(XII. 14.) Ég és Föld

 

14. Az a kötelességtudó fiú, aki nem kényezteti el szüleit, a legjobb fiú. Az a hűséges miniszter, aki nem hajbókol, a legjobb miniszter. Azt a fiút, aki mindig egyetért a szüleivel és minden cselekedetükre rábólint, a közvélemény egyáltalán nem tartja kötelességtudónak. Azt a minisztert, aki mindig egyetért az urával és minden cselekedetére rábólint, a közvélemény nem tartja hűségesnek*. De ez minden másban is így van? Ha egy ember egyetért mindennel, amivel a közvélemény is egyetért és jónak tekinti azt, amit a közvélemény is annak tekint, akkor őt senki nem nevezi hajbókolónak és hízelgőnek. Akkor ez azt jelentené, hogy a közvélemény több tekintéllyel rendelkezik, mint egy szülő vagy nagyobb tiszteletnek örvend, mint egy úr?

Nevezz valakit hízelgőnek, azonnal elönti őt a méreg; nevezz valakit hajbókolónak, azonnal bíborvörös lesz indulattól. Még akkor is, ha egy életen át hízeleg és egy életen át hajbókol. Történeteit úgy alakítja, hogy elnyerje a tömeg tetszését, szavait úgy forgatja, hogy lenyűgözzön mindenkit. A kezdettől a végéig, tetőtől talpig mindenben egyetért a többiekkel. Forgatja köpenyét, mutogatja annak pompás színeit, egész fellépése arra irányul, hogy elkápráztasson mindenkit és megnyerje kegyeiket, mégsem nevezi magát hajbókolónak. Követi a többieket, azokat tartja helyesnek vagy helytelennek, amiket ők, mégsem ismeri be, hogy ő egy lenne a sok közül. Ez a bolondság legmagasabb foka.

Nem az a legnagyobb bolond, aki tudja magáról, hogy ő bolond; nem az a tévelyedett el igazán, aki tudja, hogy tévelyeg. Aki igazán eltévelyedett, élete végéig sem szabadul meg a tévelygésétől; a legnagyobb bolondból élete végéig sem lesz okos. Amikor három ember együtt utazik valahová, és az egyik eltévelyedik, akkor is eljutnak a céljukig, mert csak a kisebbség tévelygett el. De ha már ketten tévelyegnek el, akkor egészen kifulladásig mehetnek anélkül, hogy elérnék úticéljukat, mert a többség tévelygett el. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár tudom az irányt, az emberek mégsem fognak követni. Hát nem szomorú?

A kifinomult zene nem jut el a falusiak füléig, de ha eljátszod nekik a „A fűzfatörést” vagy „Élénk virágokat", rögtön vigyorognak örömükben. Ugyanígy, a fennkölt szavak sem maradnak meg a csőcselék szív-elméjében, mert abban már a közönséges szavak töltenek be minden helyet. Két agyagból készült hangszer elnyomja a csengőt, így élvezhetetlenné válik a csengő hangja**. Manapság az egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár nagyon szeretném az embereket egy meghatározott irányba terelni, de ez hogyan is volna lehetséges? És ha annak ellenére, hogy tudom, nem vagyok képes ezt megtenni, mégis erőltetem, akkor az szintén egyfajta tévelygés. Tehát a legjobb a dolgokat békében hagyni és nem erőltetni őket. Ha nem erőltetem a dolgokat, akkor legalább senkinek sem okozok aggodalmat***.

Egy leprás nő az éjszaka közepén szüli meg gyerekét. Azonnal lámpásért szalad, hogy megnézze, mert attól retteg, hogy az újszülött őrá hasonlít****.

 

(*Mert a fiúnak és a miniszternek is az a kötelessége, hogy nem helyénvaló dolog esetén kifejezze nemtetszését.

 

**Burt Watson egy Tang-kori tudós, Lu Deming ide vonatkozó kommentárjára hivatkozva ezt a mondatot másképpen értelmezi: „Éppen úgy, mint a két utazó esetében, akik együtt tévelyegnek, ezért sosem jutnak el oda, ahová indultak.”

 

***James Legge és Wang Rongpei a mondat második felét így fordítja: „(…) akkor kivel tudom megosztani a fájdalmamat?”

 

****Ez a mondat lóg a levegőben, James Legge szerint önálló résznek szánták. Ám nem lehet tudni, hogy a mondat ezt a 14. részt zárja le vagy pedig a következő, 15. részt vezeti be.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 13.) Ég és Föld

 

13. Men Vu-kuj és Cse-csang Man-csi Vu király seregét szemlélték*, amikor Cse-csang Man-csi így szólalt meg:

-- Az ő (Vu király) nagysága nem ér fel a Jü törzs emberéhez**. Ezért keveredik bajba.

-- Vajon az Ég alatti világ már azelőtt is rendben volt, mielőtt a Jü törzs embere átvette a kormányzást?  - kérdezte Men Vu-kuj – Vagy csak azután lett rend, miután átvette a kormányzást?

-- Mindenki azt szeretné, hogy az Ég alatti világot jól kormányozzák – felelt Cse-csang Man-csi - Ha ez már azelőtt is így történt volna, akkor miért választották volna ki a Jü törzs emberét a kormányzásra? A Jü törzs embere gyógyírt hozott a sebre, műhajat adott egy megkopaszodott embernek vagy gyógyszert annak, aki már megbetegedett. Olyan volt, mint egy kötelességtudó fiú, aki gyógynövényeket szed és komor, aggodalmas kifejezést vágva adja szeretett édesapjának. Mindezt egy valódi bölcs szégyellené. A tökéletes erény korában az értékest nem becsülik, a tehetségest nem alkalmazzák. A feljebbvalók olyanok, mint egy fa felső ágai, az emberek pedig mint a mezőkön élő őzek. Helyesen cselekednek, pedig nem tudják, hogy ez az igazságosság (ji). Szeretik egymást, de nem tudják, hogy ez az emberiesség (ren/zsen). Őszinték, de nem tudják, hogy ez a hűség (xin/hszin). Megbízhatóak, de nem tudják, hogy ez a jó sors. Egyszerű mozdulatokkal segítik egymást, de nem tudják, hogy ez a nagylelkűség. Éppen ezért tetteik nem hagynak nyomot, dolgaikat nem jegyzik fel sehol.

 

(*Ha ez a rész valós személyekről szól, akik az akkori csapatokat szemlélték, akkor a beszélgetés az i.e. 11. században zajlott. Ekkor támadta meg és győzte le a Csou-dinasztia első királyának fia, Vu a Sang-dinasztia utolsó uralkodóját. Ugyanakkor az is lehet, hogy egy későbbi időszakban néztek végig a beszélgetőpartnerek egy katonai játékot, amiben felelevenítették ezt a harcot.

 

**”Jü törzs embere” vagyis Sun.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XII. 12.) Ég és Föld

 

12. Csun Mang kelet felé tartott a nagy tengeri öbölhöz. A Keleti-tenger partján összetalálkozott Jüan Feng-gel*, aki így szólította meg:

-- Hová mész?

-- A nagy öbölhöz indultam – felelte Csun Mang.

-- Mit csinálsz ott?

-- A nagy öböl olyan, hogy sosem telik meg, bármennyi víz ömlik is bele, és sosem szárad ki, bármennyi víz folyik is ki belőle. Ott fogok kóborolni.

-- Uram – kérdezősködött tovább Jüan Feng -, téged nem érdekel, hogy mi történik az emberiséggel**? Beszélnél nekem, kérlek, a bölcs kormányzásáról?

-- A bölcs kormányzásáról? – kérdezett vissza Csun Mang – [A bölcs] olyan hivatalnokokat jelöl ki, akik pontosan arra a tisztségre alkalmasak és olyanokat nevez ki, akik megfelelő képességűek. A körülményeket alaposan körüljárva cselekszik. A tetteit és szavait természetes, belülről jövő módon használja, ezáltal az egész Ég alatti világ átalakul. És akkor egy kézlegyintésére vagy egy arcrezdülésére kivétel nélkül mindenki a világ négy sarkából köré fog gyűlni. Ezt nevezik a bölcs kormányzásának.

-- Kérdezhetlek az erény (de) emberéről?

-- Az erény embere a gondolat-nélküliben pihen, tervek nélkül halad. Nem tartja számon, hogy mi „helyes” és „helytelen” vagy mi „szép” és „csúnya”. Az örvendezteti meg, ha a négy tenger határain belül mindenkivel megosztja hasznát, és az nyugtatja meg, ha szétosztja azt, amije van. Szomorú, mint egy kis gyerek, aki elvesztette az édesanyját. Tétova, mint egy utazó, aki eltévedt. Bár hatalmas a gazdagsága és vagyona, nem tudja, honnan származnak ezek. Több, mint elegendő az ennivalója és innivalója, de nem tudja, hogy honnan érkeznek. Ilyen az erény embere.

-- Kérdezhetlek a szellem emberéről?

-- Az ő szelleme felemelkedik, felkapaszkodik a fényre, mialatt testi formája feloldódik. Ezt úgy hívják, hogy a mérhetetlenség ragyogása. Beteljesíti sorsát, és kiteljesíti valódi természetét. Megpihen az Ég és a Föld örömében, mialatt a tízezer gond feloldódik. Így minden dolog visszatér az eredeti formájához. Ezt hívják zavaros homály [állapotának].

 

(*A két személy neve allegorikus jelentéssel bír. Burt Watson értelmezése szerint Csun Mang neve körülbelül azt jelenti, hogy „egyszerű/képzetlen és feledékeny”, míg James Legge szerint „a nagy ősi éter”. Jüan Feng nevének jelentése „kis szél”, James Legge értelmezésében „a keleti szél”.

 

**Szó szerint „emberek, akiknek egymás mellett ül a szemük”. Ez a kifejezés az emberiségre utal, mivel úgy tartották, hogy ez az egyetlen élőlény a Földön, amelyiknek ennyire egymás mellett ülő szemei vannak.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XII. 11.) Ég és Föld

11. Ce-kung a délen elterülő Csu államban kóborolt, és útja visszafelé Jin/Csin államon keresztül vezetett. A Han folyó déli partja mentén járt éppen, amikor megpillantott egy öregembert, aki veteményesén dolgozott. Egy csatornát ásott a kútig és onnan cipelt vízzel teli korsókat az öntözéshez. Nagy erőfeszítéssel dolgozott, mégis alig haladt valamire.

-- Az ilyen jellegű munkákra – mondta neki Ce-kung – már vannak olyan gépek, amelyek egy nap alatt akár száz parcellányi területet is képesek vízzel ellátni. Nagyon kevés erőfeszítést igényelnek és kiváló eredményt lehet velük elérni. Nem akarnál te is egyet, uram?

A kertész felemelte fejét és Ce-kung-ra nézett.

-- Hogyan működik? – kérdezte tőle.

-- Ezt a szerkezetet fából készítik, a hátsó része nehéz, az eleje pedig könnyű. Úgy emeli meg a vizet, mintha egy merőkanál lenne, és olyan gyorsan bugyog ki belőle, mint buborékok a forralóban. Az a neve, hogy gémeskút.

A kertész mérges arckifejezést vágott, majd nevetve így szólt:

-- Azt hallottam a tanítómtól, hogy ahol ilyen ügyes szerkezetek vannak, ott megjelenik az ügyeskedés. Ahol megjelenik az ügyeskedés, ott a szív-elme ügyeskedő lesz. Az ügyeskedéssel a szív-elme felkavarja saját tisztaságát és egyszerűségét. Ahol a tisztaság és egyszerűség felkavarodik, ott a szellem nyugtalanná válik. És ahol a szellem nyugtalan, ott a Tao sem talál nyugalomra. Nem arról van szó, hogy nem ismerem a te gépedet, hanem arról, hogy szégyelleném használni azt.

Ce-kung zavarában meg sem tudott szólni, csak lehajtotta fejét. Egy idő után a kertész megkérdezte tőle:

-- Tulajdonképpen ki vagy te?

-- Kung Csiu (Konfuciusz) tanítványa - felelte Ce-kung.

-- Ó, akkor te nem azok közül való vagy, akik azért bővítik tudásukat, hogy utánozzák a bölcseket és azzal dicsekedjenek, hogy felülmúlnak mindenki mást, és akik egymagukban hangoztatják szomorú szólamaikat, így vásárolva hírnevet az Ég alatt? A legjobban tennéd, ha elfelejtkeznél a szellemed éltető lélegzetéről, eldobnád testi formádat, és akkor talán képes volnál megközelíteni a Tao-t. De amíg azt sem tudod, hogyan irányítsd magad, addig honnan is tudhatnád, hogyan irányítsd a világot? Eredj most innét, uram! Ne zavarj a munkámban!

Ce-kung döbbenten elsápadt el. Feldúlva és megszégyenülve támolygott el onnan. Zaklatottsága csak vagy harminc li gyaloglás után szűnt meg*.

Ekkor egyik tanítványa szólalt meg:

-- Ki volt ez az ember? Miért változott meg viselkedésed, mester, és miért sápadtál el így, hogy egész nap nem is tértél magadhoz?

-- Először azt gondoltam, hogy csak egyetlen igaz ember (Konfuciusz) van az Ég alatt – válaszolt Ce-kung –, mert nem ismertem ezt az embert. Azt hallottam a mestertől (Konfuciusztól), hogy a dolgainkban az igazra kell törekedni, tevékenységeinkben pedig a sikerre. A bölcsek Tao-ja az, ha kis erőfeszítéssel nagy eredményt érünk el. Most úgy tűnik nekem, hogy ez nem így van. Aki erősen tartja magát a Tao-hoz, az teljes az erényben (de). Aki teljes az erényben, az teljes a testben; aki teljes a testben, az teljes a szellemben, és aki teljes a szellemben, az a bölcsek Útján (Tao) jár. Az emberek között él, velük megy anélkül, hogy tudná merre tart. Mérhetetlenül hatalmas és teljes az egyszerűsége. Siker, nyereség, találékony gépek, ügyesség – ezeknek nincs helyük az ilyen ember szív-elméjében. Az ilyen ember nem fog oda menni, ahová nem akar, nem fogja azt csinálni, amit szív-elméje helytelenít. Azt is büszke módon figyelmen kívül hagyná, ha az egész Ég alatti világ őt dicsérné és egyetértene vele. Akkor is nyugodt volna és nem foglalkozna vele, ha az egész Ég alatti világ őt hibáztatná és elítélné. Az egész Égalatti világ dicsérete vagy rosszallása sem jelent nyereséget vagy veszteséget számára. Teljes-erényű embernek hívják, míg engem csak egy szél-fújta hullámnak nevezhetnek.

Amikor Ce-kung visszatért Lu államba, elmesélte a kertésszel való találkozását Konfuciusznak.

-- Ő az Ősi Káosz képességének hamis gyakorlója**- mondta erre Konfuciusz - Felismeri az egyik dolgot, de nem érti a második. Azt irányítja, ami belül van, de azt nem tudja irányítani, ami kívül található. Ha találkoznál valaki olyannal, aki tiszta és egyszerű, aki a nem-cselekvés által vissza tud kerülni az ősibe, a megmunkálatlan fa egyszerűségébe, aki megtestesíti veleszületett természetét, átkarolja szellemét és így vándorol a hétköznapi világon keresztül – akkor valóban lenne okod a csodálkozásra. Ami pedig az Ősi Káosz művészetét illeti, mi volna az, amit te és én tanulhatnánk belőle?

 

(*1 li körülbelül 500 méter.

**Káoszról (Wonton/Hundun) a VII. fejezet 7. részében szól egy rövid, meseszerű történet. James Legge szerint ez az egész utolsó bekezdés feltehetően betoldás, míg Burt Watson meglátása szerint az utolsó bekezdés lényege, hogy a Tao igaz embere nem vonul vissza a világtól, nem fordít hátat a társadalomnak és nem utasítja el annak vívmányait.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

(XII. 10.) Ég és Föld

 

10. Csiang-lü Mien meglátogatta Csi Csö-t és ezt mondta neki:

-- Lu uralkodója kérlelt, hogy adjak neki tanácsokat. Elutasítottam, de nem akart elengedni, így mondanom kellett neki valamit. Nem tudom, hogy tanácsom helyes volt vagy sem, ezért szeretném elismételni neked, hogy mit mondtam Lu uralkodójának: „Legyél udvarias és mértéktartó! Ismerd fel és támogasd azokat, akik hűségesek és közkedveltek, ne engedj az önzésnek, előítéletnek hízelkedésnek és részrehajlásnak. Ha így teszel, ki merne a népedből nem engedelmeskedni?

Csi Csö kuncogni kezdett, majd felnevetett. Végül így szólt:

-- Uram, az uralkodók és királyok erényéről (de) szóló szavaid éppen olyan hiábavalóak, mint amikor az imádkozó sáska mérgesen integet a közeledő hintó felé, hogy megállítsa - egyik sem célravezető*. Ha Lu állam uralkodója követné a tanácsodat, akkor veszélybe sodorná magát, tornyai vagy teraszai közé húzódna számos [vagyon]tárgyával együtt. A haszonleső tömeg pedig őt követné ebben.

-- Szavaid megdöbbentenek, uram – Csiang-lü Mien szemei tágra nyíltak a csodálkozástól – Mindazonáltal szeretném, ha tanácsot adnál ebben.

-- Amikor egy nagy bölcs kormányozza az Égalattit – kezdte Csi Csö -, akkor szabaddá teszi az emberek szív-elméjét. Hagyja, hogy meglegyenek a saját elveik és egyszerű szokásaik. Kitöröl minden rosszhiszeműségre való hajlamot szív-elméjükből és hagyja, hogy saját akaratukat használják. Engedi, hogy a saját velük született természetével összhangban tegyenek mindent és az emberek anélkül cselekednek így, hogy ennek tudnák az okát. Ha [egy uralkodó] így jár el, akkor Jao-t és Sun-t valóban fivéreiként kellene-e tisztelnie népének tanításának módja miatt? Vagy nem tudatosan, de úgy tekinteni rájuk, mint öccseire**? Az ő [bölcs uralkodó] egyetlen vágya az, hogy az emberek egyesüljenek az erénnyel (de) és megnyugodjanak benne.

 

(*Ez a hasonlat a IV. fejezet 5. részében olvasható.

 

**A konfuciánusi elvek szerint az idősebbeket a fiatalabbak részéről feltétlen tisztelet és engedelmesség illeti meg.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 9.) Ég és Föld

 

9. A mester (Konfuciusz) így szólt Lao Tan-hoz*:

-- Vannak olyan emberek, akik úgy irányítják a Tao-t, hogy lekicsinylik vagy tagadják. Az elfogadhatatlant elfogadják, a nem olyanról azt állítják, hogy olyan. Erre a szónokok azt szokták mondani: „Olyan egyértelműen meg tudja különböztetni a „keményet” és a „fehéret”, mint ahogyan a nap és a hold függ az égen”. Nevezhetjük-e ezeket az embereket bölcsnek**?

-- Az ilyen ember – válaszolta Lao Tan – olyan, mint egy munkáját végző szolga vagy egy mesterember, akit köt a megrendelése. Csak fárasztja testét, nyugtalanná teszi szív-elméjét. A kutya képes elkapni a patkányt, ezért pórázon végzi. A majmot a fürgesége miatt hurcolják el a hegyi erdőkből. Csiu, mondok neked valamit. Valamit, amit nem tudsz érzékelni a füleddel és amiről beszélni sem tudsz. Se szeri, se száma azoknak, akiknek van fejük és lábuk, de nincs szív-elméjük és fülük. Ugyanakkor nem igazán találni olyat, akik testtel rendelkezik, és mégis együtt tudna létezni az alaktalannal és a formátlannal (Tao-val). Az emberek haladására és megtorpanására, életére és halálára, növekedésére és hanyatlására senki sincs hatással. Ám azt gondolják, hogy mindezek irányítása az emberek kezében van. Ha valaki elfeledkezik a külső dolgokról és elfeledkezik az Égről, arról azt mondják, hogy elfeledkezik önmagáról. Aki elfeledkezik önmagáról, arról pedig azt mondják, hogy belépett az Égbe.

(*Vannak olyan fordítók, akik már itt Konfuciusznak írják a "mester" szót, de az eredeti szövegben csak ennek a résznek a közepén nevezik néven Konfuciuszt (Csiu).

**Konfuciusz kérdése, illetve kérdésének lényege nem világos.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 8.) Ég és Föld

 

8. A nagy Kezdet idején csak a nem-levés (nem-megnyilvánulás) volt. Nem volt levés (megnyilvánulás) és nem volt név. Ebből keletkezett az Egy. Lett az Egy, de alakkal nem rendelkezett. Az Egyből születtek meg a dolgok és tőle kapták azt, amit úgy nevezünk, hogy erény (de). Mielőtt a dolgok felvették volna rájuk jellemző alakjukat, már létezett a jin és jang, egymástól elválaszthatatlanul. Ezt nevezzük sorsnak. A jin és a jang állandó váltakozása során megszülettek a dolgok, és ahogy növekedtek, kialakult az alakjuk. Ezeket hívják formáknak. A testi formákban lakozik a szellem, és mindegyiknek megvan a saját jellemzője és korlátja. Ezt nevezzük veleszületett természetnek. Aki ápolja veleszületett természetét, visszatérhet az erényhez. Amikor az erény eléri legmagasabb fokát, ugyanazzá válik, mint a Kezdet. Mivel ugyanazzá válik, mint a Kezdet, ezért üres lesz. Mivel üres, ezért mindent átölelő lesz. Olyasmi ez, mint amikor valaki egybefonódik a madarak csiripelésével. És amikor egybefonódik a madarak csiripelésével, egybefonódik az Éggel és Földdel. Ez az egybefonódás homályos; butaságnak vagy zavarodottságnak tűnhet. Ezt hívják sötét erénynek. Ugyanaz, mint a nagy Alámerülés [az események természetes folyamába].

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 7.) Ég és Föld

 

7. Amikor Jao kormányozta az Égalattit, Po-cseng Ce-Kao-t nevezte ki egyik hercegének*. Később, mikor Jao átadta trónját Sun-nak, és Sun továbbadta Jü-nek, Po-cseng Ce-Kao lemondott méltóságáról és földműveléssel kezdett foglalkozni. Jü meglátogatta őt. Po-cseng Ce-Kao éppen akkor kint dolgozott a szántóföldjén. Jü odaiparkodott hozzá, a legalázatosabb testtartással megállt előtte és így szólította meg:

-- Uram, azelőtt, amikor Jao kormányozta az Égalattit, kinevezett téged egyik hercegének. Aztán Jao átadta a trónját Sunnak, és Sun továbbadta nekem, te pedig, uram, lemondtál méltóságodról és földművelő lettél. Bátorkodom megkérdezni, hogy miért?

-- Azelőtt – válaszolta Ce-Kao -, amikor Jao kormányozta az Égalattit, nem osztogatott jutalmat, az emberek mégis keményen dolgoztak. Nem büntetett, az emberek mégis tisztelettudóan viselkedtek. Uram, te jutalmazol és büntetsz is, az emberek mégsem jók. Mostantól az erény (de) romlásnak indul és mostantól a büntetések érvényesülnek. Az elkövetkező korok zűrzavara itt, ezzel kezdődik. Jobb, ha útnak indulsz, uram, és nem zavarsz a munkámban!

Ezzel serényen folytatta tovább földművelő munkáját, hátra sem pillantott.

(*James Legge olyan legendákra hivatkozik, amelyek úgy tartják, hogy Po-cseng Ce-Kao Lao Ce előző életének egyik inkarnációja. Emellett James Legge úgy véli, hogy ezt a részt, akárcsak az előző, 6. részt sem lehet valódinak elfogadni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 6.) Ég és Föld

6. Jao elment, hogy meglátogassa Hua-t.  Hua határőre így szólította meg:

-- Ó, egy bölcs! Kérlek, engedd meg, hogy áldást kérjek a számodra. Élj sokáig, bölcs!

-- Nem, köszönöm – felelte Jao.

-- Légy gazdag!

-- Nem, köszönöm – felelte Jao.

-- Legyen sok fiad!

-- Nem, köszönöm – felelte Jao.

-- Hosszú élet, gazdagság, sok fiúgyermek, erre vágyik minden ember! Hogyan lehetséges, hogy egyedül csak te utasítod vissza őket? – kérdezte a határőr.

-- A sok fiú sok aggodalmat jelent – válaszolt Jao – A gazdagság sok gondot okoz. A hosszú élet sok szégyennel jár. Ez a három áldás nem segíti az erény (de) táplálását, ezért nincs rájuk szükségem.

-- Először azt hittem rólad, hogy bölcs ember vagy – mondta a határőr – De most már látom, hogy inkább nemes ember (csün-ce/junzi). Amikor az Ég életet ad a tízezer embernek, egészen biztos, hogy ki is jelöli mindegyik számára a feladatát. Ha sok fiad lenne és kijelölnéd a feladataikat, akkor mi miatt kellene aggódnod? Ha gazdag volnál és megosztanád a gazdagságodat más emberekkel, akkor miféle gondod lenne? A valódi bölcs úgy él [olyan rejtve], mint fürj, úgy táplálkozik, mint egy fióka; és amikor tevékenykedik, éppen úgy nem hagy nyomot maga után, mint a madár az égen. Ha a Tao uralkodik az Ég alatti világban, [a bölcs] együtt élvezi a bőséget az összes többi dologgal. Ha az Ég alatti világ híján van a Tao-nak, táplálja erényét és elvonultan él. Majd évezredek múlva, a világba belefáradva, elhagyja azt és felemelkedik a halhatatlanok közé. Felkapaszkodik a fehér felhők hátára és megérkezik Isten lakhelyére. A három gyötrelem/szenvedés sosem érinti őt, teste örökké mentes balszerencsétől. Hogyan is szenvedhetne a szégyentől?

A határőr sarkon fordult és elment. Jao utána indult:

-- Kérlek, szeretnék kérdezni tőled valamit …

-- Eredj innét! – szólt vissza bosszúsan a határőr*.

 

 

(*James Legge úgy véli, hogy az egész 6. rész eredetisége megkérdőjelezhető. Mivel olyan kifejezések szerepelnek benne, mint az évezredeken át élő bölcs, aki végül felemelkedik a halhatatlanok közé és megérkezik Isten lakhelyére, és aki mentes a betegség, öregkor és halál hármasától.

Figyelemre méltó a párhuzam a buddhista páli kánonban található egyik Buddha legendával, a NID 2.2-vel, amely Buddha otthonából való eltávozását meséli el. A hagyomány szerint az ifjú Buddha akkor határozta el magát a remeteségre, amikor találkozott egy aggastyánnal, egy beteg emberrel és látott egy halottat. A történet Vekerdi József fordításában a Buddha Ujja honlapon olvasható, és ugyanitt Nagy Gergely Miklós felolvasásában hallható.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 5.) Ég és Föld

 

5. Jao tanítója Hszü Jü volt, Hszü Jü tanítója Nie Csüe volt, Nie Csüe tanítója Vang Ji volt, és Van Ji tanítója Pi-ji volt*.

Jao így fordult Hszü Jü-höz:

-- Alkalmas volna-e Nie Csü arra, hogy az Ég társa legyen?  Ha igen, akkor megbíznám Vang Ji-t, kérje meg [Nie Csüe-t], hogy vegye át a trónt tőlem.

-- Vigyázz, mert ezzel veszélybe sodornád az egész Ég alatti világot! – kiáltott fel Hszü Jü - Nie Csüe értelmes, éles elméjű, fürge észjárású, ügyes ember. Tehetségével felülmúlja a többi embert és tudja, hogyan hasznosítsa az emberi képességeit, hogy megkapja az Ég támogatását. Képes arra, hogy a hibákat megelőzze, de a hibák forrását nem ismeri fel. Engednéd, hogy az Ég társa legyen? Először is, az emberi képességekre támaszkodna és elfelejtkezne az Égről. Aztán önmagát helyezné középpontba, mások életétével kevésbé törődne. Imádattal fordulna a tudás felé, terveit villámgyorsasággal valósítaná meg. Saját terveinek szolgájává és a dolgok áldozatává válna. Folyamatosan tekintgetne minden irányba, úgy várná a dolgok válaszát. Adna a sokaság véleményére, együtt változna a dolgokkal, és nyoma se lenne benne bármiféle állandóságnak. Hogyan is volna alkalmas arra, hogy az Ég társa legyen? Mint ahogyan léteznek nemzetségek és azoknak egy közös őse, úgy ő biztosan megfelelő lenne arra, hogy az egyik nemzetség atyja legyen, de arra nem, hogy az összes nemzetség atyjának az atyja legyen**. Az ilyen fajta irányítás zűrzavart okozna, borzasztó csapást hozna az északra néző miniszterekre, és szerencsétlenséget a dél felé néző uralkodóra.

 

(*Mindezek a nevek már előfordultak az előző fejezetekben, például az I. fejezet 6. részének magyarázatában. Pi-ji nem ugyanaz a személy, mint a VII. fejezet 1. részében szereplő Pu-ji.

 

**E mondat azt jelenti, hogy Nie Csü miniszter lehet, de uralkodó nem.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XII. 4.) Ég és Föld

 

4. A Sárga császár a Vörös-víztől északra kóborolt, majd felkapaszkodott a Kun-lun [hegy] magaslataira és hosszasan bámult a déli irányba. Útban hazafelé elvesztette a sötét gyöngyét*. Elküldte Tudást, hogy keresse meg, de Tudás nem találta. Elküldte az éles szemű Li Csu-t, hogy keresse meg, de Csu sem találta. Elküldte Heves Vitát, hogy keresse meg, de Heves Vita sem találta. Legutoljára Értelmetlent kérte meg és Értelmetlen megtalálta.

-- Milyen furcsa! – kiáltott fel a Sárga császár – Csak Értelmetlen volt képes arra, hogy megtalálja*.

 

(*A sötét gyöngy magát a Tao-t jelképezi.

**A beszédes a nevek valójában a „tudást”, a „látást”, a „beszédet” jelentenék. Az „értelmetlent” fordítják még „alaktalannak”, „semminek” is.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 3.) Ég és Föld

 

3. Így szólt a mester:

-- Milyen mély és nyugodt helyen lakozik a Tao! Milyen tiszta és átlátszó! Nélküle a fémek nem csendülnének és a kövek nem zengenének. Hiszen a fémek és kövek is képesek hangot kiadni, de addig nem szólalnak meg, amíg nem ütik meg őket. Ki rendezi el a tízezer dolgot [ha nem a Tao]?

A királyi erénnyel (de) ellátott ember az egyszerűségben halad és szégyellősen tér ki az ügyek elől. Az eredeti forrásban gyökerezik, ismerete még a szellemekre is kiterjed. Erénye mindent átfog és szív-elméje válaszol a külvilág dolgaira. Mert Tao nélkül a test élettelen volna, és erény nélkül az élet nem tudna megtestesülni. Nemde az rendelkezik királyi erénnyel, aki megtartja testét, megéli életét megalapozza az erényt és világossá teszi a Tao-t? Milyen méltóságteljes, ahogyan hirtelen megjelenik és gyorsan halad, a tízezer dolog pedig követi őt! Az ilyet hívják királyi erénnyel ellátott embernek.

Belelát a legsötétebb sötétségbe, hall a hangtalanban. A legsötétebb sötétség közepette egyedül ő látja a csillogást, a hangtalanság közepette egyedül ő hallja a harmóniát. Éppen ezért a mélységek mélységében észlelni képes a dolgokat; a legszellemibb szellemiségben észlelni képes a lényeget*. Ezáltal a tízezer dolog minden igényét ki tudja elégíteni úgy, hogy ő magának nincsen semmije sem. Bár mindig siet, mégis visszatér pihenőhelyére, amely hol nagy, hol kicsi, hol hosszú, hol rövid, hol távoli, hol közeli**.

 

(*A Lao-ce 21. verse így szól: „(…) Ó, igen, homályos és megfoghatatlan! (De) benne dolgok vannak. Ó, átláthatatlan és sötét! (De) benne csírák (csing) vannak. Ezek a csírák nagyon igazak, benne van (tehát) az igazság (hszin). (Tőkei Ferenc fordítása)

**Ennek a mondatnak elég homályos a jelentése. Burt Watson a következő magyarázatot fűzi hozzá: „Ugyanúgy alkalmazkodik a külső jelenségekhez, mint ahogyan egy utazó alkalmazkodik az utazása körülményeihez”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XII. 2.) Ég és Föld

 

2. Így szólt a mester*:

-- A Tao befedi és fenntartja a tízezer dolgot. Milyen mérhetetlenül hatalmas! A nemes embernek meg kell szabadítania szív-elméjét [a cselekvés iránti vágytól]. A nem-cselekvés általi cselekvést hívják Égnek. A nem-cselekvés általi beszédet hívják erénynek (de). Az emberek iránti szeretetet és a jó cselekedetet hívják emberségnek. Amikor valaki a különbözőt hasonlóvá tudja tenni, azt hívják nagyságnak. Amikor valaki nem hivalkodik és nem akar különb lenni másoktól, azt hívják nagylelkűségnek. Amikor valaki tízezernyi különbőzőséget birtokol, azt hívják gazdagságnak. Éppen ezért az erénybe való kapaszkodás neve: irányvonal. Az erény kifejlesztésének neve: megalapozás. A Tao-val való összhang neve: beteljesedés. Amikor pedig nem engedjük, hogy a külső dolgok az akaratra hassanak, annak neve: tökéletesség. Ha a nemes ember teljes mértékben felfogja ezt a tíz dolgot, akkor hatalmasra tágul szív-elméje és együtt kóborol a tízezer dologgal. 

Az ilyen ember rejtve hagyja a hegyek aranyát és a mélység gyöngyeit. Nem törekszik pénzre és vagyonra, nem csábítja hírnév és gazdagság. Nem örül a hosszú életnek, nem bánkódik a korai halál miatt. Nem érez büszkeséget a bőségben, sem pedig szégyent a szegénységben. Nem kaparintja meg az egész világ vagyonát, hogy a sajátjává tegye. Nem akar az egész Ég alatti világ ura lenni csak azért, mert dicsőbbnek véli magát másoktól. Az ő dicsősége az, hogy tisztán megérti, a tízezer dolog egy tárházba tartozik, és hogy az élet és halál ugyanaz a test.

 

(*Ez a „mester” lehet Lao Ce, Csuang Ce vagy Konfuciusz.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XII. 1.) Ég és Föld*

 

Habár az Ég és a Föld hatalmas, mégis hasonló az átalakulásuk. Habár a tízezer dolog számtalan, mégis egy és ugyanaz az irányításuk. Habár az emberi lény rengeteg, mégis egy úr az uralkodójuk. Az uralkodó az erényben (de) találja meg forrását és az Égben a kiteljesedését. Ezért mondják, hogy a sötét régi idők uralkodói az egész Ég alatti világot a nem-cselekvés által, az Ég erénye (de) által irányították, semmi egyébbel.

Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a szavakat, akkor az „egész Ég alatti világ uralkodója – Ég fia” elnevezés teljesen indokolt. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg a különbségeket, akkor az uralkodó és az alattvaló kötelessége (ji) világos**. Ha a Tao fényében vizsgáljuk meg az adottságokat, akkor az egész Ég alatti világ hivatalnokai jól kormányoznak. Ha a Tao fényében vizsgálunk meg mindent, akkor a tízezer dolog rendben működik.

Áthatja az Eget és Földet: ez az erény (de). A tízezer dologgal teljes egyetértésben működik: ez a Tao. A feljebb valók irányítják az alattuk lévő embereket: ezt hívják ügyintézésnek. Az adottságok kifejlesztését hívják ügyességnek. Az adottság az ügyek intézésében nyilvánul meg, az ügyek intézése a kötelességben, a kötelesség az erényben, az erény a Tao-ban és a Tao az Égben. Ezért mondják, hogy akik a régi időkben terelték az Égalattit, vágy nélküliek voltak és az Égalatti mégis kiteljesedett. Nem cselekedtek és a tízezer dolog mégis átalakult. Mélységesen nyugodtak voltak és a száz törzs mégis békében élt. A Feljegyzés ezt mondja: „Merülj el az Egyben, és a tízezer dolog ügye elrendeződik; szabaduljon meg elméd a céloktól, és még a szellemek is fejet hajtanak***”.

 

(*A XII – XVI. és a XXXIII. fejezeteket „szinkretista” fejezeteknek nevezik, amelynek lényege, hogy többféle filozófia eszmét gyúr egybe, jelen esetben a konfuciuszi elveket a taoista elvekkel. Ez a hat fejezet áll a legtávolabb a Belső fejezetek eredeti gondolataitól. Victor H. Mair szerint feltételezhető, hogy ezeknek a fejezeteknek a szerzője/szerzői állította/állították össze a Csuang-ce eredeti változatát.

**Ugyanezt a ji-t máshol igazságosságnak fordítják.

***Nem igazán lehet tudni, hogy milyen „Feljegyzés” volna ez. Bár James Legge szerint a Lao-cé-ről lehet szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 8.) Megőrzés és elfogadás

 

8.  Hitványak, mégis hasznosak: ilyenek a dolgok. Jelentéktelenek, mégis követnünk kell őket: ilyenek az emberek. Kiszámíthatatlanok, mégis meg kell csinálnunk: ilyenek az ügyek. Kíméletlenek, mégis szükségesek: ilyenek a törvények. Távolinak tűnik, mégis a bensőnkben van rá szükség: ilyen az igazságosság (ji). Közelinek tűnik, mégis ki kell terjesztenünk [mindenre]: ilyen az emberség (ren/zsen). Korlátoznak, mégis gyakorolnunk kell: ilyenek a szertartások (li). Hajlamunk van rá, mégis magasztalni kell: ilyen az erény (de). Mindig egy és osztatlan, mégis változtatni kell rajta: ilyen a Tao. Szellemi, mégis gyakorlást igényel: ilyen az Ég (természet).

Éppen ezért a bölcs szemlélődést folytat az Égről (természet), de nem segíti. Tökéletesíti az erényt (de), de nem engedi, hogy ez összezavarja őt. A Tao-nak megfelelően jár el és nem tervez. Az emberséggel társul, de nem támaszkodik rá. Körültekintően törekszik az igazságosságra, nem gyűjti össze a maga számára. Betartja a szertartásokat, de nem tartja fontosnak. Elrendezi az ügyeit és nem tér ki előlük. Megpróbálja a törvényeket alkalmazhatóvá tenni, de nem hiszi, hogy hatásosak*. Az emberekre támaszkodik és nem becsüli le őket. A dolgokra támaszkodik és nem dobja félre őket. Bár a dolgok közül nincsen semmi, ami számára használható, mégis szükségeknek tartja.

Akik nem értik teljesen az Eget (természetet), nem lesznek tiszták az erényben (de). Akik nem válnak tökéletesen járatossá a Tao-ban (Útban), azok semmilyen követhető ösvényt nem fognak találni. Milyen szánalomra méltóak azok, akik nem válnak tökéletesen járatossá a Tao-ban!

Mi az a Tao? Az Ég Útja is Tao, és az ember Útja is Tao. Megpihen a nem-cselekvésben (wu-wei/vuvej) és tiszteletet vált ki, ez az Ég Útja. Cselekszik és ezáltal összezavarodik, ez az ember Útja. Az Ég Útja az uralkodó, az ember Útja az alattvaló. Az Ég Útja és az ember Útja távol áll egymástól. A különbséget tisztán kell látnunk.

 

(*Ezt a mondatot a fordítók többféleképpen értelmezik. Itt Martin Palmer fordítását vettem alapul.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Books of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 7.) Megőrzés és elfogadás

 

7. Az átlagemberek szerte a világon elégedettnek érzik magukat, amikor mások egyetértenek velük és rosszul érzik magukat, amikor mások nem értenek egyet velük. Mind az elégedett érzés, mind a rossz érzés az emberek azon vágyából fakad, hogy kitűnjenek a tömegből, erre törekszik szív-elméjük. Ám akinek a szív-elméje arra törekszik, hogy kitűnjön a tömegtől, az tényleg ki is tűnik? Jobb, ha belenyugvással követjük a többieket, mert a mi tudásunk mindig kevesebb lesz, mint a sokaság tudása.

Ám azok az emberek, akik a három dinasztia uralkodóinak bevált módszereivel akarják valaki más államát igazgatni, csak a hasznot nézik, az ezekből a módszerekből keletkező bajokról már nem vesznek tudomást*. A szerencsére bízzák egy másik ember államát, ami azonban előbb-utóbb romlásba dönti azt az államot. Talán csak egy ember a tízezerből tud megtartani egy államot, de több mint tízezerszeres az esély arra, hogy romlásba dönti. Nagyon szomorú, hogy az államok tulajdonosai nem fogják fel ezt [és ilyen embereket alkalmaznak]!

Pedig egy állam tulajdonosa nagy dolog tulajdonosa. Mivel ilyen nagy dolog van a birtokában, nem szabadna, hogy a dolgok befolyásolják őt**. És ha ő úgy birtokol egy dolgot, hogy nem befolyásolják a dolgok, akkor a dolgokat dolgokként tudja kezelni. Aki világosan megérti azt, hogy a dolgokat dolgokként kell kezelnie, az nem lehet csak egy dolog. Az ilyen [ember] nem csak az egész Ég alatti világ száz törzsét kormányozza, hanem keresztül-kasul jár a hat birodalomban, kóborol a kilenc vidék területén***. Egyedül jön, egyedül megy. Az ilyen embert „kizárólagos birtokosnak” nevezhetjük. És aki mindent egyedül birtokol, arra azt mondhatjuk, hogy elérte a kiválóság csúcsát.

A [z ilyen] nagyszerű ember tanítása olyan, mint a test árnyéka vagy a hang visszahangja. Ha kérdezik, úgy válaszol, olyan kimerítően osztja meg gondolatát, mintha az egész Ég alattival állna szemben. A visszhangtalanban időzik, az iránytalanban cselekszik. Mindenkit visszavezet a helyes célhoz, hogy a kezdet nélküliben kóboroljon. Ide-oda jár a határtalanban és kortalan, mint a nap. Vonásaiban és testi formájában azonosul a nagy egységgel. A nagy egységgel, aminek nincs önálló énje. És mivel neki sincs önálló énje, hogyan tekinthetne bármire úgy, mint ami az övé? Akik birtokoltak valamit, azok voltak a régi idők kiváló emberei. Akik nem birtokoltak semmit, azok voltak az Ég és Föld igaz barátai.

 

(*Feltehetőleg ez azokra a vándorló tanácsadókra utalhat, akik a késői Csou-korban államról államra jártak, hogy felajánlják szolgálataikat az uralkodóknak.

**Ezt a mondatot a fordítók többféleképpen értelmezik. Victor H. Mair és Wang Rongpei fordítását vettem alapul.

***A „kilenc vidék” azt a kilenc tartományt jelenti, amelyekre a Nagy Jü felosztotta a királyságát.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XI. 6.) Megőrzés és elfogadás

6. Jün Csiang* a forgószél hátán keleten kóborolt. Hirtelen megpillantotta Hung Mung-ot, aki éppen azzal mulatta magát, hogy combjait csapkodta és ugrált, mint egy veréb. Jün Csiang ezt látva megtorpant és áhítatosan állt ott. Majd megkérdezte:

-- Ki vagy te, öregember? Miért csinálod ezt?

Hung Mung anélkül, hogy abbahagyta volna combjainak csapkodását és az ugrálást, így válaszolt:

-- Szórakoztatom magam.

-- Egy kérdést szeretnék feltenni neked – szólt Jün Csiang.

-- Ugyan! –  mordult fel bosszúsan Hung Mung. Most először emelte fel a fejét és pillantott rá Jün Csiang-ra.

Jün Csing azonban folytatta:

-- Az Ég éltető lélegzete (csi) megzavarodott, a Föld éltető lélegzete összekuszálódott. A hat éltető lélegzet nem keveredik megfelelően**, és a négy évszak nem követi egymást. Szeretném összhangba hozni a hat éltető lélegzet lényegét, hogy élelmet biztosítsak minden élőlénynek. Mit kellene tennem ennek érdekében?

-- Nem tudom – Hung Mung még mindig combjait csapkodva és veréb módon ugrálva rázta fejét - Nem tudom.

Így Jün Csiang nem kapott választ kérdésére.

Három évvel később, mikor újra kelet felé kóborolt és éppen elhagyta Szung vadonját, véletlenül megint megpillantotta Hung Mung-ot. Jün Csiang nagyon megörült és odasietett hozzá:

-- Égi mester – szólította meg -, elfelejtettél engem? Elfelejtettél engem? – majd térdre borult és kétszer földig hajtotta fejét, úgy kért tanítást Hung Mung-tól.

Hung Mung azonban így felelt:

-- Céltalanul vándorlok, nem tudom, mit keresek, bolondul sodródom, nem tudom, merre megyek. Ilyenformán vándorlok és figyelem a dolgok igazságát. Mit is tudhatnék?

-- Jómagam szintén bolondul sodródónak tartom magam – mondta Jün Csiang -, de követnek engem az emberek, bármerre megyek, és nincs más választásom, mint foglalkozni velük. Mivel én vagyok a példaképük, pár szóban adj nekem tanácsot, kérlek.

-- Ha megzavarják az Ég természetes folyását – szólt Hung Mung -, akkor a dolgok összeütközésbe kerülnek eredeti természetükkel, és így a Sötét (titokzatos) Ég nem tud kiteljesedni***. A vadállatok csoportja szétszóródik, a madarak éjjel kezdenek el énekelni, a füveket és a fákat természeti csapások sújtják, még a rovarokat is szerencsétlenség éri. Ah, ez azoknak az embereknek a hibája, akik irányítanak!

-- Akkor mit kellene tennem?  - kérdezte Jün Csiang.

Hung Mung rákiáltott:

-- Ah, túl messzire mentél! Fel, fel, szedd össze magad és tűnj el****!

-- Égi mester – könyörgött Jün Csiang –, nagyon nehezen találtam rád. Csak még egyetlen szót mondj!

-- Nos, akkor hát tápláld szív-elmédet! – mondta Hung Mung – Pihenj meg a nem-cselekvésben (vu-vej/wu-wei), és a dolgok maguktól átalakulnak. Ne vegyél tudomást testi alakodról, dobd ki a hallást és látást, felejtsd el, hogy egy dolog vagy a többi dolog közül, és csatlakozz a határtalanság nagy egységéhez. Engedd el az elméd és szellemed, legyél olyan nyugodt, mintha lélektelen volnál, és a tízezer dolog egyenként visszatér majd a gyökeréhez. Visszatérnek a gyökerükhöz anélkül, hogy ennek tudatában lennének. A sötét és egységes káosz állapotában lesznek, amiből életük végéig nem fognak eltávozni. Ha mégis tudatában lesznek (annak, hogy visszatértek gyökerükhöz), máris eltávoznak belőle. Ne kérdezd, hogy mi a neve, ne próbáld meg kifigyelni tulajdonságait, hiszen minden dolog magától kel életre.

-- Égi mester, az erényt (de) adományoztad nekem, és feltártad nekem a titkát. Egész életemben ezt kerestem és most végre megtaláltam! – kiáltott fel hálásan Jün Csiang. Kétszer földig hajtotta fejét, majd felállt, elköszönt és elment.

 

(*James Legge azt írja, hogy ő szívesebben tartja meg fordításában a két főszereplő eredeti nevét. Ugyanígy megtartotta Martin Palmer is, viszont Burt Watson, Wang Ronpei és Victor H. Mair mindkettőt lefordította. Jün Csiang nevét „Felhő tábornoknak”, Hung Mung nevét „Nagy rejtelemnek”, „Hatalmas homálynak”, „Természetes energiának” fordították. James Legge itt még a kínai klasszikus szövegekre (azaz kanonikus szövegekre) utal, amelyek említenek „Felhő-mestert, Eső-mestert, Szelek báróját és Mennydörgés mestert”. Hung Mung nevének jelentése lehet a „Nagy éter” vagy „Ősi káosz”.

**Ez a hat a jin, jang, szél, eső, sötétség és a fény.

***Vagyis a dolgok természetes állapota nem marad fenn.

****Ezt a mondatot a fordítók különféleképpen értelmezik. Burt Watson fordítását használtam alapul.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(XI. 5.) Megőrzés és elfogadás

 

5. A Sárga császár már tizenkilenc éve uralkodott az Ég fiaként, parancsait az egész Ég alatti világban végrehajtották, amikor tudomást szerzett arról, hogy Kuang Cseng mester a Kung-tung hegy ormán él. Elindult hozzá, hogy meglátogassa.

-- Uram, azt hallottam – szólította meg a mestert a Sárga császár -, hogy te elsajátítottad a tökéletes Tao-t. Bátorkodom megkérdezni, hogy mi a tökéletes Tao lényege? Szeretném megszerezni az Ég és a Föld lényegét, hogy ezzel segítsem az öt gabona növekedését és hogy táplálhassam az embereket. Szeretném irányítani a jin és jang elemek működését, hogy biztosítsam az összes élőlény jólétét. Hogyan tudnám mindezt elérni?

Kuang Cseng mester így válaszolt:

-- Amiről kérdezni szeretnél, az a dolgok eredeti valója, és amit irányítani szeretnél, az a dolgok széttört és felosztott állapota*. Amióta te uralod az egész Ég alatti világot, az eső még azelőtt esik, hogy a felhők párája egyáltalán összegyűlt volna; a növények és fák még azelőtt elhullajtják leveleiket, hogy egyáltalán megsárgultak volna; a nap és a hold fénye egyre homályosabbá válik. A szív-elméd tompult, szószátyár, hitvány alak vagy. Hogyan beszélhetnék neked a tökéletes Tao-ról?

E szavakat hallattára a Sárga császár eltávozott. Lemondott trónjáról, épített egy remetekunyhót, aminek padlójára egy fehér kunaj fűből készült matracot terített és ott élt visszavonulva. Három hónappal később újra elment, hogy meglátogassa a mestert. Kuang Cseng az ágyán feküdt, fejjel dél felé**. A Sárga császár alázattal letérdelt előtte és kétszer homlokával megérintette a talajt. Majd így szólította meg:

-- Uram, azt hallottam, hogy te elsajátítottad a tökéletes Tao-t. Bátorkodom megkérdezni, hogyan irányítsam testemet, mit kell tennem, hogy hosszú életet éljek?

Kuang Cseng mester hirtelen felült:

-- Kiváló kérdés! Gyere csak, beszélek neked a tökéletes Tao-ról. A tökéletes Tao lényege mély és rejtelmes. A tökéletes Út legmagasabb foka homályos és csendes Nincs mit nézni, nincs mit hallani. Amikor a nyugalom öleli át szellemedet, akkor a tested hibátlanná válik. Legyél mozdulatlan és tiszta, ne fáraszd ki a tested, ne kavard fel a lényeged, és akkor hosszú ideig élhetsz.

Amikor a szem semmit nem lát, a fül semmit nem hall és a szív-elme semmit nem tud, akkor a szellem védi a testet és a test hosszú életnek fog örvendeni. Figyelj arra, ami benned van; zárd ki azt, ami rajtad kívül van, a túl sok tudás ártalmas. Elvezetlek majd téged a hatalmas fényesség csúcsára, a tökéletes jang forrásához; elvezetlek téged a mérhetetlen sötétség kapuján keresztül a tökéletes jin forrásához. Az Ég és a Föld irányítás alatt áll, a jin és jang elemeknek megvan a raktára. Ha odafigyelsz és vigyázol testedre, a világon minden dolog magától fog fejlődni. Én fenntartom magamban ezt az egységet és ebben az összhangban tartózkodom, ezért maradtam életben ezerkétszáz éven át úgy, hogy sosem romlott le testem***.

A Sárga császár ismét kétszer földig hajtott fejét:

-- Kuang Cseng mester, számomra olyan vagy, mint az Ég (természet) maga.

-- Gyere közelebb, folytatom tovább – mondta a mester – Az a dolog, amit keresel, kimeríthetetlen, az emberek mégis mind azt hiszik, véges. Az a dolog, amit keresel, mérhetetlen, az emberek mégis mind azt hiszik, van határa. Aki megvalósítja a Tao-mat, az tiszteletreméltó úr lesz odafent vagy király a lenti világban. Akinek nem sikerül megvalósítania az én Tao-mat, az bár látja a fényt odafönt, alul marad, mint a föld. Minden dolog, ami él, a földből született és a földbe tér vissza. Ezért itt hagylak téged, hogy belépjek a kimeríthetetlen kapuján és hogy vándoroljak a határtalan mezőkön.  Ott összekeveredik fényem a nap és a hold fényével, és örökké az Éggel és a Földdel leszek. Nem figyelek arra, ami közelít hozzám és elfelejtem azt, ami elhatárolódik tőlem****. Minden ember meghalhat, csak én élek túl mindenkit.

 

(*A jin és jang, amelyek az eredeti, egységes Tao „széttört és felosztott” részei. Kuang Cseng mester azért utasította vissza a Sárga császár kérését, mert az irányítani szerette volna a jin-t és a jang-ot.

**A kínai uralkodók arccal dél felé fordulva ültek trónjukon. Kuang Cseng mester ugyanúgy déli irányba fordított arccal feküdt, ezzel a szöveg írója a mester szellemi felsőbbrendűségét akarta kifejezni.

***Már a korai taoizmusban nagy szerepet kapott az egészséges test fenntartása, az öregedés késleltetése és ezzel együtt az élet meghosszabbítására való törekvés.

****Homályos mondat, amit eltérően értelmeznek. Itt Victor H. Mair fordítását használtam.)

Forrás:  The Sacred Books of China (angol nyelven)

              The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(XI. 4.) Megőrzés és elfogadás

4. A régmúlt időkben a Sárga császár (Huang Ti) volt az első, aki felkavarta az emberek szív-elméjét az emberséggel (ren/zsen) és igazságossággal (ji) *. Majd Jao és Sun követte őt, akik annyit dolgoztak, hogy teljesen lesoványodtak, még a szőr is lekopott lábszárukról csak azért, hogy táplálhassanak minden testet, ami az Ég alatt van. Öt belső szervüknek fájdalmat okoztak az emberiesség és igazságosság gyakorlásával, vérüket és éltető lélegzetüket áldozták törvények és szabályok kialakítására. Azonban mégis akadtak olyanok, akik nem engedelmeskedtek nekik. Ezért Jao és Sun száműzte Huan Tou-t a Csung-hegységbe, a három Miao-törzs főnökeit Szan-vej területére, Kung-ot pedig a Sötét Városba**. Ez azt mutatja, hogy még ők sem tudták az egész Ég alatti világot engedelmességre bírni.

És ez így ment tovább. Amikor elérkezett a három dinasztia uralkodóinak (Hszia, Sang, Csou) kora, az Ég alatti világban már nagy volt a riadalom. Megjelentek a legalacsonyabb rendű személyiségtípusok, akik olyanok, mint a zsarnok Csie és a rabló Cse, és az olyan magasabb rendűek, mint Zeng (Sen) és Si (Jü), és végül megjelentek a konfuciánusok és mohisták.

Az öröm és harag kételkedni kezdett egymásban; butaság és bölcsesség egymást verték át; jó és rossz egymást átkozták; hamis és igaz kigúnyolták egymást; és az Ég alatti világ romlásnak indult. A nagyszerű erényre vonatkozó nézetek elkülönültek egymástól; a veleszületett természet és sors darabokra hullott. Az egész Ég alatti világ áhította a tudást, ezzel pedig káoszba taszította a száz nemzetséget. Azután használni kezdték a fejszéket és fűrészeket, és úgy határozták meg a bűnösséget és rótták ki a halált, mintha függőónnal mérték volna ki, a kalapácsok és a vésők pedig tették a dolgukat. Emiatt az egész Ég alatti világ összezavarodott. Ez a bűntett mind amiatt következett be, mert beleavatkoztak az emberek szív-elméjébe. Ennek hatására az értékes emberek elrejtőztek a magas hegyek és kőszirtek lábainál, míg a nagyhatalmú urak aggódtak és rettegtek őseik csarnokában.

Manapság a kivégzettek holtteste halomban áll; a kalodába zárt emberek egymás mellett sorjáznak az utakon; a megkínzottak és megcsonkítottak egymást bámulják a piactereken. Ezalatt pedig a konfuciánusok és mohisták hencegnek és mutogatnak a megbéklyózott és megbilincselt tömeg között. Ah, mennyire arcátlanok és szégyentelenek! Furcsa, hogy milyen nehezen ismerjük fel, hogy az ő bölcsességük és tudásuk nem más, mint ékek a kalodákhoz, és hogy az ő emberségük és igazságosságuk nem más, mint zárak a béklyókhoz és bilincsekhez. Honnan tudhatnánk, hogy Zeng (Sen) és Si (Jü) nem süvítő nyílvesszők, amelyek megjósolják az olyanok közeledtét, mint a zsarnok Csi és a rabló Cse? Éppen ezért mondom, hogy szüntessétek meg a bölcsességet, dobjátok el a tudást, és az egész Ég alatti világ tökéletesen rendben lesz***.

 

 

(*A taoista szerzők általában pozitívan nyilvánulnak meg a Sárga császárral kapcsolatban. Ezért is meglepő, hogy az első uralkodó, aki az író szerint felkavarta az emberek szív-elméjét, itt már nem Jao és Sun volt, hanem maga a Sárga császár. Azt is nehéz eldönteni, hogy ez rész még mindig Lao Ce szavai volnának-e vagy az íróé. James Legge, Burt Watson és Victor H. Mair az utóbbinak vélte.

 

**Ezekről az Írások könyve (Sucsing/Sujing vagy Sangsu) című, Konfuciusznak tulajdonított mű tesz említést. E büntetések elrendelését Sunnak tulajdonítják, bár Jao akkor még élt, de már Sun volt a tulajdonképpeni uralkodó.

 

***A Lao-ce 19. versének eleje, némi változtatással: „Ha elvetnék a bölcsességet (seng) és a tudást (cse), akkor a nép haszna százszoros lenne.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

 

 

 

(XI. 3.) Megőrzés és elfogadás

3. Cuj Csü így fordult Lao Tan-hoz:

-- Ha senki nem kormányozza az Ég alatti világot, akkor hogyan lehet az emberek szív-elméjét (xin/hszin) jobbá tenni?

-- Óvatosnak kell lenned, hogy ne kavard fel az emberek szív-elméjét – válaszolta Lao Tan – Ha korlátozod, azzal elnyomod; ha bátorítod, azzal felizgatod. Ez a hullámzó állapot börtönbe zárja az emberek szív-elméjét és halált hoz rá. A szív-elme egyszer olyan puha, hogy bármi meghajlítja, ami kemény és erős, másszor olyan éles, hogy faragni vagy vágni is képes. Egyszer olyan forró, mint a perzselő tűz, másszor olyan hideg, mint egy jégtömb. Olyan gyors, hogy egy fejhajtásnyi idő alatt kétszer átszáguld a négy tengeren és azon is túl. Amikor pihen, olyan csendes, mint egy mély árok; amikor tevékeny, olyan távoli, messzi, mint az ég. Vágtató és minden köteléktől mentes. Ilyen az ember szív-elméje.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XI. 2.) Megőrzés és elfogadás

2. Az emberek örömüket lelik abban, amit látnak? Elcsábítják őket majd a színek. Örömüket lelik abban, amit hallanak? Elcsábítják őket majd a hangok. Örömüket lelik az emberségben (ren/zsen)? Összezavarják majd az erényt (de). Örömüket lelik az igazságosságban (ji)? Elutasítják majd az értelmet. Örömüket lelik a szertartásokban (li)? Mesterkéltségre bátorítja majd őket. Örömüket lelik a zenében (jüe)? Kicsapongásra bátorítja majd őket. Örömüket lelik a bölcsességben? Ravaszságra bátorítja majd őket. Örömüket lelik a tudásban? Okoskodásra bátorítja majd őket. Ha az Ég alatti világ megpihenne a veleszületett természetében és sorsában (ming), akkor nem számítana, hogy ez a nyolc élvezet létezik vagy sem. De ha az Ég alatti világ nem pihen meg a veleszületett természetében és sorsában, akkor ez a nyolc élvezet eltorzul és megcsavarodik, összezavarva az egész Ég alatti világot. És még rosszabb lesz, ha minden, ami az Ég alatt van, elkezdi tisztelni és becsülni ezeket az élvezeteket. Mert ez nem csupán szeszély, ami idővel elmúlik. Különféle erőfeszítést tesznek, böjtölnek, szigorúan, kimérten beszélnek ezekről az élvezetekről, ünnepélyesen letérdelve imádkoznak és dobszó kíséretében énekelnek, táncolnak. Nem tudom, hogy mit lehetne ez ellen tenni.

Éppen ezért, ha egy nemes embernek (csün-ce/junzi) nincs más választása, mint hogy irányítsa az Égalattit és gondoskodjon róla, akkor a legjobb, amit tehet, hogy nem cselekszik. A nem-cselekvés (wu-wei/vuvej) által megpihenhet a saját veleszületett természetének valódi formájában és a sorsban. Ezért aki úgy tiszteli a teljes Ég alatti világot, akárcsak saját magát, azt meg lehet bízni azzal, hogy kormányozza a teljes Ég alatti világot. És aki úgy szereti a teljes Ég alatti világot, akárcsak saját magát, annak át lehet adni a teljes Ég alatti világ irányítását*. Így hát, ha a nemes ember tartózkodik attól, hogy eltékozolja az öt zsigerének és látásának, hallásának erejét, akkor hiába olyan élettelen, mint egy holttest, mégis látszik rajta sárkányszerű életereje; hiába olyan, mint a mélységes csend, mégis hallatszik mennydörgő hangja. Nem-cselekvő, finoman és könnyedén mozgó szellemét az Ég követi, és a tízezer dolog olyannak tűnik számára, mint a porszemek a szélben. Ebben az esetben hogyan volna ideje arra, hogy kormányozza az Ég alatti világot?

 

 

(*Hasonló található a Lao-ce 13. versében: „Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő [tölti be hivatalát], hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.” (Tőkei Ferenc fordítása)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XI. 1.) Megőrzés és elfogadás

1. Már hallottam az Ég alatti világ megőrzéséről és elfogadásáról, de sosem hallottam még az Ég alatti világ kormányzásáról. Abbéli félelmünkből őrizzük meg, hogy az Égalatti ne rontsa meg veleszületett természetét. Abbéli félelmünkből hagyjuk békén, hogy az Égalatti ne változtassa meg erényét (de). Ha az Ég alatti világban semmi nem rontja meg veleszületett természetét, és ha az Ég alatti világban semmi nem változtatja meg erényét, mi szükség volna az Ég alatti világ kormányzására?

Régen, amikor Jao uralkodott az Ég alatti világ fölött, mindenki örömét találta veleszületett természetében, ezáltal nem létezett többé nyugalom. Amikor a zsarnok Csie uralkodott az Ég alatti világ fölött, kimerültek az emberek. Mindenki keserűséget érzett veleszületett természetével kapcsolatban, és nem létezett többé elégedettség. Ha nincs nyugalom és elégedettség, nem lesz erény (de) sem. Nincsen senki az Ég alatt, aki sokáig el tudná viselni az erény hiányát.

Túl boldogok az emberek? Károsítani fogják a jang elemet. Túl mérgesek az emberek? Károsítani fogják a jin elemet. Amikor a jin és jang károsodik, a négy évszak nem érkezik időben, és a hideg és meleg összhangja nem lesz tökéletes. Ez pedig kárt okoz az emberek testében. Az emberek nem tudják majd egyensúlyban tartani a boldogság és harag érzését; állandóan cserélgetni fogják lakhelyüket; nem tudnak majd helyesen gondolkodni és amit elkezdenek, befejezés nélkül, félúton feladják. Következésképpen az Ég alatti világban megjelenik a nyugtalanság, becsvágy, vad ellenségeskedés, amit az olyanok viselkedése követ, mint amilyen a rabló Cse, Zeng Sen és Si Jü.

Az Ég alatti világ összes kincse sem volna elég arra, hogy megjutalmazza a jót, és az Ég alatti világ összes fenyítése sem volna elég arra, hogy megbüntesse a rosszat. Ezért bármilyen nagy is az Ég alatti világ, nem elég a jutalmazásra és büntetésre, pedig a három dinasztia óta mindenki izgatottan nyüzsög ezek miatt. Mivel az emberek állandóan a jutalmazással és büntetéssel vannak elfoglalva, hogyan is lenne szabadidejük arra, hogy megpihenjenek a velük született természetük valódi formájában és a sorsban?

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(X. 4.) Kifosztott utazóládák

4. Uraim, ti volnátok az egyetlenek, akik még sosem hallottak a tökéletes erény (de) koráról? Régen, Zsung-cseng, Ta-ting, Po-huang, Csung-jang, Li-lu, Li-Csu, Hszien-jüan, Ho-hszü, Cun-lu, Csu-zsung, Fu-hszi and Sen-nung idejében az emberek csomókat kötöttek és azokat használták [írás gyanánt]*. Ételeiket jóízűnek, ruháikat gyönyörűnek találták, hagyományos szokásaikat élvezték, otthonaik biztonságosak voltak. A szomszédos államok látótávolságon belül terültek el, és hallották egymás kutyáinak, tyúkjainak hangját. Az emberek pedig úgy élték meg idős korukat és úgy haltak meg, hogy sosem lépték át államaik határait. Azokban az időkben minden tökéletesen rendben volt.

Azonban mostanság olyan helyzetbe kerültünk, hogy az emberek lábujjhegyre állva nyújtogatják nyakukat, mondván: „Ezen és ezen a helyen él egy érdemes ember!” És ellátmánnyal felpakolva rohannak hozzá, elhagyva családjukat, feladva uralkodóik szolgálatát. Egyik államról a másikra járnak; kordéikkal akár ezer li távolságot is megtesznek. Ez mind az uralkodóik hibájából következik, akik vágynak a tudásra**.

Amikor az uralkodók vágynak a tudásra és mellőzik a Tao-t, az Ég alatti világban teljes lesz a zűrzavar.

Miből gondolhatjuk, hogy ez így van? Minél többet tudnak az emberek az íjakról, nyílpuskákról, hálókról, nyilakról és csapdákról, annál több madár menekül zavarodottan az ég felé. Minél többet tudnak az emberek a kampókról, csalikról, különféle hálókról és bambuszból készült varsákról, annál több hal menekül zavarodottan a víz mélyére. Minél többet tudnak az emberek a ketrecekről, ásott vermekről, hálókról és csapdákról, annál több vadállat menekül zavarodottan a mocsárba. Minél többet tudnak az emberek a ravaszságról, megtévesztésről, a „keményről” és „fehérről” való kifinomult beszédről, az „ugyanarról” és „különbözőről” folytatott huzavonáról, annál több átlagember zavarodik össze a viták által. Éppen ezért az Ég alatti világ teljes zűrzavaráért a tudás iránti vágy hibáztatható.

Ugyanígy, minden ember az Ég alatt tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit nem tud, de senki nem tudja, hogy hogyan kutasson az után, amit már tud. Minden ember tudja, hogyan ítélje el azt, amit rossznak tartanak, de senki nem tudja, hogyan ítélje el azt, amit jónak tartanak, és emiatt teljes a zűrzavar. Ennek eredményeként odafent a nap és hold fényessége elhalványult, idelent a hegyek és folyók életerejét elfogyasztották, és közöttük a négy évszak változásait megzavarták. Nincsen olyan csúszó vagy mászó rovar, nincsen olyan csapkodó vagy röpködő lény, amelyik ne vesztette volna el a veleszületett természetét (xing/hszing). Ezért hát tényleg a tudás iránti vágyból keletkezett az Ég alatti világban található hatalmas zűrzavar.  

A három dinasztia [Hszia, Sang, Csou] óta ez így van. Az egyszerű és mesterkéletlen embereket mellőzik, a nyüzsgő hízelgőket örömmel fogadják. A nyugalmat és a nem-cselekvést (wu-wei/vuvej) elutasítják, a zagyván és zsibongva előadott ötleteket örömmel fogadják. Ez a zagyva zsibongás hozta a zűrzavart az egész Ég alatti világra.

 

(*Mivel nem volt szükségük írásra, ezért csomókkal emlékeztették magukat a dolgaikra. Ezen ókori mitikus uralkodók közül némelyiket már korábban is említettek a Csuang-cé-ben, mások azonban csak itt tűnnek fel. Az utána következő pár mondat szinte szóról szóra megegyezik a Lao-ce 80. versével.

**A kései Csou-korban az uralkodók egymással versengve igyekeztek udvarukba csalogatni az átlagostól intelligensebb és jobb képességű embereket. Qi/Csi állam, egyikeként azoknak az államoknak, akik először patronáltak tudósokat, különösen híres volt arról, hogy az állam által fenntartott akadémiájára egész Kínából érkeztek filozófusok.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(X. 3.) Kifosztott utazóládák

 

3. Ezzel kapcsolatban van egy mondás: „Mint ahogyan a halat sem szabad kivenni a mély vízből, úgy az állam éles fegyverét sem szabad megmutatni az embereknek*”. A bölcsek bölcsessége az Ég alatti világ éles fegyvere, és nem egy olyasvalami, amit fel kellene fedni az Égalatti számára**. Éppen ezért dobjátok el a bölcsességet, és a kiváló rablók megszűnnek létezni. Törjétek össze a jádét és a gyöngyöket, akkor a jelentéktelen rablók sem teremnek majd. Égessétek el a táblácskákat, zúzzátok szét a pecséteket, akkor az emberek egyszerűek és ártatlanok maradnak. Verjétek szét a vékákat és pattintsátok ketté a kétkaros mérőket, akkor az emberek nem fognak vitatkozni egymással. Semmisítsétek meg az összes törvényt, amit a bölcsek hoztak az Ég alatti világ számára, akkor végre szót lehet érteni az emberekkel.

Keverjétek össze a hat hangot, zúzzátok össze a sípokat és a citerákat, tömjétek be a vak zenészmester, Si Kuang fülét, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett hallását. Töröljétek el a mintákat és a formákat, válasszátok szét az öt alapszínt, ragasszátok össze Li Csu szemeit, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett látását. Pusztítsátok el a derékszöget és a vonalzót, dobjátok el a körzőt és a szögmérőt, törjétek el a művész Csuj ujjat, és minden ember az Ég alatti világban visszanyeri veleszületett képességeit. Ezért mondják, hogy „A kiváló képesség olyan, mint az ügyetlenség***”. Utasítsátok el Zeng (Sen) és Si (Jü) viselkedését, fogjátok be Jang (Csu) és Mo (Ti)**** száját, dobjátok el az emberséget (ren/zsen) és igazságosságot (ji), és az Égalatti erénye (de) eléri a titokzatos szint állapotát*****.

Amikor az emberek visszanyerik velük született látásukat, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé káprázat. Amikor az emberek visszanyerik velük született hallásukat, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé hangzavar. Amikor az emberek visszanyerik velük született bölcsességüket, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé eltévelyedés. Amikor az emberek visszanyerik velük született erényüket, akkor az Ég alatti világban nem lesz többé romlottság. Zeng Sen, Si Jü, Jang Csu, Mo Ti, Kuang mester, a művész Csuj, vagy Li Csu mind olyanok voltak, akik erényüket (de) kifelé mutatták, és ezzel félrevezették az egész Ég alatt világot. Ez teljesen használhatatlan módszer.

(*Lao-ce 36. versében is ugyanez áll: „A halnak nem ajánlatos elhagyni a víz mélyét. A fejedelemség éles fegyvereit nem tanácsos mutogatni az embereknek.” (Tőkei Ferenc fordítása)

**A valódi bölcs nem törekszik hírnévre, igyekszik ismeretlen maradni.

***Hasonló mondat található Lao-ce 45. versében. Azonban Burt Watson úgy véli, hogy az idézet nem igazán illik ebbe a szövegkörnyezetbe, ezért feltehetőleg egy olyasvalaki toldotta bele, aki ki akarta hangsúlyozni az összefüggést e fejezet és a Lao-ce között.

****A VIII. fejezet 2. részében már említették e neveket.

 

*****Ez a kifejezés –„titokzatos szint/azonosítás” (tung) – szintén szerepel a Lao-ce 56. versében. Arthur D. Waley, brit orientalista, sinológus ezt olyan állapotként írja le, „amiben az általános észlelés nem az egyéni érzékszervek által jön létre”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(X. 2.) Kifosztott utazóládák

2. Hadd folytassam tovább a mondandómat. Akit általában bölcsnek neveznek, az ténylegesen egy olyasvalaki, aki összegyűjti a dolgokat egy kiváló tolvaj számára, nemde? És akit általában tökéletesen bölcs embernek neveznek, az ténylegesen egy kiváló tolvaj védelmezője, nemde? Miből gondolom ezt?

Régen Kuan Lung-feng-et lefejezték, Pi-kan szívét kitépték, Csang Hung testét felhasították, Vu Ce-hszü-t hagyták megrohadni*. Mind a négy értékes ember volt, mégsem sikerült megmenekülniük a szörnyű halál elől.

A rabló Cse bandájának egyik tagja azt kérdezte Cse-től:

-- Nekünk, rablóknak is van Utunk?

-- Nem találsz olyan szakmát, aminek ne lenne Útja. Egy rabló bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy képes felbecsülni, hogy mennyi érték van egy házban. A bátorsága abban mutatkozik meg, hogy ő lép be elsőként egy házba. A kötelességtudata (ji) abban mutatkozik meg, hogy ő távozik el utoljára. Az okossága abban mutatkozik meg, hogy képes felismerni azt, hogy egy rablást végre lehet-e hajtani vagy sem, és az embersége (ren/zsen) abban mutatkozik meg, hogy egyenlően osztja el a zsákmányt. Senki az Ég alatt nem lehet kiváló rabló anélkül, hogy rendelkezne ezzel az öt tulajdonsággal. 

Ebből a szempontból nézve a dolgokat, amint ahogyan a jó emberek sem keletkeznek anélkül, hogy elsajátítanák a bölcsek törvényeit (az Utat), ugyanígy a rabló Cse sem gyakorolhatja foglalkozását anélkül, hogy elsajátítaná a bölcsek törvényeit. De az Ég alatt kevés a jó ember és sok a rossz. Így valójában a bölcsek kevés hasznot hoznak az Ég alatti világnak és sok kárt okoznak. Ezért mondják, hogy "Amikor az ajkak hiányoznak, a fogak kihűlnek"; "Amikor Lu államnak rossz a bora, Han-tan városát megostromolják"; "Amikor bölcsek születnek, kiváló tolvajok jelennek meg**". Vesszőzzétek meg a bölcseket, és engedjétek útjukra a tolvajokat és útonállókat, akkor legalább az Ég alatti világ kormányzása rendben lesz. Ha a források kiszáradnak, a völgyek megüresednek; ha a dombok csúcsai lekopnak, az árkok feltöltődnek. Ha a bölcsek meghalnak, nem keletkeznek többé kiváló tolvajok. Akkor az Ég alatti világ békés lesz, gondok nélkül.

De addig, amíg a bölcsek nem halnak meg, a kiváló tolvajok sosem tűnnek el. Minél több bölcset gyűjtesz össze az Ég alatti világ érdekében, annál több nyereséget gyűjtesz össze az olyanok számára, mint a rabló Cse. Ha vékát és szakajtót használnak arra, hogy mérhessenek vele, az emberek vékák és szakajtók által fognak lopni***. Ha mérleget és kétkaros mérőt használnak súlymérésre, az emberek mérlegek és kétkaros mérők által fognak lopni. Ha táblácskákat és pecséteket használnak személyek beazonosítására, az emberek táblácskák és pecsétek által fognak lopni. Ha emberséget (ren/zsen) és igazságosságot (ji) használnak arra, hogy megjavítsák a világot, az emberek az emberség és igazságosság által fognak lopni.

Miből gondolom azt, hogy ez így van? Aki ellop egy övcsatot, azt kivégzik; aki ellop egy államot, abból herceg lesz. A herceg kapuján belül mégis megtaláljuk az emberséget és igazságosságot. Nem arról van itt szó, hogy ellopják az emberséget, az igazságosságot és a bölcsek bölcsességét? Ezért aztán az emberek igyekeznek kiváló tolvajokká válni, nemesi rangra jutni, ellopni az emberséget és igazságosságot, és megszerezni a vékákból, szakajtókból, mérlegekből, kétkaros mérőkből, táblácskákból és pecsétekből származó összes nyereséget. És hiába ígérsz nekik jutalmul hintót vagy királyi fejéket, nem tudod eltántorítani őket, és hiába fenyegeted meg a hóhér bárdjával, nem tudod megállítani őket. Minél több hasznot arat le a rabló Cse, annál nehezebb lesz őt megzabolázni. Ez pedig mind a bölcsek hibája.

 

(*Az első kettőről a IV. fejezet 1. részében tett említést a könyv. Csang Hung az ókori Kína Su államának híres tudósa, asztronómusa és zeneelméletben jártas politikusa volt, akit i.e. 492-ben kivégeztek. Vu Ce-hszü-t i.e. 481-ben kényszerítette öngyilkosságra Vu királya.

**Az első mondat egyértelmű ok-okozati összefüggés. A második mondatban látszólag nincs ok-okozati összefüggés: Lu állam rossz bora felbőszítette Csu uralkodóját, ennek ellenére mégsem Lu államot, hanem Csao államot támadta meg és ostromolta meg annak fővárosát, Han-tan-t. A harmadik mondat pedig logikailag egymásnak ellentmondó ok-okozatot jelent ki.

 

***Úgy tartják, hogy Tien Cseng, akit Csi állam „tolvajának” nevez ennek a fejezetnek a szerzője, úgy kedveltette meg magát Csi lakosaival, hogy az átlagosnál nagyobb méretű edényekben osztotta a gabonát az embereknek, amikor azonban a gabona adót szedte be, akkor átlagos méretűeket használt. Elképzelhető, hogy erre utalt a szerző.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

              The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)