(VI. 15.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

15. Ce-jü és Ce-szang barátok voltak. Egyszer, amikor tíz napon keresztül megállás nélkül esett az eső, Ce-jü-nek eszébe jutott Ce-szang, és az is, hogy barátja bajban lehet. Összecsomagolt egy kis rizst és elindult, hogy elvigye neki. Amikor odaért Ce-szang kapujához, olyan hangokat hallott, mintha valaki énekelve vagy zokogva lantot pengetne ezen szavak kíséretében:

-- Ó, apa! Ó, anya! Ó, ég! Ó, ember!

Mint amikor egy ember elfúló, elbicsakló hangon próbál meg elhadarni egy verset.

Ce-jü belépett:

-- Miért énekelsz így egy ilyen dalt? – kérdezte.

-- Azon elmélkedtem – felelte Ce-szang -, hogy mi okozta azt, hogy ilyen kétségbeejtő helyzetbe kerültem, de nem találom a választ. Hogyan is kívánhatták volna a szüleim, hogy ilyen szegény legyek? Az Ég mindent beborít részrehajlás nélkül, a Föld pedig mindent elbír részrehajlás nélkül – az Ég és a Föld engem választott volna ki arra, hogy szegénnyé tegyen? Megpróbáltam kitalálni, hogy ki tette ezt, de nem találtam a választ. És mégis itt vagyok, ebben az állapotban. Minden bizonnyal a végzet (ming) okozta mindezt!





Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VI. 14.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

14. Jen Huj így szólt [Konfuciuszhoz]:

-- Haladok.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte Konfuciusz.

-- Megszabadultam az emberségtől (ren/zsen) és az igazságosságtól (ji).

-- Ez jó – válaszolta Konfuciusz -, de nem elég.

 

Egy napon Jen Huj újra eljött, és ezt mondta:

-- Haladok.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte ismét Konfuciusz.

-- Megszabadultam a szertartásoktól (li) és zenétől (jüe)*.

-- Ez jó – válaszolta Konfuciusz -, de nem elég.

 

Egy napon Jen Huj harmadjára is eljött, és ezt mondta:

-- Haladok.

-- Mit értesz ezalatt? – kérdezte Konfuciusz.

-- Ülök és megfeledkezem mindenről.

Konfuciusz összehúzta szemöldökét:

-- Mit értesz ezalatt, hogy ülsz és megfeledkezel mindenről?

-- Kapcsolatom a testemmel és annak részeivel feloldódott, az érzékszerveimről lemondtam. Hátrahagyva az anyagi formámat és búcsút mondva értelmemnek eggyé váltam a Nagy Áthatóval**. Ezt értem azalatt, hogy „ülök és megfeledkezem mindenről”.

-- Ha eggyé váltál [a Nagy Áthatóval], akkor semmiféle részrehajlás nincs benned – mondta Konfuciusz –, és mivel átalakultál, nincs benned állandóság. Ezért kiválóbb lettél, mint én***! Kérlek, hadd legyek a tanítványod!

 



(*Itt a különböző fordítások eltérnek a sorrendben. Míg James Legge, Burt Watson és Lin Jü-tang fordításában először az emberségről és igazságosságról feledkezik meg Jen Huj, és a második alkalommal a szertartásokról és zenéről, addig Robert Eno és Victor H. Mair fordításában először a szertartásokról és zenéről, és utána az emberségről és igazságosságról.



**Az eredeti kínai szövegben ez áll: ’a nagy üresség, amiben nincsen akadály, elzáródás’.



***Ez utalás lehet Konfuciusz szavaira, ami a Beszélgetések és mondások VI. fejezetének 9. részében olvasható: "A mester mondotta: Milyen kiváló ember volt Hui!" )



Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VI. 13.) A nagyszerű és tiszteletméltó mester

 

13. Ji-er Ce meglátogatta Hszü Ju-t*, aki ezt kérdezte tőle:

-- Mit tanultál Jao-tól?

Ji-er Ce így válaszolt:

-- Jao azt mondta, hogy gyakoroljam az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) kialakításának képességét, és azt, hogy világosan különbséget tudjak tenni a helyes és a helytelen között.

-- Akkor miért jöttél hozzám? – kérdezte Hszü Ju – Jao már megjelölte az arcod az emberséggel és igazságossággal, és levágta az orrod a helyessel és helytelennel**. Most hogyan fogsz szabadon és gondtalanul kóborolni a lesz-ahogyan-lesz ösvényen?

-- Mindezek ellenére én szeretnék vándorolni a[z ösvény] határa mentén - válaszolta Ji-er Ce.

-- Ez nem lehetséges - mondta Hszü Ju - A vak ember nem tudja értékelni egy finom vonalú szemöldök vagy egy kedves arc szépségét, a világtalan sem leli örömét a szertartási köpenyek színpompájában.

Ji-er Ce ekként felelt:

-- Igen, de Vu-csuang elvesztette a szépségét, Csü-liang elvesztette az erejét és Huang-ti (Sárga császár) elvesztette a bölcsességét – mindegyik átformálódott és átalakult***. Honnan tudod, hogy a Dolgok Teremtője nem törli le a jelölésemet, nem ragasztja vissza az orromat és nem állít helyre úgy, hogy követni tudjalak téged, mester?

-- Ah, ezt sosem tudhatjuk – legyintett Hszü Ju – Ezért most csak a lényeget vázolom neked: Az én Tanítóm, ó, az én Tanítóm!  Megítéli a tízezer dolgot, mégsem gondolja magát igazságosnak (ji), bőkezűsége átfog tízezer generációt, mégsem gondolja magát emberségesnek (ren/zsen). Ősibb mindennél, mégsem gondolja magát hosszú életűnek; beborítja az eget, fenntartja a földet, kialakítja a dolgok különböző formáját, mégsem tartja magát ügyesnek. Vele kóborolok.

 

 


(*Hszü Ju Jao császár (i.e. 2333-2234) tanácsadója volt. Az I. fejezet 4. részében folytat beszélgetést a császárral.

 


**A megjelölés/tetoválás és orrlevágás, mint csonkítás, a büntetés általános formája volt az ókori Kínában.



***Sem Vu-csuang szépségének, sem Csü-liang erejének háttértörténetét nem ismerjük. Azonban Huang-ti (Sárga császár) legendája a Hadakozó fejedelemségek korában került fókuszba, és egy i.e. 2. századi kézirat szerint átmenetileg visszavonult a világtól, hogy a bölcsességét átalakítsa.)


Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)