(VII. 7.) Uralkodók és királyok részére

 

7. A Déli-óceán uralkodóját úgy hívták, hogy Su, az Északi-óceán uralkodója Hu volt, a középső területek uralkodója pedig Hundun*. Su és Hu gyakran találkozott Hundun földjén, ekkor Hundun mindig nagyvonalúan látta vendégül őket. Su és Hu nagyon szerette volna viszonozni Hundun bőkezűségét, ezért így tanakodtak egymás között:

-- Minden embernek hét testnyílása van látásra, hallásra, evésre és légzésre. Csak egyedül ennek a [szegény] Hundun-nak nincsen egy sem. Fúrjunk rá lyukakat [hogy neki is legyen]!

Így történt, hogy minden nap fúrtak rá egy újabb nyílást, és a hetedik nap végén Hundun meghalt**.

 

(*A nevek jelentése: Su – „Rövid/Gyors/Szeleburdi”; Hu – „Hirtelen”. Néha egybeírják a kettőt: "Su-hu", ekkor jelentése "villámgyors". Hundun vagy Wonton – „Káosz”. Hundun a kínai mitológiában egy arctalan lény, ugyanakkor ősi káosz is, amelyből a kínai kozmogónia szerint a teremtés történt.

 

**Ez az első olvasatra meghökkentő és morbid meseszerű történet egyértelműen allegória. James Legge Lin Hszi-kung kommentárjára hivatkozva írja, hogy a történet rámutat arra, hogy a cselekvés (mint a nem-cselekvés – vuvej - ellentéte) tönkreteszi a dolgok eredeti állapotát, még akkor is, ha jó szándékkal történt. Robert Eno a középső birodalom uralkodójának beszédes nevét taglalja részletesebben: a wonton gyúrt tésztából készült töltött levesbetét. Ugyanennek a mandarin változatát hundun-nak hívják. A négyzet alakúra nyújtott tészta közepére darált húst, zöldséget tesznek, majd úgy hajtogatják össze batyuszerűre, hogy semmilyen nyílás ne maradjon rajta, és kifőzik.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             

(VII. 6.) Uralkodók és királyok részére

 

6. Ne légy hírnév megtestesítője; ne légy tervek tárháza. Ne foglalkozz ügyekkel; ne légy tudás birtokosa. Teljes mértékben valósítsd meg a nem-végességet és vándorolj a nem-kezdetben. Teljes mértékben használd fel azt, amit kaptál az Égtől, de ne nyerészkedj azzal. Legyél üres, ez minden. A tökéletes ember szív-elméje olyan, mint a tükör: nem törekszik semmire, nem vár semmit; válaszol mindenre, de nem őriz meg semmit. Így győzelmet arat, mégsem sebesül meg.

Forrás: The Complete Works Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VII. 5.) Uralkodók és királyok részére

 

5. Élt Cseng államban egy sámán, akit úgy hívtak, hogy Csi Hszien. Mindent tudott az emberekről, születésről és halálról, nyereségről és veszteségről, szerencsétlenségről és boldogságról, hosszú életről és rövid életről. Meg tudta jövendölni ezeket az eseményeket évre, hónapra és napra olyan pontosan, mintha ő maga egy természetfölötti lény volna. Cseng lakosai már hanyatt-homlok menekültek, ha megpillantották őt. Amikor azonban Lie Ce meglátta, megrészegült általa. Visszaérkezve elmesélte a vele való találkozását Hu Cé-nek*, majd így szólt a végén:

-- Mester, mostanáig úgy véltem, hogy a te Tao-d a tökéletes, de most találtam egy olyat, ami ennek is fölötte áll.

-- Eddig mindössze a Tao felszínét mutattam meg neked, nem pedig a lényegét – válaszolta Hu Ce - És [ez alapján] gondolod úgy, hogy elsajátítottad az én Tao-mat? Ha mindössze tyúkjaid vannak, de nincsen kakasod, lesznek-e megtermékenyített tojásaid**? Magabiztosan mutogatod a világnak azt, amit felfogtál a Tao-ból, azt feltételezve, hogy az emberek elhiszik neked. És pontosan ezzel teszed lehetővé, hogy ez az illető átlásson rajtad. Próbáld meg idehozni ezt a sámánt, hadd nézzen meg engem!

Másnap Lie Ce a sámánnal együtt elment Hu Cé-hez. Amikor kijöttek tőle, a sámán jajveszékelve fordult Lie Cé-hez:

-- Ó, jaj! A mestered hamarosan meg fog halni. Talán tíz napja van még hátra. Valami nagyon furcsát láttam az arcán – valamit, ami olyan volt, mint a nyirkos hamu.

Lie Ce sírva tért vissza, könnyei egészen köpenye gallérjáig csorogtak. Elmesélte Hu Cé-nek, hogy mit mondott a sámán, aki erre így válaszolt:

-- Az előbb a Föld formájában mutattam meg magamat. Ebben minden nyugodt, csendes, mozdulatlan. Minden bizonnyal az életerőm munkálkodásának elakadását látta meg rajtam. Próbáld meg őt újra idehozni!

A következő nap Lie Ce a sámánnal együtt megint meglátogatta Hu Cé-t. Amikor kijöttek tőle, a sámán önelégülten mondta Lie Cé-nek:

-- Milyen szerencse érte a mesteredet, hogy találkozott velem! Jobb állapotban van, az élet összes jele mutatkozik rajta. Láttam, hogy ez az elakadás csak átmeneti volt.

Lie Ce visszatért, és elmesélte ezt Hu Cé-nek, aki erre így válaszolt:

-- Az előbb az Ég formájában mutattam meg magamat. Sem külső megjelenés, sem valóság nem hatolt be elmémbe, és az életerőmet a sarkaimon keresztül adtam ki. Minden bizonnyal az életerőm teljes munkálkodását látta meg rajtam. Próbáld meg őt újra idehozni!

A következő nap Lie Ce a sámánnal együtt megint meglátogatta Hu Cé-t. Amikor kijöttek tőle, a sámán tanácstalanul fordult Lie Cé-hez:

-- A mestered mindig máshogyan néz ki, emiatt nem tudok semmit leolvasni az arcáról. Hagyjuk, hogy állapota rendeződjön, és aztán eljövök újra, hogy megnézzem.

Lie Ce visszatért, és elmesélte ezt Hu Cé-nek, aki így szólt:

-- Az előbb azt a nagy ürességet mutattam meg neki, amit nem lehet legyőzni. Minden bizonnyal meglátta bennem az életpárám (csi) egyensúlyát. Ahol a víz kavarog a dugong mozgásától, ott mélység örvénylik; ahol az állóvíz összegyűlik, ott szintén mélység tátong; ahol a víz szabadon folyik, ott is mélységet találsz. Kilencféle mélység létezik, én eddig hármat mutattam meg neki. Próbáld meg őt újra idehozni!

A következő nap Lie Ce a sámánnal együtt megint meglátogatta Hu Cé-t.  De a sámán alighogy bement hozzá, máris fejvesztve rohant ki onnan. 

-- Szaladj utána! – kiáltotta Hu Ce, de Lie Ce hiába futott a sámán után, nem érte utol. Amikor visszatért, lihegve szólt:

-- Eltűnt, nem találom. Nem tudtam elkapni őt.

-- Az előbb az ősöm megjelenése előtti formában mutattam meg magamat – mondta Hu Ce – Ürességbe fonódva érkeztem hozzá; emiatt már azt sem tudta, hogy ki kicsoda.  Egyszer hullámzó nád, másszor áramló víz. Ezért menekült el [a sámán].

Mindezek után Lie Ce felismerte, hogy ő még hozzá sem kezdett a tanuláshoz. Hazatért és nem hagyta el otthonát három évig. Főzött a feleségének és akként etette disznóit, mint ahogyan vendéget szokás etetni. Feladott minden részrehajlást; megszabadította magát a mesterségestől és visszatért az egyszerűséghez. Engedte, hogy a teste olyan legyen, mint egy darab göröngy. Minden zavaró tényező elől bezárult és ebben az állapotban maradt egészen élete utolsó napjáig.

 

(*Hu Ce volt Lie Ce tanítója. Az utóbbi egészen másként - szinte már természetfölötti lényként – tűnik fel az I. fejezet 3. részében. Ez a történet megtalálható a Lie-ce mű II. fejezetének 13. részében.

 

**James Legge értelmezésében a ’tyúkok’ a tanítás betűit jelentik, a ’kakas’ a lényegét, és a ’tojások’ a valódi megértését.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Fung Ju-lan: Chuang Tzu (angol nyelven)

(VII. 4.) Uralkodók és királyok részére

 4. Jang Ce-jü ezt kérdezte Lao Tan-tól*.

-- Tételezzük fel, hogy adott egy ember, aki éber, erős, a dolgok lényegét teljesen és tisztán átlátja és fáradhatatlanul tanulmányozza a Tao-t. Nevezhetjük-e őt megvilágosodott királynak?

Lao Tan így válaszolt:

-- Egy bölcshöz viszonyítva az ilyen ember olyan, mint egy buzgó hivatalnok, aki tönkreteszi testét, szorongással meríti ki szív-elméjét. A tigriseket és leopárdokat a gyönyörű prémjükért vadásszák; a majmokat elevenségük, a kutyákat pedig patkányfogó képességük juttatja pórázvégre.

Hogyan is lehetne ilyen embert egy megvilágosodott királyhoz hasonlítani?

 Jang Ce-jü zavartan pislogott:

-- Akkor megengeded, hogy a megvilágosult király kormányzásáról kérdezzelek?

-- Bár a megvilágosodott király kormányzása beborítja az Égalattit – felelte Lao Tan -, mégsem tűnik az ő érdemének. Hatása kiterjed a tízezer dologra, de az emberek mégsem függenek tőle. Bármit is tesz, nem említik a nevét, senki nem illeti őt dicsérettel. Hagyja, hogy minden dolog a világon megtalálja a saját örömét**. A kifürkészhetetlenben áll és a nem-levőben kóborol.

 

(*Feltehetőleg az a Jang Csu, aki az i.e. 4-5. században élt, és akit a hagyomány hedonista filozófusként tart számon. Ugyanakkor jobban megértve gondolatait, inkább tűnik a naturalizmus szószólójának. Talán pontosan ezért ostorozta őt olyan hevesen Meng Ce (azaz Menciusz i.e. 372- 289). A Lie-ce könyv egy egész fejezetet szentel Jang Csu-nak.

Lao Tan, azaz Lao Ce.

 

 

**Hasonlóképpen szól a Lao-ce 17. verse:

„A legfelsőbbekről az alattvalók éppen csak tudták, hogy vannak. Az utána következőknek a közelébe igyekeztek, és magasztalni kezdték őket. Ezután félni kezdtek tőle, végül pedig megvetéssel illették. (…) Ám aki meggondoltságával minden szavának megbecsülést szerez, annak vállalkozásai beteljesülnek, dolgai sikerülnek, és a nép (po-szing) mind azt mondja, hogy ez a természetesség (ce-zsan).”   /Tőkei Ferenc fordítása/  )

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Fung Ju-lan: Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Yang Zhu (angol nyelven)

 

(VII. 3.) Uralkodók és királyok részére

 

3. Tien Kan a Jin-hegység déli oldalán bolyongott, midőn elérkezett a Liao-folyó partjára. Ott összetalálkozott egy névtelen emberrel, akihez így fordult:

-- Engedd meg, hogy megkérdezzem, hogyan kormányozzam az Égalattit?

-- Eredj innen! – kiáltott rá a névtelen – Hitvány ember vagy. Miért teszel fel ilyen kellemetlen kérdést nekem? Én éppen most azon vagyok, hogy a Dolgok Teremtőjének társává váljak. És ha ebbe belefáradok, akkor majd felkapaszkodom a fény-és-üres levegő madarának hátára, hogy túljussak a hat égtáj sarkpontján; vándorlok a nem-létezés vidékén és megtelepszem a határtalanság vadonjában. Mi a csodának kavarod fel a szív-elmémet az Égalatti kormányzásának ügyével?

Azonban Tien Kan megismételte kérdését. A névtelen ember pedig megenyhülve ekként felelt:

-- Engedd, hogy szív-elméd megtalálja örömét az egyszerűségben, egyesítsd életpárádat (csi) a mérhetetlennel. Haladj együtt a dolgok természetes rendjével és ne engedj teret a személyes részrehajlásnak – cselekedj így, és az Égalatti kormányzásával nem lesz gond.

 

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             Zhuangzi:The Inner Chapters (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            

         

(VII. 2.) Uralkodók és királyok részére

 

2. Csien Vu meglátogatta a bolond Csie-jü-t*, aki ezt kérdezte tőle:

-- Mit mondott neked Zsi-Csung Si?

-- Azt – felelte Csien Vu -, hogy amikor az uralkodók a saját nézeteiknek megfelelően alakítják ki törvényeiket, módszereiket, szabályaikat és előírásaikat, akkor nem lesz senki, aki ezeknek ellen merne szegülni és mindenki meg fog változni általuk.

-- Ez álszent erény (de) – legyintett Csie-jü – Ha valaki így kormányozná az Égalattit, az olyan lenne, mintha át akarna gázolni a tengeren vagy mélyre akarna ásni a Ho-ba (Sárga-folyóba) vagy egy szúnyogot akarna rávenni arra, hogy hegyet cipeljen a hátán. Amikor egy bölcs kormányoz, akkor vajon az emberek tetteit irányítja? Nem, hanem mielőtt kormányozni kezd, saját magát hozza rendbe, majd megbizonyosodik arról, hogy minden azt teszi, amit tennie kell. Gondolj bele, a madár magasan száll, hogy elkerülje az íjász nyílvesszőjét és a kis egér mély lyukat ás a szent hegy alá, hogy elkerülje azt, hogy kiássák vagy kifüstöljék. Butább volnál ettől a két kis élőlénynél?**

 

(*Már mindketten feltűntek az I. fejezet 5. részében, Csie-jü pedig a IV. fejezet 9. részében.

**Minden élőlénynek megvan a maga természetes képessége. A helyes uralkodás az, ha békén hagyják a dolgokat/embereket, és akkor a dolgok/emberek maguktól is helyesen cselekszenek. "Ha én nem-cselekvő vagyok (vu-vej), akkor a nép magától megváltozik; ha én szeretem a nyugalmat, akkor a nép magától megjavul (...)" Lao-ce, 57. vers, Tőkei Ferenc fordítása.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Fun Yu-lan: Chuang Tzu (angol nyelven)