. Csak nézd meg, hogy mekkora különbség van a régmúlt és a jelen közt, és megállapíthatod, hogy pont akkora, mint a majom és Csou hercege között.

Amikor egyszer a gyönyörű Hszi Si szív-elméje nagyon felkavarodott, gyakran ráncolta homlokát és úgy nézett mindenkire maga körül*****. A szomszédságában egy csúnya nő, látván Hszi Si szépségét, hazament és szíve fölé tett kézzel, homlokát ráncolva nézett mindenkire. Amikor a falu gazdagjai megpillantották őt, bezárkóztak és elő sem merészkedtek. Amikor a szegények megpillantották őt, fogták feleségüket és gyerekeiket és hanyatt-homlok elmenekültek onnan. Szegény csúnya nő csak annyit látott, hogy a homlokráncolás milyen szép, de azt nem ismerte fel, hogy Hszi Si szépsége nem homlokának ráncolásából ered. Milyen kár! A Mestered is bajba fog kerülni!

 

(*Jen Jüan vagy Jen Huj volt Konfuciusz kedvenc tanítványa. Csin zenész mester feltehetőleg Lu állam hivatalos zenésze volt. A hagyomány szerint Konfuciusz Lu államban született. Vej vagy Wey ókori kínai állam volt. A IV. fejezet 1-2. részének lábjegyzetében írtam erről és a másik Vej nevű ókori kínai államról is.

 

**A szalmakutyákat, amelyeket a Lao-ce 5. versében is említenek, arra használták, hogy áldozati szertartások során a gonosz szellemek figyelmét magára terelje. A szertartás előtt nagy tisztelettel bántak velük, de utána eldobták őket. Ha valaki a szertartás végeztével visszatette volna ezeket a szalmakutyákat után az eredeti dobozukba, akkor az balszerencsét hozott volna.

 

***Ezeket a nehézségeket, üldözéseket, zaklatásokat, amelyek Konfuciuszt és tanítványait egyik államról a másikra való vándorlásuk során érték, a Beszélgetések és mondások című mű és egyéb korai szövegek is említik. Itt, ahogyan korábban is szerepelt, Sang Szong államot jelentené.

 

****A három nagy uralkodó (huang) és az öt császár (ti) a Hszia-dinasztia előtti időszak legendás istenkirályai vagy félistenei, illetve tökéletesen bölcs császárok voltak. Azonban nem világos, hogy a számos legendás uralkodó közül kikre gondolt ennek a résznek a szerzője, mivel különböző történelmi szövegek különböző illetőket illetnek ezekkel a kifejezésekkel. A fejezet későbbi részében ez a kifejezés úgy általában véve bölcs uralkodóra utal.

 

*****Hszi Si-t a II. fejezet 4. részében említette Csuang Csou.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 3.) Az Ég körforgása

 

3. Az északi kapunál Cseng így szólt a Sárga császárhoz:

-- Ó, császárom, hallgattam a Hszien Csi zenéjét, amit a Tung-ting-tó körüli vadonban adtál elő. Az elejét hallva félni kezdtem, utána már kimerültnek éreztem magam, a végére pedig összezavarodtam. Megdöbbenésemben meg sem tudtam szólalni és úgy felkavarodtam, hogy alig tudtam magam tartani.

-- Pontosan ezt vártam – mondta a császár – Emberek adták elő, az Éggel összhangban, a szertartásosságnak és igazságosságnak megfelelően a nagy tisztaságból kiindulva. A tökéletes zenének először az emberi igényeknek kell megfelelnie és az Éghez alkalmazkodnia, az öt erényt kiemelnie és a magától olyanságban elmerülnie; csak ezután követi rendben egymást a négy évszak és ezután kerül a tízezer dolog harmóniába*. Ennek eredményeként a négy évszak helyes sorrendben követi egymást és a tízezer dolog életre kel. Virágzik és elhal, civilek és katonák egymást váltják; hol tiszta, hol homályos, a jin és a jang harmonikusan keveredik bennük. A zene hangjai kiáramlottak a fényre, mint egy rovar, amelyik téli álmából ébred, majd egy mennydörgés csattanásával ijesztettem meg a világot. A végén nem volt befejezés; a kezdetén nem volt bevezetés; egyszer halott, egyszer élő, egyszer véget ért, egyszer erőre kapott. Kimeríthetetlen volt állandósága, mégis teljesen kiszámíthatatlan. Ez okozott félelmet benned.

Utána a jin-nel és jang-gal összhangban játszottam, a nap és a hold fényével világítottam meg. A hangok hol rövidek, hol hosszúak voltak, egyszer lágyak, egyszer kemények. Váltakozásuk ellenére egyetlen egységet alkottak és nem engedelmeskedtek semmiféle szabálynak. A hangok megtöltötték a völgyeket és szakadékokat; és hiába próbáltad magad bezárni vagy védelmezni szellemedet tőlük, az ilyen hangok úgy terjednek, ahogyan nekik tetszik. Ezek a hangok kimértek voltak, tiszták és élesek. Előlük a kísértetek és szellemek a sötétbe húzódnak, a nap, a hold és a csillagok pedig követik pályájukat. Megálltam, amikor a zene véget ért, ám a visszhangja tovább áramlott. Ez okozott zavart benned, mert nem értetted; hiába vártad, nem láttad; hiába kerested, nem találtad. Ürességgel körülvéve, megzavarodva álltál az úton vagy egy öreg fának támaszkodva nyögtél. Elméd kimerült a megértés vágyában, szemeid semmit nem értettek, látásod cserbenhagyott; erőd elégtelennek bizonyult annak a keresésében, amit még én magam sem értem el. Tested feloldódott az ürességben, elveszítetted önuralmadat és így elérted a megszabadulást. Ezt érezted kimerítőnek.

Az utolsó részben olyan hangokkal játszottam, amelyek nem fárasztottak le. A magától olyansággal kevertem őket. Ezért tűntek olyan összevisszaságnak, mint egyetlen gyökérből kinőtt, egymásba gabalyodott növények vagy egy erdő megfoghatatlan zenéje. [A hangok] nyom nélkül terjedtek mindenfelé és úgy tűnt, mintha egy hangtalan, mély homályból törnének elő. Semmiből jöttek, a mély sötétség otthonából. Van, aki halálnak nevezné, van, aki életnek. Van, aki gyümölcsnek nevezné, van, aki virágnak. Ezek a hangok folytak, áramlottak, szétváltak és váltakoztak, nem követtek egyetlen mintát sem. Érthető, hogy a világ elbizonytalanodott ezektől és egy bölcshöz fordult tanácsért. Egy olyan bölcshöz, aki tisztában van a körülményekkel és beteljesíti a sorsát. Bár az égi működés még várat magára, az öt létfontosságú szerv már készen áll. Ezt hívják az Ég zenéjének, amely szavak nélkül gyönyörködteti a szív-elmét. Jen ura ekként dicsérte**: „Hallgatnád, de nem hallod hangját; keresed, de nem látod alakját. Megtölti az egész eget és földet, átöleli mind a hat irányt.”

Hallani szeretted volna a zenét, de képtelen voltál magadba szívni. Ezért érezted magad zavarodottnak.

A zene ijesztően indult és emiatt kezdtél félni, mint aki kísértetet lát. Aztán olyan hangokkal folytattam, amelyek kimerültséget okoztak, és ez a kimerültség teljesedett ki benned. Végül zavarodottsággal zártam, és e zavarodottság miatt érezted magad butának. De a butaság tárta fel neked a Tao-t. A Tao, amit elvihetsz magaddal, bármerre is mész.

 

(*Ezt a mondatot több kiadásból kihagyták, ugyanis erős a gyanú arra, hogy ez egy kommentár része, amit tévesen másoltak bele az eredeti szövegbe.

 

**Feltehelőleg egy ókori uralkodó, akit viszont máshol nem említenek.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 2.) Az Ég körforgása

 

2. Tang, Sang főminisztere az emberségről kérdezte Csuang Cé-t*.

Csuang Ce így válaszolt:

-- A tigrisek és farkasok emberségesek.

-- Hogy érted ezt?

-- Az apaállatok és a kölykeik kedvelik egymást. Miért mondod hát, hogy nem emberségesek? – kérdezett vissza Csuang Ce.

-- Mondanál valamit a tökéletes emberségről?

-- A tökéletes emberség nem kedvel senkit – mondta Csuang Ce.

A főminiszter így szólt:

-- Azt hallottam, hogy ha valaki nem kedvel senkit, az nem szeret, és ha valaki nem szeret, akkor nincs meg benne a szülők tisztelete (xiao/hsziao). Tehát mondhatjuk azt, hogy a tökéletes emberségben nincs szülői tisztelet?

-- Nem, dehogyis – felelte Csuang Ce – A tökéletes emberség egy fennkölt dolog, így az ilyen szavak, mint „szülői tisztelet”, nem képesek leírni. De ez nem azt jelenti, hogy az emberség felülmúlja a szülői tiszteletet, hanem azt, hogy messze állnak egymástól. Ha valaki délnek utazva elér Jing városába, ott megfordul és észak felé tekint, akkor nem fogja látni a Ming-hegyet. Miért nem? Azért, mert messze van tőlük. Ezért mondják, hogy tiszteletből könnyű jó gyermeknek lenni, de szeretetből nehéz jó gyermeknek lenni. De ha mégis könnyű volna szeretetből jó gyermeknek lenni, a szüleidről nehéz elfeledkezni. De ha még könnyű is elfeledkezni a szüleidről, őket nehéz rávenni arra, hogy elfelejtsenek téged. De ha a szüleidet mégis rá lehetne venni arra, hogy elfelejtsenek téged, te nehezen tudnál elfelejtkezni az Ég alatti világról. De ha te mégis el tudnál felejtkezni az Ég alatti világról, az nehéz volna, hogy az Ég alatt világ elfelejtkezzen rólad.

Az erény maga mögött hagyja Jao-t és Sun-t és megpihen a nem-cselekvésben. Haszna tízezer nemzedéket gazdagít anélkül, hogy az Ég alatti világnak tudomása volna erről. Miért kell sóhajtozni és az emberségről és szülők tiszteletéről beszélgetni? Szülők tisztelete (xiao/hsziao), testvériség, emberség (ren/zsen), igazságosság (ji), hűség (zhong/csung), őszinteség, helyes viselkedés (li), becsületesség (xin/hszin) – ezekkel mind az erény szolgálatára lehetsz, de önmagában egyik sem értékes. Ezért mondják, hogy aki a legnemesebb, az megveti az állami rangokat; aki a leggazdagabb, az tudomást sem vesz az állam kincseiről; aki pedig már mindent megvalósított, azt nem érdekli a dicsőség és hírnév. Egyedül a Tao nem változik sosem.

 

(*Sang itt feltehetőleg Szong/Szung államot jelenti.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 1.) Az Ég körforgása*

1.

-- Az ég állandóan forog?  A föld végig nyugalomban van? A nap és a hold versengenek egymással, hogy melyikük világítson az égen? Ki felügyeli és irányítja mindezt? Ki rendezte el így? Ki az, aki háttérben maradva működteti mindent? Vajon létezik valamiféle rejtett tényező, ami folyamatos mozgásra készteti a dolgokat, akár akarják, akár nem? Vagy a dolgok maguktól mozdulnak és meg sem tudnak állni?

A felhőkből jön az eső vagy az esőből keletkeznek a felhők? Ki gyűjti össze a felhőket és hullajtja az esőt ily bőkezűen? Ki az, aki háttérbe maradva létrehozza ezt az érzéki örömöt**?

A szél északon keletkezik és felettünk kavarogva először nyugat felé fúj, aztán kelet felé. Kinek a lélegzete ez? Ki az, aki háttérbe húzódva fújtat így?
Megkérdezhetem, hogy mi okozza ezt az egészet?

Hszien Sao, a sámán magához intett és így szólt:

-- Gyere, elmondom neked. Az égnek hat iránya van és öt eleme***. Ha a császárok és királyok ezekkel összhangban tevékenykednek, akkor jó lesz a kormányzásuk; ha ezekkel ellentétesen tevékenykednek, akkor annak szörnyű következményei lesznek. A kilenc Luo útmutatása alapján szemlélve a dolgokat, uralkodásuk tökéletessé válik és erényük megvalósul****. Felügyelik és megvilágítják alant a földet, és az egész Ég alatti világ támogatja őket. Ezért hívják őket „legfőbb uralkodóknak”.

 

(*Ez a fejezet olyan különleges, talányos kérdéseket felsoroló résszel indul, mint amilyenekre az ősi indo-európai jósok és mágusok keresték a válaszokat.

Később átmenetileg újra olvashatunk a többi „égi” fejezet központi témaköréről, amelyekben az emberség és a szülő-gyermek kapcsolat érdemeit taglalja az ismeretlen szerző.  A fejezet hátralévő része a Sárga császár természetfölötti szertartási zenéjének leírását tartalmazza és jó néhány olyan érdekes társalgást, amely Konfuciusz és Lao Ce között zajlik.

**Burt Watson kommentárja szerint a „felhők és eső” kifejezés a régi időkben a közösülésre utalt, és feltehetően emiatt alkalmazza ennek a résznek az írója azt a furcsa szófordulatot, mint „érzéki öröm”.

 

***A kínai filozófia öt eleme: fa, tűz, föld, fém és víz.

 

****Feltehetően az Öt klasszikus egyikének, az Írások könyvé-nek (Sucsing/Sujing vagy Sangsu) „Nagy síkság” fejezetére utal ez a mondat, ami kilenc részből áll. Úgy tartják, hogy egy teknős hátára írták, ami a Luo-folyóból mászott elő.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 10.) Az Égi Út

10. A világ úgy véli, hogy minden, ami értékes a Tao-ban, az megtalálható könyvekben. De a könyvek csupán szavak gyűjteménye. A szavaknak pedig az adja az értékét, amit jelentenek. Ám a jelentésük valami olyasmi, amit nem tudunk megfogalmazni és nem tudunk másoknak átadni. A világ értékeli a szavakat és könyvekbe gyűjti őket őssze. Bár a világ értékeli ezeket a könyveket, én nem tartom őket értékesnek. Mert amit a világ értékesnek talál, az nem igazán érték.

Mert amikor nézünk valamit, akkor [csupán] formákat és színeket látunk; amikor hallunk valamit, akkor [csupán] neveket és hangokat hallunk. Milyen szomorú, hogy az emberek szerte a világon azt feltételezik, hogy forma és szín, név és hang elegendő ahhoz, hogy átadja annak a valaminek a valódi lényegét! Forma, szín, név és hang természetesen nem elegendő arra, hogy átadja vagy közvetítse a valódi lényeget; ezért van az, hogy „aki tud, az nem beszél; aki pedig beszél, az nem tud*”. De hogyan érthetné ezt meg a világ?

 

Huan herceg fent a csarnokában könyvet olvasott, Pien, a kerékgyártó pedig lent az udvarban kereket készített**. Pien, egyszer csak, letéve kalapácsát és vésőjét felment a fenti csarnokba és így szólította meg Huan herceget:

-- Megkérdezhetem, hogy méltóságod miféle szavakat olvas?

-- A bölcsek szavait – felelt a herceg.

-- És ezek a bölcsek még élnek?

-- Már rég halottak – hangzott a válasz.

-- Ebben az esetben, uram, amit olvasol, az nem más, mint régi idők embereinek megmaradt üledéke.

-- Hogy merészelsz te, egy kerékgyártó megjegyzést tenni arra a könyvre, amit én olvasok? – kiáltott felháborodottan a herceg – Ha ezt meg tudod magyarázni, akkor rendben van. De ha nem, akkor életed bánja!

-- Szolgád saját munkájából indul ki – mondta Pien, a kerékgyártó – Amikor egy kereket készítve kényelmes módon, gyengéden ütve használom a kalapácsom, akkor gyenge lesz a kivitelezés is. Ám ha magamat fárasztva túl erőset ütök, akkor az eresztékek illeszkedése nem lesz megfelelő. Se túl gyengén, se túl erősen. Bár a kezemmel csinálom, de a szív-elmémben érzem. Ez egy olyan mesterfogás, amit nem tudok szavakba önteni. Éppen emiatt képtelen vagyok a fiamat megtanítani rá és ő is képtelen arra, hogy tőlem megtanulja. Ezért van az, hogy hiába vagyok már hetvenéves, még most is kerekeket vések. Amikor a régi idők emberei meghaltak, magukkal vitték azt, amit nem tudtak átadni. Ezért mondtam azt, uram, hogy amit olvasol, az nem több, mint régi idők embereinek megmaradt üledéke.

 

(*Az idézet megegyezik a Lao-ce 56. versének első mondatával.

 

**Huan herceg i.e. 685 – 643 között uralkodott Csi államban, amelyik a Csou-kor {kb. i.e. 1045- i.e. 221} egyik legnagyobb és legerősebb állama volt. A X. rész 1. fejezete Csi állam egyik fontos történelmi eseményét írja le.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XIII. 9.) Az Égi Út

9. A mester mondta*:

-- A Tao betölti azt, ami a legnagyobb és nem hiányzik abból, ami a legkisebb; így a tízezer dolgot teljes mértékben áthatja. A Tao olyan hatalmas, hogy nincs semmi, amit ne tudna befogadni és olyan mély, feneketlen, hogy nem lehet ésszel felfogni. Erénye (de) megtestesül az emberségben és igazságosságban, de ezek csak jelentéktelen dolgok szellemének. Ki más volna képes ezeket teljesen megérteni, ha nem a tökéletes ember?

A tökéletes ember a világ fölött uralkodik, és ez nagy felelősség, nemde? Ez azonban nem bolondítja meg őt és nem meríti ki. Az egész Ég alatti világot a hatalom gyeplőjével tartja féken, ám ez semmit nem jelent számára. Felismeri a hibátlant, de nem mozgatja a nyereség vágya. Tisztán látja a dolgok lényegét és ragaszkodik az igazság forrásához. Ezért az Eget és Földet önmagán kívülre helyezi, a tízezer dolgot maga mögött hagyja, így szellemét nem fárasztja el. Teljes mértékben felfogja a Tao-t, összhangba kerül az erénnyel (de). Távol tartja magát az emberségtől és igazságosságtól, úgy kezeli a szertartásokat és zenét, mint vendégeket. Így cselekedve tartja nyugalomban szív-elméjét a tökéletes ember.

 

(*A mester vagyis Lao Ce.

 

**Ezt a mondatot James Legge, Martin Palmer és Victor H. Mair értelmezik így.

Ám Burt Watson és Wang Rongpei a következőképpen fordítják: „Büntetés és jutalom, emberség és igazságosság - ezek jelentéktelen dolgok a szellemének/ezek a legalacsonyabb formák a szellemi világban.”  Burt Watson értelmezése szerint ez a legizmus két legfontosabb kifejezése, amely a Han Fei-cé-ben olvasható {Han Fei Ce a legista iskola egyik legfőbb képviselője volt, művét a kor szokása szerint szerzőjéről nevezték el}. A műben a büntetést és jutalmat a politikai hatalom „két fogantyújának” nevezi.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 8.) Az Égi Út

 

8. Si-cseng Csi meglátogatta Lao Cé-t.

-- Azt hallottam rólad, hogy bölcs vagy – mondta neki -, ezért nem érdekelt, hogy milyen hosszú út vezet idáig, látni szerettelek volna. Bár utam száz éjszakája során talpam tele lettek bőrkeményedéssel, mégsem mertem megállni és megpihenni. Azonban most, hogy megláttalak, úgy találom, hogy egyáltalán nem vagy bölcs. Házadban a maradék gabona még a patkánylyukakat is megtölti, mégis kikergetted szegény húgodat innen. Micsoda embertelen cselekedet! Több a nyers és a főtt ételed, mint amennyit el tudsz fogyasztani, és mégis véget nem érően halmozod az élelmet*.

Lao Ce válasz nélkül, közömbösen nézett.

A következő nap Si-cseng Csi újra eljött hozzá és így szólt:

-- Tegnap nagyon sértő módon beszéltem, de ma nincs szívem folytatni. Miért van ez?

Lao Ce ekként felelt:

-- Úgy vélem, hogy megszabadítottam magam attól a képzettől, hogy tudással rendelkező, szellem-szerű és bölcs ember legyek. Ha tegnap ökörnek neveztél volna engem, rád hagytam volna; ha lónak neveztél volna, azt is rád hagytam volna. Ha valaki néven nevezi a valóságot, és egy másik ember ezt nem fogadja el, akkor ez a másik csak bonyolultabbá teszi az életet. Én azért fogadom el, mert mindig így teszek, nem pedig az elfogadás kedvéért fogadom el.

Si-cseng Csi tiszteletteljesen kihátrált Lao Ce árnyékából, majd alázatosan előrelépett és megkérdezte, hogyan tudná fejleszteni a személyét.

 Lao Ce azt válaszolta:

-- Megjelenésed ellenszenves, tekinteted merev, homlokod széles, száddal tátogsz és vicsorogsz, a viselkedésed fellengzős és elbizakodott. Olyan vagy, mint egy ló, akit a pányvája tart vissza, elinalnál, de nem tudsz. Olyan feszült vagy, mint egy felajzott íj. Minden apró részletet megvizsgálsz és ítélkezel. Tudásod ravasz, nézésed magabiztos – ez mind bizalmatlanságot ébreszt. A határvidéken az ilyen embert, mint te, tolvajnak neveznék.

 

(*A Lao-ce műből könnyen összegyűjthetőek azok a részek, amelyek igazolják Lao Ce takarékosságát. Azonban semmilyen forrás nem említi fösvénységét vagy húgával szembeni embertelen viselkedését.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)