(I. 4.) A háborítatlan nyugalom öröme

4. Jao így szólt, midőn le akart mondani trónjáról Hszü Ju* javára:

-- Amikor a nap és a hold felkel, de a fáklyákat még nem oltották el, látszik-e továbbra is jól ez utóbbiak fénye? Amikor az idényjellegű esők megérkeznek, de mi továbbra is öntözzük a földet, nem megy-e veszendőbe fáradozásunk? Mester, foglald el a helyed a trónon, és akkor az Égalatti kormányzása rendben lesz**. Bár jelenleg én vagyok az uralkodó, mégsem találom magam alkalmasnak rá. Kérlek, hadd adjam át neked a birodalmat!

-- Uram, most te kormányzod az Égalattit - válaszolta Hszü Ju -, és minden rendben van vele. Ha én, ebben a helyzetben elfoglalnám a helyed, vajon nem a név miatt tennék-e így? De a név csak a valóság vendége; – a vendég szerepét kellene játszanom? A varrómadár az erdő mélyén építi fészkét, de csak egy ágat használ hozzá; a vakond a Ho-ból*** iszik, de csupán annyit, amennyi megtölti a gyomrát. Maradj te az uralkodó, uram, nekem nincs dolgom a trónnal. Ha a szakács nem megfelelően készíti elő az áldozati szertartást, az elhunyt ős képviselője és az imádkozó akkor sem hagyja ott a poharát és nem áll a helyére.****

(*Tang Jao vagy Fang-hszün bölcsességéről, szerénységéről híres, nagy tiszteletben tartott ókori király volt, aki a legendák szerint száz éven át uralkodott i.e. 2333-2234-ig. Hszü Ju pedig a tanácsadója.

**Az "Égalatti" kifejezés arra az ókori kínai felfogásra utal, mely szerint a király - vagy császár - az egész világnak, vagyis minden dolognak, ami az 'Ég alatt van' a korlátlan ura.

***Mások ezt hódnak fordítják. A Ho vagy He a Sárga-folyó kínai neve. 

****A Nyugati Csou-kor idején (i.e. 1045-771) az őskultusz központi eleme volt az áldozati szertartás, ezen belül is az ősök szellemének megvendégelése. Amikor az áldozati étel és ital elkészült, az imádkozó elindította a szertartást, amely alatt jobbára a fiúunoka képviselte az elhunyt őst.)

Forrás: Enjoyment in Untroubled Ease (angol nyelven)

            The Sacred Books of China (angol nyelven)

            Jao császár 
            Yellow River (angol nyelven)
            Lélekenciklopédia - IV. kötet - Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 51.o.

            Zhuangzi: The Inner Chapter (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(I. 3.) A háborítatlan nyugalom öröme

3. Tang császár kérdéseket tett fel miniszterének, Csi-nek*. A miniszter válaszaiban az előzőekhez hasonlókat találunk:

-- A kopár és terméketlen északon terül el a sötét és határtalan óceán, a Menny tava. Abban él egy kun nevű hal, ami több ezer li széles, de senki sem tudja, hogy milyen hosszú. És van egy peng nevű madár, aminek a háta akkora, mint a Taj hegye és a szárnyai, mint a felhők az égen. A tekergő forgószéllel fölszáll 90 ezer li magasságra egészen addig, míg messze elhagyva a felhős párát vállára nem veszi a kék eget, hogy aztán dél felé indulva tova repüljön, egészen az ottani óceánig.

Az ingovány oldalánál lévő fürj jót nevetett ezen:

-- Mire jó ez? Én egy nagy ugrással emelkedem a levegőbe és pár méter megtétele után újra földet érek. Aztán erőmet és irányomat váltogatva röpdösök a csalitosban és a cserjésben; nekem ez a tökéletes repülés. Mire jó ez, amit ez a lény csinál?

Ez a különbség a kicsi és nagy között.

  Így azok az emberek, akik elég bölcsek ahhoz, hogy betöltsenek valamilyen tisztséget, vagy akiknek a magatartása alkalmas arra, hogy egy falu gondjait magukra vegyék, vagy akiknek erényével elégedett egy uralkodó, vagy akik eredményesen tudnak kormányozni egy államot, minden bizonnyal ilyen módon tekintenek magukra, mint ez a fürj. De a szungi/songi Zsung Ce mosolyogna és nevetne rajtuk. [Ez a Zsung Ce] még akkor sem erőltetné meg magát jobban, ha az egész világ áldaná őt ezért, és még akkor sem tántorodna el attól, amit tesz, ha az egész világ elmarasztalná őt ezért. Egyértelmű számára, hogy mi a belső, lényeges és mi a külső, lényegtelen, és hogy mi a jó hírnév és mi a becstelenség. Bár a világ dolgai nem kavarták fel, volt valami, amit még nem tudott megvalósítani.

   Lie Ce képes volt meglovagolni a szelet, a hűvös szellő hátán vitorlázni, és tizenöt napig vissza sem térni a földre. Bár a jó szerencse utáni keresés nem kavarta fel és nem kellett gyalog járnia, ám még mindig függött valamitől**. De ha valaki képes arra, hogy felkapaszkodjon Ég és Föld (a természet) igazságára, lovagoljon a hat alapvető életpára (csi) változásán, és ezáltal vándoroljon a határtalanban, az függ-e még valamitől? Ezért mondják: “A tökéletes ember híján van az én-nek; a szellemhez méltó ember híján van az érdemnek; a bölcs-gondolkodású ember híján van a hírnévnek***.”

(*Tang a Sang-dinasztia (i.e.17-16. század- i.e.1046-1045) alapítója volt. Itt kimaradtak Tang azon kérdései, amiket feltett miniszterének. A Beishanlu című, i.sz. 800 körül keletkezett mű szerint ez volt benne az eredeti Csuang-ce-ben:

"Tang ezt kérdezte Csi-től: -- Van-e határa a 'fent'-nek, a 'lent'-nek és a négy égtájnak? 

A válasz így hangzott: -- A határtalanságukon túl létezik egy újabb határtalanság."

Akár benne volt ez a rész az eredeti Csuang-ce műben, akár nem, ezt a kérdést nem lehet megválaszolni.

A Lie-ce V. 1.-ben ('Tang kérdései') ezen a fentin kívül még jó néhány egyéb kérdést is feltesz Tang császár Csi-nek.

**Ez a 'határtalanban való vándorlás' ténylegesen a nem-cselekvés vagy nem-erőltetve cselekvés vagy nem-valamilyen célból való cselekvés (vuvej) megélésének elérhetetlenül misztikusnak tűnő leírása. És úgy tűnik, hogy sem Zsung Ce, sem pedig Lie Ce nem érte még el a Tao legmagasabb kiteljesedését.

***Míg Lao Ce csupán egyetlen szót használ a Tao-t megvalósító emberre - 'bölcs' -, addig Csuang Ce, amint olvashatjuk több kifejezést is. )

Forrás: Enjoyment in Untroubled Ease (angol nyelven)

            The Sacred Books of China (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)